adozona.hu
AVI 1998.7.78
AVI 1998.7.78
A vámhatóság köteles tisztázni, hogy gázolajat vagy háztartási tüzelőolajat importáltak-e [1991. évi LXXVIII. tv 4. § (2) bek., 8. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az olajimportáló tevékenységet folytató felperes 1992. november és 1993. február hónap közötti időszakban összesen hat alkalommal MEKALOR háztartási tüzelőolaj vámkezelését kérte az elsőfokú vámhatóságtól. A vámáru-nyilatkozatban a KTJ 5522000 termékjegyzékszámot tüntette fel. Az eljáró vámhivatal a vámkezelést elvégezte és a felperes részére az importált termék után fogyasztási adó-, illetve áfa-fizetési kötelezettséget nem állapított meg. Az átadás-átvételi jegyzőkönyvek az importált termék...
AVI 1998.7.78 A vámhatóság köteles tisztázni, hogy gázolajat vagy háztartási tüzelőolajat importáltak-e [1991. évi LXXVIII. tv 4. § (2) bek., 8. § (2) bek.].
Az olajimportáló tevékenységet folytató felperes 1992. november és 1993. február hónap közötti időszakban összesen hat alkalommal MEKALOR háztartási tüzelőolaj vámkezelését kérte az elsőfokú vámhatóságtól. A vámáru-nyilatkozatban a KTJ 5522000 termékjegyzékszámot tüntette fel. Az eljáró vámhivatal a vámkezelést elvégezte és a felperes részére az importált termék után fogyasztási adó-, illetve áfa-fizetési kötelezettséget nem állapított meg. Az átadás-átvételi jegyzőkönyvek az importált termék fajsúlyát nem tüntették fel. A felperes rövid időn belül a MEKALOR háztartási tüzelőolajat viszonteladóknak értékesítette. A megkötött szerződésekben a tüzelőolaj árát 18,20 Ft/l-19,80 Ft/l között állapították meg. A szerződésekben a vevők kötelezettséget vállaltak arra, hogy a továbbértékesítés során a 64/1990. (X. 9.) Korm. rendeletet maradéktalanul betartják (tüzelőolajszínezék-adalék hozzáadásával rendeltetésszerűen kerülhet felhasználásra a fogyasztóhoz).A Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnoksága 1993. június 22-24. között hatósági ellenőrzést tartott a felperes telephelyén, melynek eredményeként a vámhivatal az 1993. július hó 5. napján kelt 2. számú határozataival a korábbi határozatait módosította és a felperes terhére fogyasztási adót, fogyasztásiadó-bírságot, valamint áfát és áfa-bírságot szabott ki.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 1994. március hó 16-án 1. szám alatt hat határozatot hozott, melyekkel az 1. sz. Vámhivatal 2. számú határozatait helybenhagyta. A határozatok indokolásában megállapította, hogy a felperes MEKALOR háztartási tüzelőolajat vámkezeltetett az 5522000 kereskedelmi termékjegyzékszám alkalmazásával. Ugyanakkor nem végezték el a 64/1992. (XI. 7.) Korm. rendelettel módosított 64/1990. (XI. 9.) Korm. rendeletben meghatározott gázolaj színezőanyaggal történő bekeverését. A gázolaj és a háztartási tüzelőolaj közötti különbség a vámkezelés végrehajtása során e termékek adótartalmában nyilvánul meg, mivel a háztartási tüzelőolajra nem vetnek ki fogyasztási adót és a kivetett áfa mértéke is kevesebb, mint a gázolaj vonatkozásában, melyet fogyasztási adó és 25% áfa terhel. A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fa. tv) 4. §-ának (2) bekezdése és 8. §-ának (2) bekezdése alapján a fogyasztási adó megállapítására a vámkezeléskor kerül sor és az adófizetési kötelezettség is ekkor keletkezik. A felperes gázolajat kért vámkezeltetni, amely szükségszerűen nem rendelkezett a háztartási tüzelőolaj előírt állapotjellemzőivel, így a vámkezelés időpontjában fennálló állapotot figyelembe véve azt a gázolajra vonatkozó járulékos adók terhelték, attól függetlenül, hogy a későbbiek során esetlegesen háztartási tüzelőolajként kívánták hasznosítani.
Időközben az elsőfokú közigazgatási határozatokat a vámhivatal 1994. március hó 12. napján kelt határozataival kijavította, majd az alperes az 1994. március hó 29. napján kelt azonos, 2. számú határozataival korábbi másodfokú határozatait kiegészítve, a vámhivatal kijavítás tárgyában hozott határozatait is helybenhagyta.
Az alperes által 1994. évben jogerősen befejezett államigazgatási eljárásban végül a vámhatóságok a felperest összesen 2 044 317 315 forint fogyasztási adó, fogyasztásiadó-bírság, áfa és áfa-bírság megfizetésére kötelezték.
A felperes keresetében az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint tévedett az alperes, amikor módosított határozataiban a háztartási tüzelőolajként történő vámkezelés előfeltételéül színezőanyaggal adalékolt gázolaj létét követelte meg. A felperesnek a vámkezelések időpontjában semmiféle adalékolási kötelezettséget a jogszabályok nem állapítottak meg és a vámáru belföldi értékesítéséről szóló szerződésekből az alperes megállapíthatta, hogy a felperes gázolajat egyetlen fogyasztó számára sem értékesített. A 66/1993. (V. 4.) Korm. rendelet 1993. május 15. napjától tette az importáló kötelezettségévé az általa importált termék vonatkozásában a színezést. Eddig az időpontig tehát jogszerűen lehetett forgalmazni gázolajat háztartási tüzelőolajként anélkül, hogy a gázolaj adalékoltatva lett volna. A gázolaj és a háztartási tüzelőolaj ténylegesen ugyanaz az anyag, azokat import esetén a fogyasztásiadó-tartalom különbözteti meg. A csővezetéken keresztül érkező olaj mindig gázolaj, színezése pedig a vizsgált időszakban nem az importáló, hanem a fogyasztó részére közvetlenül értékesítő eladó kötelezettsége volt. E körben hivatkozott arra, hogy a színezési, bekeverési kötelezettségre a viszonteladók figyelmét a szerződésekben felhívta.
Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes bekeverés nélkül vámkezeltetett MEKALOR háztartási tüzelőolajként gázolajat, így az árunyilatkozat kitöltésekor nem megfelelő árumegnevezés és KTJ alkalmazása történt a tényleges állapothoz képest. A vámkezeléskor lévő állapot szerint a vámáru nem mentes a fogyasztási adó alól, mivel a háztartási tüzelőolaj és a gázolaj kereskedelmi elnevezése is alapvetően más.
Az elsőfokú peres eljárás alatt az alperes - jogi képviselője által 16-os sorszám alatt benyújtott érdemi nyilatkozatában - korábbi határozatai indokolásában kifejtett - jogi álláspontját feladva új jogi alapra helyezte határozatainak törvényességét. Az alperes megváltoztatott jogi álláspontja szerint a gázolajat és a háztartási tüzelőolajat nem az különbözteti meg egymástól, hogy a színezék benne van-e vagy sem. Ha a gázolajba színezőanyagot tesznek, akkor sem lesz belőle háztartási tüzelőolaj, hiszen a Magyar Szabványban rögzített minőségi követelmények - pl. kéntartalom - mások. Közömbös ezért annak vizsgálata, hogy kinek a feladata lett volna a színezőanyag bekeverése, hiszen a felperes által importált gázolajból a bekeveréssel sem lett volna háztartási tüzelőolaj. Háztartási tüzelőolaj importálása csak oly módon lehetséges, hogy az importőr már eleve adalékanyaggal színezetten kéri a vámkezelését az árunak, és ha nem ilyen módon vásárolta, akkor neki kell azt a vámkezelést megelőzően elvégezni. Ennek semmi köze nincs a 64/1990. (X. 9.) Korm. rendeletben előírt bekeverési kötelezettséghez.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes nem bekevert, hanem motorikus használatot kizáró, károsító adalékkal ellátott, és nem is színezett terméket, nem háztartási tüzelőolajat importált, ehhez képest adófizetési kötelezettsége fennállott. Az ügy szempontjából nincs annak jelentősége, hogy utóbb, a fogyasztók részére való közvetlen értékesítés előtt a bekeverés megtörtént vagy sem, illetve hogy a közvetlen értékesítés előtt pontosan mikor és kinek kellett az adalékolást elvégezni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vámhatóság az első áruvizsgálat időpontjában vámkezelni kért áru minőségéből, illetve fajta-beazonosításából volt köteles megállapítani, fennáll-e a termékimportáló fogyasztásiadó-fizetési kötelezettsége. Tekintettel arra, hogy a fogyasztási adó alanya a felperes volt, ő kívánta a háztartási tüzelőolajhoz fűződő adómentességet igénybe venni, a másodfokú bíróság álláspontja szerint neki kellett volna gondoskodnia arról, hogy valóban háztartási tüzelőolajat hozzon be az országba, illetve a vámkezeléskor, az első áruvizsgálat időpontjában az adómentesség feltételei fennálljanak.
A módosított 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet előírása nem ellenkezik azzal, hogy termékimport esetén a fogyasztási adó alanyának mikor keletkezik az adófizetési kötelezettsége.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspontja szerint a jogerős ítélet eljárási és anyagi jogszabályokat egyaránt sért.
A másodfokú bíróság megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.), valamint az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) előírásait. A felperes hivatkozott arra, hogy az elsőfokú vámhatóság az 1992. november hó 16. és 1992. december hó 31. (illetve az összesen hat eljárásból egy adókivetési határozat időpontja 1993. február hó 1.) között kiadott, az adókivetési eljárások során nulla forint vámot és nulla forint áfát megállapító határozatát 1993. július 5-i dátummal - saját hatáskörben - úgy módosította, hogy összességében mintegy 2 000 000 000 forint kötelezettséget állapított meg arra történő hivatkozással, hogy a felperes MEKALOR háztartási tüzelőolajat vámkezeltetett 5522000 kereskedelmi termékjegyzékszám alkalmazásával.
A módosító határozat indokolása szerint a kft. valótlan nyilatkozatot tett az árumegnevezés, a KTJ-szám tekintetében, mivel a 64/1992. (IX. 7.) Korm. rendeletben előírt bekeverést nem végezte el és a bekeverési okmány nem állt rendelkezésre. A felperes ezzel szemben bizonyította, hogy a vámeljárás időpontjában hatályos termékjegyzék háztartási tüzelőolaj-besorolást nem tartalmazott, ezért került sor a hozzá legközelebb álló termék megnevezésére, amely egyébként - a HTO-hoz hasonlóan - nulla százalékos adó-és vámtétel alá tartozott.
Az eljárás során mind az államigazgatási szervek, mind a bíróságok jogzsabályi előírás nélküli megállapításokra jutottak, és ezzel megsértették az Áe. 43. §-a (1) bekezdésének c) pontját, amely az Art-vel azonos módon előírja a tényállás-tisztázási kötelezettséget.
A vámot és az adót a vámeljárást lefolytató vámhatóság adókivetéssel állapította meg. A vámeljárás csak abban az esetben volt lefolytatható, ha a jogszabályban előírt okmányok, bizonylatok - szabályszerűen kitöltve - rendelkezésre álltak. Ha a hatóság bármilyen adatot, információt nem tartott megfelelőnek, úgy az Áe.</a> és az Art. értelmében hiánypótlásra, kijavításra, kiegészítésre kellett volna az adóalanyt felszólítania, melyre nem került sor.
A felperes fenntartotta továbbá a keresetében kifejtett álláspontját, amely szerint egyetlen olyan jogszabályi előírás sincs, amely a vámvizsgálat időpontjában a háztartási tüzelőolaj-felhasználás módjára, tulajdonságára, vagy bármilyen állapot jelzésére az importőr számára kötelezettséget írt volna elő, így jogszabálysértés nem történt.
A felperes "MEKALOR háztartási tüzelőolaj" elnevezést tüntetett fel a vámokmányokon, ezt értékesítette tovább, tehát fogyasztásiadó-fizetési kötelezettsége nem keletkezett.
Az alperes ellenkérelmében helyes indokai alapján a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes határozataival kiegészített határozatait - az azok alapját képező elsőfokú határozatokra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.
A felülvizsgálati kérelem kapcsán a Legfelsőbb Bíróságnak is abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperest terhelte-e az importált vámáru után fogyasztásiadó-fizetési kötelezettség.
Az Fa. tv 4. §-ának (2) bekezdése és 8. §-ának (2) bekezdése értelmében az importált termék után a fogyasztási adót az importáló fizeti, az adófizetési kötelezettség a terméknek a belföldi forgalom számára történő vámkezelése alkalmával tartott belső áruvizsgálat időpontjában keletkezik. A tv 1. sz. melléklete alapján a háztartási tüzelőolaj fogyasztásiadó-mentes. Az Fa. tv az üzemanyag, motorbenzin, gázolaj és tüzelőolaj elkülönített nevesítését is tartalmazza.
Az Fa. tv rendelkezései alapján a felek közötti jogvitát az dönti el, hogy a felperes gázolajat vagy háztartási tüzelőolajat importált és vámkezeltetett-e.
Az alperes - határozatainak indokolása szerint - az államigazgatási eljárásban arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a gázolaj és a háztartási tüzelőolaj közötti különbség a vámkezelés végrehajtása során e termékek adótartalmában nyilvánul meg. A határozatok utalnak arra is, hogy a felperes azért köteles fogyasztási adót fizetni, mivel az általa vámkezeltetni kért vámáru nem rendelkezett a háztartási tüzelőolaj előírt állapotjellemzőivel, a felperes nem végezte el a gázolaj színezőanyaggal történő bekeverését.
Az alperesi határozatok e két megállapítása részben egymásnak is ellentmondó, részben jogszabálysértő. Ha ugyanis a vámhatóság álláspontja szerint a gázolaj és a háztartási tüzelőolaj közötti különbség a vámkezelés végrehajtása során kizárólag a termékek adótartalmában nyilvánul meg, ebből az következik, hogy nincs jogi jelentősége annak, hogy a gázolaj vámkezeltetésekor rendelkezett-e a háztartási tüzelőolaj előírt állapotjellemzőivel, vagyis a színezőanyaggal történő bekeverése a vámkezeltetéskor megtörtént-e.
Az az alperesi megállapítás pedig, amely szerint a felperes azért köteles fogyasztási adót fizetni, mert a vámáru a vámkezelés időpontjában fennálló állapotot figyelembe véve nem rendelkezett a háztartási tüzelőolaj előírt állapotjellemzőivel (nem történt meg az adalékolása), jogszabálysértő. A vámkezelés időpontjában hatályos, a háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról szóló 64/1992. (IV. 7.) Korm. rendelettel módosított 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet 1. §-ának (3) bekezdése értelmében a fogyasztót kiszolgáló köteles gondoskodni arról, hogy a háztartási tüzelőolaj adalékoltan kerüljön forgalomba. A jogszabály tehát nem a háztartási tüzelőolaj állapotjellemzőjeként állapította meg az adalékolást, hanem azt a tüzelőolaj forgalomba hozatalának feltételéül írta elő a fogyasztót kiszolgáló számára. A felperesnek mint importálónak a vámkezeltetés időpontjában adalékolási (színezési) kötelezettsége nem volt, és a MEKALOR háztartási tüzelőolaj jellegét (faját, fajtáját, minőségét, állapotát) az adalékolás nem befolyásolta.
A Korm. rendelet 1. §-ának (1) bekezdése tiltotta a háztartási tüzelőolaj üzemanyagként való felhasználását, és ennek érdekében írta elő, hogy motorikus célú felhasználásra alkalmatlanná tevő és színező adalékkal szabad csak a fogyasztók részére kiszolgálni. Az adalékolást azonban a vámkezelés időpontjában nem az importáló számára tette kötelezővé. Az alperes álláspontjának jogszabályi alapját csak a háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról szóló 66/1993. (V. 4.) Korm. rendelet teremtette meg, melynek 1. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a HTO-t a termelő és az importáló köteles színezni. A háztartási tüzelőolaj-vásárlási utalvány beszerzésének, kiadásának és beváltásának szabályairól szóló 8/1993. (V. 14.) IKM-PM együttes rendelet 7. §-a előírta, hogy a HTO-t csak a vámhivatal által meghatározott színezőanyaggal lehet forgalomba hozni. A színezőanyagot mind a termelő, mind az importáló csak a telephelye szerint illetékes vámhivatal képviselőjének jelenlétében keverheti a HTO-ba. Ezek a jogszabályok azonban csak 1993. május 15-én léptek hatályba, és rendelkezéseiket a hatálybalépésük után értékesített, illetőleg felhasznált HTO-ra kellett alkalmazni. A felperes esetében tehát a színezőanyag hiányára alapított adófizetési kötelezettség törvénysértő volt. Tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor ítéletének indokolásában az Fa. tv 8. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással állapította meg a felperes adófizetési kötelezettségét.
Az irányadó bírói gyakorlat szerint nincs helye az államigazgatási határozat hatályon kívül helyezésének akkor, ha a határozat jogi indokolása téves, azonban a kötelezést megállapító rendelkezése nem törvénysértő.
A Legfelsőbb Bíróság vizsgálta ezért, hogy az alperesnek az elsőfokú bírósági eljárásban kifejtett - megváltoztatott - jogi álláspontja megalapozza-e a felperes fogyasztásiadó-fizetési kötelezettségét. Az alperes új jogi álláspontjának lényege, hogy a gázolajat és a háztartási tüzelőolajat nem az különbözteti meg egymástól, hogy a színezék benne van-e vagy sem, mivel ha a gázolajba színezőanyagot tesznek, akkor sem lesz belőle háztartási tüzelőolaj. A két terméket a Magyar Szabványban rögzített eltérő minőségi követelmények különböztetik meg egymástól (pl. kéntartalom, lobbanáspont, sűrűség stb.).
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a peres eljárás során az alperes alappal a Magyar Szabvány rendelkezéseire nem hivatkozhatott, mivel sem a vámkezelés alkalmával, sem később a felperes által importált olaj bevizsgálását nem végezte el, így az alperes a vámáru minőségi jellemzőire vonatkozóan semmiféle vizsgált adattal nem rendelkezett. A rendelkezésre álló okiratok ezen túlmenően azt a felperesi hivatkozást támasztják alá, hogy a gázolaj és a háztartási tüzelőolaj a külkereskedelmi áruforgalomban egy és ugyanaz az anyag, melyet csak a felhasználás célja különböztet meg egymástól. A vizsgált időszakban mindegyik importőr gázolajat kért háztartási tüzelőolajként vámkezelni.
A vámszervek is tudomással bírtak arról, hogy minden esetben gázolaj a háztartási tüzelőolajként vámkezelni kért áru, mivel a gázolaj a M. Rt. csővezetékén érkezett az országba. Erre utal a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokának 1993. március 18-án kelt 3303/1993. számú utasítása is, amely a Vám- és Pénzügyőrség valamennyi szervének előírta, hogy a külföldről beérkezett olajterméket háztartási tüzelőolajként (MEKALOR) a belföldi forgalom számára vámkezelni, illetve a vámkezelést megelőzően törzsoldattal elegyíteni csak a parancsnok vagy helyettese jelenlétében lehet.
Az utasítás 1993. március 29-én kelt 3303/1-1993. szám alatt kiadott kiegészítése elrendelte, hogy 1000 liter gázolajhoz 2 liter adalékanyag szükséges.
Mindezek alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy az alperes a perbeli időszakban a hiányos, és így visszaélésekre lehetőséget nyújtó jogi szabályozás következtében kialakult bizonytalan jogi helyzetben kiterjesztő jogértelmezéssel kötelezte a felperest adófizetésre. Ez az alperesi magatartás - azon túlmenően, hogy a konkrét esetben tételes jogi normát sértett - figyelmen kívül hagyta a jogbiztonságot mint általános jogalkalmazási alapelvet is.
A felperes az értékesítési szerződésekkel igazolta, hogy a vámárut - a vámkezelést követően - háztartási tüzelőolajként értékesítette, melynek ára nem tartalmazta a gázolaj fogyasztási adó vonzatát. Az alperes tehát a vámáru értékesítését követően olyan fogyasztásiadó-fizetési kötelezettséget írt elő a felperes számára, amelyet a felperes - nulla százalék fogyasztásiadó-tartalom mellett vámkezelt árura figyelemmel - a termék árában nem érvényesített. Megalapozottan hivatkozott ezért a felperes arra, hogy a vámhatóságok az alapeljárás során ismerték a vámáru pontos adatait, a termékvezetéket üzemeltető jegyzékét, az importált termék sajátosságait, így minden adat rendelkezésre állt ahhoz, hogy a jogszabályoknak megfelelő vámáruminőséget és az ehhez kapcsolódó adókötelezettséget megállapítsák. A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy ennek ellenére a vámhatóságnak az utóellenőrzés alapján a későbbi időszakban is törvényes lehetősége lett volna a meg nem fizetett fogyasztási adó kivetésére, ha ehhez a jogszabályi feltételek adottak.
A fent kifejtettek szerint azonban a vámhatóságok módosított határozataikkal az Áe-ben, illetve az Art-ben előírt bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül, azonos tényállás mellett, jogszabályi alap hiányában kötelezték a felperest a fogyasztási adó megfizetésére. A felperest a perbeli vámáru után fogyasztásiadó-fizetési kötelezettség nem terheli.
Jogszabályt sértett az alperes, amikor határozataival az elsőfokú vámhatóság fogyasztásiadó-fizetési kötelezettséget megállapító és az azokat kijavító határozatait helybenhagyta, így jogszabálysértő a másodfokú bíróság jogerős ítélete is.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.378/1997. sz.)