adozona.hu
AVI 1999.6.78
AVI 1999.6.78
A társasági adóról szóló törvény csak a hatálybalépése előtt keletkezett és még nem rendezett veszteség tekintetében teszi lehetővé az adóalap csökkentését [1991. évi LXXXVI. tv. 19. § (11) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes jogelődje az 1991. évi mérlegbeszámolót 1992. február 28-án adta át az adóhatóság részére, majd 1992. április 16-án adta le az 1992. évi eredményfelosztás letéti példányát.
A felperes 1992. április 15-én önellenőrzéssel kérte az 1989. évi revízióval megállapított vállalkozási nyereségadóból 10 722 000 Ft visszatérítését.
Az első fokú adóhatóság az 1992. október 16-án kelt határozatával - többek között - 10 722 000 Ft vállalkozási nyereségadó-különbözetet állapított meg a felperes...
AVI 1999.6.78 A társasági adóról szóló törvény csak a hatálybalépése előtt keletkezett és még nem rendezett veszteség tekintetében teszi lehetővé az adóalap csökkentését [1991. évi LXXXVI. tv. 19. § (11) bek.].
A felperes jogelődje az 1991. évi mérlegbeszámolót 1992. február 28-án adta át az adóhatóság részére, majd 1992. április 16-án adta le az 1992. évi eredményfelosztás letéti példányát.A felperes 1992. április 15-én önellenőrzéssel kérte az 1989. évi revízióval megállapított vállalkozási nyereségadóból 10 722 000 Ft visszatérítését.
Az első fokú adóhatóság az 1992. október 16-án kelt határozatával - többek között - 10 722 000 Ft vállalkozási nyereségadó-különbözetet állapított meg a felperes terhére, mert úgy találta, hogy az önellenőrzéssel érvényesített visszaigénylés szabálytalan volt, mivel az adózó a letéti mérlegben a veszteséget a felhalmozott vagyon terhére írta le, a tárgyévről átvitt veszteséget pedig nem mutatott ki, így a veszteség elhatárolásának elmaradása folytán nem volt lehetősége a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Tat.) 6. § (4) bekezdésében szabályozott önellenőrzés elvégzésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az első fokú határozatot hatályában fenntartotta, kiemelve, hogy a felperes a mérlegbeszámoló 1/b. tábla 05. sorából elhatárolt, a következő évekre átvinni szándékolt veszteséget, nem szerepeltetett, melyből következőleg az 1991. évi veszteségét a felhalmozott vagyon terhére számolta el, így önellenőrzés végzésére - törvényi feltétel hiányában - nem volt jogosult.
Keresetében a felperes az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte, vitatva a terhére megállapított 10722 000 Ft nyereségadó-különbözetet. Állította, hogy a Tat. 6. § (4) bekezdése és 19. § (11) bekezdése alapján jogszerűen csökkentette önellenőrzéssel a megelőző két adóév adóalapját az elhatárolt veszteség összegével.
A felperes az első fokú peres eljárás során kereseti kérelmét módosította és törlési kérelmét 7 667 000 Ft vállalkozási nyereségadó-különbözetre leszállította, valamint kiterjesztette annak megállapítására, hogy az általa megjelölt adónemekben további 2 847 000 Ft visszaigénylés illeti meg.
Az alperes a módosított kereset elutasítását kérte, állítva, hogy a felperes a veszteségének a következő két évre való átvitelét nem jelenítette meg a letéti mérlegében, ezért a veszteséget a felhalmozott vagyona terhére írhatta le a vállalkozási nyereségadóról szóló 1988. évi IX. törvény (a továbbiakban: Ványa tv.) 25. § (4) bekezdés a) pontjának alapján.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, kifejtve, hogy az 1991. évi mérlegbeszámoló elkészítésénél még irányadó 62/1988. (XII. 24.) PM rendelet (a továbbiakban: R.) 8. § (5) bekezdése értelmében a letétbe helyezett mérleg adatait 1992. március 1. napját követően megváltoztatni nem lehetett. A felperes az 1991. évi eredményfelosztás 1/b. táblázat 05. sorában nem jelezte, hogy a mérleg szerinti veszteségből a következő évre át kíván vinni, ez pedig - az elsőfokú bíróság szerint - arra utalt, hogy a másik megoldási módot választva a felhalmozott vagyont csökkentette a veszteséggel. A veszteség rendezése pedig kizárta az előző két év adóalapjának önellenőrzéssel való csökkentését. Az alperesi határozat tehát nem jogszabálysértő, így a kereset alaptalan.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az első fokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
A másodfokú bíróság megítélése szerint a Tat. 19. § (11) bekezdésében szabályozott "még nem rendezett veszteség" értelmezése oly módon végezhető el, hogy a veszteség következő két évre való átvitele jelenti annak rendezését. Minden más módon történő elszámolása nem felel meg a rendezés követelményének, mely esetben a veszteség a Ványa tv. 8. § (1) bekezdésének alkalmazásával átvihető a következő két évre. Nem osztotta a másodfokú bíróság az alperes azon álláspontját, hogy a felhalmozott vagyonnak a veszteséggel való csökkentése egyben a veszteség rendezését is jelenti, illetve, hogy a mérlegbeszámoló adott sorának üresen hagyása döntést jelent a veszteségnek a vagyon terhére való elszámolással történő rendezéséről. Mivel pedig ily módon a felperesnek az önellenőrzés idején még nem volt rendezett vesztesége, a vállalkozási nyereségadót jogszerűen visszaigényelhette, így az alperesi határozatok jogszabálysértők, a felperes terhére adóhiány és adóbírság nem állapítható meg. Külön is kifejtette a másodfokú bíróság, hogy az 1991. évi mérleg a R. folytán önellenőrzéssel vagy pénzügyi önellenőrzésen alapuló határozattal módosítható volt.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt az alperes nyújtott be kérelmet annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása iránt. Álláspontja szerint a felperes nem élt a Ványa tv. 8. § (1) bekezdésében írt lehetőséggel a veszteséget illetően - hiszen a mérlegbeszámoló ezen rovatát nem töltötte ki, így a Ványa tv. 25. § (4) bekezdés a) pontjában szabályozott alapeset állt elő, az eredmény negatív összege a felhalmozott vagyont csökkentette. Ezzel a veszteség rendezése megtörtént, a Tat. 19. § (11) bekezdése nem alkalmazható. Állította az alperes azt is, hogy a felperes a R. szerint május 31-ét követően a letéti mérlegen önellenőrzéssel nem változtathatott, valamint, hogy a felperesnek a 30 nap eltelte után keresetmódosításra nem volt lehetősége, a másodfokú bíróság ítélete az adóvizsgálattal nem érintett adónemekre pedig nem terjedhetett ki. Kérte az alperes annak figyelembevételét is, hogy a felperes az 1992. július 9-én kelt rendező mérlegében a felhalmozott vagyont a tiszta eredmény negatív összegével csökkentette a mérleg 57. sorában, míg a mérleg 46. sorában nem tüntetett fel az előző évekről áthozott veszteségként semmilyen adatot.
Ellenkérelmében a felperes a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását és az alperes költségekben való marasztalását kérte, továbbra is állítva, hogy a mérleg adott sorának ki nem töltése az előre elhatárolható veszteség leírására adott lehetőséget, így a felperesnek az önellenőrzés végzésére joga volt, annak végrehajtását a jogszabályok feltételhez nem kötötték. Kérte figyelembe venni, hogy az eredmény negatív összegével a felhalmozott vagyont nem csökkentette és hogy a Pp. 146. §-a módot adott részére a keresetváltoztatásra.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a városi bíróság ítéletét helybenhagyta.
Ahogy arra az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában helyesen rámutatott, az 1991. év zárása során a felperesnek a Ványa tv. előírásait kellett figyelembe vennie. A Ványa tv. 25. § (4) bekezdése pedig kimondta, hogy a felhalmozott vagyont csökkenti a tiszta eredmény negatív összege. Ettől eltérő megoldásra adott lehetőséget a Ványa tv. 8. § (1) bekezdése lehetőséget nyújtván az adóalany részére, hogy saját döntése alapján a megállapított eredmény negatív összegét a következő két évre átvigye.
A felperes az 1991. évi veszteség kezelését azonban nem az annaka következő két évre való átvitelével végezte el, mert az erre utaló adatot a letéti mérleg megfelelő sorában nem tüntette fel. A veszteség rendezésére részéről úgy került sor, hogy a felhalmozott vagyon csökkenése következett be, amit igazol a felperesi rendező mérleg 57. sora, melyben a felperes a felhalmozott vagyont a megállapított eredmény negatív összegével csökkentette.
Mivel a felperes részéről ily módon a veszteség rendezésére sor került, már nem volt alkalmazható a Tat. 6. (4) bekezdése, mert ez a törvényi előírás az elhatárolt veszteség rendezését tette lehetővé a megelőző két adóév adóalapjának önellenőrzéssel való csökkentésével.
A Tat. 19. § (11) bekezdése csak a törvény hatálybalépése előtt keletkezett és még nem rendezett veszteség tekintetében teszi lehetővé az adóalap csökkentését.
Mivel a felperes az 1991. évi veszteségét a felhalmozott vagyon terhére rendezte, így ugyanezen veszteségnek az adóalap csökkentésével való ismételt rendezésére már nem kerülhetett sor.
Mindezekre figyelemmel pedig az alperes jogszerűen eljárva hozta meg a felperesi nyereségadó-különbözetet megállapító első fokú határozatot helybenhagyó döntését, melynek felülvizsgálata iránt benyújtott keresetet az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el. Tévedett ugyanakkor a másodfokú bíróság, amikor az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásáról és az alperes határozatának hatályon kívül helyezéséről rendelkezett. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27. 846/1997. sz.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 1999.212 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
