adozona.hu
AVI 2000.7.94
AVI 2000.7.94
A vámáru vámkezelés kérelemre történik (1995. évi C. tv. 51. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a vámhivatalnál 1998. április 20-án 8124 pár Nike márka jellegű sportcipő továbbítását kérték a címzett F. E. Kft. részére. A belső áruvizsgálat alkalmával a vámhivatal arra a kővetkeztetésre jutott, hogy a termékek védjegyoltalom alatt állnak és miután a védjegyhasználatra vonatkozó jogosultságát a címzett nem tudta igazolni, ezért a vámhivatal határozatával a vámkezelni kért vámáruk hivatalból történő közvetlen vámfelügyelet alá vételét, illetve vámhiva...
AVI 2000.7.94 A vámáru vámkezelés kérelemre történik (1995. évi C. tv. 51. §)
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a vámhivatalnál 1998. április 20-án 8124 pár Nike márka jellegű sportcipő továbbítását kérték a címzett F. E. Kft. részére. A belső áruvizsgálat alkalmával a vámhivatal arra a kővetkeztetésre jutott, hogy a termékek védjegyoltalom alatt állnak és miután a védjegyhasználatra vonatkozó jogosultságát a címzett nem tudta igazolni, ezért a vámhivatal határozatával a vámkezelni kért vámáruk hivatalból történő közvetlen vámfelügyelet alá vételét, illetve vámhivatali vámraktárba történő beraktározását rendelte el. A vámhivatal értesítette a védjegyjogosultat - jelen per felperesét -, aki a védjegybitorlás miatt pert indított és ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is előterjesztett a Fővárosi Bíróságnál a címzett F. E. Kft. ellen.A Fővárosi Bíróság előtt folyó perben a felperes és az F. E. Kft. közös kérelmére permegszüntető végzést hozott a bíróság, a végzés 1998. november 20-án emelkedett jogerőre.
Az elsőfokú vámhatóság a közvetlen vámfelügyelet alá vett sportcipők raktározásával kapcsolatosan 1998. november 21-től, a végzés jogerőre emelkedését követő naptól a vámáruk átvételének napjáig 1998. november 23-ig 120641 forint raktárdíj megfizetésére kötelezte az F. E. Kft-t, és 8 565 539 forint raktárdíj megfizetésére kötelezte a felperest a vámáruk közvetlen vámfelügyelet alá vételének napjától a védjegybitorlás miatt megindított pert megszüntető végzés jogerőre emelkedésének napjáig.
E határozat ellen a felperes fellebbezett, mely folytán az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A vámhivatalnál 1998. április 21-én a H. Rt. 9588 pár sportcipő továbbítását indítványozta az F. E. Kft. részére TIR igazolvány fedezete mellett. Az elvégzett belső áruvizsgálat alkalmával a vámhivatal a Nike védjegyre elkövetett jogsértést valószínűsített, ezért határozatával a vámkezelni kért vámáruk hivatalból történő közvetlen vámfelügyelet alá vételét, illetve a vámhivatali vámraktárba történő beraktározást rendelte el.
A felperes a vámhivatali értesítést követően ez esetben is védjegybitorlás miatt indított pert az F. E. Kft. ellen. A perindítást a vámhatóságnál igazolta.
A Fővárosi Bíróság előtt megindított perben a felek közös kérelmére permegszüntető végzését hozott a bíróság, mely végzés 1998. november 20-án emelkedett jogerőre.
A vámhivatal határozatával a sportcipők közvetlen vámfelügyeletét megszüntette és a megszüntető végzés jogerőre emelkedés napjától a vámáruk átvételének napjáig 1998. november 25-ig 25 500 forint raktárdíjat szabott ki az F. E. Kft. mint címzett részére, majd határozatával a felperes terhére 1 171 500 forint raktárdíj befizetését írta elő.
A felperes a terhére megállapított raktárdíjat előíró határozat ellen fellebbezést nyújtott be, melynek folytán az eljáró alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes mindkét alperesi határozat ellen keresetet nyújtott be, a keresetek egyesítése a megyei bíróság előtt megtörtént. A felperes keresetében az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kérte. A felperes álláspontja az volt, hogy az F. E. Kft-vel kötött peren kívüli egyezsége értelmében a vámáruval kapcsolatos jogokat, vagyis az áru kiadásának kérelmezését, elszállítás és egyéb járulékos intézkedések jogát, valamint az esedékes raktározási díj megfizetésének jogát, illetve kötelezettségét az F. E. Kft. szerezte meg. A vámhatóság az egyezség egyik részét teljesítette akkor, amikor az F. E. Kft. részére kérelmére a vámárut a vámfelügyelet alól feloldva kiadták, ugyanakkor nem kötelezték az egyezségben vállalt raktározási díj és költségek megfizetésére. A felperes hangsúlyozta, hogy az általa kötött egyezség a védjegy jogosult jogaival és törvényes érdekeivel összhangban volt, viszont a vámhatóság határozata a védjegytörvény céljával és rendelkezésével ellentétes, hiszen a védjegy jogosultat sújtotta a raktárköltség megfizetésével.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat, melynek értelmében sem a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény, illetve a végrehajtására született 128/1997. (VII. 24.) Korm. rend., sem a vámtörvény nem ad lehetőséget a vámhivataloknak arra, hogy a védjegybitorlás ügyében eljáró bíróság határozatain kívül mást figyelembe vegyen eljárása során. Így különösen nem ad lehetőséget a jogszabály arra, hogy a peres felek közötti egyezség tartalmának megfelelően járjon el. A vámhivatalok tehát nem az egyezség tartalmát figyelembe véve oldozták fel a közvetlen vámfelügyeletet és adták ki a vámárut, hanem az eljárt bíróság permegszüntető végzése alapján. Így nem igaz az az állítás, melynek értelmében a vámhatóság a megállapodást a jogalkalmazása során részben elfogadta volna.
A megyei bíróság ítéletével az alperes keresettel támadott határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú vámhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a keresetlevelek felülvizsgálata során az 1997. évi XI. törvény, továbbá annak végrehajtására kiadott, a szellemi tulajdonjogok megsértésével szemben a vámigazgatási eljárásban alkalmazható intézkedésekről szóló 128/1997. (VII. 24.) Korm. rend. rendelkezéseit vette alapul, melynek vonatkozó szakaszait idézte.
Az elsőfokú bíróság megállapította az alperesi állásponttal ellentétesen, hogy a felperes által kötött peren kívüli egyezség a bíróság előtt érvényesített jogainak mindenben megfelelt, azzal a keletkezett jogsérelmet kiküszöbölték. Ennek értelmében hozzájárult a felperes ahhoz, hogy a védjegysértő részére vámkezelhetővé váljon a vámáru és megszűnjön annak közvetlen vámfelügyelet alá vétele. Tévedett tehát a vámhatóság, amikor a felek által kötött peren kívüli egyezség és permegszüntető végzés alapján a rendelet 5. § (5) bekezdés rendelkezéseit alkalmazta, mármint azt, miszerint a felperes jogait nem kívánta volna érvényesíteni. Az elsőfokú bíróság jogszabálysértőnek minősítette a vámhatósági eljárást az okból, hogy a peren kívüli egyezség egy részét a vámhatóság teljesítette, a vámárut a vámkezelés kérő részére kiadta, más részét viszont a peren kívüli egyezségnek, mármint a raktározási díjra vonatkozó megállapodást teljesen figyelmen kívül hagyta. Nem vitás tény, hogy a felperes a 8. § (1) és (2) bekezdése alapján biztosítékadásra és a biztosíték öszszegének kiegészítésére is kötelezettséggel rendelkezett. Az eljárás lezárását követően a R. 8. § (4) bekezdése alapján a vámhatóságnak elszámolási kötelezettsége van, amely nem értelmezhető úgy, hogy az csak a biztosíték ősszegét meghaladó különbözet megfizettetésére vonatkozik. Az elsőfokú bírósági álláspont szerint a biztosíték jogintézményéből következik, hogy a vámfelügyelet alá helyezett vámáruk raktározási díjának fedezetére szolgáló pénzügyi fedezet előlegezett költség, amelyet a jogosult előlegez. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a tényleges viselés is a jogosult kötelezettsége lenne. Az elsőfokú bíróság ennek alapján a keresettel támadott határozatokat hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatására kötelezte az elsőfokú vámhivatalokat, az új eljárás során előírta, hogy a felek által kötött és becsatolt peren kívüli egyezség tartalmának megfelelően köteles a vámhivatal eljárni.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte az ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelem elutasítását. Az alperes felülvizsgálati kérelmében fenntartotta és ismét részletesen kifejtette jogi álláspontját, melynek lényege az volt, hogy az eljárt bíróság tévesen értelmezte a szellemi tulajdonjogok megsértésével szemben a vámigazgatási eljárásban alkalmazható intézkedésekről szóló 128/1997. (VII. 24.) Korm. rend. (a továbbiakban: R.) 5. § (5) és (6) bekezdését, 6. §, 8. § (3) és (4) bekezdéseit. Ezért az ítélete jogszabálysértő volt.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes egyesített keresetét elutasította.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértve az alperes kérelmében kifejtettekkel megállapította, hogy a megyei bíróság ítéletében a jogszabályi rendelkezéseket tévesen értelmezte, ezért döntése jogszabálysértő volt.
A perbeli esetben a felperes mint a védjegyoltalom jogosultja kérelmére a vámhatóság a szellemi tulajdonjogok megsértésével szemben a vámigazgatási eljárásban alkalmazható intézkedésekről szóló 128/1997. (VII. 24.) Korm. rend. (R.a>) 5. § (1) bekezdése alapján elrendelte a kért vámáru közvetlen vámfelügyelet alá helyezését, a vámárut vámraktárba helyezték.
A R. 8. § (1) bekezdése alapján a jogosult felperes a vámáruk raktározási díjfedezetére biztosítékot volt köteles letétbe helyezni.
A felperes az 5. § (4) bekezdése szerint igazolta, hogy a védjegybitorlás miatt a bírósági eljárást megindította.
A rendelet 7. § (1) és (2) bekezdése szerint a vámhatóság a jogsértő áruval kapcsolatosan a bíróság ideiglenes intézkedést elrendelő határozatában megfelelően jár el, illetve a bírósági eljárást befejező jogerős határozata alapján, annak megfelelően a vámáru vámkezelését el végzi.
Jelen esetben ilyen bírósági határozat nem volt, ugyanis a felek a védjegybitorlás miatti eljárásban peren kívüli egyezséget kötöttek, a bíróság a pert a felek közös kérelmére megszűntette.
A vámhatóságot a rendelet 6. § (1) és (2) bekezdése alapján kizárólag a bíróság jogerős határozatában foglaltak kötik, ennek hiányában a vámhatóság a rendelet 1. § (2) bekezdése alapján az itt nem szabályozott kérdésekben a vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvényben (a továbbiakban: Vám tv.) és az annak végrehajtási rendeleteiben foglalt előírásokat köteles megfelelően alkalmazni.
A Vám tv. 51. §-a alapján a vámáru vámkezelés kérelemre történik. A perbeli esetben az F. E. Kft. kérelmére a vámáru kiadása történt meg.
A 8. § (4) bekezdése alapján a vámhatóság a jogosulttal az eljárás lezárását követően az érdemében hozott jogerős bírósági határozat figyelembevételével a Vám tv. szabályai szerint számol el, a letett biztosíték ősszegével.
A vámhatóság ennek megfelelően kötelezte a felperest raktározási díj fizetésére.
A megyei bíróság tévesen értelmezte a peren kívüli egyezség figyelembevételének kötelezettségét. Nem vitatott tény, hogy a polgári jogviszony keretében a felperes jogainak védelmét szolgálta a védjegybitorlóval kötött peren kívüli egyezség. A vámhatóságot azonban a fent idézett jogszabályi rendelkezések szerint kizárólag a védjegybitorlás iránti perben hozott jogerős bírósági határozat köti, a polgári peren kívüli egyezségben foglaltak nem. Ennek megfelelően a vámhatóság a perbeli esetben még részben sem az egyezségben foglaltak szerint járt el. A vámáruk kiadása a vámtörvény alapján a kérelemre indult vámeljárás szerint történt. A felperes raktározási díjfizetési kötelezettségének megállapítása pedig a R. 8. § (4) bekezdése alapján volt jogszerű.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp.</a> 275/A. (2) bekezdése szerint a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperesek keresetét elutasította.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.171/2000. sz.)