adozona.hu
AVI 1997.9.122
AVI 1997.9.122
1995. július 12-e előtt is jövedéki szabályt sértett az a kiskereskedő, aki viszonteladónak értékesített [1993. LVIII. tv 6. § 3. és 4. pont, 67. § e pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, az ítélet megváltoztatását és a felperes kereseti kérelmének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az adott ügyben az 1993. évi LVIII. tv-nek az 1995. évi LXVIII. tv-vel történt módosítása előtti szövegét kellett alkalmaznia. E törvényhely 67. (6) e) pontjában írtaknak pedig az általa megállapított tényállás minden tekintetben megfele...
AVI 1997.9.122 1995. július 12-e előtt is jövedéki szabályt sértett az a kiskereskedő, aki viszonteladónak értékesített [1993. LVIII. tv 6. § 3. és 4. pont, 67. § e pont].
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette.Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, az ítélet megváltoztatását és a felperes kereseti kérelmének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az adott ügyben az 1993. évi LVIII. tv-nek az 1995. évi LXVIII. tv-vel történt módosítása előtti szövegét kellett alkalmaznia. E törvényhely 67. (6) e) pontjában írtaknak pedig az általa megállapított tényállás minden tekintetben megfelelt.
A Jszt. 1995. július 12-i módosítását követően szükséges az ügyfél felróható magatartását is vizsgálni, azonban a törvénymódosításnak visszaható hatályt a törvény nem biztosított, ezért a törvénysértés megállapításához az adott ügyben a felperes felróhatósága, vagy annak hiánya nem volt szempont. Sérelmezte és jogszabályellenesnek tartotta az ítélet indokolásában kifejtetteket, mely szerint nem járt el kellő körültekintéssel, továbbá a tényállást hiányosan és megalapozatlanul állapította volna meg. Nem a számlabemutatási kötelezettség elmulasztása miatt járt el, hanem a hamis zárjeggyel ellátott szeszes italok forgalmazása miatt. Az eredeti igazolási kötelezettségnek megfelelő módon való elégtétel nem zárja ki más jövedéki törvénysértés megállapíthatóságát. Nem releváns az, hogy a felperes igazolta jövedéki termékek eredetét, és az sem, hogy a neki eladó személynél a vámhivatal mikor és milyen megállapítással tartott ellenőrzést, mert ezek a körülmények a felperes felelősségét nem mentik. Sérelmezte azt is, hogy a városi bíróság elfogadta a felperes nyilatkozatát az áru mozgására vonatkozóan, mivel a felperes által bemutatott számlák 1995. május 19-én keltek, a jövedéki ellenőrzés pedig 1995. május 23-án volt. Ez idő alatt az árukészlet jelentősen változhatott azon túl is, hogy az italok üvegei egyedi azonossági jellel nincsenek ellátva, ezért csak feltételezhető, hogy a származás igazolása is azokra nézve történik, amelyeket éppen ellenőriznek. A bíróság megállapította, hogy a felperes május 22-én ismételten szerzett be árut a T. vegyeskereskedésnél, ebből pedig következhet az is, hogy a felperes a május 23-i ellenőrzéskor nem a 19-én beszerzett árukat igazolta a 19-én kelt számlával, hanem a 22-én vásárolt termékek kerültek ellenőrzés alá, melyek nem biztos, hogy az eladónál voltak már a 18-i ottani ellenőrzés során. Erre tekintettel pedig nincs egyértelmű összefüggés az eladó és a vevő közötti árumozgásra nézve, azonosság körében, amelyet az ítélet tényként rögzít, ha valamilyen egyedi azonosító alapján kimutatható lenne is az, hogy a korábban ellenőrzött termékek kerültek felperesnél ellenőrzés alá, akkor sem mentesülne a már kifejtettek alapján a felperes a bírságfizetés alól. Ettől függetlenül olyan tényeket állapított meg, amelyre bizonyítási eljárás nem folyt le, és a valóságnak sem felelnek meg. Az eljárás során egyik fél sem hivatkozott arra, hogy a T. vegyeskereskedés nagykereskedelmi lett volna, ezzel ellenkezőleg, az eladó részéről csak annak vezetője rendelkezik kiskereskedelmi forgalmazásra jogosító jövedéki engedéllyel. Erre tekintettel éppen a felperes volt az, aki nem járt el kellő körültekintéssel a tevékenysége során, ugyanis a kiskereskedő csak végső felhasználó részére értékesíthet, nagykereskedő pedig többek között kiskereskedő részére. Abból következően, hogy felperes nem végső felhasználó volt, hanem kiskereskedő, csak nagykereskedelmi jövedékkel rendelkező alanytól szerezhette volna be jövedéki termékeit, mely követelménynek az eladó nem felelt meg. E tények annyiban relevánsak, hogy erre a határozatok szankciót nem alapítottak, de amennyiben a felróhatóságot vizsgálta a bíróság, ez a körülmény a felperes hátrányára kerülhet értékelésre. Sérelmezte még azt is, hogy az ítélet megállapította, hogy eljárási cselekménye miatt (a zárjegyek megsemmisítése) került felperes hátrányos helyzetbe, mivel a bíróság szakértői bizonyítást emiatt nem tudott felvenni.
A megsemmisítésre jogszerűen került sor, mivel a Jszt. 71. §-ának (3) bekezdése értelmében a határozatok végrehajthatóságát a bírósági felülvizsgálat nem érinti. A végrehajtás körébe pedig a jövedéki bírság behajtásán túl az elkobozni rendelt szeszes italok megsemmisítése is beletartozik, mivel a szakvélemény megállapításait a felperes sem az államigazgatási eljárás során, sem keresetében nem vitatta, érthetetlen a hamis zárjegyek ismételt szakértői vizsgálatára vonatkozó felperesi indítvány. A felperes keresetmódosításának lényege nem az volt, hogy a zárjegyek megállapított hamisságának tényét vitatja, hanem az, hogy a Pénzjegynyomda által feltüntetett vélemény utolsó bekezdése miatt felelőssége nem áll fenn. Ennek azonban a jogvita eldöntése szempontjából nincs jelentősége, mert a felperes felelőssége objektív.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte arra hivatkozva, hogy a Pénzjegynyomda szakvéleménye szerint a zárjegyek közepes minősége és alaposabb ellenőrzés, valamint az eredeti zárjegyek jellemzőinek pontos ismerete nélkül egyszeri szemrevételezéssel vagy gyors UV-lámpás ellenőrzéssel megtévesztésre alkalmasak. A felperes által indítványozott bizonyítást a bíróság nem tudta foganatosítani, mivel az alperes az elkobzott szeszesital-készletet megsemmisítette, így a zárjegyeket sem lehetett további vizsgálatnak alávetni. A felperes kellő körültekintéssel járt el, hiszen számlával bizonyította az árukészlet eredetét, helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a T. vegyeskereskedésből átszállított árukészlet nem is keveredhetett a korábban meglévő készlettel, így egyértelműen azonosítható, hogy melyik árukészlet származott a T.-től, ahol a vámhivatal ellenőrzése mint rendben talált.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság a tényállást tévesen állapította meg annyiban, hogy felperes nem igazolt állításait tényként fogadta el, tévesen tulajdonított jelentőséget az ügyben irreleváns előadásoknak, ítéletének indokolása ellentmondásos, jogi álláspontja pedig téves.
Az adott jogvitában a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. tv. 1994. évi XXXIII. tv-vel, 1994. évi LCV. tv-vel, 1994. évi LXIX. tv-vel módosított szövegét kellett alkalmazni. A Jszt. 67. §-ának e) pontja szerint, mely 1994. november 26-án lépett hatályba, magában a hamis zárjegy alkalmazásával történő forgalomba hozatal jövedéki ellenőrzés alól elvont jövedéki terméknek minősíti az e körben forgalomba hozót, azaz objektív felelősség terheli. Magában a zárjegy hamis volta tehát a terméket jövedéki ellenőrzés alól elvonttá minősíti és szankcionálja. Ezért tehát annak a megállapításnak, amelyen az elsőfokú bíróság ítélete alapult, hogy felperes igazolni tudta az áru eredetét (azzal, hogy előző napon a T. vegyeskereskedésnél volt a jövedéki vizsgálat, és az szabálysértést nem állapított meg), hogy alperes magatartása miatt hiúsult meg a további bizonyítási lehetőség, jelentősége nem volt. Azon túlmenően, hogy kérdéses az áru mozgása, továbbá felperes sem vitatta a zárjegyek hamis voltát - ez kizárja, hogy ugyanazon terméket és ugyanazon szempontból vizsgálták volna a vámhivatal alkalmazottai -, másrészt semmi jelentőség nem fűződött ahhoz, hogy a zárjegyeket nem lehetett ismételten megvizsgálni, a szankció nem a hamisítás minőségéhez, könnyen vagy nehezen felismerhetőségéhez, hanem a zárjegy hamis voltának tényéhez fűződött. Ezért ha meg is vannak a zárjegyek - mint ahogy azt alperes a fellebbezésében állítja -, azok további vizsgálata szükségtelen. A zárjegyek hamis volta pedig egyúttal kizárja azt, hogy a beszerzőtől ellenőrzött termékekből származnának - amennyiben az ellenőrzés a zárjegyek tekintetében folyt. Végül egyetértett a másodfokú bíróság az alperes fellebbezésének azon részével is, amely az alperest bírság visszafizetésére és késedelmi kamat megfizetésére is kötelezte. A közigazgatási perben ugyanis a bíróság a keresetet elutasíthatja, a határozatot hatályon kívül helyezheti, vagy - szűkebb körben - megváltoztathatja. Ezen túl egyéb döntési jogosultsága a felülvizsgálat kapcsán nincs.
(Komárom-Esztergom Megyei Bíróság I.Kf.20.413/1997. sz.)