adozona.hu
AVI 2000.6.79
AVI 2000.6.79
A vámtarifa számok szövegében az árukra történt utalás nemcsak a készárukra vonatkozik, hanem az olyan árukra is, amelyek rendelkeznek a készáru lényeges jellemzőivel [23/1990. (XII. 3.) PM r.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1994. december 2-án, illetve december6-án Vám 91 Árunyilatkozatokat kitöltve kérte az általa behozott vámáruk belföldi forgalom számára történő vámkezelését. Az első fokon eljárt vámhatóság a határozataiban a felperes árunyilatkozatait visszautasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú vámhatósági határozatokat helybenhagyta. Határozatát a 23/1990. (XII. 3.) PM rendelettel életbe léptetett Vámtarifa Magyarázat (továbbiakban: Vámtarifa) 2.a szabályára alapí...
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését, és az általa behozott vámáruknak a vámárú nyilatkozatok szerinti vámkezelését kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes tévesen minősítette az általa behozott vámárukat, karosszériákat, motorokat személygépkocsinak. Az volt a jogi álláspontja, hogy a vámkezelés során a Vámtarifa 1. szabályát kellett volna alkalmazni.
Az alperes ellenkérelmében - a határozatába foglalt indokolásra figyelemmel - a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A perben kirendelt igazságügyi szakértő véleményét ítélkezése alapjául elfogadva azt állapította meg, hogy a felperes által behozott vámáruk egybeépítéssel kész gépjárművé összeszerelhetők lettek volna. Ebből következően pedig ezek a vámkezeléskori állapotukban magukon viselték a nem teljes vagy befejezett jármű lényeges jellemzőit. Erre, valamint arra figyelemmel, hogy a felperes nem rendelkezett a 112/1990. (XII. 23.) Korm. sz. rendeletben meghatározott importengedéllyel, illetve a Közlekedési Felügyelet engedélyével, a közigazgatási szervek jogszerűen utasították vissza a felperes árunyilatkozatait és a Vámtarifa 2.a szabályát helyesen alkalmazták.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján - figyelemmel a Pp. 254. § (3) bekezdésére is - helyes indokaira tekintettel hagyta helyben. Kiemelte, hogy a felperes által behozott gépkocsi-elemek műszakilag személygépkocsivá építhetők össze, ezekből összeépítés folytán üzembe helyezhető gépkocsi válhat. Ebből következően jogszerűen történt a Vámtarifa 2/a. szabályának alkalmazása. Utalt arra is, hogy vámszempontból nincs jelentősége annak, hogy az összeépítés után a személygépkocsik állapota milyen, vagy azok mennyiben forgalomképesek, illetve hogy milyen piaci értéket képviselnek. Mivel pedig a felperes a gépjármű behozatalhoz szükséges engedélyekkel nem rendelkezett, ezért jogszerűen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felülvizsgálni kért határozatok megfeleltek a jogszabályi rendelkezéseknek.
A jogerős ítélet felülvizsgálata iránt a felperes terjesztett elő kérelmet. Kérte a jogerős ítélet megváltoztatását és az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, az új eljárásra vonatkozóan pedig annak előírását, hogy az alperes köteles a vámolást a Vámtarifa 1. alapszabálya szerint elvégezni. Felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy az alperes jogszabálysértően alkalmazta a Vámtarifa 2.a szabályát.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, az abban kifejtett indokokra figyelemmel.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Ezért a felülvizsgálati eljárásban eldöntendő az volt, hogy a perben vitatott vámáruk tekintetében jogszerűen került-e alkalmazásra a Vámtarifa 2.a. szabálya. E körben a Legfelsőbb Bíróság teljes körűen osztja a jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspontot. A 2.a. szabály értelmében ugyanis "a vámtarifa számok szövegében valamely árura történő bármilyen utalás vonatkozik a nem teljesen kész, vagy befejezetlen árura is, amennyiben a nem teljesen kész vagy befejezetlen áru rendelkezik a kész vagy befejezett áru lényeges jellemzőivel" A vámtarifa számok szövegében pedig az árukra történ utalás nemcsak a készárura vonatkozik, hanem az olyan árukra is, amelyek rendelkeznek a készáru lényeges jellemzőivel. Mivel a felperes által vámkezelni kért vámáruk (karosszériák, motorok) rendelkeztek a készárunak, azaz a személygépkocsinak a jellemzőivel, kezelésükkor a 2.a. szabályt kellett alkalmazni. A személygépkocsik, továbbá a vámtarifa 87 árucsoportjába osztályozandó, az ehhez tartozó megjegyzések és általános rendelkezések részletezik az árucsoportba való áruosztás szabályait is és visszautalnak egyben a 2.a. szabály előírásaira. Mindezekből pedig egyértelműen az következik, hogy a felperes felülvizsgálati kérelemben előadott jogi érvelése téves és a jogerős ítélet pedig megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 29.002/1997. sz.)