adozona.hu
AVI 1997.5.62
AVI 1997.5.62
A fogyasztási adóról szóló törvényben írt "adóalany" kifejezés nem szűkíthető le a fogyasztásiadó-köteles terméket értékesítőre. Az adóalanyiság megállapítása nem tehető függővé attól, hogy a termék milyen célra kerül felhasználásra (1991. évi LXXVIII. tv 3. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az asztalosipari tevékenységet folytató egyéni vállalkozó felperesnél az elsőfokú adóhatóság 1992., 1993. és 1994. évekre vonatkozóan a költségvetési kapcsolatok tekintetében átfogó ellenőrzést tartott, melynek során megállapította, hogy a felperes a vizsgált időszakban ipari tevékenysége körében 1992. évben 17 000 liter, 1993. évben pedig 10 000 liter háztartási tüzelőolajat vásárolt, illetve használt fel.
Az elsőfokú adóhatóság az 1995. április 24-én kelt határozatával a felperest 566 000 ...
AVI 1997.5.62 A fogyasztási adóról szóló törvényben írt "adóalany" kifejezés nem szűkíthető le a fogyasztásiadó-köteles terméket értékesítőre. Az adóalanyiság megállapítása nem tehető függővé attól, hogy a termék milyen célra kerül felhasználásra (1991. évi LXXVIII. tv 3. §).
Az asztalosipari tevékenységet folytató egyéni vállalkozó felperesnél az elsőfokú adóhatóság 1992., 1993. és 1994. évekre vonatkozóan a költségvetési kapcsolatok tekintetében átfogó ellenőrzést tartott, melynek során megállapította, hogy a felperes a vizsgált időszakban ipari tevékenysége körében 1992. évben 17 000 liter, 1993. évben pedig 10 000 liter háztartási tüzelőolajat vásárolt, illetve használt fel.Az elsőfokú adóhatóság az 1995. április 24-én kelt határozatával a felperest 566 000 Ft fogyasztási adó és 5000 Ft munkaadói járulék, valamint 571 000 Ft adóbírság és 402 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, hivatkozva arra, hogy a vizsgált időszakban a felperes részére a 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet tiltotta a háztartási tüzelőolaj értékesítését vállalkozási célú tevékenység keretében való felhasználás során. A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló többször módosított 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 1. §-a, valamint a 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja és a törvény 1. számú melléklete alapján kötelezte az elsőfokú adóhatóság a nem adóalanytól beszerzett HTO után a felperest 1992. évben literenként 20,40 Ft, 1993. évben pedig 22,40 Ft fogyasztási adó fizetésére. Az elsőfokú határozat ellen a felperes az általa fizetendő fogyasztásiadó-hiány és az ehhez kapcsolódó bírság és pótlék tekintetében jelentett be fellebbezést, azonban az alperes az 1995. június 16-án kelt javított határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, rámutatva, hogy a felperes a vállalkozásában történő felhasználásra vásárolta meg a háztartási tüzelőolajat és ezzel megszegte a 64/1990. (X. 9.) Korm. rendeletben foglaltakat, így az elsőfokú adóhatóság jogszerűen eljárva kötelezte fizetésre.
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való megváltoztatását és a fogyasztásiadó-hiány megfizetése alóli mentesítését kérte, előadva, hogy minden esetben adóalanytól szerezte be a terméket, azt személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozóként, a vállalkozás keretében, termelési célra használta fel. Állította, hogy az alperes jogszabálysértő módon kötelezte az adóhiány, az adóbírság és a késedelmi pótlék fizetésére, mert a felperes a fogyasztási adónak nem alanya, ugyanakkor a háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról szóló - és az alperes által határozatában megjelölt - 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet az abban foglaltak megszegése esetére jogkövetkezményt nem állapít meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, mert úgy találta, hogy az adóhatóság jogszerűen kötelezte a felperest az általa vásárolt háztartási tüzelőolaj utáni fogyasztási adó megfizetésére. Rámutatott arra, hogy a 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet és az Ftv. csak a lakossági fűtésre alkalmazandó HTO tekintetében kívánta a fogyasztásiadó-fizetési kötelezettséget mellőzni, de ezen kedvezmény nem terjed ki a vállalkozási tevékenységhez szükséges olajmennyiségre. Miután pedig a felperes a háztartási tüzelőolajat nem a jogszabályok által meghatározott célra használta fel, így fogyasztásiadó-fizetési kötelezettsége fennáll.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú ítélet indokolásában foglaltak szerint az elsőfokú bíróság a szükséges tényállást a megvizsgált bizonyítékok okszerű mérlegelésével hibátlanul állapította meg, az általa kifejtett jogi állásponttal a másodfokú bíróság minden tekintetben egyetértett. A felperesi fellebbezésben foglaltakkal összefüggésben a másodfokú bíróság külön is rámutatott arra, hogy a felperes a háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról szóló módosított 64/1990. (X. 9.) Korm. rendeletben foglalt jogszabályi rendelkezéseket megszegve, a jogszabály tiltó rendelkezése ellenére vásárolta meg és használta fel a háztartási tüzelőolajat üzemanyagként, vállalkozási célra. A felperes háztartási tüzelőolaj beszerzését a másodfokú bíróság olyannak tekintette, mint amely tartalma szerint gázolaj, illetve tüzelőolaj beszerzésnek minősül és nem adóalanytól történt. Ezzel összefüggésben úgy foglalt állást, hogy a felperes részére háztartási tüzelőolajat értékesítő kereskedelmi egységet nem lehet a fogyasztási
adó alanyának tekinteni, ezért a felperesnek a perbeli esetben az Ftv. 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján mint vevőnek meg kell fizetnie a fogyasztási adót.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a keresetnek helyt adó határozat hozatalát kérve. Állította, hogy a másodfokú ítélet jogszabálysértő, mert a felperes adóalanyiságát az Ftv. 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján megállapította, holott a felperes az Ftv. 1. §-ában meghatározott értékesítési tevékenységet nem végez, háztartási tüzelőolajat, mint a személyi jövedelemadó alanya az általa folytatott ipari tevékenység körében használta fel. Ismételten hivatkozott a felperes arra is, hogy a háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról szóló 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet az abban foglalt előírások megsértőivel szemben szankció alkalmazására lehetőséget nem biztosít.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte a városi bíróság ítéletét megváltoztatta, egyben az alperes 1995. június 16-án kelt kijavított határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Az indokolás szerint a felperes - ahogy arra a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában rámutatott - 1992. április 30-tól 1993. május 4-ig terjedő időszakban vásárolt fel és használt háztartási tüzelőolajat vállalkozási célra, ezért adófizetési kötelezettségét a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (Ftv.) rendelkezései szerint kell elbírálni. Tekintve, hogy az Ftv. 1. számú mellékletének 9. pontja a háztartási tüzelőolaj tekintetében is rendelkezést tartalmaz, így alkalmazandó a 64/1992. (IV. 7.) Korm. rendelettel módosított, a háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról szóló 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet is.
A fogyasztási adó, illetőleg az árkiegészítés alanyát az Ftv. 3. §-a határozza, meg kimondva, hogy az adó alanya az a jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely bevétel elérése érdekében, továbbá az a magánszemély, aki rendszeresen, üzletszerűen, bevétel elérése érdekében saját nevében és felelősségére az 1. §-ban meghatározott értékesítési tevékenységet végez.
A felperes a törvény 1. számú mellékletében 9., illetve 9/a sorszám alatt feltüntetett gázolajat és tüzelőolajat azonban nem értékesített, így a fogyasztási adó alanyává nem vált. Az Ftv. 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja valóban azt tartalmazza, hogy a nem adóalanytól beszerzett termék esetén az adót a vevő fizeti meg, a felperes azonban tüzelő- és gázolaj-értékesítést üzletszerűen folytató adóalanytól vásárolta a HTO-t számlával is igazolhatóan.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint az adóalanyiság megállapítása nem tehető függővé attól, hogy a termék milyen célra kerül felhasználásra. Az Ftv.-ben említett "adóalany" kifejezés nem szűkíthető le kizárólag a fogyasztásiadó-köteles terméket értékesítőre.
A 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet (2) bekezdésében írtak szerint háztartási tüzelőolajat csak megfelelő színező adalékkal szabad a fogyasztók részére kiszolgálni. A felperes ilyen színező adalékkal ellátott háztartási tüzelőolajat vásárolt, így az nem minősíthető - a felhasználás módjától függően - gázolajjá vagy tüzelőolajjá. A rendelet valóban rendelkezett arról is, hogy a háztartási tüzelőolaj csak a lakosság részére, valamint a lakossági központos hő- és melegvíz-szolgáltatás tüzelőanyag-ellátásához értékesíthető. Egyéb tevékenységhez a termék értékesítését vagy vásárlását a rendelet nem tette lehetővé.
Ezen jogszabályi rendelkezés azonban nem határozta meg annak jogkövetkezményét, ha háztartási tüzelőolaj értékesítésére, illetőleg vásárlására az előírt tevékenységtől eltérő célra kerül sor.
A felperes adózóként az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 5. §-ának (1) bekezdése alapján nem volt marasztalható a fogyasztási adó tekintetében, mert adófizetési kötelezettségét az Ftv. nem írta elő.
Az Ftv. 20. §-ának (1) bekezdése szerint irányadó 1. számú melléklet a fogyasztásiadó-köteles terméket egyértelműen ITJ-besorolással ellátva tartalmazza.
Az Ftv. 19. §-a külön is kimondta a besorolási rend jelentőségét a termékek adókötelezettségét illetően.
Mindebből következően az eltérő ITJ-számmal besorolt, színezőadalékkal is ellátott HTO tüzelőolaj a felhasználás mikéntje folytán gázolajként vagy ipari tüzelőolajként csak fogyasztásiadó-köteles termékként nem minősíthető.
A fentiekre figyelemmel megállapítható tehát, hogy jogszabálysértő módon járt el az alperes, amikor a felperest fogyasztásiadó-hiány és késedelmi pótlék fizetésére kötelező elsőfokú határozatot helybenhagyta. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a felperes fogyasztásiadó-fizetési kötelezettsége fennállt és ezért az alperesi határozat felülvizsgálata iránt előterjesztett megalapozott keresetet elutasította. A másodfokú bíróság - eltérő jogi álláspontja folytán - ugyancsak tévesen döntött az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyásáról.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes kijavított határozatát hatályon kívül helyezve az alperest új eljárásra kötelezte. Az új eljárásban a fent kifejtett szempontok figyelembevételével kell dönteni az alperesnek az elsőfokú határozat megváltoztatásáról.
(Legf. Bír. Kfv.II.27.734/1996. sz.)