AVI 1999.8.100

A belföldi forgalom számára történő vámkezelés önmagában nem szünteti meg az áru vámáru jellegét (1966. évi 2. tvr. 55. §).

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperesnél az adóhatóság 1995. november hónapot illetően általános forgalmi adó (áfa) adónemben ellenőrzést végzett, melynek során megállapította, hogy a felperes az 1995. november 20-án vámkezeltetett áru után ugyanezen a napon befizetett vámbiztosítékot az 1995. november havi áfa-bevallásában szerepeltette, holott a kötelezettség pontos összegét csak az 1995. december 7-én kelt határozat rögzítette 1 068 703 Ft-ban.
Az első fokú adóhatóság emiatt határozatában a felperes terhére 1 087 0...

AVI 1999.8.100 A belföldi forgalom számára történő vámkezelés önmagában nem szünteti meg az áru vámáru jellegét (1966. évi 2. tvr. 55. §).
A felperesnél az adóhatóság 1995. november hónapot illetően általános forgalmi adó (áfa) adónemben ellenőrzést végzett, melynek során megállapította, hogy a felperes az 1995. november 20-án vámkezeltetett áru után ugyanezen a napon befizetett vámbiztosítékot az 1995. november havi áfa-bevallásában szerepeltette, holott a kötelezettség pontos összegét csak az 1995. december 7-én kelt határozat rögzítette 1 068 703 Ft-ban.
Az első fokú adóhatóság emiatt határozatában a felperes terhére 1 087 000 Ft adókülönbözetet állapított meg és 394 000 Ft adóhiány, 78 000 Ft adóbírság, továbbá 693 000 Ft jogosulatlanul visszaigényelt áfa után 138 000Ft adóbírság és 14 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, megállapítva, hogy adólevonási jogát az azt megalapozó tárgyi feltétel (kivetés határozata) hiányában gyakorolta.
Az alperes határozatával a felperest terhelő adóhiány összegét 351 000 Ft-ra, az adóbírság összegét 208 000 Ft-ra, míg a késedelmi pótlék összegét 12 000 Ft-ra szállította le, míg egyebekben az első fokú határozat rendelkezéseit helybenhagyta.
Az alperesi határozat felülvizsgálata iránt benyújtott keresetnek az elsőfokú bíróság helyt adott, ítéletével az alperes határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az első fokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte, mivel úgy találta, hogy a felperes termékimport kapcsán érvényesített általános forgalmi adó levonási joga 1995. novemberében fennállt, mert az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (áfa-tv.) 21. § a) pontja szerint az adófizetési kötelezettség termékimportnál a belföldi forgalom számára történő vámkezelésre irányuló árunyilatkozat elfogadásának időpontjában keletkezett. Mivel pedig a felperes adófizetési kötelezettségének 1995. november 20. napján eleget tett, így adólevonási joga keletkezésének időpontja 1995. november 21. napja volt, ezért az 1995. november havi általános forgalmi adó bevallásában ezen levonási jogát érvényesíthette.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú ítélet indoklásában foglaltak szerint a felperes az általa végzett termékimport után kivetett és megfizetett áfa összeg levonásának (elszámolásának, bevallásának) jogát csak az őt terhelő adó összegét közlő határozat birtokában gyakorolhatta jogszerűen. A felperes tehát az 1995. november hónapi adóbevallásában az adót jogszerűen nem állíthatta be, mivel csak az 1995. december 7-én kelt határozat tartalmazta a termékimport után kivetett és megfizetett adóösszeget. Rámutatott a másodfokú bíróság arra is, hogy az adóhatóság a felperes által 1995. november 20-án teljesített befizetést vámbiztosítékként kezelte.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatala iránt. Álláspontja szerint a másodfokú ítélet sérti az áfa-tv. 35. § b) pontjában foglaltakat, mert a vámhivatal által a felperes részére 1995. november hó 20. napján kiadott nyomtatvány az adólevonási jog gyakorlásához szükséges dokumentumnak minősül, melynek birtokában a felperes jogszerűen gyakorolta áfa-visszaigénylési jogát, tekintettel arra, hogy a vámhivatal a vámkezelés napján előírta a felperes részére adókötelezettségét. Állította a felperes azt is, hogy a másodfokú bíróság helytelen következtetést levonva mondta ki azt, hogy a felperes 1995. november 20-án vámbiztosítékot fizetett, mivel a perbeli esetben erről nem lehetett szó, ugyanis - a felperes előadása szerint - a belföldi forgalom számára történő vámkezelés megszüntette a vámáru jelleget, melyre figyelemmel vámbiztosíték nem volt kiszabható.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A vám- és pénzügyőrségről, valamint a vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. tvr. (R.) végrehajtásának tárgyában kiadott 9/1966. (II. 5.) Korm. rendelet 7. § a) pontjában foglaltak szerint a pénzügyőr a vámkezelés és az adóellenőrzés során a vámjog szabályozásáról szóló, illetőleg az egyes adójogszabályokban foglalt hatásköri és eljárási rendelkezések szabályai szerint köteles eljárni.
Ezzel összhangban az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 3. § (6) bekezdése kimondja, hogy a törvényt vámigazgatási ügyekben akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik.
Az R. 69. § (2) bekezdése szerint a vámfizetési kötelezettség a vámmal együtt kiszabásra kerülő adófizetési kötelezettséget is magában foglalja. A vámmal együtt fizetendő adóra, kamatra, vámpótlékra, vámkezelési díjra és költségtérítésre - ha ezekre más jogszabályi rendelkezés nincsen - a kiszabás, a közlés, az esedékesség, a fizetés, a helyesbítés, a behajtás, az elévülés és a jogorvoslat tekintetében a vámra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
A felperest az áfa-tv. 32. § (1) bekezdés b) pontja szerint megillette az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből a termékimport után kivetett és általa megfizetett adóösszeget levonja.
Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltételeként azonban az áfa-tv. 35. § (1) bekezdés b) pontja a felperes nevére szóló és az adó összegét közlő határozat meglétét kívánta meg, tehát csak ennek birtokában volt az adólevonási jog gyakorolható.
A felperes részére ez a törvényben megkívánt határozat csak 1995. december 7-én került kézbesítésre, így adólevonási joga az áfa-tv. 36. § (1) bekezdés b) pontjában írtakra figyelemmel 1995. december 8-án nyílt meg.
A vámhatóság a felperes részére 1995. december 7-i keltezéssel az általa a letéti számlára teljesített vámbiztosíték elszámolásáról is értesítést küldött, elismerve, hogy arra 1995. november 20-án 1 872 000 Ft befizetése történt meg.
Az áfa-tv. 35. § (1) bekezdés b) pontja értelmében azonban az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele az adó összegét hitelesen igazoló dokumentum (a vámhatósági határozat megléte). A felperes 1995. november 20-án vámbiztosítékot fizetett be. Ekkor azonban az adó összegét hitelesen igazoló dokumentum nem állt rendelkezésére, így a vámbiztosíték megfizetésének időpontjában nem érvényesíthette adólevonási jogát.
Nem osztja a Legfelsőbb Bíróság a felperes azon előadását, mely szerint a belföldi forgalom számára történő vámkezelés adott esetben 1995. november 20-án megszüntette a vámáru-jelleget, mert a R. 55. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a belföldi forgalom számára való vámkezelés a vámvizsgálatból, a vámfizetési kötelezettség megállapításából, a vám kiszabásából és beszedéséből áll. Mindaddig tehát, amíg a felperest terhelő vám- és forgalmi adó megállapítására, kiszabására és beszedésére nem került sor, a belföldi forgalom számára való vámkezelés sem történt meg. A felperest terhelő vámot és általános forgalmi adót pedig a vámhatóság az 1995. december 7-én kelt határozatában közölte a felperessel.
Az 1995. november hónapban az áfa-tv. 48. § (1) bekezdése szerint fizetendő adó megállapításánál tehát a felperes az 1995. december 7-i határozatban megállapított általános forgalmi adót nem vehette figyelembe, mert a levonás feltételei az adó-megállapítási időszakban nem álltak fenn.
A Legfelsőbb Bíróság - a fent kifejtettekre figyelemmel - nem talált olyan eljárásjogi vagy anyagi jogi jogszabálysértést a másodfokú ítéletben, amely annak felülvizsgálati eljárásban való hatályon kívül helyezését megalapozta volna, így a megyei bíróság ítéletét a Pp. 275/A.§-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27.964/1997. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.