adozona.hu
AVI 1997.1.3
AVI 1997.1.3
Az adóköteles nyereség a bevétel és a kifizetett, bizonylattal igazolt termelési és kezelési költségek különbözete (1987. évi 16. tvr. 3. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per adatai szerint a megyei adófelügyelőség 1990. szeptember 12-én kelt határozata az 1988. évre vállalkozási adóhiány, bírság és késedelmi pótlék, továbbá általános forgalmiadó-hiány és bírság, valamint személyi jövedelemadó-hiány és bírság, továbbá általános forgalmi adó különbözet címén összesen 922 737 Ft fizetésére kötelezte a vízvezeték-szerelő kisiparos felperest.
Az adóhiány főként abból adódott, hogy a felperes bevitt vagyonként a 3,5 millió Ft-ra értékelt műanyagipari szerszámoka...
AVI 1997.1.3 Az adóköteles nyereség a bevétel és a kifizetett, bizonylattal igazolt termelési és kezelési költségek különbözete (1987. évi 16. tvr. 3. §).
A per adatai szerint a megyei adófelügyelőség 1990. szeptember 12-én kelt határozata az 1988. évre vállalkozási adóhiány, bírság és késedelmi pótlék, továbbá általános forgalmiadó-hiány és bírság, valamint személyi jövedelemadó-hiány és bírság, továbbá általános forgalmi adó különbözet címén összesen 922 737 Ft fizetésére kötelezte a vízvezeték-szerelő kisiparos felperest.Az adóhiány főként abból adódott, hogy a felperes bevitt vagyonként a 3,5 millió Ft-ra értékelt műanyagipari szerszámokat, gépeket költségként számolta el, melyet az adórevízió nem fogadott el.
Fellebbezés folytán az alperes az 1990. november 23-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozat felülvizsgálatát kérte, mert az jogszabálysértő azáltal, hogy nem fogadta el a 3,5 millió forint költségelszámolását. Amennyiben ezt megteszi, a felperesnek 1988. évben vállalkozási nyeresége nem képződött volna.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert a felperes az elszámolni kért gépekkel kapcsolatban semmilyen számlával, bizonylattal nem rendelkezett.
A városi bíróság 1994. november 28-án kelt ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolásban hivatkozott a vállalkozási adóról szóló 1987. évi 16. számú tvr. 3. §-ának (1) bekezdésére, amely szerint az adót az egy naptári évben elért adóköteles nyereségnek az adómentes nyereséggel (4) csökkentett része (adóalap) után kell megfizetni. A tvr. 3. §-a (2) bekezdésének a) pontja pedig akként rendelkezik, hogy az adóköteles nyereség a vállalkozónál az adóévben elért - e törvényerejű rendelet végrehajtási rendeletében meghatározott - bevétel és kifizetések bizonylattal igazolt termelési és kezelési költségek különbözete. Ezért a felperes a tvr. 3. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint csak a bizonylattal igazolt termelési és kezelési költségeit számolhatta el.
Helyesen járt el tehát az alperes, amikor számlák hiányában a felperes által csatolt értékbecslés alapján az állóeszközök becsült értékét költségként nem fogadta el.
Fellebbezés folytán a megyei bíróság 1995. szeptember 7-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján 6. sorszám alatt felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság jogerős ítélete ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, mert az jogszabálysértő.
A jogszabálysértés a következőkben jelölte meg.
1. A perben támadott alperesi határozatok az adókötelezettség megállapításakor alkotmányellenes rendelettel módosított alaprendeleten alapultak.
A 49/1987. (X. 15.) PM rendeletet mint alaprendeletet módosította a 35/1988. (VIII. 1.) PM rendelet. Ez utóbbi rendelet 12. §-át - amely hatályba léptető rendelkezés - az Alkotmánybíróság 4/1992. (I. 28.) AB határozata alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette. Ezáltal a teljes módosító rendelet alkalmazását tiltotta meg.
A határozat közzétételének napja 1992. január 28-a volt. Ettől kezdve nem alkalmazhatók az Alkotmánybíróság által megsemmisített jogszabályi rendelkezések.
Az elsőfokú bíróság ítélete 1994. november 28-án, a másodfokú bíróság ítélete 1995. szeptember 7-én kelt, tehát több mint 3 évvel az Alkotmánybíróság határozatának közzétételétől. Az ítéletek ezért törvénysértőek.
2. Hivatkozott továbbá arra is, hogy az alkotmányellenes 35/1988. (VIII. 1.) PM rendelet 7. §-a módosította a 49/1987. (X. 15.) PM rendelet 8. §-át. Ezáltal különböző tételekkel növelni lehetett az adózott nyereséget.
3. A felülvizsgálati kérelem hivatkozott arra is, hogy a bírósági ítéletek indokolása ellentétes az adóhatóság határozatainak indokolásával.
A bíróságok jogértelmezése szerint a felperes nem számolhatta el költségként a perbeli eszközöket, mert 1987. december 31-e után kezdte meg tevékenységét, holott a felperes 1987. november 21-től számítva kisiparos, ettől kezdve működő vállalkozónak minősül.
Az alperesi határozat szerint 1987-ben működő vállalkozásnál lehetőség volt számlák hiányában az állóeszközök felértékelésére. Az értékelést végző szakértői vélemény megállapításait az alperes azért nem fogadta el, mert az tartalmilag nem volt szabályos, nem az arra jogosulttól származott, ezenkívül az értékelés 1988. március 31-e után érkezett, tehát elkésett.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a felperes a csatolt iratokból megállapíthatóan adóköteles tevékenységét 1988. január 28-án vízvezeték-szerelő vállalkozóként kezdte meg.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint minden alapot nélkülöz a felperes felülvizsgálati kérelmében foglalt azon állítása, hogy a 35/1988. (VIII. 1.) PM rendelet vele szemben visszamenőleges hatállyal alkalmazásra került volna, továbbá, hogy az e rendelettel módosított alaprendelet, a 49/1987. (X. 15.) PM rendelet is alkotmánysértőén került alkalmazásra. Az Alkotmánybíróság 4/1992. (II. 28.) AB határozata a 35/1988. (VIII. 1.) PM rendelet hatályba léptető 12. §-át minősítette alkotmányellenesnek. A rendelet ugyanis 1988. augusztus 1-jén lett közzétéve azzal, hogy rendelkezéseit 1988. január 1-jétől kell alkalmazni. Az Alkotmánybíróság határozata azonban a 35/1988. (VIII. 1.) PM rendelet egészére nem vonatkozott.
A jelen ügyben alkalmazandó vállalkozói adóról szóló 1987. évi 16. tvr.-t és az ennek végrehajtására kiadott 49/1987. (X. 15.) PM rendeletet sem a felperes által hivatkozott 4/1992. (I. 28.) AB határozat, sem pedig az Alkotmánybíróság 7/1994. (II. 18.) AB határozata nem semmisítette meg. így tehát a perbeli ügyben a hivatkozott jogszabályok előírásai az 1988. évi vállalkozói tevékenység adóztatása során alkalmazhatók.
Megállapította a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a fent hivatkozott tvr.-t és PM rendeletet alkalmazták a közigazgatási eljárásban és a bírósági eljárásban is. A felperes által hivatkozott 35/1988. (VIII. 1.) PM rendelet alkalmazására pedig nem került sor.
Az 1987. évi 16. tvr. (tvr.) 3. §-a szabályozza a vállalkozói adó alapját és az annak megállapítása során figyelembe veendő tényezőket. A tvr. 3. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a vállalkozói adót az adóévben elért adóköteles nyereség után kell fizetni. Az adóköteles nyereség a bevétel és a kifizetett bizonylattal igazolt termelési és kezelési költségek különbözete.
A tvr. 3. §-ának (4) bekezdése alapján a vállalkozó az adóköteles tevékenységének megkezdése előtt - legfeljebb 3 évvel korábban - beszerzett és utóbb a vállalkozásba befektetett eszközökre fordított kiadásait a kezdés évében költségként elszámolhatja.
A költségek elszámolásának pontos rendjét az elszámolásban szereplő bizonylatok kiállítására, alaki és tartalmi kellékeire vonatkozóan a 49/1987. (X. 15.) PM rendelet szabályozta. Ennek alapján a vállalkozó kizárólag csak a bizonylatokkal igazolt költségeit számolhatja el. Erről rendelkezik a PM rendelet 1. számú melléklet 2/i. pontja, amely szerint a vállalkozás tulajdonosa által a vállalkozásba vagyoni hozzájárulásként bevitt álló- és fogyóeszközök, anyagok, áruk, alkatrészek értékét költségként úgy kell elszámolni, mintha az eszközöket a vállalkozás vásárolta volna. A 3. számú melléklet 1. pontja pedig kimondja, hogy a naplófőkönyvbe az adatokat kizárólag bizonylatok alapján és legalább havonta kell bejegyezni. A 3. számú melléklet 18. pontja úgy rendelkezik, hogy az elszámolásokban szereplő bizonylatok kiállítására alaki és tartalmi kellékeire vonatkozóan a számvitel bizonylati rendjéről szóló, többször módosított 29/1978. (XI. 14.) PM rendelet 2. §-a (4) bekezdésének, valamint a 3. és 4. §-ának előírásait kell alkalmazni. A naplófőkönyvet, a leltárt, a vagyonkimutatást, a nyilvántartásokat és mindezek bizonylatait, valamint a tevékenységgel összefüggő iratokat, feljegyzéseket stb. az adó kivetéséhez való jog elévüléséig kell megőrizni.
Mindebből következik, hogy a bevitt vagyonként feltüntetett költségek, kiadások elszámolásához olyan bizonylatok szükségesek, amelyekből a tvr. 3. §-ának (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően megállapítható, hogy a tevékenység megkezdését megelőző 3 évben, a felperes által beszerzett és a vízvezeték-szerelő tevékenység folytatásához szükséges állóeszközökkel, anyagokkal kapcsolatosan merültek fel. A felperes azonban ilyennel nem rendelkezett.
A felperes által csatolt P. R. Mgtsz-től származó 1988. augusztus 5-i keltezésű, kizárólag értékbecslést tartalmazó szakvélemény a költségek igazolására nem alkalmas. Ezzel kapcsolatban nyomatékkal jegyzi meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes az 1987. november 5-én kelt határozattal vízvezeték-szerelő tevékenységre kapott engedélyt. A 3 502 000 Ft költségként elszámolni kívánt 15 db fröccsöntő gép viszont nem is az engedélyezett profilba tartozó tevékenységhez szükséges berendezés volt és az adóvizsgálat idején azok nem is voltak a felperes birtokában.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint tehát az alperes a jogszabályoknak megfelelően járt el, amikor a felperes által állított 3 502 000 Ft költséget nem fogadta el. Helyesen járt el a másodfokú bíróság is, amikor a felperes keresetét jogszabálysértés hiányában elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.28.235/1995. sz.)