adozona.hu
AVI 1997.5.67
AVI 1997.5.67
A vámhatározat módosításának szabályai [1966. évi 2. tvr. 13. § (1) bek., 1957. évi IV. tv 61. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1992. május 19-én Vám 91 Árunyilatkozat Adatlap benyújtásával egy db Boeing repülőgép vámáru behozatali előjegyzését kérte bérleti szerződés címén 1992. november 23-i visszaviteli határidővel. A vámérték a vámokmányhoz csatolt számla alapján 83 798 337 USD-ben került megállapításra, mely megfelelt a repülőgép értékének. A vámhivatal a kért vámkezelést elvégezte.
A felperes 1992. október 12-én Vám 03 módosító bizonylattal kérte a Vám 91 Árunyilatkozat vételár rovatának módosítását ...
AVI 1997.5.67 A vámhatározat módosításának szabályai [1966. évi 2. tvr. 13. § (1) bek., 1957. évi IV. tv 61. § (3) bek.].
A felperes 1992. május 19-én Vám 91 Árunyilatkozat Adatlap benyújtásával egy db Boeing repülőgép vámáru behozatali előjegyzését kérte bérleti szerződés címén 1992. november 23-i visszaviteli határidővel. A vámérték a vámokmányhoz csatolt számla alapján 83 798 337 USD-ben került megállapításra, mely megfelelt a repülőgép értékének. A vámhivatal a kért vámkezelést elvégezte.A felperes 1992. október 12-én Vám 03 módosító bizonylattal kérte a Vám 91 Árunyilatkozat vételár rovatának módosítását a vámáru vámértékéről, azaz 83 798 337 USD-ről a 3 369 912 USD-ra, mely összeg megfelelt a repülőgép után ténylegesen fizetett bérleti díjnak. A vámhivatal a módosítást határozati záradék formájában elvégezte.
A felperes 1992. október 29-én a bérleti szerződés címén előjegyzésbe vett vámáru visszaszállítását, kiléptetését kezdeményezte vámfizetés mellett. Az elsőfokú vámhivatal a kiléptetést elvégezte. A vámáru elszámolására és a behozatali előjegyzés jóváírására azonban nem került sor.
A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága ellenőrzési hivatala 1994 első felében hatósági ellenőrzést folytatott a felperesnél, melynek eredményeként az elsőfokú vámhivatal az 1994. július 15-én kelt határozatával a korábban kiszabott vámértéket módosította 83 789 337 USD-ra, majd az 1994. augusztus 12-én kelt, határozatában az elmaradt elszámolást hivatalból elvégezte és megállapította, hogy a felperesnek 160 165 102 Ft vám, 26 473 571 Ft vámkezelési díj és 39 710 356 Ft statisztikai illeték megfizetési kötelezettsége áll fenn.
A felperesi fellebbezés folytán eljárt alperes 1994. szeptember 21-én kelt határozatával az elsőfokú, a vámértéket módosító, valamint a vámkiszabást tartalmazó határozatokat helybenhagyta, rámutatva, hogy az elsőfokú határozat vámértékre vonatkozó megállapításai helytállóak és összhangban vannak a hatályos jogszabályokkal.
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálat keretében történő - az elsőfokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését kérte, előadva, hogy a módosított elsőfokú határozat újabb megváltoztatására az elsőfokú közigazgatási hatóságnak nem volt jogi lehetősége, mert az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 61. §-a (3) bekezdésének megfelelően a vámhatóság a határozat módosítására csak egy ízben és csak annak közlésétől számított egy éven belül jogosult. Másodlagosan a felperes annak megállapítását kérte, hogy az alperesi határozat a vámérték megállapítása tekintetében jogszabálysértő, mert a vámérték a perbeli esetben a bérleti szerződés ügyleti értéke.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítélet indokolásában kifejtettek szerint az 1994-ben lefolytatott ellenőrzés eredményeként, bár azonos tárgykörben és azonos ügyfelet illetően, de a korábbiakhoz képest a perbeli határozatokban más tények nyertek megállapítást, így e ténybeli eltérés következtében a vámhatóság határozata nem tekinthető a korábbi határozat módosításának, ezért az Áe. 61. §-a (3) bekezdésének az alkalmazására sem kerülhetett sor. Az alperesi hatóság az ötéves elévülési időn belül a vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. tvr. 11. §-a (4) bekezdésének a) pontja alapján a vámfizetési kötelezettséget megállapíthatta, az erről szóló határozata nem módosítás, hanem a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 99. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vámérték-helyesbítés és mint ilyen új eljárás. Az elsőfokú bíróság szerint a bérleti szerződés alapján behozott, behozatali előjegyzésben vámkezelt perbeli repülőgép értéke a vámérték, ez képezi a 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM 92. §-ának (1) bekezdése alapján a vám alapját.
A felperesi fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes határozatát az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Rámutatott, hogy a vámhatóság az 1994. július 15-én kelt határozatával az 1992. október 12-én hozott korábbi határozatát nem módosíthatta, figyelemmel arra, hogy a perbeli esetben ugyanazon feleknek ugyanarra a repülőgépre vonatkozó ügyéről van szó változatlan tényállás mellett, és az Áe. 61. §-ának (3) bekezdésében meghatározott egyéves határidő eltelt. A másodfokú bíróság a megállapított eljárási törvénysértésre figyelemmel a vámmegállapítás jogalapjával és összegével kapcsolatos kérdést nem vizsgálta.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt az alperes nyújtott be kérelmet annak megváltoztatása és az alperes új eljárás lefolytatására való kötelezése iránt. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete jogszabálysértő, mivel az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatokra is kiterjedő hatályon kívül helyezése mellett nem rendelte el új közigazgatási eljárás lefolytatását, melynek következtében a perbeli vámáru vámjogi sorsa rendezetlen maradt és nem áll rendelkezésre olyan közigazgatási határozat, melynek alapján a vámárut terhelő vámfizetési kötelezettség érvényesíthető lenne. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a felperes fellebbezésében foglalt anyagi jogi kérdéseket nem vizsgálta. E vonatkozásban fenntartotta korábbi előadását, mely szerint a vám alapjául a perbeli esetben nem a bérleti díj, hanem a repülőgép értéke vehető figyelembe.
A felperes ellenkérelmében a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta azzal, hogy az első fokon eljárt vámhivatalt a vámkiszabás tekintetében új eljárásra kötelezte. Az indokolás rámutat, hogy a perbeli vámeljárásban irányadó, a vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. tvr. (a továbbiakban: Vtvr.) 13. §-ának (1) bekezdése értelmében vámügyekben az eljárásra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
A felperes kiegészített keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését elsődlegesen arra alapítottan kérte, hogy az alperes keresettel támadott határozata sértette az Áe. 61. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezést, mely szerint a határozat módosítására vagy visszavonására a közigazgatási szerv csak egy ízben, a határozat közlésétől számított egy éven belül jogosult.
Ahogy arra a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában helyesen rámutatott, a perbeli esetben ugyanazoknak a feleknek, ugyanarra a repülőgépre vonatkozó ügyéről van szó változatlan tényállás mellett, tehát az ügyazonosság fennáll, az alperes az 1994. június 15-én kelt határozatával korábbi határozatát az Áe. 61. §-ának (3) bekezdésében foglalt tilalom ellenére módosította.
Nem jogszabálysértő tehát az elsőfokú ítéletet megváltoztató és az alperesi határozatot - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően - hatályon kívül helyező másodfokú ítélet, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta, egyidejűleg az elsőfokú közigazgatási szerv új eljárásra kötelezésével azt kiegészítette.
A felperes ugyanis a megállapított vámérték után a 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM rendelet 54. §-ának (4) bekezdése alapján vámot köteles fizetni. A felperest terhelő vámfizetési kötelezettség körében - a Vtvr. 11. §-a (4) bekezdésének a) pontjában meghatározott elévülési időn belül - az elsőfokú vámhatóság új eljárás során köteles a vámkiszabás tárgyában intézkedni azzal, hogy a kiszabás alapja a megállapított vámérték.
Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 339. §-ának (1), valamint az alperes által hivatkozott Áe. 73. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával a felülvizsgálni kért másodfokú ítéletet az elsőfokú közigazgatási hatóságként eljáró vámhivatal új eljárásra kötelezésének elrendelése mellett tartotta fenn hatályában.
(Legf. Bír. Kfv.II.28.474/1996. sz.)