adozona.hu
AVI 1999.10.131
AVI 1999.10.131
A vámhatóság az igazolási kérelemben felhozottak elfogadhatóságáról, a mulasztó vétlenségéről köteles dönteni [1957. évi IV. tv. 40. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes ideiglenes behozatalban haszonkölcsön szerződés címén 1 db videó-rendszert tartozékaival együtt vámkezeltetett 1997. október 8-ai visszaviteli határidővel. A határidőt a Z.-i vámhivatal 1998. október 8-ig meghosszabbította. A felperes ismételt határidő-meghosszabbítási kérelmét 1998. október 13-án terjesztette elő.
Az első fokú vámhivatal az 1998. október 21-én kelt határozatában a vámkezelt vámárura vonatkozó határidő-meghosszabbítás iránti felperesi kérelmet elutasította. A hatá...
AVI 1999.10.131 A vámhatóság az igazolási kérelemben felhozottak elfogadhatóságáról, a mulasztó vétlenségéről köteles dönteni [1957. évi IV. tv. 40. § (1) bek.]
A felperes ideiglenes behozatalban haszonkölcsön szerződés címén 1 db videó-rendszert tartozékaival együtt vámkezeltetett 1997. október 8-ai visszaviteli határidővel. A határidőt a Z.-i vámhivatal 1998. október 8-ig meghosszabbította. A felperes ismételt határidő-meghosszabbítási kérelmét 1998. október 13-án terjesztette elő.Az első fokú vámhivatal az 1998. október 21-én kelt határozatában a vámkezelt vámárura vonatkozó határidő-meghosszabbítás iránti felperesi kérelmet elutasította. A határozat indokolása szerint az elszámolási határidőn belül, de a visszaviteli határidő lejártát követően igazolási kérelem nélkül terjesztette elő a felperes a kérelmét, ezét az nem volt teljesíthető. A fellebbezés alapján eljárt alperes az 1998. december 31-én kelt határozatával - az igazolási kérelmet elutasítva - az első fokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint túl azon, hogy az igazolási kérelem előterjesztésének csak az első fokú eljárásban van helye, a felperes által előterjesztett igazolási kérelemben foglaltak nem alapozzák meg a kérelem teljesíthetőségét. A másodfokú határozat indokolása utalt arra, hogy a visszavételi határidő előtt előterjesztendő határidő-meghosszabbítási lehetőségről és kötelezettségről a felperesnek a korábbi eljárásban is már tudomása volt. A felperes vámügyintézője munkaviszonyának megszűnése, valamint a cégvezető betegsége nem alapozzák meg az igazolási kérelem teljesíthetőségét. Az alperes határozatában az 1995. évi C. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. sz. rendelet 126. § (3) és (7) bekezdésében, valamint 141. §-ában foglaltakra hivatkozott.
A felperes által előterjesztett kereset az alperesi határozatnak az első fokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezésére, valamint az első fokú közigazgatási szerv új eljárásra utasítására irányult. A kereseti érvelés szerint az alperes határozata azért jogszabálysértő, mert a Vhr. 126. § (7) bekezdése kimentési lehetőséget ad az ügyfélnek arra az esetre, ha nem volt abban a helyzetben, hogy a határidő meghosszabbítását a visszaviteli határidő lejártakor kérje. A közigazgatási eljárásban tehát kizárólag ez volt vizsgálható. A ügyfél mulasztását pedig nem bizonyítani, hanem igazolni kell a jogszabályi rendelkezések szerint, amely során az ügyfél jóhiszeműségét az 1957. évi IV. törvény vonatkozó rendelkezése értelmében vélelmezni kell. Álláspontja szerint minden igazolás és egyéb bizonyíték alkalmas arra, hogy az ügyfél vétlenségét igazolja, ha abból akár közvetett, akár közvetlen módon a vétlenségre következtetni lehet. Tény, hogy a törvény maga az elfogadhatóság fogalmát nem határozza meg, azonban álláspontja szerint a keresetben felhozott indokok - az alkalmazott felmondása és az ügyvezető betegsége - önmagukban is elfogadhatónak tekintendők. Kifogásolta a felperes a keresetében, hogy az alperestől nem megfelelő kioktatást kapott a jogorvoslat lehetőségéről. Az 1998. évi LXXI. törvény 5. §-a ugyanis a közigazgatási pereket a megyei bíróság hatáskörébe utalta, ugyanakkor a keresettel támadott határozat arról tájékoztatta, hogy a Z.-i Városi Bíróságon terjesztheti elő a kereseti kérelmét.
Az alperes a keresettel támadott közigazgatási határozatok indokolásában foglalt jogi álláspont alapján kérte a kereset elutasítását, annak hangsúlyozásával, hogy a felperesnél fennálló munkaszervezési hiányosságok nem tekinthetők a jogszabályban megjelölt elfogadható indoknak.
A bíróság a jogvita elbírálása során az alábbi jogszabályi rendelkezéseket tartotta irányadónak:
A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 126. § (3) bekezdése az aktív feldolgozásban visszaviteli kötelezettséggel vámkezelt vámáru tekintetében a visszaviteli határidő meghosszabbításáról akként rendelkezik, hogy az érdekelt fél annak lejárta előtt legalább 30 nappal az aktív feldolgozási eljárást felügyelő vámhivatalnál írásban kérheti.
A Vhr. 126. § (7) bekezdése előírja, hogy a visszaviteli határidő lejártát követően, de az elszámolási határidőn belül benyújtott kérelmeknek a vámhivatal eleget tesz, ha a határidő elmulasztását elfogadhatóan igazolják. Amennyiben a vámhivatal a kérelem elutasításáról dönt, a vámteher kiszabásáról és beszedéséről az elutasító határozatban gondoskodni kell. A törvény 145. § (1) bekezdése kimondja, hogy a vámigazgatási eljárásban az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezéseit, az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
Az Áe. 72. § (1) bekezdése szerint az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozva - ha a törvény ettől eltérően nem rendelkezik - az államigazgatási ügy érdemében hozott határozata felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított 30 napon belül keresettel kérheti a bíróságtól.
Az Áe. 40. § (1) bekezdése szerint, aki a határidőt elmulasztotta, az eljáró szervnél igazolási kérelmet terjeszthet elő. Az (5) bekezdés szerint, ha a közigazgatási szerv az igazolási kérelemnek helyt ad, az eljárást folytatja.
A Pp. 339. § (1) bekezdése szerint, ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik, a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi.
A bíróság a felperes keresetét elutasította.
A bíróság az alperesi álláspontot osztja mind az igazolási kérelem elutasítás, mind pedig a vámkezelt vámárura vonatkozó visszaviteli határidő meghosszabbítása tekintetében. (A bíróság az alperes határozatát akként értelmezte, hogy egy határozattal bírálta el a felperes igazolási kérelmét és annak elutasítási indokai szolgáltak egyben a felperesi fellebbezési kérelem érdemi elutasítására is.)
Kétségtelen, hogy a Vhr. 126. § (7) bekezdése a visszaviteli határidő elmulasztásának "elfogadható" indokolását követeli meg, de közelebbről nem határozza meg az elfogadhatóság tartalmát. A törvény 145. § (1) bekezdése szerinti rendelkezés alapján az igazolási kérelemre az Áe.</a> általános szabályai az irányadóak. Egységes és követett a bírói gyakorlat a tekintetben, hogy az államigazgatási eljárásban mérlegelés kérdése, hogy az igazolási kérelemben felhozott indokokat a közigazgatási szerv elfogadja-e. Általában vizsgálandó, hogy az ügyfél, az érdekelt fél a mulasztásban vétlen-e - tehát a jóhiszeműségét vélelmezni kell - a mulasztás saját hibáján kívül elháríthatatlan ok, vagy különös méltánylást érdemlő okból történt-e. Ennek elbírálását a Vhr. idézett rendelkezése az eljáró közigazgatási szervre bízza.
A bíróság egyetért azzal az alperesi állásponttal, hogy a szervezet belső működésének hiányosságai, vagy a munkaszervezési problémák nem tekinthetők elfogadható igazolási oknak. Amennyiben helytálló az a fellebbezési álláspont, hogy a mulasztását nem bizonyítani, hanem igazolnia kell, a bíróság álláspontja szerint azonban önmagában bármilyen tartalmú igazolás nem eredményezheti a visszaviteli határidő meghosszabbításának az alperes általi kötelezettségét. Az alperesnek ugyanis a kérelemben felhozottak elfogadhatóságáról, a mulasztó vétlenségéről kell döntenie, aminek következménye a kérelem elutasítása és a vámteher kiszabásáról, illetve beszedéséről való döntés, illetőleg az elfogadhatóság igazolása esetén a kérelem teljesítése. Nem az vizsgálandó tehát - a keresetben felhozottakkal szemben -, hogy a felperes milyen helyzetben volt a visszaviteli határidő lejártakor.
Az kétségtelen, hogy az alperesi határozat azon indokolása, mely szerint a felperesnek a korábbi eljárása tapasztalatai alapján tudomása volt a jogvesztő határidőről és annak elmulasztása következményeiről, önmagában az igazolási kérelem elutasításának alapjául nem szolgálhat. Az alperes azonban helytállóan állapította meg, hogy az igazolási kérelemben felhozott érdemi indokok annak elfogadhatóságát nem támasztották alá, következésképpen jogszerű volt az első fokú közigazgatási szervnek a határidő meghosszabbítási kérelmet elutasító határozatának helybenhagyását tartalmazó döntése. A felperes megalapozatlan keresetét ezért a bíróság elutasította.
A bíróság csupán megjegyzi, hogy az alperesi határozatnak a jogorvoslati lehetőségre történő kioktatását tartalmazó rendelkezése a határozat meghozatalának időpontjában a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő volt. A keresetben hivatkozott törvény 1998. január 1-jén lépett hatályba, ezen túlmenően a felperest ez okból jogsérelem nem érte. A jogorvoslatra történő kioktatás megfelelt a Pp. 330. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek, miszerint a keresetlevelet az első fokú közigazgatási határozatot hozó szervnél is elő lehet terjeszteni.
(Zala Megyei Bíróság 3. KP. 20.242/1999. sz.)