adozona.hu
AVI 1997.3.43
AVI 1997.3.43
A jövedéki törvény hatálya alá tartozó termék későbbi értékesítés céljából történő beszerzése és tárolása forgalomba hozatalnak minősül [1993. évi LVIII. tv 3. § (3) bek., 4. § (2) bek., 13. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú vámhivatal az 1994. július 18-án kijavított 1994. április 19-én kelt határozatával megállapította, hogy a felperes jövedéki törvénysértést követett el, ezért őt 3 980 339 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte és egyben a jövedéki termékek elkobzását rendelte el.
Az irányadó tényállás szerint a felperesnél 1994. április 8-án végzett jövedéki ellenőrzés során a felperes lakásához tartozó garázsban, valamint K. Nándor cs.-i lakosnál, a felperes tulajdonát képező különféle nagy ...
AVI 1997.3.43 A jövedéki törvény hatálya alá tartozó termék későbbi értékesítés céljából történő beszerzése és tárolása forgalomba hozatalnak minősül [1993. évi LVIII. tv 3. § (3) bek., 4. § (2) bek., 13. §].
Az elsőfokú vámhivatal az 1994. július 18-án kijavított 1994. április 19-én kelt határozatával megállapította, hogy a felperes jövedéki törvénysértést követett el, ezért őt 3 980 339 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte és egyben a jövedéki termékek elkobzását rendelte el.Az irányadó tényállás szerint a felperesnél 1994. április 8-án végzett jövedéki ellenőrzés során a felperes lakásához tartozó garázsban, valamint K. Nándor cs.-i lakosnál, a felperes tulajdonát képező különféle nagy mennyiségű szeszes italt találtak, amelyeket a felperes jövedéki engedély nélkül tárolt, származásukat hitelt érdemlően igazolni nem tudta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 1994. augusztus 16-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot részben megváltoztatva a felperes által fizetendő jövedéki bírság összegét 4 012 211 Ft-ra emelte fel, míg egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A bírság felemelésére az elsőfokú hatóság által vétett számszaki hiba szolgált alapul.
Az alperesi határozat felülvizsgálata iránt benyújtott keresetében a felperes annak hatályon kívül helyezését kérte, előadva, hogy az alperes jogszabálysértően járt el, mert a másodfokú határozatot a felperes jogi képviselője részére nem kézbesítette és azt az ügyintézési határidő leteltét követően hozta meg. Sérelmezte, hogy azon 41 üveg whisky után is bírság került terhére kiszabásra, melynek származási helyét igazolni tudta, illetőleg, hogy az elsőfokú vámhivatal határozatában nem közölte azt, hogy az általa alkalmazott átlagárakat honnan származtatta. Állította a felperes azt is, hogy az alperes a felperes cselekményét tévesen minősítette és a bírság összegét tévesen állapította meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát - a javított elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte, megállapítva, hogy a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jtv.) 69. §-ának (1) és (3) bekezdésében foglaltakat megsértve határozta meg a vámhivatal a jövedéki bírság összegét, mert annak alapjául a lefoglalt áru átlagárát és nem leggyakrabban érvényesülő (szokásos) árát vette alapul. Tévedett továbbá, amikor lefoglalás alól feloldott 41 üveg whisky után is jövedéki bírságot állapított meg. A közigazgatási eljárás során előállt eljárási törvénysértéseket a bíróság nem találta olyan súlyúnak, mint amelyek az érdemi döntés hozatalára kihatottak volna.
A peres felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és annyiban változtatta meg, hogy az új eljárás lefolytatására az elsőfokú közigazgatási hatóságot kötelezte. A másodfokú ítélet indokolásában kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes által fizetendő bírság összegének meghatározásánál a vámhatóság jogszabálysértő módon járt el. A foglalás alól feloldott 41 üveg whisky tekintetében azonban a másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, rámutatva, hogy a felperes jövedéki engedély hiányában jövedéki tevékenységet folytatott, amikor nagy mennyiségű jövedéki terméket szerzett be és készletezett továbbértékesítési céllal, ezért jogszerűen alkalmazta a hatóság ezen áruk tekintetében is a bírság kivetésének és az elkobzásnak a jogkövetkezményét.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, mindkét fokú ítélet megváltoztatását és az elsőfokú közigazgatási hatóság új eljárás lefolytatására való utasítását kérve. Álláspontja szerint mindkét fokú ítélet törvénysértő, mert figyelmen kívül hagyta a felperes által előadott azt a tényt, hogy a lefoglalt szeszes italokat 1994 márciusában vásárolta a felperes Budapesten a nagybani piacon, ugyanakkor pedig a zárjegy alkalmazása csak 1994. június l-jétől volt kötelező. Sérelmezte a felperes azt is, hogy a bíróság a Jtv. 67. §-ának b) pontjában írtakra bizonyítási eljárást nem folytatott le, ugyanakkor állította, hogy vele szemben a bírság kiszabására - jogszerűen - a Jtv. 66. §-ának d) pontjára tekintettel csak a Jtv. 69. §-a (6) bekezdésének a) pontja alapján kerülhetett volna sor, mert részéről forgalomba hozatal nem történt, mivel a szeszes italokat azért vásárolta, hogy az általa üzemeltetendő vendéglátó egységben értékesítse.
Az alperes ellenkérelmében a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte, előadva, hogy a felperes jövedéki engedély nélkül valósította meg a forgalmazás mozzanatait, ezért vele szemben a bírság kiszabására jogszerűen került sor.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutat, hogy a felperes saját állítása szerint is csak 1994 nyarától kívánt vállalkozói engedélyt kiváltani. Azt nem vitatta, hogy az alperes intézkedésekor jövedéki engedéllyel nem rendelkezett.
Az elsőfokú határozat meghozatalakor hatályban volt Jtv. 3. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában írtak szerint a törvény hatálya a (3) bekezdésben meghatározott termékek tekintetében a nagy- és kiskereskedelmi tevékenység (a továbbiakban: jövedéki tevékenység) folytatásának szabályozására, jövedéki engedélyezésére terjed ki.
Ezzel összhangban a Jtv. 13. §-a kimondja, hogy jövedéki tevékenység jövedéki engedély birtokában, a törvényben meghatározott feltételek szerint folytatható.
A jövedéki ellenőrzés és a törvényben meghatározott jogkövetkezmények tekintetében a törvény hatálya alá tartozik - a Jtv. 4. §-ának (2) bekezdésében írtak szerint - az is, aki jövedéki tevékenységet engedély nélkül folytat. A felperes a Jtv. 3. §-ának (3) bekezdésében meghatározott terméket - saját előadása szerint is - azért szerzett be és raktározott, hogy annak üzletszerű, kistételű értékesítését közvetlenül a végső felhasználók részére elvégezze később beindítandó vállalkozásában.
A felperes tehát jövedéki tevékenységet jövedéki engedély nélkül folytatott, vele szemben a bírság kiszabására a Jtv. 66. §-a (1) bekezdésének a) pontja, 67. §-ának a) pontja és 69. §-a (4) bekezdésének a) pontja alapján jogszerűen került sor. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint is a felperes azon magatartása, hogy a Jtv. hatálya alá tartozó terméket a későbbi értékesítés céljából beszerzett és tárolt, a forgalomba hozatal követelményét kimerítette, jövedéki törvénysértést valósított meg, melyre figyelemmel a másodfokú bíróság helyes jogszabály-alkalmazás és értelmezés alapján eljárva hozta meg a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozatát.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.27.500/1996. sz.)