adozona.hu
AVI 1997.9.120
AVI 1997.9.120
A mulasztási bírság - mint szankció - objektív jellegű [ 1990. évi XCI. tv 74. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság - a II. r. alperes által helybenhagyott - határozatával a felperes terhére az 1993. évi társasági adó nem megfelelő összegű kiegészítése miatt 201 00 Ft mulasztási bírságot szabott ki. Az adóhatósági határozatok indokolása szerint a felperes az 1993. évre - 1993. december 20-ig - 1 948 000 Ft társaságiadó-előleget fizetett meg, ugyanakkor az 1993-as évre benyújtott adóbevallásának adatai alapján a tárgyévre a tényleges társaságiadó-fizetési kötelezettsége 2 957 000 Ft v...
AVI 1997.9.120 A mulasztási bírság - mint szankció - objektív jellegű [ 1990. évi XCI. tv 74. § (5) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság - a II. r. alperes által helybenhagyott - határozatával a felperes terhére az 1993. évi társasági adó nem megfelelő összegű kiegészítése miatt 201 00 Ft mulasztási bírságot szabott ki. Az adóhatósági határozatok indokolása szerint a felperes az 1993. évre - 1993. december 20-ig - 1 948 000 Ft társaságiadó-előleget fizetett meg, ugyanakkor az 1993-as évre benyújtott adóbevallásának adatai alapján a tárgyévre a tényleges társaságiadó-fizetési kötelezettsége 2 957 000 Ft volt. A felperes ezen adatok szerint az Art. 2. számú melléklet I/3/A/b. pontja szerinti adókiegészítési kötelezettségének - az elvárt 100%-os mérték helyett - 66%-os mértékben tett eleget, ezért az Art. 74. §-ának (5) bekezdésében írtak alapján a befizetett előleg és az adó különbözete után 20%-os mértékű mulasztási bírságot szabott ki az adóhatóság vele szemben.A felperes keresetében a II. r. alperes határozatának - az elsőfokú adóhatósági határozatra is kiterjedő hatályú - hatályon kívül helyezését kérte. A kereseti érvelés szerint a felperes adósa a M. C. Rt. 1994. január hónapban - a Magyar Gazdasági Kamara állandó választott bíróságának 1993. december 30-án hozott ítélete alapján- egyenlített ki 4 585 306 Ft felperesi követelést. Mivel az adós ezt a követelést nem ismerte el és az összeget peren kívül nem volt hajlandó megfizetni, a felperes a követelés összegét a nyereségadó alapjába nem kalkulálta bele, lévén, hogy a választott bíróság 1993. december 20. napját követően hozta meg ítéletét.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a II. r. alperes határozatát - az azt kijavító határozatra is kiterjedő hatállyal - megváltoztatta, mégpedig oly módon, hogy az elsőfokú határozatot megváltoztatva a mulasztási bírság összegét 88 200 Ft-ban határozta meg. Kötelezte az elsőfokú bíróság a felperest, hogy fizessen meg az államnak 5290 Ft feljegyezett kereseti illetéket azzal, hogy a fennmaradó kereseti illetéket az állam viseli. Kötelezte tovább az elsőfokú bíróság az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 12 310 Ft elsőfokú perköltséget. Az elsőfokú ítélet értelmében az alperesek költségeiket és a felperes a részére megítélt perköltségen felüli költségét maga viseli.
Az elsőfokú bíróság ítéletében - idézve az Art-nek a perben alkalmazandó 2. számú melléklet I/3/A/b. pontját, valamint 74. §-ának (5) bekezdését, kifejtette, miszerint a felperes az általa fizetendő adóelőleg összegét december 20-ig nem megfelelően egészítette ki, ezért a 90% alá eső 441 000 Ft után a 20%-os mulasztási bírságot köteles megfizetni. Az elsőfokú bíróság ítélete értelmében a perben beszerzett szakvéleményből megállapítható, hogy a bírság alapjának összegét az adóhatóság tévesen állapította meg, ezért a mulasztási bírságot a rendelkező részben foglalt 88 200 Ft-ot meghaladó részében az elsőfokú bíróság jogszabálysértőnek találta.
Az elsőfokú ítéletet a II. r. alperes támadta fellebbezéssel, kérve az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és a felperes keresetének teljes egészében való elutasítását. A fellebbezési érvélés szerint az adóhatósági határozatok részben sem voltak jogsértőek. A felperes könyvelésében és eredményelszámolásában a könyvszakértő által feltárt hiányosságok és azoknak az 1993. évi, illetőleg 1992. évi eredményre való kihatása a felperes 1993. évi társaságiadó-feltöltési kötelezettsége teljesítésének szempontjából érdektelenek. A feltöltési kötelezettség teljesítése vizsgálatok a felperesi bevallásban foglalt 2 957 000 Ft az irányadó. A felperes keresete egyébként sem érintette a társaságiadó-bevallásban foglalt fizetési kötelezettségét, a kereset csupán az 1993. évi eredményét növelő, 1994 januárjában a M. C. Rt.-től befolyt összeg 1993. december 20-ig való nem tervezhető voltát kívánta igazolni. Mindemellett a felperes a könyvszakértői vélemény alapján önrevízióval sem 1992., sem 1993. évi társaságiadó-bevallását nem helyesbítette, ezért a bíróságnak az 1993. évi bevallás adataiból kellett volna kiindulnia.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, a keresetet részben elutasító ítéleti rendelkezéssel - melyet az elsőfokú ítélet rendelkező része kifejezetten nem tartalmaz -, nem osztotta azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontját a kereset részbeni megalapozottsága és annak indokai tekintetében.
Az alperesi fellebbezés kapcsán mindenekelőtt arra mutat rá a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság ítélete az elsőfokú eljárásban tett alperesi nyilatkozat alapján jogszerűnek tekinthető. Az alperes képviselője ugyanis az 1996. szeptember 17-én tartott tárgyaláson ellenkérelmét akként módosította, hogy az adóhatósági határozat megváltoztatását kérte a szakértői véleményben foglaltak szerint. Mivel az elsőfokú bíróság a Pp. 215. §-a értelmében a kereseti kérelem és ellenkérelem keretei között hozza meg döntését, ezért - a II. r. alperes fellebbezésének hiányában - az elsőfokú ítélet helytálló lett volna. (Nyilván az alperes ellenkérelmére tekintettel sommás az elsőfokú ítélet érdemének indokolása is.)
Ugyanakkor nincs olyan perrendtartásbeli előírás - a Pp. 5. §-ának (1) bekezdésében foglalt, a jóhiszemű pervitel alapkövetelményén túlmenőn -, amely az alperesi ellenkérelem (akár a fellebbezésben történő) megváltoztatásának tilalmát előírná.
Ezen másodfokú bírósági álláspontra tekintettel a II. r. alperes fellebbezését érdemben vizsgálta a másodfokú bíróság, és azt megalapozottnak találta az alábbiak miatt:
Az Art. - az elsőfokú bíróság által idézett - 74. §-ának (5) bekezdése egyértelmű kógens rendelkezést tartalmaz: Amennyiben az adózó a fizetendő adóelőleget a törvény 2. számú mellékletében előírt esedékességig nem egészítette ki a fizetendő adó 90%-ának megfelelő összegre, a befizetett előleg és az adó különbözete után 20%-os mulasztási bírság fizetendő. Ezen kógens rendelkezésre figyelemmel teljesen érdektelen, hogy a felperes számolhatott-e azzal, hogy adósa a későbbiekben megfizeti a peresített összeget. Az Art. 74. §-ának (5) bekezdésében "a bejelentett várható adatok" kifejezés a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. tv 18. §-ának adóelőleg-számítási szabályaira utal csupán vissza, nem pedig azt jelenti, hogy az adózónak - kellő gondossággal eljárva - a szankció elkerülése végett kalkulálnia kellene adóját és az adóelőleget. Az Art. 74. §-ának (5) bekezdése szerint 20%-os mulasztási bírság mint szankció, tehát objektív (minthogy késedelmikamat-jellegű): amennyiben az előírt esedékességig nem történt meg az adóelőleg kiegészítése a fizetendő adó 90%-ának megfelelő összegre, a mulasztásibírság-fizetési kötelezettség egyértelműen fennáll. Az elsőfokú bíróság ezért szükségtelenül folytatott le szakértői bizonyítást. (Megjegyzendő, hogy a kereset nem is kifogásolta az 1993. évi társasági adó összegét. Ugyancsak nem a perre tartozó kérdés, hogy a perbeli szakértői vélemény alapján önellenőrzéssel a felperes 1993. évi társasági adóját helyesbítheti, illetőleg hogy az adóhatóság e tekintetben adóellenőrzést és adóigazgatási eljárást folytathat le.)
(Zala Megyei Bíróság 3.Kpf.20.318/1997. sz.)