adozona.hu
AVI 1997.8.110
AVI 1997.8.110
Az illetékkötelezettségtől elkülönül az illetékösszeg megfizetésére vonatkozó kötelezettség, így az adásvételi szerződésnek az illetékkiszabás céljából a földhivatalhoz történő benyújtásának az időpontja a releváns, nem pedig a szerződés megkötésének a napja [1990. évi XCIII. tv 97. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1992. december 3. napján kelt adásvételi szerződéssel értékesítette a B. F. u. 86. I/1. számú, 90 négyzetméteres lakásingatlant, a társasházingatlan 1928/10 000 részét H. János és felesége részére. Az ingatlan "eladási árát" a szerződésben a felek 2 168 000 Ft-ban határozták meg.
Az adásvételi szerződés a földhivatalhoz 1995. szeptember hó 26. napján került benyújtásra tulajdonjog-bejegyzés és illetékkiszabás céljából.
B. Megyei Jogú Város Megyei Illetékhivatala 1996. május hó 21...
AVI 1997.8.110 Az illetékkötelezettségtől elkülönül az illetékösszeg megfizetésére vonatkozó kötelezettség, így az adásvételi szerződésnek az illetékkiszabás céljából a földhivatalhoz történő benyújtásának az időpontja a releváns, nem pedig a szerződés megkötésének a napja [1990. évi XCIII. tv 97. § (1) bek.].
A felperes 1992. december 3. napján kelt adásvételi szerződéssel értékesítette a B. F. u. 86. I/1. számú, 90 négyzetméteres lakásingatlant, a társasházingatlan 1928/10 000 részét H. János és felesége részére. Az ingatlan "eladási árát" a szerződésben a felek 2 168 000 Ft-ban határozták meg.Az adásvételi szerződés a földhivatalhoz 1995. szeptember hó 26. napján került benyújtásra tulajdonjog-bejegyzés és illetékkiszabás céljából.
B. Megyei Jogú Város Megyei Illetékhivatala 1996. május hó 21. napján kelt fizetési meghagyásával 45 360 Ft illeték, majd 1996. június 12. napján kelt fizetési meghagyásával 13 008 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest.
A határozat ellen felperes fellebbezést nyújtott be alpereshez, amely 1996. július 11. napján kelt határozatával az elsőfokú hatósági fizetési meghagyásait helybenhagyta a felperes fellebbezésének elutasítása mellett.
A felperes keresetet nyújtott be b. városi bírósághoz, melyben alperesi közigazgatási határozat megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint az alperes és az elsőfokú hatóság jogszabálysértő határozatot hozott, mivel visszamenőleges hatállyal alkalmazta a Itv. módosításáról szóló, 1995. június hó 30-tól hatályos, illetékmentességet megvonó rendelkezést a perbeli szerződéssel kapcsolatosan, annak ellenére, hogy az Itv. 3. §-ának (3) bekezdése kimondja, miszerint az illetékfizetési kötelezettség a szerződés megkötésének napján keletkezik. Továbbá a felperesnek nem állott rendelkezésére bejegyzésre alkalmas okirat sem.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Véleménye szerint a kereset megalapozatlan és téves jogértelmezésen alapul, ugyanis az illetékkötelezettség valóban az adásvételi szerződés megkötésének napján keletkezik, ugyanakkor azonban az illetékfizetési kötelezettség mértéke a kiszabásra bemutatás napján hatályos jogszabály alapján történik. Mivel az illetékkedvezmény a bemutatás napján már nem volt hatályban, ezért került az illeték kiszabásra, a mulasztási bírság pedig a késedelmes bemutatás miatt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint az illetékekről szóló módosított 1990. évi XCIII. tv (a továbbiakban: Itv.) 97. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy ez a törvény 1991. január 1-jén lép hatályba. Rendelkezéseit - a hatálybalépését követően - illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, illetőleg kezdeményezett eljárásokban kell alkalmazni.
A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. tv (a továbbiakban: Gst.) 53. §-ának (1) bekezdése szerint e törvény 28-52. §-aiban foglalt rendelkezéseket - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - az e törvény 159. §-ának (2) bekezdése szerinti hatálybalépését követően illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, valamint az ezt követően kezdeményezett elsőfokú és jogorvoslati eljárások esetében kell alkalmazni.
Ugyanezen jogszabályhely 54. §-a értelmében e törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a) az Itv. 16. §-a (1) bekezdésének c) pontja,
b) az Itv. 19. §-ának (3) bekezdése,
c) az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének e) pontja,
d) az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 2. és 19. pontja,
e) az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének k) pontja.
A bíróság álláspontja szerint az Illetéktörvény rendelkezéseit - a módosító rendelkezéseket is figyelembe véve - a törvény hatálybalépését követően illetékkiszabásra benyújtott ügyekben kell alkalmazni, ugyanis ezt mondja ki a fent idézett 97. § (1) bekezdése. Mivel a törvény nem akként rendelkezik, hogy a hatálybalépését, illetőleg a módosításokat követően megkötött szerződésekre alkalmazandók rendelkezései és bár az illetékkötelezettség a szerződések megkötésének napján keletkezik, ugyanakkor az illetékkötelezettségtől elkülönül az illetékösszeg megfizetésére vonatkozó kötelezettség, amely az illetékkiszabás céljából a földhivatalhoz történő benyújtás napján hatályos jogszabályi rendelkezések szerint fennálló kötelezettsége az illetékfizetésre kötelezett személynek. Így tehát az adásvételi szerződésnek az illetékkiszabás céljából a földhivatalhoz való benyújtásának időpontja a releváns, nem pedig a szerződés megkötésének napja.
A felperes kereseti kérelme téves jogértelmezést takar, nem jelenti ugyanis az 1995. június 30. napján hatályba lépett, Itv.-t módosító Gst. rendelkezéseinek visszamenőleges hatályú alkalmazását az illetékfizetési kötelezettség alperesi előírása, ugyanis visszterhes Vagyonátruházás esetén a szerződésnek az illetékkiszabásra való benyújtása idején hatályban volt jogszabályi rendelkezései alapján kellett alperesnek eljárnia, így 1995. szeptember hó 26. napján a Gst. kedvezményt megvonó 54. §-át kellett alkalmaznia.
Az Itv. 3. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség valóban a szerződés megkötésének napján keletkezik, azonban az illeték kiszabása a szerződés földhivatalhoz való benyújtás napján hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően történik. Helyesen határozta meg tehát az alperes és az elsőfokú hatóság az illetékfizetési kötelezettséget.
A bíróság álláspontja szerint az adásvételi szerződés tartalmazza a tulajdonjog bejegyzéshez szükséges adatokat, így azt is, hogy az ingatlan társasház, tehát megalapozatlan a felperes azon hivatkozása, hogy a tulajdonjog-bejegyzés iránti kérelem benyújtására korábban alkalmas okirat hiányában nem volt módja.
Az elutasító ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, keresete szerinti ítélet hozatalát.
A megyei bíróság a fellebbezést alaptalannak találta és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A megyei bíróság álláspontja szerint helyes jogszabályértelmezéssel jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a felperes által sérelmezett közigazgatási határozat jogszabálysértőnek nem tekinthető. Helyesen tartalmazza az elsőfokú ítélet azt az okfejtést, hogy az Illetéktörvény alkalmazása során alapvetően az 1990. évi XCIII. törvény 97. §-ának (1) bekezdésében foglalt hatályba léptető rendelkezésből kell kiindulni, mely eligazítást ad arra nézve, hogy a törvény rendelkezéseit a hatálybalépését követően illetékkiszabásra bejelentett vagyonszerzési ügyekben kell alkalmazni.
Az Illetéktörvény rendelkezései időközben az 1995. évi XLVIII. törvény alapján részben módosultak, részben pedig bizonyos korábbi rendelkezések hatályukat vesztették.
A felperes által hivatkozott illetékmentesség - mely az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában fennállt - a fenti módosító törvény folytán 1995. július 1. napjával hatályát vesztette, így az ezt követő időszakban már nem tartozott az Illetéktörvény rendelkezései közé. Mivel a perbeli adásvételi szerződés 1995. decemberében került illetékkiszabásra bemutatásra, ezért az 1995. július 1. napjától hatályát vesztett rendelkezések alkalmazására nem kerülhetett sor.
Tévesen érvel a felperes azzal, hogy visszamenőleges hatályú alkalmazásra került sor a közigazgatási határozat meghozatalával. Ezzel szemben a megyei bíróság is azt emeli ki, hogy a közigazgatási szervnek a döntése során az illetékkiszabásra történt bejelentés időpontjában hatályos tartalommal kell az illetéktörvény rendelkezéseit alkalmazni. Ebből a szempontból közömbös az, hogy milyen okból nem került bemutatásra éveken keresztül a felek által aláírt adásvételi szerződés az illetékhivatalnál.
(Békés Megyei Bíróság 1.Pf.20.015/1997. sz.)