adozona.hu
AVI 1999.9.118
AVI 1999.9.118
A bíróság vizsgálja, hogy a vámhatósági határozat az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait nem sértette-e [1957. évi IV. tv. 61. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokú vámhivatal az 1990. január 31-én kelt határozatával 8706-01 vámtarifaszám alatt vámmentesen vámkezelte a felperes által importált sebességváltó automatizáló szerkezetet. Ezt követően a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának Külkereskedelmi Ellenőrzési Központja 1991. március 12-től május 6-ig vizsgálatot tartott a felperesnél, melynek eredményeként az első fokú vámhatóság 1992. május 18-án megkereséssel élt a Fővárosi Főügyészség felé annak érdekében, hogy a perbeli vámá...
AVI 1999.9.118 A bíróság vizsgálja, hogy a vámhatósági határozat az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait nem sértette-e [1957. évi IV. tv. 61. § (3) bek.]
Az első fokú vámhivatal az 1990. január 31-én kelt határozatával 8706-01 vámtarifaszám alatt vámmentesen vámkezelte a felperes által importált sebességváltó automatizáló szerkezetet. Ezt követően a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának Külkereskedelmi Ellenőrzési Központja 1991. március 12-től május 6-ig vizsgálatot tartott a felperesnél, melynek eredményeként az első fokú vámhatóság 1992. május 18-án megkereséssel élt a Fővárosi Főügyészség felé annak érdekében, hogy a perbeli vámáru vonatkozásában az ügyész óvást nyújtson be.Az ügyész 1992. július 27-én óvást jelentett be az első fokú vámhatóság határozata ellen és indítványozta annak hatályon kívül helyezését és új eljárás eredményeként a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát.
Az első fokú vámhatóság az óvásban foglaltaknak eleget téve az 1992. szeptember 23-án meghozott határozatával korábbi határozatát hatályon kívül helyezte, az 1991. május 6-án megtartott utólagos felülvizsgálat alapján a vámtarifaszám tekintetében módosította és 8706-99 vámtarifaszám alkalmazásával 40%-os vámtétellel 571 891 Ft vámérték alapján a felperest 157 270 Ft vám és 39 317 Ft általános forgalmi adó megfizetésére kötelezte. A fellebbezés folytán eljárt alperes határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
Keresetében a felperes az alperesi határozat bíróság általi felülvizsgálatát kérte, előadva, hogy az óvás folytán tett intézkedés - a határozat visszavonása, illetve módosítása - jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait sérti.
Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban meghozott ítéletével a felperes keresetét elutasította, mert úgy találta, hogy az ügyészi óvás folytán hozott vámhivatali határozat a felperes jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogainak sérelmét nem eredményezte. A beszerzett szakértői szakvélemény eredményeként megállapította, hogy a felperes által importált áru helyesen a 8706-99 vámtételszám alá sorolható, az alperes tehát jogszerűen meghozott határozattal helyesen kötelezte a felperest a kiszabott vám és általános forgalmi adó megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira tekintettel helybenhagyta, a fellebbezésben írtakra figyelemmel kiemelve, hogy az ügyészi óvás nyomán hozott vámhatósági határozatok a felperes jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait nem sértették. A továbbiakban a másodfokú bíróság utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan fogadta el a szakértői véleményt és állapította meg annak tartalmát, figyelembe véve, hogy a vámhatóság keresettel támadott határozatai a jogszabályoknak megfeleltek.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a jogszabályoknak megfelelő ítélet meghozatala iránt. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete sérti az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 61. § (3) bekezdésében, a Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 14. § (3) bekezdésében, a Ptk. 99. §-ában és 112. § (1) bekezdésében, valamint a vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. tvr. 2. § (4) bekezdésében és 11. § (4) bekezdés a) pontjában foglaltakat. Kérte a felperes figyelembe venni, hogy az 1990. január 31-én az első fokú vámhatóság által kiadott vámhatározatban megállapítottakhoz képest a későbbiek során nem merültek fel olyan új tények vagy körülmények, amelyek az alaphatározat megváltoztatását anyagi jogi szempontból megalapozottá tették. Hivatkozott az Áe. 61. § (3) bekezdésében és az Ütv. 14. § (3) bekezdésében írtakra, előadva, hogy a felperes által behozott vámáruval kapcsolatos határozat módosítására az annak meghozatalát követő több mint egy év elteltével került sor, a határozat pedig a felperes jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait sérti. Előadta, hogy a perbeli vámáru fölött az 1990. január 31-i vámhatósági határozat alapján és ezen időponttól kezdődően szabad rendelkezési jogot szerzett, mely magában foglalja árkalkuláció kialakítását is. Az ügyészi óvás folytán meghozott újabb határozat pedig ezen jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sérti, mert a vámtöbbletnek az értékesítési árban való utólagos érvényesítésére már lehetősége nincs.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes 1993. március 25-én kelt határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.
A felperesnél az 1991-ben tartott hatósági ellenőrzést követően fordult a vámhatóság a Fővárosi Főügyészséghez előadva, hogy a perbeli vámáru vámtarifaszám meghatározására helytelenül került sor. Mivel a helytelen vámtarifaszám alkalmazásának feltárása a vámkezeléstől számított egy éven túl történt és az alaphatározat módosítását is igényelte, a vámhatóság csak ügyészi óvás benyújtásának útján látott lehetőséget a felperes vámfizetési kötelezettségének megállapítására.
Az Ütv. 14. § (1) bekezdésében írtak szerint ha az ügyész a szervek jogerős, illetve végrehajtható rendelkezéseiben törvénysértést állapít meg, annak kiküszöbölése végett a törvénysértést elkövető szervhez vagy annak felettes szervéhez óvást nyújthat be. A (2) bekezdésben foglaltak szerint ha az ügyész az óvást egyedi ügyben hozott jogerős rendelkezés ellen annak közlését követő egy éven túl nyújtja be - amennyiben törvény, törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik - az óvás folytán tett intézkedés jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat nem sérthet.
Az Ütv. fenti szabályából következően az ügyész a vámhatóság határozatának közlését követő egy éven túl is jogosult volt az óvás benyújtására azzal azonban, hogy az annak folytán tett intézkedés jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat nem sérthet.
A vámjog szabályozásáról szóló - a felperes vámfizetési kötelezettségére irányadó - 1966. évi 2. tvr. 13. §-a kimondja, hogy vámügyekben hozott határozatok ellen benyújtott jogorvoslatok elintézésére az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. törvény rendelkezései az irányadók. Az Át. 61. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a közigazgatási szerv abban az esetben, ha megállapítja, hogy a felettes szerv vagy bíróság által még el nem bírált határozata jogszabályt sért, a határozatot módosítja vagy visszavonja. A (3) bekezdés szerint a határozat módosítására a közigazgatási szerv csak egy ízben, a határozat közlésétől számított egy éven belül jogosult, az (5) bekezdés ugyanakkor tiltja a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok sérelmének előidézését.
Az Áe.</a> ezen hivatkozott rendelkezése az egyazon ügyben történő újabb intézkedésről rendelkezik. Ehhez képest vizsgálandó volt a felülvizsgálati kérelem elbírálása során, hogy az ügyészi óvás folytán meghozott határozat egyazon ügyben történő újabb intézkedést valósított-e meg vagy pedig fennállt olyan személyi, tárgyi vagy ténybeli eltérés, mely az ügyazonosságot kizárva lehetővé tette a vámhatóság részére újabb határozat hozatalát.
Az Áe. 74. §-a alapján előterjesztett ügyészi óvás folytán hozott alperesi határozatra az Ütv. 14. § (2) bekezdése alapján ugyancsak vonatkozott a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok sérelmének tilalma.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a perbeli esetben az ügyazonosság fennállt. A felperes a perbeli vámáru 1990 januárjában történt vámkezelésekor annak lényeges tulajdonságait a vámhatóság előtt feltárta, az eljáró vámhatóságot nem tévesztette meg, vagyis a vámhatóság rendelkezésére állt minden adat, mely szükséges volt ahhoz, hogy az adott vámáru jogszabályoknak megfelelő vámértékét és az ehhez kapcsolódó vámkötelezettséget megállapítsa. A vámhatóság által 1991 májusában végzett utólagos vizsgálat már nem tárt fel olyan új tényt, mely az ügyazonosságot kizárva lehetőséget adott volna a vámhatóság részére újabb határozat hozatalával a felperes vámfizetésre kötelezésére. Egymagában az a körülmény, hogy a vámhatóság a perbeli vámáru tekintetében utólagosan helytelen vámtarifaszám alkalmazását tárta fel, még nem minősül olyan új ténynek, amely az ügyazonosság fennállásának kizárását megalapozná. Az azonos tényállásból levont új vámjogi következtetés a jóhiszeműen eljárt és a vámmentes terméket ennek megfelelő árkalkuláció alkalmazásával értékesítő, tehát tulajdonosi jogait gyakorló felperes törvényben biztosított jogát sértette. Ezért tévedett a másodfokú bíróság, amikor az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyva úgy foglalt állást, hogy az ügyészi óvás nyomán hozott vámhatósági határozat a felperes jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait nem sértette.
Hasonló megállapítást és jogértelmezést tartalmaz a Legfelsőbb Bíróságnak a Kfv. III. 25.323/1994. számú, 1995/125. szám alatt a Bírósági Határozatokban közzétett döntése is.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogszabálysértő másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a jogszabálysértő alperesi határozatot - az első fokú határozatra is kiterjedően - a Pp. 339. § (1) bekezdésében foglaltak alapján hatályon kívül helyezte.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28.026/997. sz.)