adozona.hu
AVI 2000.9.115
AVI 2000.9.115
A vámhatóság a tájékoztatási kötelezettség teljesítése körében nem köteles az általa lefolytatandó eljárás egészére kiterjedő tájékoztatást adni [1957. évi IV. tv. 2. (6) bek., 26. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú vámhatóság határozatával a felperes aktív feldolgozásban beérkezett vámárukra benyújtott elszámolási kérelmét elutasította, mivel a vámáruk külföldre történő kiszállítását a rendeltetési ország vámokmányával igazolta. A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával az 1995. évi C. törvény 73. §-a és a 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 127. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot. Megállapította, hogy ...
AVI 2000.9.115 A vámhatóság a tájékoztatási kötelezettség teljesítése körében nem köteles az általa lefolytatandó eljárás egészére kiterjedő tájékoztatást adni [1957. évi IV. tv. 2. (6) bek., 26. §]
Az elsőfokú vámhatóság határozatával a felperes aktív feldolgozásban beérkezett vámárukra benyújtott elszámolási kérelmét elutasította, mivel a vámáruk külföldre történő kiszállítását a rendeltetési ország vámokmányával igazolta. A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával az 1995. évi C. törvény 73. §-a és a 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 127. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot. Megállapította, hogy a felperes a jóváírás elvégzéséhez nem nyújtotta be a feldolgozott vámáru azonosságát és kiléptetését igazoló árunyilatkozat megfelelő példányát.A felperes kerestében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a jóváírás (elszámolás) elvégzéséhez a Vhr. 127. § (3) bekezdésének a)-d) pontjaiban felsorolt okmányokat kell benyújtani az ügyfélnek a vámhatósághoz. Bármelyikük hiánya esetén a kérelmet - mint jelen ügyben is - el kell utasítani. Az anyagi jogszabályok az ügyfél kötelezettségévé teszik a szükséges okmányok bemutatását.
A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Megállapította, hogy az alperes eleget tett tényállás-tisztázási kötelezettségének. A jogvita elbírálása szempontjából azt kell irányadónak tekinteni, hogy a jogszabály egyértelműen előírja a jóváíráshoz szükséges okmányok csatolását. A felperes ezt nem teljesítette, az elszámolásra akkor sem kerülhet sor, ha egyéb módon bizonyítani tudja, hogy a vámárut külföldre szállította. A szabályozott eljárástól eltérni és egyéb bizonyítási eszközöket igénybe venni csak akkor volna lehetőség, ha azt jogszabály kifejezetten megengedné.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Álláspontja szerint a vámhatóságok megsértették az 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 2. §-ának (6) bekezdését, 26. §-ának (1) bekezdését és 27. §-ának (1) bekezdését. Az elsőfokú vámhivatalnak észlelnie kellett volna, hogy a felperes az előírt sárgaszélű árunyilatkozati példányt azért nem tudta mellékelni, mert azt részére a kiléptetést végző vámhivatal nem küldte meg. Kellő tájékoztatás, figyelmeztetés hiányában megfosztotta a felperest attól, hogy személyesen eljárjon a kiléptető vámhivatalnál, vagy bírói ítélettel pótoltassa a hiányzó okmányt. Az eljárásjogi szabálysértések következtében jogai nagymértékben csorbultak, rajta kívülálló okból rendelkezésre nem állott okirat hiánya vezetett a kérelem elutasításához. Jogszabálysértő a jogerős ítélet az egymásnak ellentmondó bizonyítékok téves értékelése miatt is. A megyei bíróság által kiegészített tényállással szemben tanúvallomással bizonyítást nyert az, hogy az egységes vámárunyilatkozat vámkezelést kérő példánya a kiléptetést végző vámhivatalnál átadásra került.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az eljárt bíróságok helyesen állapították meg a tényállást az abból levont jogi következtetésük érdemben helytálló, azt osztotta a Legfelsőbb Bíróság.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt eljárási szabálysértések fennállását nem találta megállapíthatónak az alperesi vámhatóságok eljárásában. Az alperes kellően tisztázta a tényállást, olyan mértékben, amelynek alapján a jogszabálynak megfelelő döntést hozhatott. A Legfelsőbb Bíróság az államigazgatási szerv tájékoztatási kötelezettségével kapcsolatban rámutat arra, hogy ezt az eljárási alapelvet nem lehet úgy értelmezni, hogy ennek alapján a vámhatóságnak az általa lefolytatandó eljárás egészére kiterjedő tájékoztatást kellene adni az ügyfél részére. Az ügyfél adatközlésével - mint bizonyítási eszközzel - összefüggő figyelmeztetési kötelezettsége sem volt a vámhatóságnak, tekintettel arra, hogy az anyagi jogszabály kategorikus rendelkezést tartalmaz arról, hogy a jóváírás elvégzéséhez az elszámolást kérő ügyfél milyen igazolásokat, illetve okiratokat köteles benyújtani a vámhatósághoz. A Vhr. alkalmazott rendelkezése az ügyfélre közvetlen kötelezettséget ró, amely a vámhatóság eljárása nélkül hatályosul, vagyis az ügyfélnek hatósági tájékoztatás nélkül kell követnie a jogszabály előírását a kérelem benyújtásának módjára vonatkozóan. Az árunyilatkozat az anyagi jogszabály rendelkezése folytán a bizonyítandó tényről kiállított olyan okirat, amelyet hiánya esetén más bizonyítási eszköz (bizonyíték) felhasználásával helyettesíteni nem lehet, így az elszámolási kérelmet a vámhatóságnak e1 kell utasítania.
A kifejtettek értelmében nem történt tehát - mint azt az eljárt bíróságok is megállapították - olyan eljárási szabálysértés az alperes eljárásában, amely határozata törvényességére kihatott volna.
Tévedett a felperes felülvizsgálati kérelmében abban, hogy a megyei bíróság ítélete a tényállás kiegészítése vonatkozásában a bizonyítékok téves értékelésén alapult. Az előzőekben már kifejtettekből is következik az, hogy a perbeli ügyben a döntés alapjául az a tény szolgált, hogy a felperes az árunyilatkozatot nem csatolta kérelméhez; e tény bizonyítást nem igényelt. További bizonyítási eljárást a bíróságnak nem kellett lefolytatni arra nézve, hogy a felperes kérelméhez milyen okból nem csatolt árunyilatkozatot. A perbeli tényállás másodfokú bíróság általi kiegészítése, illetőleg minden más, az eddigi eljárásokban felmerült bizonyíték nem bír jelentősséggel az ügyben releváns tényállás megállapításánál, e tényállásnak nem képezi részét - kívül esve jelen eljárás keretein - azon okok felderítése, amelyek miatt a felperes nem tudott eleget tenni a jogszabály rendelkezésének.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 27.159/1998. sz.)