adozona.hu
AVI 1999.7.94
AVI 1999.7.94
A birtokkal való rendelkezés a jövedéki törvénysértés megállapíthatóságának nem jogszabályi feltétele [1993. évi LVIII. tv. 67. § (1) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
1997. november 5-én a felperes tulajdonát képező ingatlanhoz tartozó helyiségekben nagymennyiségű jövedéki terméket fedezett fel az ellenőrzés, ez összesen 13287 doboz zárjegy nélküli cigarettát jelentett. Az A., D. u. 30. szám alatti lakáson talált jövedéki termékek feltalálási helye a lakáshoz tartozó garázs és a kazánház voltak. A jövedéki ellenőrzésről és a lefoglalásról jegyzőkönyv készült.
A fenti tényállás alapulvételével a vámhivatal 1997. december 29-én kelt határozatával 13 072 276...
A fenti tényállás alapulvételével a vámhivatal 1997. december 29-én kelt határozatával 13 072 276 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte a felperest.
Az első fokú közigazgatási határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt a közigazgatási eljárásban.
Az alperes 1998. február 23-án kelt határozatával a jövedéki bírság összegét 13 038 676 Ft-ra változtatta meg, az első fokú határozat egyéb rendelkezéseit és indokolását azonban változatlan formában helybenhagyta.
A felperes a törvényes keresetindítási határidőn belül kérte a bíróságtól az alperes által hozott közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését, az első fokú közigazgatási határozatra is kiterjedő hatállyal, továbbá szükségesnek tartotta az első fokú közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését is.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte a bíróságtól.
Az alperes álláspontja szerint az első fokú eljárás során felvett jegyzőkönyvi nyilatkozatokból megállapítható, hogy a felperes egyértelműen tudott arról, hogy a lakásában cigarettát tárolt egy román állampolgár.
Az alperesi álláspont szerint már a jegyzőkönyv alapján is egyértelmű, hogy a felperes kimerítette a Jszt.-ben megfogalmazott jogszabálysértés tényét, azonban nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy az ellenőrzés időpontjában hatályos jogszabály a jövedéki termékek vonatkozásában objektív felelősséget állapít meg. Egyebekben pedig az ellenkérelemben az alperes visszahivatkozott a másodfokú közigazgatási határozat indokolásában kifejtettekre, és fenntartotta korábbi jogi álláspontját.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A jelen per eldöntése szempontjából irányadó jogszabályi rendelkezéseket a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzése és szeszadóról szóló, többször módosított 1993. évi LVIII. tv. tartalmazza (továbbiakban: Jszt.).
A Jszt. 4. § (2) bekezdése alapján "a jövedéki ellenőrzés és az e törvényben meghatározott jogkövetkezmények tekintetében a törvény hatálya alá tartozik az is, aki az 54. § b) pontjában meghatározott jogellenes tevékenységet végez, ..."
Az 54. § b) pontja alapján "a jövedéki ellenőrzés kiterjed bárkinek a felderítésére, aki jövedéki tevékenységet engedély nélkül végez, e törvény előírásainak megsértésével vásárol, értékesít, birtokol, szállít, az e törvényben tiltott tevékenységet végez, zárjegyet hamisít vagy jogtalanul tart birtokban, ezeket továbbadja, értékesíti, megvásárolja, felhasználja la továbbiakban: jogellenes tevékenység)".
A törvény 66. § (1) bekezdésének a) pontja pedig kimondja, hogy a vámhivatal a jövedéki ellenőrzés alól elvont termékek után jövedéki bírságot vet ki.
Abban a vonatkozásban pedig, hogy mi minősül jövedéki ellenőrzés alól elvont terméknek, a Jszt. 67. §-ában foglaltak adnak eligazítást.
A 67. § (1) bekezdés m) pontja szerint jövedéki ellenőrzés alól elvont terméknek minősül "az a (2) bekezdés szerinti kereskedelmi mennyiségűnek minősülő jövedéki termék, amelyet az 55. § (3) bekezdése szerint folytatott jövedéki ellenőrzés során a nem jövedéki alanynál találnak meg, és annak származását, eredetét, birtoklásának jogszerűségét nem tudják igazolni".
A bíróság számára ezen utóbb idézett jogszabályhely alapján teljesen egyértelmű, hogy a felperes megsértette a jövedéki törvény előírásait és ezzel jogszabálysértést követett el.
Külön utal ez utóbbi jogszabályhely vonatkozásában a bíróság a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Pf. 20.902/1997. szám alatti másodfokú ítéletében kifejtett azon jogi álláspontra, miszerint "a törvény fent idézett szövegéből következően a megyei bíróság álláspontja szerint a Jszt. 67. § (1) bekezdés m) pontja önálló elkövetési magatartásokat határoz meg, mégpedig a tudati állapottól kellő körültekintés vizsgálatától függetlenül, ezért annak perbeli vizsgálata és értékelése szükségtelen, ellentétben a városi bíróság álláspontjával."
Megjegyzi a városi bíróság, hogy még a P. 20.637/1997/6. számú, korábbi ítéletének indokolásában a birtokban tartásról kifejtett jogi álláspontjának alkalmazásával sem lehetne a felperest olyan személynek tekinteni, mint aki a jövedéki jogszabálysértést nem követte el.
A bíróság szerint ugyanis a felperes tudata egyértelműen átfogta azt a tényt, hogy ő egy adott cselekménysorban birtokosként volt jelen. Nem vitásan a közigazgatási eljárás alapját az 1997. november 5-én, a felfedéskor felvett jegyzőkönyvi megállapítások képezik. Ezekből pedig egyértelműen kiderült, - és maga a felperes is úgy nyilatkozott -, hogy a feltalálást megelőzően kb. három héttel előbb egyezett bele abba, hogy a fia, ifj. Sz. Sándor cigarettákat rakhasson be a felperes tulajdonába tartozó ingatlan szerves részét képező garázsba, illetőleg a kazánházba.
A bíróság számára ezek alapján nem vitás, hogy a birtokban tartás esete fennállt.
A peres felek által hivatkozott P. 20.961/1997/5. számú első fokon jogerőre emelkedett ítéletre való hivatkozás pedig a jelen per elbírálása szempontjából teljesen irreleváns, hiszen a bíróság határozata egy teljesen más tényállás mellett született.
Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak megváltoztatását és az alperes határozatának hatályon kívül helyezésével egy új eljárás lefolytatásának elrendelését kérte.
Fenntartotta továbbra is azt a jogi álláspontját, miszerint az a tény, hogy megengedte a tulajdonában lévő ingatlanba azt, hogy fia cigarettát helyezzen el, még nem minősül birtoklásnak, hiszen azzal ő semmilyen módon nem rendelkezett, de azt sem tudta, hogy valójában milyen célból van ott a cigaretta.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte.
A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A közigazgatási iratok tanúsága szerint 1997. november 5-én a felperesnél tartott jövedéki ellenőrzés során a tulajdonát képező ház garázsában és kazánházában összesen 13 287 csomag különböző márkájú zárjegy nélküli cigarettát talált az ellenőrzés, melyre vonatkozóan még az nap jegyzőkönyvileg nyilatkozott a felperes. Ebben a jegyzőkönyvben előadta, hogy valóban ő engedte meg fiának, hogy a cigarettát berakja a fenti helyiségekbe, azonban azt nem tudta, hogy kié a cigaretta, illetve hogy mikor történt a cigaretta helyiségekbe berakása.
A jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jszt.) perbeli időszakra hatályos 67. §-ának szövegét az 1995. évi LXVIII. törvény állapította meg, egyúttal rendelkezéseit 1995. július 12-től írta elő alkalmazni. A Jszt. 67. § (1) bekezdés m) pontja szerint e törvényalkalmazásában jövedéki ellenőrzés alól elvont terméknek minősül az a (2) bekezdés szerinti kereskedelmi mennyiségűnek minősülő jövedéki termék, amelyet az 55. § (3) bekezdés szerint folytatott jövedéki ellenőrzés során a nem jövedéki alanynál találnak meg, és annak származását, eredetét, birtoklásának jogszerűségét nem tudják igazolni.
A Jszt. 67. § (2) bekezdésének l) pontja kimondja, hogy az (1) bekezdés m) pontjában foglaltak alkalmazásában kereskedelmi mennyiségű jövedéki terméknek cigarettából a 2000 db-ot meghaladó, beszerzett, tárolt birtokban tartott mennyiség minősül.
Az eljárás során, de a fellebbezésében sem vitatta a felperes azt, hogy ő engedélyezte fia számára, hogy az ingatlanába cigarettát rakjon be, vagyis tehát tudomással bírt arról, hogy mint tulajdonos ezáltal birtokába kerül a cigaretta. A már idézett Jszt. 67. § (1) bekezdés m) pontja pedig önmagában a jogszerűtlen birtoklás tényét szankcionálja, vagyis a birtokkal való rendelkezés a jövedéki törvénysértés megállapíthatóságának nem jogszabályi feltétele. Így tehát súlytalan az a fellebbezési állítás, hogy a felperes azért nem minősül birtokosnak, mert a cigarettákkal nem rendelkezhetett.
(Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Pf. 20.971/1998. sz.)