adozona.hu
AVI 1999.1.9
AVI 1999.1.9
A kezességvállalással nyújtott vámbiztosítékot akkor kell felszabadítottnak tekinteni, ha lezárul az a vámkezelés, amelyre a kezesség vonatkozik és ezt a vámhivatal igazolja [45/1996. (III. 25.) Korm. r. 19. § (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1996. október 25-én a 32 220 DM, 1996. október 18-án 34 587 DM, 1996. október 17-én 29 700 DM értékű vámárut (csokoládé és rágógumi) továbbított az U. J. T. által fuvarozva a H. által kiállított készfizető kezesség alapján az J. J. T. kérelmére az N-T. Kft. címére a megállapított bemutatási határidő mellett.
A bemutatási határidőig két tételre a visszatérítés megtörtént, azonban a vámhivatal nyomozása során megállapította, hogy a fenti tételek az okmányokon feltüntetett vámhivatal nyilván...
AVI 1999.1.9 A kezességvállalással nyújtott vámbiztosítékot akkor kell felszabadítottnak tekinteni, ha lezárul az a vámkezelés, amelyre a kezesség vonatkozik és ezt a vámhivatal igazolja [45/1996. (III. 25.) Korm. r. 19. § (4) bek.]
Az 1996. október 25-én a 32 220 DM, 1996. október 18-án 34 587 DM, 1996. október 17-én 29 700 DM értékű vámárut (csokoládé és rágógumi) továbbított az U. J. T. által fuvarozva a H. által kiállított készfizető kezesség alapján az J. J. T. kérelmére az N-T. Kft. címére a megállapított bemutatási határidő mellett.A bemutatási határidőig két tételre a visszatérítés megtörtént, azonban a vámhivatal nyomozása során megállapította, hogy a fenti tételek az okmányokon feltüntetett vámhivatal nyilvántartásában nem szerepelnek.
Az 1. tétel bemutatása és nyilvántartásba vétele sem a K., sem a B. Vámhivatalnál nem történt meg.
Miután a fuvarozó a vámárut a rendeltetési vámhivatalnál nem mutatta be, a vámhivatal 1997. január 13-án az U. J. T. Kft.-nek címzett és 1997. január 14-i dátumú kísérőlevelével a felperesnek összesen 3 db vámhatározatot továbbított, melyben 2 456 602 Ft, 2 523 760 Ft vámteher megfizetését írta elő a felperesnek, mint kezesnek.
A határozatok ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő.
A fellebbezésében vitatta a vámteher fizetési kötelezettség kiszabásának jogszerűségét, mivel álláspontja szerint nem bizonyítható a kereskedelmi forgalom.
A vámteher fizetési kötelezettség kiszabásának jogszerűségét a továbbiakban azért is vitatta a felperes, mert a vámhatóság a bemutatásra kötelezett K. Zsolt, valamint az importőr képviselője V. László ellen eljárást folytat, melynek keretében lefoglalást végzett.
A bűnjeljegyzékben szereplő vámáruk megnevezéséből, valamint megnevezés alapján a számlából megállapítható a le nem foglalt és jogellenesen forgalomba kerültnek tekintett áru mennyisége és értéke. A felperes álláspontja szerint a vámáru lefoglalása, közvetlen felügyelet alá vétele a lefoglalt vámáru tekintetében a kezest felszabadítja, mivel a lefoglalás elsődleges célja a vám ilyen módon történő biztosítása, valamint a törvényes zálogjog alkalmazási lehetőségének a hatóság részéről történő biztosítása.
Az alperes 1997. április 2. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatokat az U. J. T. Kft. tekintetében a vámteher összegszerűségében megváltoztatta, a felperesi kezes tekintetében a készfizető kezességi nyilatkozatban vállalt fizetési kötelezettség erejéig terjedő fizetési kötelezettséget írt elő.
A felperes az alperes határozata ellen törvényes határidőn belül keresettel élt.
A kereseti kérelmében kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését az elsőfokú hatósági határozatokra is kiterjesztően.
Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság a felülvizsgálati eljárás során tényként állapította meg azt, hogy az alperes határozatában az Áe. 26. §-ban foglalt kötelezettségének maradéktalanul eleget tett.
Helytállóan állapította meg azt, hogy a felperes a vámáru felett rendelkezésre jogosult megbízása alapján készfizető kezességet vállalt készfizető kezességi nyilatkozattal.
Az 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vt.) 125. § (2) bekezdése szerint vámfizetésre kötelezett p) pont alapján - az, aki a vámáru felett rendelkezésre jogosult megbízása alapján a 3. alpont szerint: a vámteher megfizetésére készfizető kezességet vállal.
A Vt. 125. § (6) bekezdése alapján a (2) bekezdés szerint vámfizetésre kötelezettek az ugyanazon vámárut terhelő vámteher megfizetéséért egyetemlegesen felelősek.
Nem tartotta megalapozottnak a bíróság azt a felperesi állítást, miszerint az alperes részéről eljárási jogszabálysértés történt volna.
Az alperesi határozat az Áe. 43. §-ban írt feltételeknek megfelel. A közigazgatási eljárás során a felperes az Áe. 2. § (6) bekezdésében biztosított jogával élt.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, kérte az elsőfokú bíróság ítéletének és a közigazgatási határozatoknak hatályon kívül helyezését, illetve másodlagosan ezek megváltoztatását.
Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a jogszabályok helytelen értelmezésén és a bizonyítékok nem kellő mérlegelésén alapul.
Állította, hogy a 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 19.§ (4) bekezdésében írtaknak megfelelően, miután a vámeljárás lezárult, a kezességvállalásra nyújtott vámbiztosíték felszabadítottnak minősül. Állította, hogy a nyilvántartásba vétel elmaradása a vámeljárás lezárulását nem érinti, mert a vámtörvény, illetve végrehajtási rendelete ezt a kritériumot nem tartalmazza. Állította, hogy a felperesnek igazolás van birtokában arról, hogy az igazolás nem valódi, a vámteher nem szabható ki. A "bemutatás igazolása" okmány esetében a bíróságnak okmányszakértői vizsgálatot kellett volna elrendelnie, e nélkül a felperest marasztaló döntést nem hozhatott volna. Nem igazolt, hogy a büntetőeljárásban az igazolás hamis voltát megállapították. Hivatkozott a lefoglalt csokoládészállítmányra is, emiatt a felperest csak a befolyt összeggel csökkentett vámteher megfizetésére lehet kötelezni.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének hatályban tartását. Állította, hogy az árutovábbítási eljárás nem zárult le, mert a perbeli vámáruk bemutatásra nem kerültek, így miután a felperes az árutovábbítási eljárás befejeztéig vállalta a kezességet, jogszerűen lett a felperes fizetésre kötelezve. Amennyiben a büntetőügy során bebizonyosodna, hogy fiktív vámkezelést hajtottak végre, a felperes külön eljárásban az általa kifizetett összeget a bűncselekményt elkövetőktől visszakövetelheti.
A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét helyben hagyta.
Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság a közigazgatási per jellegének megfelelően a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a tényállást megállapította és a fizetendő eljárási illeték kivételével helytálló volt a levont jogi következtetése is.
A fellebbezés kapcsán rámutat a megyei bíróság arra, hogy a felperes a készfizető kezességi nyilatkozatok kiállításakor arra vállalt kötelezettséget, hogy a perbeli három szállítmány után kiszabásra kerülő vámteher megfizetésére készfizető kezességet vállal a vámhatóság felé, a hatályos vámjogszabályi előírásoknak megfelelően, amennyiben a kiszabásra kerülő vámteher megfizetésének az áru/vámáru tulajdonosa, szállítója bármilyen okból nem tesz eleget. A felperes által sem vitatott tény volt, hogy a 7. számú, az 1. tételszámú és a 7. tételszámú vámáruk után a tulajdonos, szállító a vámteherfizetési kötelezettségének nem tett eleget. A készfizető kezességi nyilatkozat tartalma alapján a felperes vámteherfizetési kötelezettsége megállapítható. A felperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy a kezességvállaló nyilatkozatához kapcsolódó áruk szállításának a bemutatása a rendeltetési vámhivatalnál megtörtént a bemutatás igazolása szerint. A felperes által a megyei nyomozóhivatalhoz intézett levélben arra hivatkozik, hogy a kezességek visszaigazolása közül csak az egyik érkezett meg, "melynek a vámos bélyegzője hamis volt". A perbe becsatolt okmányok közül is csak egyen látható bemutatás igazolása, az ezen lévő bélyegző azonban a felperes által is ismertenhamis volt. Ezt erősítette meg az elsőfokú bíróság megkeresésére a Vám- és Pénzügyőrség Megyei Nyomozóhivatala által küldött tájékoztatás, ami szerint V. László és társai hamis vámbélyegző felhasználásával hoztak be különféle édességeket.
A felperes az elsőfokú eljárás során maga sem indítványozta a bemutatás igazolás hamisságának szakértői bizonyítását, de a per anyagának ismeretében ez szükségtelen is volt.
Az alperes, illetve az elsőfokú hatóság jogszerűen, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, hogy a három vámárut sem a b.-i, sem a k.-i vámhivatalnál nem mutatták be.
Rámutatott a megyei bíróság arra is, hogy a hamis bemutatás igazolás alapján a vámbiztosíték felszabadítottnak nem tekinthető. A 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 19. § (4) bekezdés szerint kezességvállalással nyújtott vámbiztosítékot felszabadítottnak kell tekinteni, ha lezárul az a vámkezelés, amelyre ez a kezesség vonatkozik, és ezt a vámhivatal igazolja. Vámhivatal-igazolásnak kell tekinteni az új vámeljárást igazoló árunyilatkozat ügyfélpéldányát is. A felperes a jogszabálynak megfelelő vámhivatal-igazolást egyik vámáruhoz sem tudott csatolni, vámbiztosítékot a vámhatóság nem szabadított fel, de ez az 1995. évi C. törvény 10. alapján nem is volt szükséges, mert a vámbiztosíték indokoltsága nem szűnt meg, tekintettel arra, hogy a vámárut a belföldi forgalom számára nem vámkezelték, illetve a törvényben felsorolt további körülmények sem következtek be.
Mindezen körülményekre tekintettel a felperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy a vámhatóság anyagi és eljárásjogi jogszabálysértéssel állapította meg a felperes készfizető kezességét, három vámáru vámkezelése nem történt meg, sőt a felperes által hivatkozott két vámáru tényleges rendeltetési vámhivatali bemutatása sem történt meg.
Megjegyzi a megyei bíróság, hogy a felperes kezességvállalása vámteher megfizetéséhez kapcsolódik, készfizető kezességi nyilatkozat nem tartalmazza azt sem, hogy a vámáru bemutatásával a készfizető kezességvállalás érvényét veszti.
A felperes által hivatkozott lefoglalt egyéb csokoládészállítmány nem a perbeli vámárukhoz kapcsolódik, jelen közigazgatási pernek a tárgya így a csokoládészállítmány nem lehet, a bíróság csak a közigazgatási határozat felülvizsgálatára jogosult, a felperesi fellebbezés e részében emiatt nem alapos.
Mindezek alapján a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy az elsőfokú eljárás illetékét a 7 879 204 Ft pertárgyértékre tekintettel az elsőfokú bíróság részben tévesen határozta meg, ezért a különbözet megfizetéséről rendelkezett.
(Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Kf. 20. 609/1998. sz.)