adozona.hu
AVI 1997.12.152
AVI 1997.12.152
Önmagában a gazdasági esemény megtörténte a számla alaki vagy tartalmi hiányosságait nem pótolja, így az áfa-levonási jog nem gyakorolható [1992. évi LXXXIV. tv 32. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megváltoztatta, az adókülönbözet összegét 1 517 000 Ft-ra mérsékelte és a kiszabott mulasztási bírságot törölte. Az indokolás utal arra, hogy az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperest 4 040 000 Ft adókülönbözet, valamint 77 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte. A döntés ellen a felperes fellebbezett, azonban az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes utalt arra, hogy a felperes által az általános forgalmi adó levo...
AVI 1997.12.152 Önmagában a gazdasági esemény megtörténte a számla alaki vagy tartalmi hiányosságait nem pótolja, így az áfa-levonási jog nem gyakorolható [1992. évi LXXXIV. tv 32. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megváltoztatta, az adókülönbözet összegét 1 517 000 Ft-ra mérsékelte és a kiszabott mulasztási bírságot törölte. Az indokolás utal arra, hogy az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperest 4 040 000 Ft adókülönbözet, valamint 77 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte. A döntés ellen a felperes fellebbezett, azonban az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes utalt arra, hogy a felperes által az általános forgalmi adó levonáshoz felhasznált számla kibocsátója nem tartozik az alperes nyilvántartási körébe, a számla nem a jogszabálynak megfelelő, így a visszaigénylésre jogszerű lehetőség nem volt. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint ugyanakkor, ha az adóalany formai követelményeknek megfelelő számla alapján igényli vissza az általános forgalmi adót, a visszaigénylését el kell fogadni.Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, hiszen az adóhatóság azért állapította meg az adóhiányt, mivel a számla valótlan volt, így megdőlt minden olyan tény amelyet a számla hivatott igazolni. A döntés szerint kétségtelen, hogy a számla valódiságáéit a kibocsátó felelős, de amennyiben a számla valódisága megdőlt, úgy erre további jogokat alapítani nem lehet. A másodfokú bíróság ítéletének indokolása azt is rögzíti, hogy az adóhatóság a számlát azért nem fogadta el, mivel megállapította a kibocsátóként feltüntetett cég nyilatkozata alapján, hogy a számlát nem a cég állította ki. A számlában feltüntetett jogügyletet tehát hiteles dokumentum nem igazolja, ezért az adólevonási jog nem gyakorolható.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Megítélése szerint a Fővárosi Bíróság nem vizsgálta meg, hogy az eladó kft. tulajdonosának nyilatkozata valós-e vagy sem, nem tisztázta, hogy a tényleges gazdasági művelet lezajlott-e és az árumozgás megtörtént-e. Mind az alperesnek, mind a másodfokú bíróságnak vizsgálnia kellett volna a felülvizsgálati kérelem szerint, hogy a tényleges gazdasági művelet létrejött-e és valóban jogos volt-e az áfa visszaigénylése.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXXIV. törvény 32. §-ának (1) bekezdése értelmében a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany reá áthárított. A 35. § (1) bekezdése szerint az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható.
A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. §-ának (1) bekezdése alapján számviteli bizonylat minden olyan külső és belső okmány, amely a gazdasági művelet, esemény, számviteli nyilvántartása céljára készült. A (2) bekezdés értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lenniük.
Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság ítéletének indokolása arra, hogy a számla valótlansága miatt megdőlt minden olyan tény, amelyet a számla hivatott igazolni. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a számla kibocsátójaként feltüntetett cég nem tartozik az alperes nyilvántartási körébe és a kibocsátóként feltüntetett társaság úgy nyilatkozott, hogy a számla nem tőle származik. Ilyen körülmények között a felperes által felhasznált számla a számviteli törvény követelményeinek nem felel meg, így felhasználásra nem volt jogszerű lehetőség, azaz a felperest az adólevonási jog nem illette meg.
Tévedett az elsőfokú bíróság amikor arra hivatkozott, hogy a formai követelményeknek megfelelő számla esetében az általános forgalmi adót jogszerűen vissza lehet igényelni. Az áfa-törvény ugyanakkor úgy rendelkezik, hogy az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. A felperes által felhasznált számla az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumnak nem minősül, hiszen a számla a fentiek alapján nem felel meg a számviteli törvény követelményeinek.
Arra is helyesen utal a másodfokú bíróság ítélete, hogy a számla valódiságáért a kibocsátó felelős, de amennyiben a számla valódisága megdől, úgy erre további jogokat alapítani más személynek sem lehet. A felperes tehát a kárát polgári úton érvényesítheti a számla kibocsátójával szemben, ha ennek feltételei fennállnak, de a konkrét perben csupán az adóhatóság határozatának törvényességét vizsgálhatta a bíróság.
A felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban arra mutat rá a Legfelsőbb Bíróság, hogy önmagában a gazdasági esemény megtörténte a számla alaki vagy tartalmi hiányosságait nem pótolja, ezért nincs jelentősége annak, hogy a jogügyletre sor került-e vagy sem. Az alaki vagy a tartalmi követelményeknek meg nem felelő számla esetén ugyanis az áfa-levonási jog akkor sem gyakorolható, ha a számlán feltüntetett gazdasági esemény megtörtént.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, ezért a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.28.274/1996. sz.)