adozona.hu
AVI 1998.3.35
AVI 1998.3.35
A vámhatóság engedély nélküli kiskereskedelmi tevékenység esetén köteles jövedéki bírságot megállapítani [1993. évi LVIII. tv 66. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes D., B.-i úti áruházában az alperes elsőfokú hatósága 1995. augusztus 10-i nyitást követően jövedéki ellenőrzést tartott. Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú vámhatóság határozatával 11 846 980 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte a felperest. A bírság alapja az elsőfokú vámhatóság megállapítása szerint az volt, hogy a felperes nagykereskedői raktárhelyiséget kiskereskedelmi árusítóhelyként használt, a jövedéki termékkel a nagykereskedelmi készlet terhére kiskereskedelmi t...
AVI 1998.3.35 A vámhatóság engedély nélküli kiskereskedelmi tevékenység esetén köteles jövedéki bírságot megállapítani [1993. évi LVIII. tv 66. § (1) bek.].
A felperes D., B.-i úti áruházában az alperes elsőfokú hatósága 1995. augusztus 10-i nyitást követően jövedéki ellenőrzést tartott. Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú vámhatóság határozatával 11 846 980 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte a felperest. A bírság alapja az elsőfokú vámhatóság megállapítása szerint az volt, hogy a felperes nagykereskedői raktárhelyiséget kiskereskedelmi árusítóhelyként használt, a jövedéki termékkel a nagykereskedelmi készlet terhére kiskereskedelmi tevékenységet folytatott és erre a kiskereskedelmi értékesítésre vonatkozó jövedéki engedéllyel nem rendelkezett. A felperes kérelmére a megyei jogú. város polgármesteri hivatala kiskereskedelmi tevékenység végzésére jogosító jövedéki engedélyt 1995. augusztus 15-én adta ki.A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú közigazgatási határozat ellen, melyet az alperes határozatával elutasított.
A felperes keresetet nyújtott be a jogerős közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt. Keresetét az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak, ezért azt elutasította. Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az alperes döntésének előkészítése során a felperes vásárlói nyilvántartását használta fel, tekintettel az érintettek nagy számára. A vámhivatal a jövedéki engedéllyel, adószámmal nem rendelkező vásárlókat választotta ki a vásárlók tömegéből, e vásárlóknak történt értékesítés a jövedéki bírság alapja. A jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jszt.) 67. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a törvény alkalmazásában jövedéki ellenőrzés alól elvont terméknek minősül az a jövedéki termék, amelyet jövedéki engedély nélkül hoztak forgalomba, illetve amelynek értékesítését vagy szállítását a jövedéki alany, vagy a szállítást végző bármely személy a törvény rendelkezésének megsértésével végez. A 66. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében a vámhivatal a jövedéki ellenőrzés alól elvont termék után jövedéki bírságot vet ki. A törvény 16. §-ának (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a nagykereskedő a raktárhelyiséget kiskereskedelmi elárusítóhelyként nem használhatja, illetve a jövedéki termék nagykereskedelmi készlete terhére kiskereskedelmi tevékenységet nem folytathat. A felperes vásárlói nyilvántartásából egyértelműen megállapítható, hogy értékesítés történt végfelhasználóknak olyan esetben, amikor a jövedéki engedély száma nem került megjelölésre a vásárlói nyilvántartásban. A felperes által készített nyilvántartás alkalmas arra, hogy az alperes a kiskereskedelmi tevékenységet és annak nagyságrendjét megállapítsa. A megállapítások pedig alapot adnak a jövedéki bírság jogalapjának és összegszerűségének meghatározására is.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen. A másodfokú bíróság a helyesen megállapított tényállás és az abból levont mindenben megfelelő jogi okfejtés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta Ítéletének indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a kiskereskedelmi értékesítést a felperes maga is elfogadta közigazgatási és bírósági eljárásban tett nyilatkozataiban. Ezzel a felperes a jövedéki törvénysértés elkövetését beismerte. Az alperes eleget tett az Áe. 26. §-ában foglalt tényállás-tisztázási kötelezettségének, amikor a felperes vásárlói nyilvántartásának adataiból kiindulva állapította meg a felperes által kiskereskedelmi forgalomban értékesített áruk körét. Az összes értékesítésből levonta a bizonyítottan jövedéki alanyok részére végzett értékesítést és mellőzte a kávé és fűszerpaprika termékek értékeit azzal az indokolással, hogy e két jövedéki termék vásárlója adott esetben olyan termelő felhasználó is lehet, akinek a részére végzett értékesítés a Jszt. 6. §-ának (3) bekezdése értelmében nagykereskedelmi tevékenységnek minősül. A másodfokú bíróság álláspontja szerint, bár a törvény a termelő felhasználó fogalmát nem határozza meg, a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló többször módosított 1991. évi LXXVIII. törvény rendelkezéseinek a Jszt. rendelkezéseivel való egybevetéséből kétséget kizáróan megállapítható, hogy termelő felhasználónak az tekintendő, aki az adott jövedéki terméket saját maga által készített termékek előállításához használja fel.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen, kérte annak megváltoztatását és a bírságot megállapító közigazgatási határozatok megsemmisítését.
A felülvizsgálati kérelemben kifejtett jogi álláspont szerint az a megállapítás, amely szerint a felperesnek a vizsgált időszakban folytatott tevékenysége kiskereskedelmi tevékenységnek minősül és a felperes által nem jövedéki alanyok részére értékesített szeszes italok, dohánygyártmányok és sörök teljes mennyisége jövedéki ellenőrzés alól elvont terméknek tekintendő, a Jszt. 6. §-ának (3) bekezdésében, illetőleg a 67. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütközik.
A felperes álláspontja szerint a vizsgált időszakban a Jszt. 6. §-ának 3. és 4. pontja szerint, csak nagykereskedelmi jövedéki tevékenységet végzett. A termelő felhasználók ugyanis jogosultak voltak jövedéki terméket jövedéki engedély nélkül vásárolni. Így tehát téves jogi minősítésnek tekinthető az a megállapítás, amely szerint a felperes által jövedéki engedéllyel nem rendelkező vásárlók részére történő értékesítés kiskereskedelmi tevékenységnek minősül. A törvény nem tartalmaz fogalommeghatározást a termelő felhasználásra vonatkozóan. A felperes egyébként értékesítő tevékenységét vevőkártyarendszer feltételei között végezte, így a vásárlásra való jogosultságot csak továbbforgalmazó vásárlóknak adta meg. Jogszabály által nem alátámasztott az az álláspont, amely szerint bizonyos jövedéki termékcsoportoknak jövedéki engedéllyel nem rendelkező vásárlók részére történő értékesítése nagykereskedelmi tevékenységnek minősül, míg más termékcsoportok esetében ugyanezen vásárlók részére történő értékesítés nagykereskedelmi tevékenységnek nem minősíthető.
A Jszt. tartalmaz előírást arra vonatkozóan, hogy a nagykereskedő hogyan és milyen módon vizsgálja azt, hogy az adott vállalkozó, vagy cég a vásárolni kívánt jövedéki termék vonatkozásában valóban termelő felhasználónak minősül-e vagy sem. A felperesi társaságnál kizárólag igazolt adatok alapján nyilvántartásba vett, ügyfélkártyával rendelkező egyéni és társasvállalkozói cégek nagykereskedelmi kiszolgálása történt, amely cégek mindegyike lehet termelő felhasználó, e körből jogszabálynak megfelelően egyetlen vállalkozó sem zárható ki. Az eljárások során a felülvizsgálati kérelemben előadottak szerint egyáltalán nem került annak bizonyítására sor, hogy a felperes valóban kiskereskedelmi tevékenységet valósított volna meg. A felperes által vezetett vevőnyilvántartás a jövedéki terméket vásárlókra vonatkozó adatokat tartalmazta, amennyiben a vevő jövedéki alany volt, feltüntetésre került a jövedéki engedély száma is. A jövedéki engedély feltüntetésének hiánya nem jelenti azt, hogy a vevő végfelhasználóként került volna nyilvántartásba, hanem csupán azt jelenti, hogy a vevő nem volt jövedéki alany. Ez azonban még nem zárja ki, hogy termelő felhasználóként vásároljon. A jövedéki kiskereskedelmi tevékenységet végzők számára a Jszt. egyébként vevőnyilvántartás készítését egyáltalán nem írja elő.
A felülvizsgálati kérelemben a felperes kérte, hogy ha a jövedéki szabálysértés hiányát a Legfelsőbb Bíróság nem tudja megállapítani, úgy az 1996. évi LXXXIV. törvény 18. §-ának (3) bekezdése alapján - amely a Jszt. 69. §-át egy új, (10) bekezdéssel egészítette ki -, a bírság összegét 50 000-500 000 forintig terjedő összegben határozza meg. A törvény 19. §-ának (3) bekezdése szerint a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell a módosítást, ha ez az ügyfélre kedvezőbb, ezért a Jszt. 69. §-a (10) bekezdésének c) pontja alapján a kiszabott legalacsonyabb összegű, 50 000 forint jövedéki bírság megállapítását kérte a Legfelsőbb Bíróságtól.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság a pontosan feltárt tényállásból mindenben helyes jogi következtetést vont le. A Jszt. helyes értelmezésével hozta meg döntését, amelyet nem befolyásolt a jogszabály nagyszámú módosítása sem. A jogszabály módosítását nem annak szabályozási elégtelensége okozta, hanem az a tény, hogy változó gazdasági környezetben bevezetett új jogintézmény a feketegazdaság hathatós visszaszorítását tűzte ki célul.
A Jszt. 6. §-ának 3. pontja szerint kiskereskedelmi tevékenységnek minősül jövedéki terméknek közvetlenül a végső felhasználó részére történő értékesítése.
A felperes sem vitatta, hogy a termékeket kereskedelmi forgalomban árusította. Állítása szerint vevői nem voltak végső felhasználók, ezért nem minősíthető tevékenysége a Jszt. 6. §-a 4. pontja szerint annak ellenére, hogy a vevők egy része jövedéki engedéllyel nem rendelkezett.
Ez az érvelés a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nem helytálló. Anélkül, hogy a Jszt. fogalommeghatározást tartalmazna a termelő felhasználásra, egyértelműen megállapítható, hogy a felperes által forgalomba hozott termékek pontosan meghatározott köre termelő felhasználásra alkalmatlan, és csak végső felhasználás tárgya lehet. Az árusított termékek köréből az alperes a vevőnyilvántartás adatainak felhasználásával méltányos eljárás során választotta ki azt a termék- és vásárlói kört, amellyel kapcsolatosan kiskereskedelmi tevékenységnek minősülő forgalmazás történt a vizsgált időszakban.
Az alperesnek a lefolytatott ellenőrzés eredményeképpen megállapított engedély nélkül kiskereskedelmi tevékenység következtében a Jszt. 66. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a jövedéki bírságot meg kellett állapítania.
A Jszt. 69. §-ának (10) bekezdése szerint 50 000 Ft-tól 500 000 Ft-ig terjedhet a jövedéki bírság összege, ha a nagykereskedő az engedély nélküli kiskereskedelmi tevékenysége során a Jszt. egyéb rendelkezéseit betartja. A Jszt. 16. §-ának (1) bekezdése, a jövedéki termék nagykereskedelmére vonatkozó rendelkezések között előírja, hogy nagykereskedelmi raktárhelyiség kiskereskedelmi elárusító helyként nem használható, illetve nagykereskedelmi készlet terhére kiskereskedelmi tevékenység nem folytatható.
A nem vitatott tényállás szerint a jövedéki ellenőrzés alá vont időszakban a nagy- és kiskereskedelmi árusítás ugyanazon raktárkészlet igénybevételével és ugyanazon elárusító térben történt.
A felperes a Jszt. 16. §-ának (1) bekezdését is megszegve folytatta jövedéki termékek értékesítését, így nem kerülhet sor a Jszt. 69. §-ának (10) bekezdésében foglalt mulasztási bírság kiszabására.
A Legfelsőbb Bíróság fent kifejtettek szerint az érdemben helyes jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv.III.28.747/1996. sz.)