adozona.hu
AVI 2000.8.97
AVI 2000.8.97
Nem vehető igénybe az adókedvezmény, ha a szövetkezeti üzletrész megszerzéséhez valóságos kárpótlási jegy vagy más értékpapír nem áll rendelkezésre (1991. évi CX. tv. 38/A. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes 1995. április 13-án 192 640 Ft névértékű kárpótlási jegyet vásárolt a G. B. Rt.-től 240 800 Ft-ért. A felperes ugyanezen a napon kárpótlási jegyeit eladta a G. Á. B. Szövetkezetnek (továbbiakban: G.) 240 800 Ft-ért. Az adás-vételi szerződéssel egy időben pedig 48 160 db, összesen48 160 Ft névértékű szövetkezeti üzletrészt vásárolt, amelynek ellenértékét a felek 240 800 Ft-ban határozták meg.
Ugyanezen a napon a felperes letéti...
AVI 2000.8.97 Nem vehető igénybe az adókedvezmény, ha a szövetkezeti üzletrész megszerzéséhez valóságos kárpótlási jegy vagy más értékpapír nem áll rendelkezésre (1991. évi CX. tv. 38/A. §)
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes 1995. április 13-án 192 640 Ft névértékű kárpótlási jegyet vásárolt a G. B. Rt.-től 240 800 Ft-ért. A felperes ugyanezen a napon kárpótlási jegyeit eladta a G. Á. B. Szövetkezetnek (továbbiakban: G.) 240 800 Ft-ért. Az adás-vételi szerződéssel egy időben pedig 48 160 db, összesen48 160 Ft névértékű szövetkezeti üzletrészt vásárolt, amelynek ellenértékét a felek 240 800 Ft-ban határozták meg.Ugyanezen a napon a felperes letéti szerződést is kötött a vásárolt kárpótlási jegyek vételár hátralékának biztosítására, 1999. május 31. napjáig az üzletrészt óvadékként letétbe helyezte. Ezzel egy időben az előleggel biztosított üzletrészre adásvételi szerződést kötött a szövetkezettel. Kötelezettséget vállalt arra, hogy a megvásárolt szövetkezeti üzletrészeket 1999. január 5. napján eladja a G.-nek, az eladási árat 240 800 Ft-ban határozták meg. A felperes G. Szövetkezetbe való belépéséről tagfelvételi határozat készült 1995. április 3-án, és még ezen a napon a G. a felperes részére igazolást adott ki 240 800 Ft szövetkezeti üzletrész vásárlásáról. Ezen igazolás alapján a felperes az 1995. évi személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) bevallásában 58 236 Ft adócsökkentő tételt számolt el.
Az adóhatóság a felperesnél 1995. évre vonatkozóan, szja adónemben kiutalás előtti adóellenőrzést tartott. Az ellenőrzés realizálásaként az első fokon eljárt adóhatóság a felperes terhére 58 236 Ft jogosulatlan visszaigénylést állapított meg, amely kiutalásra nem került. A határozat indokolása szerint a felperes a szövetkezeti üzletrész után jogosulatlanul vette igénybe az adókedvezményt, mert ennek érdekében színlelt szerződéseket kötött, az üzletrészt nem készpénzért vásárolta, hanem kárpótlási jegyet cserélt üzletrészre.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot azzal hagyta helyben, hogy az elsőfokú határozat rendelkező részében szereplő jogosulatlan visszaigénylés szövegrészt adókülönbözet megnevezésére javította ki. Az alperes a határozatát az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, valamint az 1991. évi CX. törvény (továbbiakban: Szja tv.) 38/A.§ (1) bekezdésének k) pontjára alapította. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes által kötött szerződések színleltek voltak, így azokat valódi tartalmuk szerint kellett minősíteni. Az ügyletek valódi tartalma pedig egy csereügylet volt a kárpótlási jegy és az üzletrész vonatkozásában, ez pedig nem igényel tényleges készpénzmozgást. Nem vitatta, hogy a csereszerződés az adásvételi szerződés egy speciális fajtája, érvelését azonban a színlelt szerződésláncolat végeredményére, a vásárlásra fordított összeg hiányára alapozta, és utalt arra is, hogy a felperes eljárásra nem felelt meg az Art 1. § (5) bekezdésében foglaltaknak.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, az adókedvezményre való jogosultságának elismerését kérte. Az alperes - a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes határozatát akként változtatta meg, hogy a felperes jogosult 58236Ft adókedvezményre. Az elsőfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy a tárgyidőszakban hatályos Szja tv., 1991. évi XXV. törvény, Ptk., az 1990. évi VI. törvény, valamint ezek végrehajtási rendeletei, továbbá az Art. rendelkezései értelmében a felperes jogosult volt az adókedvezmény igénybevételére. Az alperes tévesen értelmezte az adásvételi szerződés színleltségét, illetve annak adójogi következményeit. A perbeli szerződésekben a felperes kárpótlási jegyet fordított szövetkezeti üzletrész megszerzésére. Az ügyleteket a csereszerződés szabályai szerint kellett megítélni, ezért a semmisség jogkövetkezményeit nem lehetett volna alkalmazni.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását. A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság ítéletében kiemelte, hogy a jogalkotónak az adókedvezmény megadásával az volt a célja, hogy a szövetkezeti tag a megtakarítását saját szövetkezetébe fektesse be. Kiemelte, hogy okiratok hiányában nincs adat arra, hogy a felperes a kárpótlási jegy vételére milyen összeget fordított, és arra sem, hogy a szövetkezettől a visszavásárlásra kötött szerződés kapcsán milyen összeget kapott vissza. A felperes bár rendelkezhetett bizonyos készpénzzel, azt nem közvetlenül szövetkezeti üzletrész vásárlására használta fel, hanem előbb kárpótlási jegyet vásárolt. A kárpótlási jegy ellenében történő vagyonszerzésnél pedig befektetési kedvezmény nem vehető igénybe. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a felperes azért vásárolt előbb kárpótlási jegyet majd szövetkezeti üzletrészt s azért lépett be a szövetkezetbe, hogy az adott év végén adókedvezményben részesülhessen, mégpedig olyanban, amely a ténylegesen befektetett készpénzét meghaladta. Ennek a szerződésláncolatnak a célja kizárólag a magasabb összegű adókedvezmény elérése volt, ezért a felperes által kötött valamennyi ügylet a jó erkölcsbe ütközőnek, azaz semmisnek minősül. A semmisségre pedig határidő nélkül bárki hivatkozhat, azt hivatalból is vizsgálni kell, ezért az adóhatóságok helyesen állapították meg, hogy a felperes nem jogosult adókedvezményre, a felülvizsgálni kért határozatok meghozatalukkor nem sértettek jogszabályt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Felülvizsgálati kérelmében azzal érvelt, hogy nem csereszerződést, hanem adásvételi szerződést kötött, az általa megszerzett kárpótlási jegyeket eladta a G.-nek, majd a kapott vételár ellenében vásárolta meg a G. üzletrészeket. Az üzletrész-vásárlás tehát készpénz ellenében történt. Hivatkozott arra is, hogy a szerződésben a kárpótlási jegyek fajtája és mennyisége feltüntetésre került, a kárpótlási jegy értékpapír, amelynek sorszámát és sorozatszámát nem kellett feltüntetni. Az volta jogi álláspontja, hogy a bíróság a jogerős ítéletében túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, és indokolása nélkülözi a megalapozottságot. Kifejtette továbbá, hogy az 1991. évi XXV. törvény (továbbiakban: Kpt.) végrehajtása tárgyában kiadott 104/1991. (VIII. 3.) Kormányrendelet (továbbiakban: R.) 11. §-a pedig a perbeli időszakban már nem volt hatályban, tehát ennél fogva is téves a másodfokú bíróság jogi álláspontja.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Elsődlegesen a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a felperes olyan okból is jogszabálysértőnek tartotta a jogerős ítéletet, amelyre vonatkozó megállapítást az nem is tartalmazott. A jogerős ítélet ugyanis a kárpótlási jegy és üzletrész cseréjét nem állapította meg, a másodfokú bíróság mindvégig a kárpótlási jegy, illetőleg üzletrész vételére vonatkozó szerződéseket vizsgálta.
Az Szja tv. 1995. május 15-ig hatályos szövege szerint a megállapított adóból levonható a szövetkezet tagja által 1995. december 30-ig a saját szövetkezete üzletrészének megvásárlására fordított összeg 30%-a, feltéve hogy a tag az adóévben a saját üzletrészét részben vagy egészben nem idegenítette el. E jogszabályhely szövegéből következően az üzletrész vásárlására fordított összeg képezheti az igénybe vehető adókedvezmény alapját.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának 2/1998. KJE számú jogegységi határozata (továbbiakban: jogegységi határozat) megállapította, hogy az Szja tv. 38/A. § (1) bekezdés k) pontja alapján a megállapított adóból levonható a szövetkezet tagja által 1995. december 31-ig szövetkezete üzletrészének megvásárlására fordított összeg 30%-a akkor is, ha a szövetkezeti üzletrészt a szövetkezet tagja kárpótlási jegy vagy más értékpapír ellenében szerzi meg. Ebből következően a szövetkezeti üzletrész megszerzésére fordított összeget a szövetkezeti tag nemcsak készpénz nyújtásával, hanem kárpótlási jegy vagy más értékpapír formájában is befizetheti, és az így befizetett összeg után is élhet adólevonási jogával.
Az R. 11. §-a értelmében a kárpótlási jegy adómentességére tekintettel (R. 10. §) az Szja tv. 35. §-ában meghatározott befektetési kedvezmények nem vehetők igénybe a kárpótlási jegy ellenében történő vagyonszerzésnél. Az R. 10. §-ában adott meghatározás szerint az Szja tv. alatt az 1989. évi XLV. törvényt értette és tartotta irányadónak. A személyi jövedelemadóról szóló 1989. évi XLV. törvény 1995-ben már nem volt hatályban, ezért az erre a jogszabályra utaló, R. 11. §-ában megfogalmazott tiltó rendelkezés a perbeli esetben már nem vehető figyelembe.
Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság osztja a jogerős ítéletben rögzített azon megállapítást, mely szerint a felperes olyan szerződésláncolatokban vett részt, amelyek során a szerződések egymásra épültek, az ügyletek egyidejűségéből, a szerződési feltételekből és az összegek azonosságából, valamint az árfolyamok nagyságából következően is a szerződések célja az volt, hogy a felperes a rendelkezésére álló anyagi erőforrásnál lényegesen nagyobb összegű adókedvezményt érjen el. E körben a jogerős ítélet a Pp. 106. § (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást. A rendelkezésre álló bizonyítékokból pedig egyértelműen megállapítható az, hogy a felperes kárpótlási jegyet ténylegesen nem vásárolt és nem is adott el. A szerződésekben a kárpótlási jegyek sorozatszámát és sorszámát nem tüntették fel, ezért téves a felperesnek az a hivatkozása, hogy a vétel tárgya fajta és mennyiség szerint is meghatározásra került.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság osztja a jogerős ítélet azon megállapítását, hogy a perbeli esetben a kialakított szerződésláncolat célja kizárólag a magasabb összegű, a ténylegesen befektetett készpénzt jóval meghaladó adókedvezmény elérése volt. Ezen oknál fogva pedig a perbeli szerződés semmis, a Ptk. 200. § (2) bekezdésébe ütközik, és az Art. 1. § (7) bekezdésében foglalt rendelkezésre is figyelemmel ilyen szerződéshez adókedvezmény nem kapcsolódhat.
Rámutat továbbá a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a jogegységi határozat arra a tényállásra vonatkozik, amikor az adókedvezményt igénybevevő ténylegesen rendelkezik kárpótlási jeggyel vagy más értékpapírral. Ebből következően nem lehet irányadó arra az esetre, amikor egyértelműen az állapítható meg, hogy a szövetkezet üzletrész megszerzéséhez valóságos kárpótlási jegy vagy más értékpapír nem áll rendelkezésre. A perbeli esetben pedig a Legfelsőbb Bíróság által is elfogadott jogerős ítéletbeli ténymegállapítás, ténybeli és jogkövetkeztetések értelmében a felperes valóságosan nem rendelkezett olyan kárpótlási jeggyel, más értékpapírral, amelyet a perbeli G. üzletrész megvásárlására fordított volna. Ebből következően a perbeli ügyben a jogegységi határozat csak részben, a Legfelsőbb Bíróság ezen ítéletében korábban részletezett körben alkalmazható. A másodfokú bíróság határozatában jogszerűen állapította meg, hogy a perbeli esetben nincs törvényi lehetőség az adókedvezmény érvényesítésére, ezért határozata megfelelt a perbeli jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek. [Szja tv. 38/A. § (1) bekezdés k) pontja, Ptk. 200. § (2) bekezdése, Art. 1. § (7) bekezdése]
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján - az indokolás részbeni megváltoztatásával - hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 28.692/1997. sz.)