adozona.hu
AVI 2000.9.116
AVI 2000.9.116
A vámhatóságot terheli a tényállás-tisztázási kötelezettség, de a jövedéki alany köteles együttműködni (1957. évi IV. tv. 26. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal 1996. május 14-én a felperes a Cs., P. u. 49. szám alatti ingatlanán jövedéki ellenőrzést tartott. A gazdasági épületben összeszerelt lepárló készüléket találtak és 41 db műanyag kannában összesen 820 liter zárjegy nélküli vegyes pálinkát, melyek lefoglalásra kerültek. A Vámhivatal az 1996. május 17-én kelt határozatával a felperes terhére 1 291 008 forint jövedéki bírságot szabott ki a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVI...
AVI 2000.9.116 A vámhatóságot terheli a tényállás-tisztázási kötelezettség, de a jövedéki alany köteles együttműködni (1957. évi IV. tv. 26. §)
A vámhivatal 1996. május 14-én a felperes a Cs., P. u. 49. szám alatti ingatlanán jövedéki ellenőrzést tartott. A gazdasági épületben összeszerelt lepárló készüléket találtak és 41 db műanyag kannában összesen 820 liter zárjegy nélküli vegyes pálinkát, melyek lefoglalásra kerültek. A Vámhivatal az 1996. május 17-én kelt határozatával a felperes terhére 1 291 008 forint jövedéki bírságot szabott ki a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. tv. (továbbiakban: Jszt.) 67. § (1) bekezdés b) pontja alapján. A határozat indokolása szerint a felperes nem igazolta, hogy az általa felmutatott bérleti szerződésen szereplő J. Béla bérlő valós személy, a melléképületben a lakóépülettől néhány méterre folyt jövedéki engedély nélkül pálinka előállítása, ahol az elektromos áramot és vizet a lakóháztól elvezetve használták.Az alperes az 1996. október 4-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálat iránt, melyet az elsőfokú bíróság ítéletével elutasított. A bérleti szerződéssel kapcsolatosan megállapította, hogy J. Béla bérlő a megadott címről nem volt idézhető, M. Péter szerződési tanú meghallgatásakor ellentétesen nyilatkozott a szerződéskötés körülményeire, és mivel a felperessel baráti viszonyban állt, elfogulatlannak nem volt tekinthető. A Jszt. 4. § (2) bekezdése és 54.§ b) pontja alapján mivel a bérleti szerződés valós volta nem volt megállapítható, a felperes köteles viselni a jövedéki törvénysértés után kiszabott jogkövetkezményeket.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést és a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Ítélete indokolása szerint az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a béreli szerződést, s ezáltal azt a körülményt, hogy a bérlő által esetlegesen elkövetett jövedéki törvénysértés miatt a felperessel szemben jogkövetkezmény nem alkalmazható. A Jszt. 54. § b) pontja alapján az alperest terhelte a bizonyítási kötelezettség a tekintetben, hogy a felperes tilos szeszfőzdét üzemeltetett. Ennek bizonyítása azonban nem történt meg és a bérlő felkutatásának eredménytelensége sem ad alapot arra, hogy a jogkövetkezmény a felperes terhére kerüljön megállapításra. A rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg, hogy a felperes jövedéki törvénysértést követett el, ezért vele szemben a jövedéki bírság kiszabása törvénysértő volt.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Jszt. 70. § (1) bekezdését, 66. § (1) bekezdését, 4. § (2) bekezdését és a devizáról szóló 1995. évi XCV. tv. 9. § (1) bekezdését, valamint bizonyításra vonatkozó szabályokat, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. (továbbiakban: Áe. ) 26. §-át, és a Pp. 164. § (1) bekezdését. Tévesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a bérbeadás ténye bizonyított volt. Devizakülföldivel szerződés kötésére csak a devizahatóság engedélyével kerülhet sor, ilyen engedélyt azonban a felperes nem kért. A bérlő személye nem volt fellelhető és a szerződési tanú sem tudta a szerződés körülményét egyértelműen igazolni. A felperes felelőssége a Jszt. 4. § (2) bekezdése alapján fennáll. A közigazgatási eljárás során az Áe. 26. §-a alapján a bizonyítási teher a közigazgatási szervet terheli, míg a peres eljárásban a felperest. A felperes az eljárás során nem tudta bizonyítani a bérlő létezését, ezért az elkövetett jövedéki törvénysértésért ő tartozik felelősséggel. A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat, így a felperes nyilatkozatát, tanúvallomást és az ellenőrzés egyéb adatát tévesen mérlegelte.
A felperes ellenkérelmet, észrevételt nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bírósága a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a városi bíróság ítélet helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt Jszt. 4. § (2) bekezdését, 66. § (1) bekezdését, 70. § (1) bekezdését megsértette, tévesen mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, ezzel megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdését is. Tévesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a bérleti szerződés felmutatásával a felperes a felelősség alól mentesül, és az alperes kötelezettsége lett volna annak bizonyítása, hogy a felperes végezte a szesz előállítását. Ezzel szemben a felperest terhelte már a közigazgatási eljárás során is, hogy az általa kötött bérleti szerződés valós voltát bizonyítsa, ugyanis a felperes érdekében állt azon körülmény igazolása, hogy az elkövetett jövedéki törvénysértést a bérlő, s nem pedig ő követte el. A felperes nyilatkozata és M. Péter tanú vallomása alapján az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a bérleti szerződés valósnak nem tekinthető, a bérlő személye nem fellelhető, a szerződéskötés körülményeit a tanú vallomása nem igazolta, a tanú ellentmondásosan nyilatkozott a szerződéskötés körülményeire, mely a szerződés nem valós voltát támasztotta alá. Tévedett a másodfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél, tévesen nem vette figyelembe, hogy a szesz előállítására alkalmas lepárló készülék és a megtalált 820 liter vegyes pálinka olyan melléképületben volt, mely a felperes lakóépületétől pár méterre volt, és a melléképület az elektromos áramot és a vizet a felperes által lakott épületből kapta. Mivel a bérlő személye nem volt bizonyított és a jövedéki törvénysértés elkövetésének körülményeiből, a helyszín és a lakóépület közelségéből jogszerűen került megállapításra a Jszt. 4. § (2) bekezdése és 70. § (1) bekezdése alapján a felperes felelőssége. A Jszt. 67. § (1) bekezdés b) pontjának megsértéséért a felperest jogszerűen sújtották jövedéki bírsággal.
Az Áe. 26. §-a alapján a közigazgatási szervet terheli a tényállás tisztázási kötelezettség, azonban ennek során a felperest együttműködési kötelezettség terheli, a felperes kötelezettsége a felelősségét mentő körülmények feltárása, bizonyításuk nehézsége illetve hiánya az arra jogot alapító felperes terhén marad.
A Legfelsőbb Bíróság 1995. évi XCV. tv. 9. § (1) bekezdésének megsértését érdemben nem vizsgálta, mert arra korábban hivatkozás nem történt. A Pp. 272. § (2) bekezdés alapján a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság, csak olyan jogszabálysértéseket vizsgálhat, melyekre korábban hivatkozás történt, és amelyre vonatkozóan a jogerős ítélet döntést tartalmaz.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság törvényes és megalapozott ítéletét helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 28.625/1998. sz.)