adozona.hu
AVI 1997.11.147
AVI 1997.11.147
I. A pénztárgép alkalmazása abban az esetben is kötelező, ha az egyéni vállalkozó kisiparos a műhelyében csupán kiegészítő tevékenységként értékesít a jogszabály által meghatározott üzletkörbe tartozó árut [24/1995. (XI. 22.) PM rend., 6/1990. (IV. 5.) KEM rend., 1978. I. tv]. II. A mulasztási bírság csökkentésére ad alapot, ha az adóalany a nem egyértelmű jogszabályi rendelkezésekre visszavezethetően mulasztja el az előírt formájú nyugta adását, azonban a körülményekből egyértelműen kizárható, hogy adóelti
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatóság VI. operatív ellenőrzési osztályának revizorai 1996. április 24-én 14 óra 45 perckor a felperes telephelyén nyugta- és számlaadási kötelezettség teljesítésére vonatkozó helyszíni ellenőrzést tartottak.
Az ellenőrzésről jegyzőkönyvet készítettek, amelyben azt rögzítették - javítás után -, hogy a felperes alkalmazottja nyugtával tett eleget kötelezettségének, nem pénztárgépi nyugtát adott ki.
Emiatt a fent megjelölt osztály határozatában a felperes terhére 90 000 Ft...
AVI 1997.11.147 I. A pénztárgép alkalmazása abban az esetben is kötelező, ha az egyéni vállalkozó kisiparos a műhelyében csupán kiegészítő tevékenységként értékesít a jogszabály által meghatározott üzletkörbe tartozó árut [24/1995. (XI. 22.) PM rend., 6/1990. (IV. 5.) KEM rend., 1978. I. tv].
II. A mulasztási bírság csökkentésére ad alapot, ha az adóalany a nem egyértelmű jogszabályi rendelkezésekre visszavezethetően mulasztja el az előírt formájú nyugta adását, azonban a körülményekből egyértelműen kizárható, hogy adóeltitkolási szándék vezette [1990. évi XCI. tv 74. § (12) bek.].
III. A nyugtaadási kötelezettség teljesítését vagy elmulasztását mindig a próbavásárlás idején fennálló tényállás alapján kell eldönteni [1990. évi XCI. tv 56. §, 74. § (12) bek.].
Az APEH megyei igazgatóság VI. operatív ellenőrzési osztályának revizorai 1996. április 24-én 14 óra 45 perckor a felperes telephelyén nyugta- és számlaadási kötelezettség teljesítésére vonatkozó helyszíni ellenőrzést tartottak.Az ellenőrzésről jegyzőkönyvet készítettek, amelyben azt rögzítették - javítás után -, hogy a felperes alkalmazottja nyugtával tett eleget kötelezettségének, nem pénztárgépi nyugtát adott ki.
Emiatt a fent megjelölt osztály határozatában a felperes terhére 90 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki.
Rögzíti a határozat, hogy a próbavásárlás során a nyugtaadási kötelezettségének a felperes nem tett eleget, mert a pénztárgépi nyugta helyett kézi nyugtát adott a vásárlásról.
Ezzel megsértette a 24/1995. (XI. 22.) PM rendelt mellékletének b) pontjában foglaltakat.
Tartalmazza még a határozat azt is, hogy a felperes optika- és látszerészüzlete a 6/1990. (IV. 5.) KeM rendelet 1. sz. mellékletének 4. pontja szerint iparcikk besorolásba tartozik és a fent megjelölt PM rendelet értelmében 1994. január l-jétől kötelező nyugtaadási kötelezettségének pénztárgéppel kell eleget tenni.
A felperes e határozat ellen fellebbezett, amelyben előadta, hogy nem tartozik az üzletek tevékenységéről szóló fentebb megjelölt jogszabályhely hatálya, besorolása alá. Még ha kereskedő lenne, akkor sem, egyébként alapvető tevékenysége a szolgáltatás és nem a kereskedelem. Nyugtaadási kötelezettségének eleget tett nyugtával, az alperes nem tisztázta azt a lényeges körülményt, hogy tevékenysége kereskedelemnek minősül vagy nem és a PM rendelet mellékletének mely pontjában [h) vagy b)] írtak irányadók reá. A felperesi álláspont szerint a h) pont alá tartozik.
Az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot. Nem állapított meg jogszabálysértést, tekintettel arra, hogy a felperes (alkalmazottja) a próbavásárláskor gyógyászati segédeszközt forgalmazott, az 1990. évi XCI. tv (Art.) 74. §-ának (12) bekezdése szerint pedig 100 000 Ft lehet az első alkalommal megállapított bírság legmagasabb összege. A 90 000 Ft tehát nem jogszabálysértő.
Rögzítette még az alperes, hogy a PM rendelet mellékletének akár b), akár h) pontja alá sorolja magát a felperes, mindenképpen pénztárgéppel lenne köteles eleget tenni a nyugtaadási kötelezettségének.
A felperes keresetében e határozat hatályon kívül helyezését, a tárgyaláson előadottak szerint pedig másodsorban a határozat megváltoztatását kérte.
Azt állította, hogy fő tevékenysége a látszerész mesterség, az képezi a bevételét is. Látszerészként egy 9 m2 alapterületű műhelyben leányával együtt dolgozik, és mint szolgáltató tevékenységet végző iparos, kézzel kiállított nyugtát köteles adni, s annak maradéktalanul eleget tett.
A felperes szerint az alperesi határozat jogszabályt sért, a 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet szabályozza a nyugtaadási kötelezettséget, a 3. § 1996. január 1. napjától írja elő a pénztárgép kötelező használatát a rendelet mellékeltének f)-i) pontjainak hatálya alá tartozó esetekben.
A rendelet utal az üzletek működéséről szóló, módosított 6/1990. (IV. 5.) KeM rendeletre, mely szerint a nyugtaadási kötelezettségüknek csak pénztárgéppel tehetnek eleget az alábbi adóalanyok, üzletek; 1. sz. mellékeltben foglalt 1. kiskereskedelem köréből a 4. iparcikk-kereskedelem üzletkörébe sorolt valamennyi üzlet.
A KeM rendelet szabályozza az üzletek működését, idézte a jogszabály 1. §-ában írtakat, amely alá a felperes nem tartozik, hiszen nem kereskedelmi tevékenységet folytat, hanem szolgáltató, javítóipari tevékenységet. Erre szól az iparjogosítványa is, így alperes kellő alap nélkül hivatkozik a rendelet 41. pontjában írtakra.
Jogszabálysértő az alperesi határozat azért is, mert a felperesi működési tevékenységet nem iparigazolványhoz kötött szolgáltató tevékenységnek tekinti, hanem a KeM rendelet hatálya alá sorolja be, amelyhez pedig az adóhatóságnak nincs felhatalmazása.
Az alperes írásbeli ellenkérelmében a kereset elutasítását, költsége megállapítását kérte. Azt állította, hogy a próbavásárláskor történt termékértékesítés kereskedelmi tevékenységnek minősül, így a felperes nem hivatkozhat alappal arra, hogy csak szolgáltatói tevékenységet végez. A felperes fellebbezésében is elismerte az értékesítést, ez pedig kereskedelmi tevékenység folytatása és így pénztárgéppel kell nyugtaadási kötelezettségét teljesíteni.
A felperes akkor járt volna el helyesen, ha a két tevékenységet megbontja; a szolgáltatást és az értékesítést.
Az alperesi álláspont szerint az, hogy a felperes a jogszabályi kötelezettség ellenére üzletet működtet anélkül, hogy annak üzletköri besorolását az illetékes államigazgatási szervtől kérte volna, nem szolgálhat alapul arra, hogy mentesüljön a PM rendeletben foglaltak betartása alól. Ha e kötelezettségének eleget tett volna a felperes, pénztárgéppel kellett volna a nyugtaadási kötelezettségét teljesíteni.
Az elsőfokú bíróság állásfoglalása szerint a felperes keresete alapos.
Az indokolás szerint a felperesi képviselő a tárgyaláson bemutatta azt a nyugtatömböt és készpénzfizetési számlát, amelyet a felperes a peres időszakban használt. Az tény, hogy a vizsgált időszakban pénztárgéppel nem rendelkezett, így pénztárgéppel nem bocsátott ki nyugtát. Az e vonatkozásban tett alperesi megállapítás helytálló.
Az elsőfokú bíróság állásfoglalása szerint viszont a fő tevékenységként szolgáltatást végző iparos a kézi nyugtával és készpénzfizetési számlával történő nyugtakibocsátással teljesíti a nyugtaadási kötelezettségét.
A peres eljárás során nem igazolódott az (a közigazgatási eljárás során pedig alperes nem vizsgálta), hogy felperes a szemüveg készítéséhez szükséges kellékeken kívül milyen más termékeket értékesített. A próbavásárláskor szemüvegtokot adott el a felperesi alkalmazott, ugyanakkor a jegyzőkönyv rögzíti, hogy az üzletben szemüvegkeret és tartólánc vásárolható. Ez lehetőség, és nem igazolt tény az értékesítés megállapíthatóságára.
Az elsőfokú bíróság nem foglalkozott azzal a felperesi állítással, mely szerint a műhely nem felel meg a KeM rendeletben szabályozott üzlet fogalmának és a gyógyászati segédeszköz-értékesítés a kiskereskedelmi tevékenységnek.
E körben elfogadta azt az alperesi állítást, amely szerint a KeM rendelet 1. számú mellékletének 4. iparcikk-kereskedelem 41. megjelölés alatt szereplő gyógyászati segédeszköznek minősíthető a szemüvegtok értékesítése. Az üzlet jogszabályi megfelelőségének vizsgálatát a bíróság nem tartotta szükségesnek elhatárolni a műhely fogalmából; tekintettel arra, hogy a gyógyászati segédeszköz értékesítése megtörtént, az tény, a felperes által sem vitatott.
A felperesi nyilatkozat szerint az értékesítésről készpénzfizetési számlát és nyugtatömbből kiállított (kézzel) nyugtát alkalmazott tevékenysége során.
A próbavásárlást követően pedig pénztárgépet szerzett be és alkalmaz a jövőben.
A kifejtettek alapján tehát az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a felperes által alkalmazott készpénzfizetési számla, - amely a kézi nyugtánál magasabb rendű - helyettesíthette a szolgáltató tevékenységet végző felperes esetében a pénztárgép által kiadott nyugtát.
A felperesi tevékenység megváltoztatása (annak hivatalos bejelentése után) pedig felperes biztosítja a pénztárgéppel történő nyugta kibocsátást.
Így már megfelel a PM rendelet mellékletének b) pontjában írtaknak.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát részben megváltoztatta, és a felperes által fizetendő mulasztási bírság összegét 20 000 Ft-ra leszállította.
A keresetnek helyt adó elsőfokú ítélet ellen az alperes által előterjesztett fellebbezést a megyei bíróság részben, a következők szerint találta alaposnak:
Az elsőfokú bíróság ítéletében - tényként megállapítva azt, hogy a felperes az értékesítésekről készpénzfizetési számlát és nyugtatömbből kézzel kiállított nyugtát alkalmazott - azért helyezte hatályon kívül az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal, mert álláspontja szerint a felperes által alkalmazott készpénzfizetési számla, amely a kézi nyugtánál magasabb rendű, helyettesíthette a szolgáltató tevékenységet végző felperes esetében a pénztárgép által kiadott nyugtát.
Az elsőfokú bíróság tévesen indult ki abból, hogy önmagában a készpénzfizetési számlatömb birtoklása elegendő a számla, illetőleg számlát helyettesítő okmány kibocsátási kötelezettség teljesítéséhez.
A többször módosított 1990. évi XCI. törvény (Art.) 56. §-a, valamint 74. §-ának (12) bekezdése egybevetéséből ugyanis megállapítható, hogy a próbavásárlás az adóhatósági ellenőrzés egyik fajtája, és annak megállapításához, hogy az adózó a számla- vagy a számlát helyettesítő okmánykibocsátási kötelezettségének eleget tett-e, azt kell a vizsgálat tárgyává tenni, hogy az adott próbavásárláskor adott bizonylat megfelel-e jogszabályi rendelkezéseknek.
A perbeli iratokból kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes, illetve alkalmazottja az 1996. április 24-én tartott próbavásárláskor az ellenőrök által megvásárolt szemüvegtokról kézzel kiállított nyugtát bocsátott ki.
A perben tehát azt kellett eldönteni, hogy ezen konkrét értékesítés során teljesítette-e a felperes jogszabályban előírt kötelezettségeit.
Ennek megítélésében pedig az alperes a jogerős határozatában jogalapot tekintve helyes álláspontot foglalt el.
A periratok alapján nem vitás, hogy a felperes az 1970. május 24-én kiállított iparigazolvány szerint látszerész kisiparos és mint ilyen, főtevékenységként szolgáltatást végez.
A korábban hatályban volt, a kisiparról szóló 1956. évi 9. sz. tvr. alapján a szolgáltató tevékenység mellett korábban is jogosult volt a tevékenységi körébe illő alkatrészek és tartozékok árusítására. A hivatkozott jogszabályi rendelkezést azonban az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény hatályon kívül helyezte, és az időközben hatályba lépett többször módosított, a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény, valamint a 6/1990. (IV. 5.) KeM rendelet rendelkezései alapján a felperes a továbbiakban csak mint egyéni vállalkozó működhetett.
Mivel műhelye a KeM rendeletben meghatározott üzlet fogalmának megfelel, és abban az általa beszerzett fogyasztási cikkeket is értékesítette, az 1978. évi I. törvény 7. §-a alapján ebben a körben kiskereskedelmi tevékenységet végzett, és ennek megfelelően üzletnyitását be kellett volna jelentenie az önkormányzatnak, és a ténylegesen értékesítésre került árucikkeknek megfelelően az üzletköri besorolást is meg kellett volna jelölnie.
Az a körülmény, hogy a felperes e jogszabályi kötelezettségeinek nem tett eleget, nem mentesíti a felperest az alól a kötelezettsége alól, hogy a ténylegesen árusított kereskedelmi cikkeknek megfelelő üzletkör szerint volt köteles eleget tenni számlakibocsátási kötelezettségének.
Ennek megfelelően az alperes helyesen végezte el a felperes üzletének besorolását, és helyesen állapította meg, hogy mint gyógyászati segédeszközt árusító üzletben a felperes az értékesített árucikkekre vonatkozóan a 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet mellékletének b) pontjában foglaltak szerint nyugtaadási kötelezettségének kizárólag pénztárgéppel tehetett volna eleget.
A kézi nyugta adása miatt tehát az alperes alappal alkalmazott a felperessel szemben az Art. 74. §-ának (12) bekezdése alapján mulasztási bírságot.
Ugyanakkor a megyei bíróság álláspontja szerint az adóhatóságok az alperes esetében a mulasztási bírság kiszabásánál az Art. 74. §-ának (17) bekezdésében szabályozott körülményeket nem megfelelően értékelték.
A felperes nem vitásan fő tevékenységként szolgáltató tevékenységet lát el. A szemüvegtok, keret és tartólánc árusítását csak kis volumenben és elsődlegesen a szolgáltatást megrendelők részére a szolgáltatásnyújtással egyidejűleg végzi.
Ilyen tényállás mellett - tekintettel a jogi minősítés bonyolultságára és a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján történő elhatárolás nehézségeire - a felperestől nem volt elvárható, hogy a jogszabályban foglalt kötelezettségek szerint megfelelő különbséget tegyen az általa nyújtott szolgáltatások, illetőleg az általa végzett termékértékesítési tevékenység között. Ezen túlmenően a felperes az értékesítéskor szabályosan kiállított kézi nyugtát bocsátott ki, amely szintén arra utal, hogy a felperesnek nem állt szándékában a bevételt eltitkolni és erre utal az is, hogy az ellenőrzést követően azonnal pénztárgépet állított be.
Ezeket a körülményeket mérlegelve a megyei bíróság túlzottnak találta a közigazgatási határozatban kiszabott bírság mértékét.
A kifejtett indokok miatt a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, az alperes határozatát a Pp. 339. §-a (2) bekezdésének g) pontja alkalmazásával részben megváltoztatta, és a felperes által fizetendő mulasztási bírság összegét a rendelkező rész szerinti mértékre szállította le.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3.Pf.20.935/1997. sz.)