adozona.hu
AVI 1999.9.110
AVI 1999.9.110
Az adózó csak az általa befizetett összeg után támaszthat igényt adókedvezményre (1991. évi XC. tv. 34. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. december 1-jén az Ú. P. Alapítvány részére 100 000 Ft alapítványi támogatást fizetett be. A felperes belépett a T. és K. Egyesületbe, melytől nyomban támogatást igényelt. Az egyesület 600 000 Ft támogatást átutalt az Alapítványnak. Az alapítvány által kiállított 700 000 Ft összegű támogatás befizetéséről szóló igazolás alapján a felperes 210 000 Ft adóelőleget igényelt vissza az adóbevallásában.
Az alperes - egyezően az első fokú szerve döntésével - a felperes terhére 210 00...
AVI 1999.9.110 Az adózó csak az általa befizetett összeg után támaszthat igényt adókedvezményre (1991. évi XC. tv. 34. §)
A felperes 1995. december 1-jén az Ú. P. Alapítvány részére 100 000 Ft alapítványi támogatást fizetett be. A felperes belépett a T. és K. Egyesületbe, melytől nyomban támogatást igényelt. Az egyesület 600 000 Ft támogatást átutalt az Alapítványnak. Az alapítvány által kiállított 700 000 Ft összegű támogatás befizetéséről szóló igazolás alapján a felperes 210 000 Ft adóelőleget igényelt vissza az adóbevallásában.Az alperes - egyezően az első fokú szerve döntésével - a felperes terhére 210 000 Ft személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperest a fent vázolt és a levonás alapjául szolgáló tevékenysége végzése során a vagyoni előnyhöz jutás szándéka vezette. Ez a tény a kedvezmény igénybe vételét kizárja. Rámutatott a közigazgatási határozat arra is, hogy az alapítványi befizetést nem a törvényben meghatározott célokra használták fel.
A felperes a jogerős határozat megváltoztatására irányuló keresetében adóbevallása helyességének elismerését kérte. Arra hivatkozott, hogy nincs jelentősége az alapítványba befizetett összeg eredetének és közömbös az ügy megítélése szempontjából az alapítvány esetleges jogellenes működése is.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a felperes az egyesületi támogatással nem rendelkezhetett, a befizetés az adókedvezmény igénybevételét célozta, és az általa valójában befizetett 100 000 Ft-tal szemben 210 000 Ft adócsökkentő kedvezményt kívánt igénybe venni.
A fellebbezés folytán eljáró megyei bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és hatályon kívül helyezte a másodfokon hozott közigazgatási határozatot. Nem döntött ugyanakkor a felperes fellebbezésével támadott első fokú adóhatósági határozatról és az új eljárás lefolytatását sem rendelte el. A megyei bíróság ítélete indokolásában arra hivatkozott, hogy a törvény adólevonási jogra vonatkozó valamennyi feltételének megvalósulása miatt jogszabálysértő volt a közigazgatási döntés. Utalt arra is, hogy nem a per tárgya az alapítvány és egyesület közötti együttműködési viszony vizsgálata.
A jogerős ítélet felülvizsgálata iránt az alperes nyújtott be kérelmet, annak megváltoztatását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérve. Álláspontja szerint tévedett a megyei bíróság, amikor ítéletével az adólevonási jog törvényi feltételeinek fennállását megállapította, mert a felperes saját tényleges befizetéséhez képest annál nagyobb összegre kívánta adólevonási jogát gyakorolni. Nem valósult meg továbbá a jogszabályi feltételekből kettő, a közérdekű működés és az alapítvány javára befizető felperes részéről a vagyoni előny hiánya, ezért az igény teljesítésének tételes jogszabályi akadálya is van.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes 1996. május 28-án kelt határozatát az első fokon eljárt APEH Megyei Igazgatóság határozatára kiterjedően hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte.
A kérelem elbírálásának alapjául a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja.) 38/A. §-a és a Legfelsőbb Bíróság 1/1998. számú közigazgatási jogegységi határozata (a továbbiakban: KJE) szolgál.
Az Szja. 38/A. § (1) bekezdésének i) pontja értelmében a 37. § (1) bekezdése szerint megállapított adóból - egyebek mellett - levonhatók a belföldi székhelyű alapítvány céljára az adóévben befizetett összeg 30 százaléka az alapítvány igazolása alapján, amennyiben az alapítvány a - törvényben felsorolt - célok megvalósítását szolgálja, és ha egyidejűleg kizárható, hogy az adományozott összeget akár közvetlenül, akár valamely szolgáltatással összefüggésben vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében adják.
A KJE 4. pontja szerint a jogegységi határozat az 1991. évi XC. törvény - 1995. január 1. napjától hatályos - 38/A. § (1) bekezdésének i) pontja tekintetében is értelemszerűen irányadó.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 25. §-ának c) pontja értelmében a jogegységi határozat a bíróságokra kötelező.
A KJE 1. és 2. pontja alapján a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1993. évi CI. törvénnyel módosított 1991. évi XC. törvény 34. § (1) bekezdésének a) pontja alapján az adóalap megállapításakor az összjövedelemből a belföldi székhelyű alapítvány céljára átadott összeg - a rendeltetésszerű joggyakorlás elvére figyelemmel - csak akkor vonható le, ha a befizetés a magánszemély vagyonának tényleges csökkenését eredményezi. Adókedvezmény igénybevételét nem zárja ki, ha az adományozás vagyoni előny érdekében történik. Az adományozott összeg összjövedelmet csökkentő levonására akkor nem kerülhet sor, ha az összeget az alapítvány által - közvetlenül vagy közvetve - nyújtott vagyoni előny megszerzése vagy nyújtása érdekében fizetik be.
A KJE indokolása a fentiekkel összefüggésben rámutat arra, hogy nem vonható le az összjövedelemből az összeg, ha az adózó magánszemély helyett azt harmadik személy oly módon fizeti be az alapítványhoz, hogy az az adózó vagyonát nem csökkenti.
A felperes által sem vitatott irányadó tényállás szerint az általa ténylegesen kifizetett 100 000 Ft feletti, alapítványhoz továbbított összeg a T. és K. Egyesülettől származik. A harmadik személynek minősülő egyesület befizetése a felperes vagyonát nem csökkentette. A juttatás felől az igényléssel egyidejűleg a felperes úgy rendelkezett, hogy az összeget az egyesület az alapítvány részére fizesse be, fel tehát nem vehette, egyéb célra nem használhatta.
Az Szja. idézett rendelkezésének, valamint a KJE megállapításainak egybevetéséből következik, hogy a kedvezmény igénybevételének egyik előfeltétele a támogatás felperes általi, az alapítvány javára történő kifizetése nem valósult meg. Ha a kedvezményt csak a befizető veheti igénybe és a felperes nem teljes mértékben befizető, akkor a törvény által biztosított jog gyakorlására is csak az általa fizetett mértékben válhat jogosulttá a felperes, hiszen harmadik személy befizetését nem lehet a saját juttatásának tekinteni. A fentieknek megfelelően a felperes csak a saját vagyonából átadott 100 000 Ft-os összeg után támaszthat igényt a 30%-os adókedvezményre.
Mindezekből következik, hogy az adóhatóság az Szja. 38/A. § (1) bekezdésének i) pontját az egyesület által az alapítványhoz átutalt 600 000 Ft támogatás tekintetében helyesen értelmezte és az ezután igényelt 30%-os adókedvezmény adókülönbözetként való minősítését illetően is jogszerű volt a határozata. Tévedett azonban mind az alperes, mind az elsőfokú bíróság akkor, amikor a felperes által ténylegesen az alapítvány részére befizetett 100 000 Ft tekintetében is alaptalannak tartotta a kedvezmény iránti igényt. Tévedett továbbá a megyei bíróság abban, hogy a felperes igényét a keresetben meghatározott mértékben megalapozottnak tekintette és az alperes határozatát ez okból hatályon kívül helyezte.
A kifejtett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdés alkalmazásával a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes határozatát a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján az első fokon eljárt közigazgatási szerv határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezte. Az első fokú adóhatóságnak az új eljárás során a felperes 100 000 Ft-os alapítványi juttatása után az adókedvezményre való jogosultságát meg kell állapítania. A Legfelsőbb Bíróság döntése meghozatalánál figyelemmel volt arra, hogy a megyei bíróság ítéletének indokai a fent kifejtett indokoktól alapvetően eltérnek, valamint arra is, hogy a megyei bíróság tévesen csak az alperesi közigazgatási szervet kötelezte új eljárás lefolytatására.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28.004/1997. sz.)