adozona.hu
AVI 1998.7.76
AVI 1998.7.76
Törvénysértő az adóhatóság eljárása, ha meg sem kísérli feltárni az adózó javára szolgáló körülményeket [1990. évi XCI. tv 51. § (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi kft-t 1990. december 1-jén a felszámolás alatt lévő ÁFÉSZ hozta létre és ezzel egy időben létesítette a H. Kft-t is.
A felperes két telephelyen kezdte meg működését, az M., H. u. 5. sz. alatt, illetve a H. u. 7. sz. alatt. Az utóbbi telephelyen működött a tollmosóüzem.
A felperes tevékenységi körében a termelőktől a tollat felvásárolta, a tollmosást elvégezte és a feldolgozott tollat értékesítette tovább, elsősorban a H. Kft.-nek.
Mivel mindkét kft. tulajdonosa az M. ÁFÉSZ fels...
AVI 1998.7.76 Törvénysértő az adóhatóság eljárása, ha meg sem kísérli feltárni az adózó javára szolgáló körülményeket [1990. évi XCI. tv 51. § (7) bek.].
A felperesi kft-t 1990. december 1-jén a felszámolás alatt lévő ÁFÉSZ hozta létre és ezzel egy időben létesítette a H. Kft-t is.A felperes két telephelyen kezdte meg működését, az M., H. u. 5. sz. alatt, illetve a H. u. 7. sz. alatt. Az utóbbi telephelyen működött a tollmosóüzem.
A felperes tevékenységi körében a termelőktől a tollat felvásárolta, a tollmosást elvégezte és a feldolgozott tollat értékesítette tovább, elsősorban a H. Kft.-nek.
Mivel mindkét kft. tulajdonosa az M. ÁFÉSZ felszámolója volt, ezért a felperes kötelessége volt a H. Kft-t a szükséges tollmennyiséggel ellátnia, csak a fennmaradó részt értékesíthette más megrendelőnek. A felszámolótól a felperesi kft. egy tollmosó gépsort kapott használatba, amely állt 2 db mosógépből, 2 db centrifugából, 1 db toll-szárítóból. A tollszárítónak része volt a gőzfejlesztő berendezés. A társaság megalakulásakor egy gázüzemű és egy olajtüzelésű berendezés került a birtokába és használatába. A felperes 1992-ben 2 621 590 Ft-ért egy ausztriai cégtől saját költségen egy gázüzemű gőzfejlesztő berendezést vásárolt, melyet követően kizárólag ezt használta. A vásárlást a meglevő nagy teljesítményű gázüzemű gőzfejlesztő berendezés gazdaságtalan üzemeltetése indokolta.
1993. január 1-jétől az N. és a H: Kft. tulajdonosa a társaságok értékesítéséről tárgyalásokat folytatott egy japán befektetővel, aki 1993 szeptemberében a H. Kft.-t megvásárolta, továbbá a tolltároló helyiséget, a toll-labort, egy tollosztályozó és egy tollporoló gépet, valamint a tollmosó gépsort. A felsorolt helyiségek, valamint a berendezések a felperesi kft. telephelyén voltak megtalálhatóak, ezért az átadás vonatkozásában a felperes határidőt kapott a tulajdonostól szeptember hónapban.
Az átmeneti időszakban a felperes a tollmosó gépsort folyamatosan üzemeltette, és a megrendeléseket a H. Kft. nevében végezte el. A két kft. között létrejött szóbeli megállapodás értelmében a bevétel a H. Kft-t, illetve a felperes jogosult volt a tevékenység felmerült költségét a H. Kft. felé leszámlázni.
A felperes 1993 II. félévében többletexport-támogatásra nyújtott be pályázatot a Földművelésügyi Minisztériumba 190 tonna feldolgozott toll exportja után, mely alapján 10%-os támogatásra vált jogosulttá a minisztérium engedélye alapján.
1994. február 28-án 3 szállítmány feldolgozott toll került vámkezeltetésre, azonban a vámokmányokon a P. Kft. került exportőrként feltüntetésre, mely téves adat helyesbítését a felperes a későbbiek folyamán a vámhivatalnál kezdeményezte, és a C. D. Vámadatkezelő Bázison ez a tévedés utóbb helyesbítésre került.
Az APEH megyei igazgatósága a felperesnél 1993-1995. évekre vonatkozóan adóellenőrzést végzett, melynek következtében az ellenőrzési jegyzőkönyvben foglalt revizori ténymegállapítások következményeként a felperes terhére összesen 3 218 000 Ft adókülönbözetet, 1 609 000 Ft adóbírságot és 2 435 000 Ft késedelmi pótlékot írt elő.
A határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt az alpereshez mint másodfokú adóhatósághoz, aki az 1997. május 21-én kelt határozatában az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta, elrendelte 151 000 Ft társaságiadó-különbözet és az ehhez kapcsolódó 76 000 Ft adóbírság és 41 000 Ft késedelmi pótlék törlését és 97 000 Ft társaságiadó-különbözet felperes javára történő előírását rendelete el. Egyebekben a fellebbezést elutasította.
Az alperes álláspontja szerint a felperes 1993. szeptember 1-jén a vele azonos telephelyen működő H. Kft-be ingyenesen apportálta a felszámolás alatt álló M. ÁFÉSZ tulajdonát képező mosóberendezést, azonban ezt követően a felperes még tollmosó tevékenységet végzett és a mosóberendezést a H. Kft. csak 1993. október 1-jétől használta. 1993. december 20-án a felperes a gyorsgőzfejlesztő gép meghibásodását jelezte egy szerelőnek és annak javítását kérte. A felülvizsgálat 1993. december 29-én megtörtént, a szerelő nyilatkozata szerint a tollszárító gép hőellátását felszerelt állapotban biztosította a gőzfejlesztő berendezés, dokumentumait nem mutatta be a revíziónak, ezért nem lehetett megállapítani, hogy milyen gép került selejtezésre.
A szerelő által készített jegyzőkönyvből nem lehetett arra következtetni, hogy a gép javíthatatlan, ezért helyes következtetésre jutott az elsőfokú adóhatóság, amikor megállapította, hogy 1993. szeptemberében a felperes a gőzfejlesztő gépet térítésmentesen átadta a H. Kft. részére, azonban elmulasztotta az áfa-tv 7. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti adófizetési kötelezettségét, ezért a terhére 613 000 Ft áfa-különbözet megállapítása jogszerű, valamint a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. tv 4. §-a (3) bekezdésének f) pontja alapján a társasági adó alapját a revízió törvényesen növelte meg 2 450 000 Ft-tal.
A felperes a P. Kft-vel 1992. november 6-án és 1993. április 5-én kötött megállapodásokat, melynek szövegezéséből arra lehet következtetni, hogy a felperes folyamatosan végzett tollmosást a megrendelő részére, melyet az 1993. szeptember 23-án kelt termelési igazgatói feljegyzés is megerősített. A H. Kft. a P. Kft-vel csak 1993. október 13-án kötött megállapodást tollmosás végzésére, ezért a H. Kft. nem számlázta ki a P. Kft. felé a felperes által 1993. szeptember hó folyamán elvégzett tollmosás díját.
A 133/1993. számú számlán kiszámlázott költségekről nem állapítható meg, hogy mivel összefüggésben merültek fel és mit kompenzál, ezért az adóhatóság jogszerűen tekintette a számlán feltüntetett összeget eredményt növelő tételnek és állapított meg áfa-fizetési kötelezettséget.
A felperes 3 db fuvarlevéllel kívánta bizonyítani, hogy 1994. február 28-án 13 770 000 Ft értékű tollexportra került sor, azonban a vámhivatalból beszerzett Vám 91 árunyilatkozatok adataiból az volt megállapítható, hogy azok egyikén sem a felperes szerepel exportőrként, ezért jogosulatlan a többletexport-támogatás igénybevétele a 42/1993. (XI. 17.) FM rendelet 1. §-ának c) pontja alapján.
A K.-D. által készített kimutatás szerint a felperes 1994. március 1-jén vámkezeltette exportra kerülő áruit, amikor a hivatkozott jogszabály szerint kedvezmény 1993. augusztus 18. és 1994. február 28. között exportra értékesített toll után illette meg az exportőrt.
Az alperes helyt adott a fellebbezésnek a tekintetben, hogy amennyiben az 1994. évben a többletexport-támogatás nem illette meg a társaságot, akkor ezzel az összeggel megnő az adózás előtti vesztesége, melyet 1995. évben az 1991. évi LXXXVI. tv 6. §-a alapján nagyobb összegben számolhat el. Ennek következtében került sor az adózó javára társaságiadó-különbözet megállapítására, melynek megfelelően csökkent az adóbírság és az előírt késedelmi pótlék is.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes perköltségben marasztalását az alábbi jogszabálysértésekre hivatkozva:
Előadta, hogy a tollmosó gépsor, mely a H. Kft-nek került átadásra, nem képezte a tulajdonát, ami a térítésmentes átadás adóhatósági megállapítását eleve törvénysértőnek minősíti.
Hivatkozott arra, hogy számlával bizonyítottan 1992-ben egy saját gázfejlesztő gépet vásárolt, amely a tollmosó gépsor átadását követően műszaki állapota következtében használhatatlan volt, ezért került selejtezésre.
A berendezés selejtezésére 1993 decemberében került sor, mely időpontban már működött a H. Kft. tollmosó berendezése, ami egyértelműen kizárja az alperes feltételezését, miszerint ugyanazon gőzfejlesztő berendezésről lenne szó.
A felperesi álláspont szerint az alperes a tévesen leszámlázott bérmosási díjjal kapcsolatban nem valós, egy meg nem történt pénzügyi elszámolásra alapozta a tényállást. Ténylegesen tévesen került leszámlázásra a bérmosás díja a P. Kft. felé, azonban a visszavont számla minden példánya a felperes birtokában maradt, a megrendelő könyvelésében ez a gazdasági esemény nem jelentkezett.
A törvény lehetővé teszi az önrevízió lehetőségét, ezért állítása szerint a tévedés korrigálása semmiféle jogszabálysértést nem valósított meg.
Az alperes eljárása nem volt következetes, mivel, amennyiben a stornó számlán lévő összeget bevételként kezelte, úgy köteles lett volna vele szemben költséget is elfogadni, ennek hiányában a megállapítás egyoldalú és törvénysértő.
Az alperes következetlen eljárását bizonyítja, a gőzfejlesztő berendezéssel összefüggésben tett megállapítás is, mert ingyenes átadásnál az adófizetési kötelezettség szempontjából a piaci értéket kell figyelembe venni, és nem a nyilvántartott érétket, az alperes az adóhiány megállapításánál a könyv szerinti értékkel számolt, a valóságos piaci érték megállapítására kísérletet sem tett.
A többletexport-támogatásra a felperes egy pályázat alapján volt jogosult, és a pályázati határidő utolsó napján az árut feladták és vámkezeltették, mellyel a rakomány a fuvarozó birtokába került.
Ez állítása szerint annyit jelent, hogy a társaság mindent megtett a pályázat teljesítése érdekében, ami tőle elvárható volt.
A társaság bekérte a Vám 91 árunyilatkozat adatlapot is és a hozzá K.-D. által készített módosításokat, amelyek bizonyítják, hogy a VPOP által meghatalmazott adatbázis a bizományos kérésére módosította az exportőr adatait, mely módosítást szabályszerűen hajtottak végre.
Álláspontja szerint a csatolt dokumentumok alapján megállapítható, hogy a 3 szállítmányt a felperes exportálta.
Az alperes ellenkérelmében a határozatában kifejtett jogi álláspontját változatlanul fenntartotta és kérte a kereset elutasítását, a felperes perköltség megfizetésére kötelezését.
A bíróság az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az alperes határozatában megállapította, hogy a felperes 1993 szeptemberében ingyenesen 1 db gőzfejlesztő berendezést adott át a H. Kft-nek, mely után áfa-fizetési kötelezettségének nem tett eleget. Az alperes abból a tényből indult ki, hogy 1993. október 1-jétől kezdve a H. Kft. végezte a tollmosó tevékenységet, ugyanazon a telephelyen, ahol korábban a felperes.
A gép 1993. december 29-én javításra szorult, és a szerelő nyilatkozata szerint a gőzfejlesztő berendezés felszerelt állapotban volt, ami a folyamatos működésre utalt.
Az alperes a felperes által elvégzett selejtezést figyelmen kívül hagyta arra hivatkozással, hogy a selejtezési jegyzőkönyvből nem lehet megállapítani, hogy milyen típusú gépre vonatkozott és mi indokolta a teljes megsemmisítést.
Az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. tv (a továbbiakban: Art.) 51. §-ának (7) bekezdése alapján az adóhatóság köteles a tényállást tisztázni és bizonyítani.
A bíróság a felperes által csatolt okiratok (számla, selejtezési jegyzőkönyv) és Z. Pál, Sz. István és T. János tanúvallomásai alapján úgy ítélte meg, hogy az alperes a közigazgatási eljárásban meg sem kísérelte feltárni az adózó javára szolgáló körülményeket, a felperes által hivatkozott tényekre semmilyen bizonyítást nem folytatott le.
A felperes számlával igazolta, hogy 1992-ben saját gázüzemű gőzfejlesztő berendezést szerzett be, mivel az alapításkor a tulajdonostól használatba kapott gőzfejlesztő berendezésekkel gazdaságosan nem lehetett termelni, adott termelési méretek mellett. 1993. október 1-jén a tollmosó gépsor átadásra került a H. Kft. részére, melyre 2 db gőzfejlesztő berendezés volt felszerelve, többek között a felperes tulajdonát képező saját berendezése is.
A bíróság álláspontja szerint bizonyítást nyert, hogy a felperes a saját tulajdonában lévő gőzfejlesztő javítását kérte Z. Páltól, mely alkatrész hiányában nem volt eredményes, a javítást megelőzően a felperes ezt a gépet ajánlotta fel megvételre a H. Kft-nek, aki az ajánlatot visszautasította, ezért a felperes 1993 decemberében saját berendezését a tollmosó gépsorról leszerelte, majd kiselejtezte.
Sz. István és T. János nyilatkozatai a felperes állításait igazolták, és lényegében Z. Pál vallomása sem tudta azt teljes egészében kétségbe vonni, mivel a tanúvallomások csakis annyiban különböztek, hogy a felszerelt gépek azonos üzemmódúak voltak-e vagy sem.
Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy amennyiben az alperes a közigazgatási eljárásban teljes körű bizonyítást folytat le, úgy kétséget kizáró módon meg lehetett volna állapítani, hogy a H. Kft. által a mai napig üzemeltetett, a felperes által átadott gőzfejlesztő berendezés azonos-e azzal a géppel, amelyet a felperes 1992-ben vásárolt. T. János tanúvallomásában előadta, hogy a telephelyen a kiselejtezett gép váza ma is megtalálható, melyből nyilvánvalóan következtetni lehetne arra, hogy a berendezés milyen üzemmódú volt, amely szintén elősegítené a valóságos tényállás megállapítását.
A rendelkezésre álló adatok ismeretében a térítésmentes átadás tényét az alperes megfelelően nem bizonyította, ezért megállapítása megalapozatlan és törvénysértő.
Az alperes jogszabálysértően járt el abban az esetben is, ha a térítés nélküli átadás ténye nem lenne kétséges, az általános forgalmi adóról szóló módosított 1992. évi LXXIV. tv (áfa-tv) 25. §-ának (1) bekezdése alapján.
A törvény szerint a 7. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott értékesítéseknél az áfa alapja az adott termék, illetve az ahhoz hasonló termék beszerzési ára, ilyen ár hiányában pedig az adott terméknek az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában meghatározott előállítási költsége.
Az 1994/332. APEH-iránymutatás a beszerzési érték fogalmát magyarázza, amely szerint ez az érték egy valós piaci értékkel azonos, tehát amennyiért az átadás időpontjában ugyanolyan állapotú, felszereltségű stb. terméket meg lehetne vásárolni.
Ebből az következik, hogy térítés nélküli átadásnál az általános forgalmi adó alapja nem mindig egyezik meg a tárgyi eszköz nyilvántartás szerinti értékével, sem a számviteli terminológia szerinti beszerzési értékkel.
Az alperes az adófizetési kötelezettség megállapításánál a valós piaci értéket nem vizsgálta, hanem a tárgyi eszköznyilvántartás szerinti értéke alapján állapította meg az adóhiányt.
Az adóhatóságok nem folytattak le bizonyítást arra vonatkozóan sem, hogy 1993 szeptemberében a felperes és a H. Kft. között milyen jogviszony állott fenn, a tollmosó gépsor, ezáltal maga a tollmosási tevékenység átadása milyen formában, milyen időtartam alatt zajlott és az átmeneti időszakban végzett tevékenység ellenértéke melyik társaságot illette meg.
Az alperes abból a tényből indult ki, hogy mivel a tevékenységet a felperes fejtette ki, ezért a bevétel csakis nála jelenhetett meg. A felperes a közigazgatási eljárásban is hivatkozott arra, hogy a pénzügyi elszámolások rendezetlensége miatt téves számlázás történt a P. Kft. felé, később stornózás formájában korrigáltak.
A P. Kft. ügyvezetője, D. István perbeli tanúvallomása szerint a felperes számláját nem fogadta be, mert észlelte, hogy a felperes a számlázásra már nem volt jogosult, ezért a fizetést megtagadta és a számlákat a felperesnek visszajuttatta. Az első fokon eljárt adóhatóság a H. Kft-nél csak azt vizsgálta meg, hogy később ugyanezt az összeget a P. Kft-nek leszámlázta-e, mivel nem volt megállapítható, ezért arra a következtetésre jutott, hogy a felperes törvénysértően bevételei között a számlában szereplő összeget nem szerepeltette.
A bíróság álláspontja szerint teljes körű vizsgálatot kellett volna elvégezni arra nézve, hogy a felperes és a H. Kft. között az átmeneti időszakban (1993. szeptember 1.-október1. között) milyen pénzügyi műveletek zajlottak le, a felperes által hivatkozott költségátterhelés megtörtént-e. Kizárólag a valós tényállás alapján lehet törvényesen megállapítani azt, hogy a felperes által stornózott számlában szereplő bevétel kit illet meg, és ki mulasztotta el az ehhez kapcsolódó adófizetési kötelezettséget.
Az alperes e vonatkozásban is nem bizonyítékokra, hanem feltevésekre alapította határozatát, megállapítása azért sem lehet következetes, mert a bevétellel szemben minden adózó jogosult költséget elszámolni, a bevételi oldal alperes részéről történő egyoldalú megnövelése önmagában jogszabálysértő.
Az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy bevételt és költséget is bizonylat alapján lehet elszámolni, a felperes esetében ez maradéktalanul megvalósult, hiszen a stornó számla alapján bevételt nem mutatott ki, ebből következően költségekről sem lehetett bizonylata.
Az alperes, ha bevételt vélelmezett a felperesnél, eljárása akkor lett volna következetes, ha a bevétellel szemben vélelmezett költségeket állít fel, és ezek után állapítja meg az eredménymódosulást.
A felperes a 42/1993. (XI. 17.) FM sz. rendelet 1. §-a alapján többletexport-támogatást vett igénybe, a pályázat útján elnyert kvóta szerinti mennyiség exportja után.
A rendelet szerint a rendelet azokra a társaságokra terjed ki, akik a mellékletben felsorolt termék többletexport-támogatására pályázatot nyújtottak be, a pályázat elnyeréséről az Agrárrendtartási Hivatal értesítését megkapták és a terméket 1993. augusztus 18.-1994. február 28. között exportra értékesítik.
A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari exporttámogatásról szóló módosított 9/1993. (III. 12.) PM-NGKM együttes rendelet 3. §-ának (2) bekezdése szerint az exporttámogatás a kiléptetés időpontjában érvényben lévő exporttámogatási mérték alapján vehető igénybe.
Az alperes a Vám 91 nyilatkozat beszerzése útján kívánta megállapítani a felperes jogosultságát, a kiléptető okmányon azonban exportőrként nem a felperes szerepelt, ezért az adóhatóság határozatában jogosulatlan exporttámogatás miatt adóhiányt állapított meg a felperes terhére. A felperes fuvarlevelekkel igazolta, hogy a pályázat szerint elnyert termékmennyiséget exportra értékesítette, azonban a szállítmányozást megbízásából a H. Rt. végezte.
A vámokmányokat is az rt. töltötte ki, tévesen melynek helyesbítését a vámhivatalnál kezdeményezték, és a K.-D. adatbázison ez javításra is került.
A bíróság megállapítása szerint az alperes a helyesbítés körülményeinek tisztázása végett a vámhivatal megkeresését elmulasztotta, annak közlése végett, hogy ki, mikor és milyen okból kérte az 1994. február 28-án a P. Kft. nevére kiállított Vám 91 nyilatkozatokat, illetve a módosításon a kiléptetés időpontja miért változott 1994. március 1-jére.
A perben meghallgatott D. István tanúvallomása a felperes állításait támasztotta alá, azaz az alperes ismételten megsértette az Art. 51. §-ának (7) bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségét.
Az FM rendelet 3. §-ának (2) bekezdése visszautal a PM-NGKM együttes rendelet szabályaira, melynek 3. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében az 1994. február 28-i nap a kiléptetés időpontjának végső határideje, amikor az exportterméknek az országhatárt el kell hagynia.
Az alperes határozatában bizonyítékkal nem tudta alátámasztani a megállapítás helyességét, miszerint a felperes 1994. február 28-án exportot nem bonyolított le, terméke a határt nem lépte át.
A bíróság a fentiek alapján a törvénysértő alperesi határozatot hatályon kívül helyezte, és bizonyítottság hiánya miatt szükségesnek tartotta új eljárás lefolytatását is.
A megismételt eljárásban a bíróság iránymutatásai szerint kell eljárni és csak a felderített tényállás alapján lesz az alperes olyan helyzetben, hogy törvényesen állapíthassa meg a felperes által benyújtott bevallás adatainak helyességét, vagy az annak során elkövetett mulasztásokat.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, kérve annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság kötelezését új eljárás lefolytatására. További bizonyítás elrendelését csupán a gyorsgőzfejlesztő géppel kapcsolatban látta szükségesnek, míg a bérmosási díj, valamint az exporttámogatás igénybevételének jogosultságával kapcsolatban az elsőfokú bíróság megállapítását vitatva az adóhatározatot megalapozottnak találta.
A felperesi ellenkérelem az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A megyei bíróság a fellebbezést nem találta alaposnak, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében helybenhagyta.
A megyei bíróság álláspontja szerint nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperesi adóhatározat valamennyi pontja tekintetében azt állapította meg, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás e felderítési kötelezettségének, és ezáltal az új eljárás lefolytatása mindenképpen szükséges.
A gyorsgőzfejlesztő géppel kapcsolatban peradatot képez, hogy a komplett tollmosó berendezés 1993. év őszén apport révén került a H. Kft. tulajdonába működőképes állapotban, ami feltételezi a gőzfejlesztő berendezéssel való felszereltségét is. A felperes állítása szerint, amit okirattal is igazolt, rendelkezésére állt egy 1992-ben vásárolt gázüzemű gőzfejlesztő berendezés, amelynek leselejtezésére 1993. december 30-án került sor. Ezt a berendezést viszont a perbeli adatok szerint 1993 decemberében a tollmosó gépre felszerelve vizsgálta meg Z. Pál, és adott a berendezés műszaki állapotáról véleményt.
Mindezen adatokból a alperes csupán következtetéssel állapította meg azt, hogy a felperes részéről ingyenes átadás történt a gyorsgőzfejlesztő gépre vonatkozóan, amely ténymegállapítást a tárgyaláson feltárt, és egymásnak részben ellentmondó adatok még bizonytalanabbá tettek. Ezért a megyei bíróság álláspontja szerint is indokolt ebben a kérdéskörben a tényállás további tisztázása a tekintetben, hogy a felperes valóban átadta-e a H. Kft.-nek a tollmosó berendezéssel együtt a saját tulajdonú gyorsgőzfejlesztő berendezését is, és ezt a tollmosó berendezéssel együtt 1993. év végéig működtették is.
Ugyancsak nem tárta fel kellően a tényállást az alperes a tévesen leszámlázott bérmosási díjjal kapcsolatban. A perben nem volt vitás az a tény, hogy az apportálás után a tollmosó berendezés már nem képezte a felperes tulajdonát, ugyanakkor külön megállapodás alapján - amely megállapodás csak szóban jött létre a felperes és a H. Kft. között - 1993 szeptemberében, vagyis az átmeneti időszakban a felperes végezte még a tollmosást. Ekkor már a számlázásra nem volt jogosult, és ezért került sor arra, hogy a P. Kft. részére végzett tollmosással kapcsolatban tévesen kiállított számla stornózásra került, vagyis a megrendelő könyvelésében ez a gazdasági esemény nem jelentkezett, ugyanakkor a tevékenység költségeit a felperes a H. Kft. felé ugyancsak a külön megállapodásuk alapján leszámlázta. A tényleges elszámolás tehát a megrendelő, és a H. Kft. feladata volt, de hogy ez valóban megtörtént-e, és a bevétel a felperesnél jelentkezett-e ténylegesen, az alperes minderről eljárása során nem győződött meg.
A többletexport-támogatás igénybevételének jogszabályi előfeltételének vizsgálata körében az alperest mulasztás valóban nem terheli, mivel a Vám 91 nyomtatvány adatainak módosításáról az alperes csak a kereset benyújtását követően szerzett tudomást. Éppen ezért látta indokoltnak a megyei bíróság is, hogy ebben a kérdéskörben az adóhatóság újabb vizsgálatot végezzen el a K.-D. módosító adatai, valamint a felperes által becsatolt okiratok egybevetése alapján. Ezekből ugyanis egyértelműen megállapítható már az exportőr személye, hogy az valóban a felperes volt, azonban további tisztázást igényel, hogy a vámkezelés és az áru kiléptetése időpontjának feltüntetése miért változott meg, és csak mindezen adatok feltárását követően lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperest a többletexport-támogatás megilleti-e.
A kifejtettek alapján a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Békés Megyei Bíróság 1.Pf.20.010/1998. sz.)