adozona.hu
AVI 1999.12.160
AVI 1999.12.160
A vámkezességgel biztosított behozatali előjegyzés esetén a vámfizetési kötelezettség megállapítása és a vám kiszabása már a behozatali előjegyzési eljárásban megtörténik [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. 53. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokú vámhatóság 1994. március 26-i visszaviteli határidővel behozatali előjegyzésben vámkezelte az I. B. Kft. ügyvezetőjének személygépkocsiját. A vámbiztosítékot a felperes nyújtotta 1994. január 17-én adott készfizető kezességi nyilatkozatával, melynek érvényességét 1995. január 31-ig állapította meg. A visszaviteli határidőt 1994. július 31-ig meghosszabbították, majd ennek lejártát követően az első fokú vámhatóság 1994. augusztus 10-én kelt határozatával kőtelezte az ügyvezetőt 52...
AVI 1999.12.160 A vámkezességgel biztosított behozatali előjegyzés esetén a vámfizetési kötelezettség megállapítása és a vám kiszabása már a behozatali előjegyzési eljárásban megtörténik [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. 53. §]
Az első fokú vámhatóság 1994. március 26-i visszaviteli határidővel behozatali előjegyzésben vámkezelte az I. B. Kft. ügyvezetőjének személygépkocsiját. A vámbiztosítékot a felperes nyújtotta 1994. január 17-én adott készfizető kezességi nyilatkozatával, melynek érvényességét 1995. január 31-ig állapította meg. A visszaviteli határidőt 1994. július 31-ig meghosszabbították, majd ennek lejártát követően az első fokú vámhatóság 1994. augusztus 10-én kelt határozatával kőtelezte az ügyvezetőt 527 760 Ft köztartozás megfizetésére, mert elszámolási kőtelezettségének nem tett eleget. Az alperes 1995. március 22-én helybenhagyta az első fokú határozatot, melyet szabályszerűen kézbesíteni nem tudott.Ezt követően az első fokú hatóság 1995. április 27-én kelt határozatával a felperest, mint készfizető kezest kötelezte a köztartozás megfizetésére. A fellebbezés folytán eljárt alperes az első fokú határozatot helyben hagyta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes 1995. július 28-án kelt 22.692/1-1995. sorszámú határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a vám részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM számú együttes rendelet (továbbiakban: R.) 6. § (1) és (2) bekezdései, valamint a Ptk. 272. § (1)-(2) bekezdéseiben foglaltak alapján jogszabályi tilalom hiányában nincs akadálya a kezesi felelősségvállalás időbeni korlátozásának. A köztartozás 1994. július 31-én vált esedékessé, de mire az alperes a felperessel szemben intézkedett, a felperes már szabadult a kezesi kötelezettség alól.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Kifejtette indokolásában, hogy a vámbiztosíték kezesi alakzata nem azonos a Ptk. 273. §-ban írt szerződést biztosító mellékötelezettséggel, annak ellenére, hogy a R. 6. §-a is a "kezesség" elnevezést használja. Ugyanakkor a készfizető kezesség időbeni korlátozása nem azt jelenti, hogy ezen időpontig a felperessel szemben határozatot kell hozni, vagy felszólítást kell küldeni. Amennyiben ezen időpontig az eredeti kötelezett fizetési kőtelezettsége esedékessé vált, a készfizető kezes köteles helytállni. A felperes 1995. január 31-ig vállalta a kezességet, ezért az 1994. július 31-én esedékes fizetési kötelezettségért 1995. január 31-ét követően is köteles volt helytállni.
A jogerős másodfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben indítványozta annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Hivatkozott arra, hogy a R. 6. § (2) bekezdése alapján a kezesi felelősségét időben korlátozta, ezért nem tartozik 1995. január 31-e után a felperes kockázatának körébe, ha az áru elszámolására vagy a vámtehernek az egyenes adóstól történő beszedésére valamilyen okból nem került sor. Jogi álláspontja szerint a R. nem mondta ki, hogy a készfizető kezes fogalmán eltérő rendelkezéseket kellene érteni a Ptk. 272-276. §-ában foglalt rendelkezéseihez képest.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésben kifejtette, hogy a vámkezesség tartalmát tekintve nem azonos a polgári jogi kezességgel. A polgári jogi kezességnél a kezes és a szerződés jogosultja, illetve a kezes és a kötelezett között is polgári jogviszony áll fenn.
A R. 6. §-a szerinti vámkezesség esetében a vámbiztosítékot nyújtó kezes, illetve a vámfizetésre kötelezett között polgári jogviszony jön létre. A kezesi nyilatkozat elfogadásával a vámbiztosítékot nyújtó közigazgatási jogviszony alanyává válik azzal, hogy közjogi kötelezettséget vállalt át a vámfizetésre kötelezettől. A vámkezesség tehát nem a polgári jogi szerződés kötelezettjének teljesítését biztosító, szerződésen alapuló mellékötelezettség, hanem az a vámhatóság által közhatalmi jogosítvány alapján államigazgatási jogviszony keretében, egyedi határozattal - nem szerződéssel - megállapított vám megfizetését biztosítja.
A R. 5. § előírja, hogy a kezességi nyilatkozatnak, melyek a kötelező tartalmi elemei. Az f) pont alapján tartalmaznia kell a vám, a vámmal együtt fizetendő adók, vámpótlék, vámkezelési díj, statisztikai illeték, útalap, környezetvédelmi termékdíj, valamint a jövedéki törvény hatálya alá tartozó adózatlan termék kivitele esetén - a kivitel meghiúsulásakor esedékessé váló - a terméket terhelő adók megfizetésére vonatkozó készfizető kezességvállalást.
A R. 47. § (1) bekezdése alapján az ideiglenes jelleggel, devizafizetési kötelezettség nélkül vagy devizafizetési kötelezettséggel ugyan, de a külföldi tulajdonjogának fenntartásával behozott, a 48. §-ban meghatározott vámárukat behozatali előjegyzésben kell vámkezelni. A (2) bekezdés szerint a behozatali előjegyzés vámvizsgálatból, vámfizetési kőtelezettség és a visszaviteli határidő megállapításából, a vámáru azonosításából, a vám kiszabásából és biztosításából, valamint az előjegyzett vámáru elszámolásából áll. A 48. § (1) bekezdés j) pontja alapján behozatali előjegyzésben kell vámkezelni a Magyar Köztársaság területén ideiglenesen tartózkodó - a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény értelmében devizakülföldinek minősülő - személy és gazdasági társaság magyarországi tartózkodása idejére ideiglenes használatára behozott, nem kereskedelmi mennyiségű vámárut. E pont alkalmazása tekintetében nem kereskedelmi mennyiségnek minősül a gépjárművezetői engedéllyel rendelkező, e pontban felsorolt természetes személyek részére egy-egy db személygépkocsi vámkezelése.
A vámkezességgel biztosított behozatali előjegyzés esetén tehát a vámfizetési kötelezettség megállapítása és a vám kiszabása már a behozatali előjegyzési eljárásban megtörténik. A R. 53. § (1) bekezdése szerint az előjegyzett vámáruval a jogerősen megállapított visszaviteli határidőig az előjegyzésbe vételt kérő köteles elszámolni. Az 54. § (3) bekezdése alapján az el nem számolt előjegyzett vámáru után esedékes vám, vámmal együtt fizetendő adó, kamat és vámkezelési díj beszedése iránt a visszaviteli határidő lejártát követő 5. napon kell intézkedni. Ezek beszedése után a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni. Ebből következően az el nem számolt, előjegyzett vámáru esetén nem kell ismételten megállapítani a vámfizetési kötelezettséget, illetve nem kell a vámot kiszabni, mivel az már a behozatali előjegyzéskor megtörtént. Az el nem számolt előjegyzett vámáru után a vám és járulékai beszedése iránt kell intézkedni.
A R. 69. § (1) bekezdése szerint az (5) bekezdés alapján a vámfizetésre kötelezettek ugyanazt a vámárut terhelő tartozásért egyetemlegesen felelősek. Az (5) bekezdés d) pontja alapján vámfizetésre kötelezett a vámterhek megfizetésére készfizető kezességet vállaló. A R. 96. § (1) bekezdése alapján a vámot avámfizetésre kötelezettel legkésőbb a vám kiszabását követő 3. munkanapon írásbeli határozattal kell közölni. E körben a Legfelsőbb Bíróság nem osztja az eljárt bíróságok álláspontját, mely szerint nem szükséges a kezessel szemben határozatot hozni, vele szemben elég, ha az adós nemfizetése esetén részére a vámszerv felszólítást küld. Ez megfosztaná a kezest az őt is megillető jogorvoslati út lehetőségétől. A vám és járulékai beszedése körében a kezessel szemben is határozatot kell hozni.
A kezesi felelősség időtartamának korlátozásával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a R. 6. §-a kifejezetten nem tiltja, de annak lehetőségét, formáját sem szabályozza. A készfizető kezesség egyetemleges jogi jellegére tekintettel azonban a kezesség időtartamának korlátozására csak speciális, egyedi esetekben kerülhet sor. Ilyen eset lehet például, ha a rendszeresen vámkezességet vállaló és az arra hatáskörrel rendelkező vámszerv külön megállapodásban rögzítik, hogy a jogszabály keretei között a kezes milyen feltételek mellett vállal felelősséget. Ebben az esetben elképzelhető, hogy a kettőjük közötti megállapodásban határidőt is megállapítanak.
A perbeli esetben azonban nem ilyen egyedi kivételes megállapodáson alapuló kezesi felelősségvállalásról van szó. A felperes által vállalt kezességi időpontig az eredeti kötelezett fizetési kötelezettsége esedékessé vált, hiszen a visszaviteli határidő eredménytelenül telt el. Erre figyelemmel az egyetemlegesen kötelezett, készfizető kezes köteles helytállni.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, az indokolás részbeni módosításával a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 28.572/1997. sz.)