adozona.hu
AVI 1997.6.85
AVI 1997.6.85
Az adásvételi szerződés alapján az illetékkiszabásra történő bemutatás időpontjában hatályos rendelkezések figyelembevételével kell az illetékfizetési kötelezettséget meghatározni [1990. évi XCIII. tv 97. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek 1994. augusztus 9. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolták a B. Sz. u. 11. sz. alatti félkész lakásingatlant 2 188 700 Ft-ért, míg a hozzá tartozó garázsépületet 250 000 Ft vételárért az OTP I. Rt.-től. Az adásvételi szerződés illetékkiszabásra 1995. december 4. napján került leadásra a városi földhivatalhoz.
A megyei jogú város megyei illetékhivatala fizetési meghagyásával a felperesek részére a lakásingatlan után 43 774 Ft, a garázs után 25 000 Ft és 2000 Ft bejegyzé...
AVI 1997.6.85 Az adásvételi szerződés alapján az illetékkiszabásra történő bemutatás időpontjában hatályos rendelkezések figyelembevételével kell az illetékfizetési kötelezettséget meghatározni [1990. évi XCIII. tv 97. § (1) bek.].
A felperesek 1994. augusztus 9. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolták a B. Sz. u. 11. sz. alatti félkész lakásingatlant 2 188 700 Ft-ért, míg a hozzá tartozó garázsépületet 250 000 Ft vételárért az OTP I. Rt.-től. Az adásvételi szerződés illetékkiszabásra 1995. december 4. napján került leadásra a városi földhivatalhoz.A megyei jogú város megyei illetékhivatala fizetési meghagyásával a felperesek részére a lakásingatlan után 43 774 Ft, a garázs után 25 000 Ft és 2000 Ft bejegyzési illetékfizetési kötelezettséget, valamint a késedelmes benyújtás miatt 20 632 Ft mulasztási bírságfizetési kötelezettséget írt elő.
A fizetési meghagyás ellen az OTP I. Rt. fellebbezést nyújtott be alpereshez, aki 1996. április 17. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta a fellebbezés elutasításával.
A felperesek keresetet nyújtottak be a városi bírósághoz, melyben az alperesi közigazgatási határozat megváltoztatását és az alperes perköltségben való marasztalását kérték. Álláspontjuk szerint az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában, 1994. augusztus 9-én a lakásépítésre és -értékesítésre jogosult vállalkozó által épített új lakásnak közvetlenül a lakosság részére történő első értékesítése mentes volt a vagyonátruházási illeték alól, az Itv. módosítása pedig csupán 1995. június 30. napján lépett hatályba, így pedig az 1995. június 30. napja előtt kötött, de ezután benyújtott szerződések esetén a szerződéskötés időpontjában hatályos jogszabályt kell alkalmazni, így jelen esetben az adásvételi szerződés mentes az illetékfizetési kötelezettség alól, ezért az alperesi határozat jogszabálysértő.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását, felperesek perköltségben való marasztalását kérte. Véleménye szerint a szerződésnek az illetékkiszabásra történő bemutatásakor hatályos jogszabály szerint rovandó ki a fizetendő illeték - figyelemmel az Itv. 97. §-ának (1) bekezdésére -, mivel a felperesek illetékkiszabás végett a szerződést majd egy évvel a megkötést követően nyújtották be, ezért a mulasztási bírság is jogszerűen került meghatározásra.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint az illetékekről szóló módosított 1990. évi XCIII. tv (a továbbiakban: Itv.) 97. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy ez a törvény 1991. január 1-jén lép hatályba. Rendelkezéseit - a hatálybalépését követően - illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, illetőleg kezdeményezett eljárásokban kell alkalmazni.
A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvény, módosításokról szóló 1995. évi XLVIII. tv (a továbbiakban: Gst.) 53. §-ának (1) bekezdése szerint e törvény 28-52. §-aiban foglalt rendelkezéseket - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - az e törvény 159. §-ának (2) bekezdése szerinti hatálybalépését követően illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, valamint az ezt követően kezdeményezett elsőfokú és jogorvoslati eljárások esetében kell alkalmazni. Ugyanezen jogszabályhely 54. §-a értelmében e törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
- az Itv. 16. §-a (1) bekezdésének c) pontja,
- az Itv. 19. §-ának (3) bekezdése,
- az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének e) pontja,
- az Itv. 33. §-a (2) bekezdésének 2. és 19. pontja,
- az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének k) pontja.
A bíróság álláspontja szerint a megállapított tényállás és a fent idézett jogszabályok összevetéséből helyes értelmezés szerint az állapítható meg, hogy az illetékhivatal a hozzá 1995. június 30. napját követően benyújtott visszterhes vagyonátruházási szerződésekre helyesen csak a módosított rendelkezéseket alkalmazhatta, az illetékkedvezmény intézményét pedig a módosítás hatálybalépését követően benyújtott adásvételi szerződések esetében már nem állapíthatta meg, függetlenül a szerződés megkötésének időpontjában hatályban volt jogszabályi rendelkezésektől, hiszen az Itv. hatályba léptető rendelkezése 97. §-ának (1) bekezdése egyértelműen és félreérthetetlenül rendelkezik a jogszabály alkalmazásának időpontjáról és az alkalmazás köréről, vagyis arról, hogy a törvény rendelkezéseit a hatálybalépést követően illetékkiszabásra bejelentett vagy az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, illetőleg kezdeményezett eljárások esetén kell alkalmazni, vagyis nem a hatálybalépését követően kötött szerződések kapcsán rendeli alkalmazni az egyes törvényi rendelkezéseket.
Tekintettel tehát arra, hogy - bár a megkötésekor illetékkedvezményre jogosító - adásvételi szerződést csak a Gst. szigorító rendelkezéseinek hatálybalépését követően, 1995. december 4-én mutatták be illetékkiszabásra, ezért a bíróság álláspontja szerint az alperes és az elsőfokú hatóság az illetékfizetési kötelezettséget helyesen és mértékét tekintve is jogszerűen határozta meg, a mulasztásra tekintettel a bírságot is a vonatkozó jogszabályok figyelembevételével jól állapította meg.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a főtárgy tekintetében helybenhagyta.
A megyei bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyes jogszabály-értelmezéssel állapította meg azt, hogy a felperesek által sérelmezett közigazgatási határozat jogszabálysértőnek nem tekinthető. Ennek indokául maradéktalanul helyesen tartalmazza az elsőfokú ítélet azt az okfejtést, hogy a hatályos illetéktörvény alkalmazása során az 1990. évi XCIII. törvény 97. §-ának (1) bekezdésében foglalt hatályba léptető rendelkezésből kell kiindulni. E jogszabályhely ad eligazítást arra nézve, hogy a törvény rendelkezéseit a hatálybalépését követően illetékkiszabásra bejelentett vagyonszerzési ügyekben kell alkalmazni. A törvény rendelkezései - annak belső tartalma - időközben az 1995. évi XLVIII. törvény alapján részben módosultak, részben pedig bizonyos rendelkezések hatályukat vesztették.
Így egyebek között az a rendelkezés, melyre a felperesek az illetékmentességhez való jogukat alapították, 1995. július 1. napjától kezdődően hatályát vesztette [Gst. 54. §, valamint 159. § (1) bekezdés].
A felperesek által hivatkozott illetékmentesség az 1995. július 1. napjával történt hatályvesztés folytán az ezt követő időszakban már nem tartozott az Illetéktörvény rendelkezései közé. Mivel a felperesek 1995 decemberében nyújtották be illetékkiszabásra az adásvételi szerződést, ebből következik, hogy az eljárás során a hatályos illetéktörvény rendelkezéseit kellett alkalmazni esetükben is.
Alapvetően tévesen érvel a fellebbezés azzal, hogy a Gst. 54. §-ában felsorolt törvényhelyek a hatályvesztés ellenére vonatkoznak a perbeli jogügyletre azon okból kifolyólag, hogy a hatályvesztést kimondó rendelkezés a Gst. hatálybalépésével egyidejűleg áll be és ezért nincs visszaható hatálya a perbeli adásvételre. Ezen érveléssel szemben jelentősége annak van, hogy az illetékkiszabásra való bemutatás időpontjában milyen tartalommal bírt a törvény. Ezt pedig maradéktalanul helyesen döntötte el mind az illetékkiszabás felől határozatot hozó közigazgatási szerv, mind pedig az elsőfokú bíróság.
A fent kifejtett indokok alapján a megyei bíróság a főtárgy vonatkozásában az elsőfokú ítélet megváltoztatására alapot nem talált, ezért azt helybenhagyta.
Észlelte a megyei bíróság, hogy a pervesztes felperesek által fizetendő kereseti illeték összegét tévesen határozta meg az elsőfokú bíróság, amikor a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránti eljárás tételes illetékét rendelte el megfizetni. Az illetéktörvény 43. §-ának (3) bekezdése ugyanis az adóilleték- és vámkötelezettséggel kapcsolatos eljárásokat kiveszi a tételes illeték alól, mely ügyekben az általános mértékű 6%-os illetékfizetési kötelezettség az irányadó. Ezért a megyei bíróság leszállította az elsőfokú ítéletben foglalt 6000 Ft illetékfizetési kötelezettség mértékét.
(Békés Megyei Bíróság I.Pf.21.389/1996. sz.)