adozona.hu
AVI 1997.5.63
AVI 1997.5.63
A statisztikai besorolási rend időközbeni változása a fogyasztásiadó-kötelezettséget nem befolyásolja [1991. évi LXXCIII. tv 19. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1994. január 4-től 1994. február 28-ig végzett az összes adónemre kiterjedő ellenőrzést az 1991. és 1992-es évek tekintetében. Az ellenőrzés során az adóhatóság megállapította, hogy a felperes a vállalkozás keretein belül főzött sör értékesítése után a fogyasztási adót nem vallotta be és nem fizette meg, mely eljárása ellentétes a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fatv.) 4. §-a (1) bekezdé...
AVI 1997.5.63 A statisztikai besorolási rend időközbeni változása a fogyasztásiadó-kötelezettséget nem befolyásolja [1991. évi LXXCIII. tv 19. §].
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1994. január 4-től 1994. február 28-ig végzett az összes adónemre kiterjedő ellenőrzést az 1991. és 1992-es évek tekintetében. Az ellenőrzés során az adóhatóság megállapította, hogy a felperes a vállalkozás keretein belül főzött sör értékesítése után a fogyasztási adót nem vallotta be és nem fizette meg, mely eljárása ellentétes a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fatv.) 4. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakkal.Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága 1994. május 16-án kelt határozatában a felperes terhére 166 000 Ft fogyasztásiadó-hiányt állapított meg 1992. évre.
Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt, melyben vitatta az általa előállított termék besorolását, előadva, hogy az általa 1992-ben gyártott főzött sör - az előállítás technológiájából következőleg - félkész terméknek minősül és mint ilyen az ITJ 88-43 besorolás alá tartozik és 1992. december 31-ig fogyasztásiadó-mentes.
Az alperes 1994. július 18-án kelt határozatával az elsőfokú határozat fogyasztási adóra tett megállapításait nem változtatta meg, mert úgy találta, hogy a felperes által 13 250 liter mennyiségben továbbértékesített sör a hordós kiszerelésű fejtett sör termékcsoportba tartozik, a főzött sör általános besorolási feltételeinek ugyanakkor nem felel meg. Rámutatott, hogy az elsőfokú adóhatóság a jogszabályi előírásoknak megfelelően járt el, amikor a termék besorolására kizárólagos hatáskörrel rendelkező KSH-tájékoztatás alapulvételével a hordós kiszerelésben értékesített sörmennyiség után a felperes fogyasztásiadó-kötelezettségét állapította meg.
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való megváltoztatását és a határozatnak a fogyasztásiadó-fizetési kötelezettséggel és az ahhoz kapcsolódó szankciókkal foglalkozó rendelkezéseinek a hatályon kívül helyezését és ebben a körben az alperes új eljárásra való kötelezését kérte, továbbra is hivatkozva arra, hogy az általa előállított sör főzött sörnek minősül, annak értékesítése után a felperest fogyasztási adó nem terheli.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A bíróság a felperest terhelő fogyasztásiadó-kötelezettség megállapítása során a Fatv. 1. számú mellékletének 18. pontjában foglaltakat vette figyelembe, függetlenül attól, hogy a KSH az adóhatóság megkeresésére a perbeli terméket milyen szempontok alapján és mely termékcsoportba sorolta be. E vonatkozásban elfogadta a beszerzett igazságügyi szakértői szakvéleményben foglaltakat, megállapítva, hogy a felperes által készített főzött sör a fejtés előtti munkafolyamatokon átment félkész terméknek minősül, szemben a valamennyi gyártási folyamatokon keresztül ment kész sörnek minősülő fejtett sörrel. Úgy foglalt állást, hogy a felperes által gyártott perbeli sör attól, hogy félkész termék, még korlátozott ideig, 3 napig fogyasztásra alkalmas sörnek tekinthető. Kimondta, hogy az alperes által lefolytatandó új eljárásban a felperest terhelő adófizetési kötelezettséget és az ahhoz kapcsolódó szankciókat annak figyelembevételével kell megállapítani, hogy a felperes sörfőző üzemében előállított főzött sör 1991. és 1992. évi értékesítése után őt fogyasztásiadó-fizetési kötelezettség nem terheli.
Az alperesi fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú ítélet indokolásában kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást helyesen állapította meg, azonban abból téves jogi következtetést vont le. A másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú eljárás során kirendelt szakértőnek és az elsőfokú bíróságnak azon álláspontját, mely szerint a besorolás fő szempontjának az tekintendő, hogy milyen technológiai lépéseket hajtott végre a felperes az általa előállított sör gyártása során. Álláspontja szerint a felperes által előállított termék fogyasztható volt, ezért az nem tekinthető félkész terméknek, hanem fogyasztásra alkalmas és annak céljából forgalomba hozott készterméknek. Erre is figyelemmel a megyei bíróság úgy foglalt állást, hogy a KSH-nak az iratoknál fellelhető, a perbeli ügyben adott egyedi besorolása (ITJ 88-45 termékcsoport) a jogszabályoknak megfelelt. A felperest pedig ezen fejtett sör értékesítésére figyelemmel fogyasztásiadó-fizetési kötelezettség terhelte, tehát a jogszerű alperesi határozatok felülvizsgálata iránt benyújtott kereset alaptalan.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete jogszabályt sértett, mert annak meghozatalakor figyelmen kívül hagyta az 1991. évi LXXVIII. törvény 19. §-ában foglaltakat, valamint az 1992. évre érvényes termékbesorolási rendet.
Az alperes ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a városi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás rámutat, hogy a fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (Fatv.) 1. §-ának (1) bekezdése az 1. számú mellékletben megnevezett termékek adóalany által belföldön történő értékesítése esetére írta elő a fogyasztásiadó-fizetési kötelezettséget azzal, hogy a 4. § (1) bekezdése szerint az adót a saját előállítású termék után a termelő fizeti meg.
A Fatv. 19. §-a szerint a statisztikai besorolási számra történő hivatkozással meghatározott termékek és szolgáltatások vonatkozásában a Központi Statisztikai Hivatalnak az Ipari Termékek Jegyzéke (ITJ) és a Szolgáltatási Tevékenységek Jegyzéke (SZTJ) 1991. augusztus 31. napján érvényes besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni. A besorolási rend ezt követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem befolyásolja. A törvény perbeli időszakban hatályos 1. számú mellékletének 18. pontja szerint a fejtett sör (ITJ 88-45) volt csak fogyasztásiadó-köteles termék.
A fejtett sör közelebbi meghatározását az Ipari Termék Jegyzék a 88-45 szám alatt oly módon adja meg, hogy: fejtett sör valamennyi gyártási folyamaton keresztül ment kész sör. Ugyanezen jegyzékben ITJ 88-43 termékszám alatt főzött sör a fejtés előtti munkafolyamatokon (főzés, hűtés, szűrés, erjesztés és ászokolás) átment félkész termékként szerepel.
Az elsőfokú bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő, mezőgazdasági szakmérnök szakértői véleményéből egyértelműen kitűnik, hogy a felperes által értékesített főzött sör a fejtés előtti munkafolyamatokon átment, ITJ 88-43 szám alá tartozó félkész termék, szűretlen sör.
A termékjegyzék alatti besorolásnál - ahogy azt maga a termékjegyzék is teszi - az elvégzett gyártási folyamatok bírnak jelentőséggel, melyre figyelemmel a felperes által készített perbeli szűretlen világos sör, az ITJ 88-43 besorolás alá tartozik mint főzött sör és fogyasztásiadó-fizetési kötelezettség 1991-1992. évi értékesítés esetén a felperest nem terheli. Az alperes tehát jogszabálysértő határozattal hagyta helyben a felperest fogyasztási adó fizetésére kötelező elsőfokú adóhatározatot, így az elsőfokú bíróság a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján helytállóan határozott, amikor a keresetnek helyt adva az alperesi határozatot hatályon kívül helyezte. Tévesen értelmezte ugyanakkor a jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a felperes által gyártott, fogyasztásra is alkalmas sör - a KSH-nak a perbeli ügyben adott tájékoztatása szerint - az ITJ 88-45 termékcsoportba sorolható, melyre figyelemmel a felperes keresete alaptalan.
(Legf. Bír. Kfv.II.27.774/1994. sz.)