adozona.hu
AVI 2000.3.32
AVI 2000.3.32
Nincs jelentősége annak, hogy az adózó által felhasznált számla milyen okból nem tekinthető hitelesnek (1992. évi LXXXIV. tv. 32.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint a felülvizsgálattal érintett Chevrolet (Chevy van) Starcraft GT-I Combi kivitelű gépjármű személygépkocsi. A felperesnek kiállított 1993. május 25-én keltezett számla szerint a vegyes használatú gépjármű számlaértéke 4 500 000 forint, a 25% áfa 1125000 forint, összesen 5 625 000 forint. A felperes a számlában megjelölt általános forgalmi adó összegét az 1993. május havi forgalmi adóbevallásban érvényesítette. Az alperes az 1995. augusztus 2. napján kelt határozat...
AVI 2000.3.32 Nincs jelentősége annak, hogy az adózó által felhasznált számla milyen okból nem tekinthető hitelesnek (1992. évi LXXXIV. tv. 32.)
Az irányadó tényállás szerint a felülvizsgálattal érintett Chevrolet (Chevy van) Starcraft GT-I Combi kivitelű gépjármű személygépkocsi. A felperesnek kiállított 1993. május 25-én keltezett számla szerint a vegyes használatú gépjármű számlaértéke 4 500 000 forint, a 25% áfa 1125000 forint, összesen 5 625 000 forint. A felperes a számlában megjelölt általános forgalmi adó összegét az 1993. május havi forgalmi adóbevallásban érvényesítette. Az alperes az 1995. augusztus 2. napján kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú adóhatósága határozatát, amelyben a felperest 3 105 000 forint adóhiány, 1 552000 forint adóbírság valamint 1 655 000 forint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. A kötelezés alapját az a megállapítás képezte, amely szerint a felperes jogosulatlanul érvényesített az általános forgalmi adó bevallásában 1993. május hónapban 1 125 000 forintot, amely az általa vásárolt Chevrolet Starcraft GTI típusú gépjármű továbbá a 1993. augusztus hónapban 1 980 000 forintot, amely az általa vásárolt Rolls-Royse Fhantom V. típusú gépjármű áfa-tartalma volt.A felperes keresete alapján a Pesti Központi Kerületi Bíróság az 1996. február 1. napján kelt ítéletével az alperes 1995. augusztus 2-án kelt határozatát - az adóbírság körében - 990 000 forint adóbírságot meghaladó és 1993. december hóra 15 000 forint adóalap után felperes javára 4000 forint adókülönbözetet megállapító részében hatályon kívül helyezte és az alperes határozatát megváltoztatva megállapította, hogy a felperes 1993. évi vesztesége 3 768 000 forint. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Indoka szerint a felülvizsgálattal érintett gépjármű személygépkocsi azonban azt, hogy az nem haszongépjármű a felperesnek nem kellett felismernie. A használattól elkülönülő könyvelésre figyelemmel megállapította, hogy a felperes a számla hibás adattartalmát nem ismerhette fel. Jogi indokai szerint a hibás számla nem nyújthat alapot az adóösszeg levonására, ezért az adóhiány megállapítása jogszerű volt. Az adóbírságot azért törölte, mert a számla elszámolása során a hibás adattartalom nem volt felismerhető.
A peres felek fellebbezése folytán a Fővárosi Bíróság az 1997. évi március 5. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően a Rolls-Royce gépkocsira vonatkozó adó megállapítások (adóhiány, bírság, késedelmi pótlék) és egyéb ezzel összefüggő adó megállapítások körében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. Az elsőfokú bírósággal egyetértve arra az álláspontra helyezkedett, hogy a gépjármű besorolásakor a vámeljárás és a forgalmi engedély adatait, mint hatóság által megállapított tényt kellett figyelembe venni. A számla tartalmilag nem volt hiteles, mert a gépjármű megjelölése nem felelt meg a hatóság által megállapítottal. A felperes csak hiteles számla esetén gyakorolhatta volna a jogát. A számlakibocsátó az áfát befizette, ebből következően a nála tartott vizsgálatnál a hibás számla résznek jelentősége nem volt. A felperesi társaság - a tevékenységi körére figyelemmel - nem a tőle elvárható körültekintéssel járt el, ezért nem volt olyan méltánylást érdemlő körülmény, amely az adó mérséklését vagy törlését lehetővé tette volna. Ezért e vonatkozásban az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a bírság elengedésére vonatkozó rendelkezést mellőzte.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben az elsőfokú határozatra kiterjedően az alperesnek a Chevrolet gépkocsival kapcsolatos határozata megsemmisítését és az alperesnek perköltségben való marasztalását kérte. Azzal érvelt, hogy az iroda és tárgyalóbuszként berendezett és használt, eredetileg is ilyen célra megrendelt, a magáncélú hasznosításra alkalmatlan gépjármű számlájában feltüntetett, de a fel nem ismerhető eltérés a felperessel szemben folytatott adóeljárásra kihatással nem lehet. A számla kiállítója a gépjárművet nem minősítette személygépkocsinak, így az adólevonást a számla alapján jóhiszeműen és az elvárható körültekintéssel a felperes jogszerűen gyakorolta figyelemmel arra, hogy a számla tartalmi valódiságáért az okiratot kibocsátó a felelős. Az adólevonással kapcsolatos jogellenes, felróható felperesi magatartása hiányában sem az adóhiány előírásának továbbá a bírság és egyéb szankció, így a forgalmi adóhiányhoz kapcsolódó késedelmi kamat alkalmazásának nincs helye. Hivatkozott arra is, hogy a határozatok a jogvesztést jogszabályi hivatkozással alátámasztani nem tudták, amely önmagában jogszerűtlenné teszik a határozatokat illetve a jogerős ítéletet.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 1997. március 5. napján kelt ítéletének felülvizsgálattal nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálattal érintett részét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti a jogerős ítélet felülvizsgálatát. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül.
A Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg: a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áft.) 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az Áft. 33. § (2) bekezdés b) pontja akként rendelkezik, hogy nem vonható le az előzetesen felszámított adó a személygépkocsi beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik. Az Áft. 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla. Az Áft. 44. § (4) bekezdése szerint a számlában, az egyszerűsített számlában és a számlát helyettesítő okmányban feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv. 84. § (2) bekezdése szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 72. § (1) bekezdése alapján adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. (3) Az adóbírság megállapítása nem érinti a késedelmi pótlékfizetési kötelezettséget. A 73. § (1) bekezdése alapján az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell.
A Fővárosi Bíróság a fenti jogszabályok betartásával, a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg a tényállást, amelyre alapított jogi okfejtését a Legfelsőbb Bíróság teljes egészében osztja. A felülvizsgálati kérelemben előadottak kapcsán a Legfelsőbb Bíróság ismételten arra mutat rá, hogy az adólevonási jog gyakorlására csak tartalmilag is helytálló számla alapján kerülhet sor (BH 1997. 150., BH 1999. 537.). Csak az ilyen számla alkalmas annak az adójogi joghatásnak a kiváltására, amelynek eredménye az adó levonása. Ennek megfelelően a felperes és az alperes közötti adójogi jogviszonyban közömbös az, hogy az ilyen célra felhasznált számla milyen okból nem tekinthető hitelesnek és a számla e tulajdonsága a felhasználónak vagy másnak a felróható vagy fel nem róható magatartásának az eredménye illetve, hogy a felhasználó a számlát jóhiszeműen vagy rosszhiszeműen kívánta érvényesíteni. Az adó levonására alkalmatlan számláért a kibocsátó köteles helytállni, ez a felelősség azonban a felhasználóval szembeni eljárásban a kötelezettség kimentéseként nem érvényesíthető, mint ahogy annak sincs jogszabályi alapja, hogy a jóhiszeműen felhasznált, de nem hiteles számla adójogi következményeit az adóhatóság a számlakiállítóval szemben érvényesítse. A fentiekből következően az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperes az Áft. 33. § (2) bekezdés b) pontja alapján adólevonásra nem volt jogosult.
A feltárt adóhiány következménye az adóbírság és a pótlék, amelynek mellőzésére illetve mérséklésére - felülmérlegelve az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - a Fővárosi Bíróság alapot nem talált. A felülvizsgálati eljárásban a tényállás felülmérlegelésének csak akkor van helye, ha a megállapított tényállás iratellenes, ellentmondó vagy okszerűtlen. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok újraértékelésének, felülmérlegelésének helye nincs. A Fővárosi Bíróság a tényállást hibamentesen állapította meg, amelynek következtében az 1990. évi XCI. törvény 73. § (1) bekezdése alkalmazásával kapcsolatosan kialakított álláspontja is helytálló.
A fentiekben kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletének felülvizsgálattal érintett részében nem észlelt jogszabálysértést, ezért az alaptalan felülvizsgálati kérelmet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján elutasította és a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal érintett részében hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 28.293/1997. sz.)