adozona.hu
AVI 1999.9.111
AVI 1999.9.111
A jövedelemadó-kedvezmény igénybe vételének feltétele, hogy a befizetés sem közvetlenül sem közvetve ne járjon vagyoni előnnyel (1991. évi XC. tv. 34. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes támogatás iránti kérelmet nyújtott be az egyesülethez 171 000 Ft egyesületi juttatás folyósítása iránt, előadva, hogy azzal az alapítványt kívánja támogatni, melynek javára ez idáig 28 500 Ft-ot fordított. Kérte egyben a részére kiutalandó összeg nevében és helyette való átutalását az alapítvány javára.
Az alapítvány javára a felperes által ily módon befizetett 199 500 Ft után a felperes - az 1995-ös adóévre - 59 850 Ft személyi jövedelemadó kedvezmény kiutalását kérte.
Az első f...
AVI 1999.9.111 A jövedelemadó-kedvezmény igénybe vételének feltétele, hogy a befizetés sem közvetlenül sem közvetve ne járjon vagyoni előnnyel (1991. évi XC. tv. 34. §)
A felperes támogatás iránti kérelmet nyújtott be az egyesülethez 171 000 Ft egyesületi juttatás folyósítása iránt, előadva, hogy azzal az alapítványt kívánja támogatni, melynek javára ez idáig 28 500 Ft-ot fordított. Kérte egyben a részére kiutalandó összeg nevében és helyette való átutalását az alapítvány javára.Az alapítvány javára a felperes által ily módon befizetett 199 500 Ft után a felperes - az 1995-ös adóévre - 59 850 Ft személyi jövedelemadó kedvezmény kiutalását kérte.
Az első fokú adóhatóság határozatával a felperes terhére 59 850 Ft személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg, hivatkozva a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 38/A. § (1) bekezdés i) pontjában foglaltakra, mert álláspontja szerint a felperes annak érdekében támogatta az alapítványt, hogy ezáltal adókedvezményben megnyilvánuló vagyoni előnyhöz jusson.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az első fokú adóhatóság határozatát helybenhagyta.
Az alperesi határozat felülvizsgálata iránt benyújtott keresetet az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította, rámutatva, hogy az adóhatóság jogosult volt a felperesi adókedvezmény igénybevételének jogosságát ellenőrizni a reá irányadó szabályok szerint. Az elsőfokú bíróság - a hatósági határozatban foglaltakat elfogadva - utalt arra, hogy az adókedvezmény igénybevételének törvényi feltétele - miszerint kizárható az a tény, hogy az adományozott összeget vagyoni előny megszerzése érdekében adják - adott esetben nem állt fenn. Megállapította azt is, hogy az egyesület és az alapítvány együttműködése nem a befolyt pénzösszegek kedvezménnyel támogatott célra való fordítását, hanem azt szolgálta, hogy a támogató személy minél nagyobb összegű adócsökkentő kedvezményt vehessen igénybe. A felperes tehát a törvényi feltételek fennálltának hiányában az adókedvezmény igénybevételére nem jogosult, így az alperes helytállóan állapította meg az adókülönbözet összegét.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokaira utalással - helybenhagyta, külön is kiemelve, hogy az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a felperesi adó-visszaigénylés törvényi feltételei közül a vagyoni előny kizárhatósága nem volt megállapítható a mérlegelt peradatok alapján. Kiegészítette továbbá a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását azzal, hogy a felek között folyó ügyben a kedvezmény jogszerűségének megvizsgálásához szükséges mértékben az alperes jogszerűen vizsgálta az eljárásban részt nem vevő alapítvány működését is.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet annak megváltoztatása és az alperesi határozatot hatályon kívül helyező határozat hozatala iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet törvénysértő, mert a bíróság hatáskörét túllépve más adóalanyok (egyesület, alapítvány) magatartását is vizsgálta, az általa teljesített - egyesületi támogatást is magába foglaló - tényleges befizetés tényét figyelmen kívül hagyta és az alapítvány karitatív tevékenységének mértékét jogellenesen értékelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet megváltoztatását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt rá kíván mutatni arra, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 25. § c) pontjában írtak szerint a Legfelsőbb Bíróság a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 1/1998. KJE számú jogegységi határozatának 1. pontja pedig úgy rendelkezik, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1993. évi CI. törvénnyel módosított 1991. évi XC. törvény 34. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az adóalap megállapításakor az összjövedelemből a belföldi székhelyű alapítvány céljára átadott összeg - a rendeltetésszerű joggyakorlás elvére figyelemmel - csak akkor vonható le, ha a befizetés a magánszemély vagyonának tényleges csökkenését eredményezi.
A jogegységi határozat 4. pontjában foglaltak szerint a határozat az 1991. évi XC. törvény - 1995. január 1. napjától hatályos - 38/A. §-a (1) bekezdésének i) pontja tekintetében is értelemszerűen irányadó.
Az Szja. tv.-nek a felperesi adókedvezmény igénybevételének elbírálásánál is irányadó 38/A. § (1) bekezdés i) pontja úgy rendelkezik, hogy a megállapított adóból levonható a belföldi székhelyű alapítvány (közalapítvány) céljára az adóévben befizetett összeg 30%-a - az alapítvány (közalapítvány) igazolása alapján, amennyiben az alapítvány betegség-megelőző és gyógyító, szociális, tudományos, kutatási, környezetvédelmi, műemlékvédelmi, természetvédelmi, kulturális, oktatási, sport, vallási és hitéleti célt, gyermek- és ifjúsági célt, az állampolgári jogok, a közrend, közbiztonság védelmét, az öregek és hátrányos helyzetűek, illetőleg magyarországi nemzeti- és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarsággal kapcsolatos előbbi célok megvalósítását, menekültek megsegítését, a törvényhozói munka elősegítését szolgálja és ha egyidejűleg az alapítvány működési szabályzata, valamint az alapítványi pénzeszközök felhasználása alapján egyaránt kizárható, hogy az adományozott összeget akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben vagyoni előny megszerzése, vagy nyújtása érdekében adják.
Ezen törvényi rendelkezés szerint az adólevonásban megnyilvánuló adókedvezmény feltétele többek között, hogy az adóévben az adózó karitatív célú, belföldi székhelyű alapítvány céljára összeget fizessen be. A befizetés azonban sem közvetve, sem közvetlenül nem járhat vagyoni előnnyel, továbbá nem lehet látszólagos, annak a magánszemély vagyonából kell történnie, a vagyon csökkenését kell eredményeznie.
A felperes azonban saját vagyonából csak 28 500 Ft-ot fizetett be az alapítvány javára. A felperesnek nyújtott egyesületi támogatás juttatásának feltétele - a bíróságok által helyesen megállapított tényállás szerint - az volt, hogy az az alapítvány javára kerüljön átutalásra. A felperes ezen egyesületi juttatást nem vette fel, azt nevében az egyesület utalta át az alapítvány javára. A felperes tehát ezen összeg felett tényleges rendelkezési jogot nem szerzett, vagyonát az egyesületi juttatás nem növelte, így az összeg kifizetése vagyon-csökkenéssel sem járt.
Mindezekből következőleg megállapítható, hogy az egyesület által a felperes nevében történő átutalás nem tekinthető adójogi szempontból befizetésnek. Valóságos befizetés csak a 28 500 Ft tekintetében állt fenn. Ezért adókedvezmény az Szja. tv. 38/A. § (1) bekezdés i) pontja alapján a 28 500 Ft tekintetében igényelhető jogszerűen, míg a további 171 000 Ft tekintetében az adóhatóság jogszerűen zárta ki a kedvezmény igénybevételét.
Mivel az adóhatóság határozatának meghozatalakor az 1/1998. KJE számú jogegységi határozatban foglalt szempontokat nem alkalmazhatta és mind a 28 500 Ft, mind a 171 000 Ft tekintetében a felperest kizárta a kedvezmény igénybevételéből, a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. § (2) bekezdésében írtak szerint hatályon kívül helyezte, az első fokú ítéletet pedig megváltoztatta és az adóhatóság határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az első fokú adóhatóságot - az adókötelezettség újbóli megállapítása végett - új eljárásra kötelezte [Pp. 339. § (1) bek.].
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28.120/1997. sz.)