adozona.hu
AVI 1996.10.126
AVI 1996.10.126
A jövedéki bírság megállapításának szabályai [1993. évi LVIII. tv 67. § f) p.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú vámhivatal 1994. január 21. napján a háztartási tüzelőolaj forgalmazásának szabályszerűségét ellenőrizte a felperesi benzinkútnál. Az ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a kútkezelők összesen 33 db hamisított 100 literes HTO-utalvány elfogadásával 3300 liter HTO-t értékesítettek. Mivel nem volt megállapítható, hogy ténylegesen melyik kútkezelő és kinek mikor szolgált ki hamis utalványra HTO-t, így a vámhivatal a felperesi kft.-t vonta eljárás alá. A hatóság megállapította, ...
AVI 1996.10.126 A jövedéki bírság megállapításának szabályai [1993. évi LVIII. tv 67. § f) p.].
Az elsőfokú vámhivatal 1994. január 21. napján a háztartási tüzelőolaj forgalmazásának szabályszerűségét ellenőrizte a felperesi benzinkútnál. Az ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a kútkezelők összesen 33 db hamisított 100 literes HTO-utalvány elfogadásával 3300 liter HTO-t értékesítettek. Mivel nem volt megállapítható, hogy ténylegesen melyik kútkezelő és kinek mikor szolgált ki hamis utalványra HTO-t, így a vámhivatal a felperesi kft.-t vonta eljárás alá. A hatóság megállapította, hogy a hamis utalványok sarkában lévő világoskék csipkeszerű rozetta törési vonala az eredetinél durvább, továbbá a lángnyelv által körülzárt terület színe nem világos okker, hanem kék. Az UV-lámpa alatt a hamis utalványok teljes felületükben fehér színűek voltak, míg a valódiak ennél sötétebb barnás színezetűek, továbbá a lángnyelvek az eredeti utalványon vakítóan világítanak, míg a hamisított utalványokon alig vehetők észre. Az elsőfokú vámhatóság határozatával megállapította, hogy a felperes a hamis utalványokra történt kiszolgálással jövedéki törvénysértést követett el, ezért 321 750 Ft bírság megfizetésére kötelezte. A döntés ellen a felperes fellebbezett, azonban az alperes az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta.A felperes keresetében a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát kérte. Az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmének helyt adott és az alperes által hozott határozatot hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az indokolás szerint a jogszabály megfogalmazásából a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a jogalkotó a bírság mértékének alsó és felső határát határozta meg és ezen belül adta meg a lehetőséget az egyéniesítés, az elkövetési körülmények és más tények figyelembevételére a közigazgatási eljárásban. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a törvény nem akképpen rendelkezik, hogy a bírság mértékénél a bírságalap 150%-át kell kiszabni, ami egy imperatív törvényi szabályozás lenne, ezért mód van az egyéniesítésre. A döntés ellen az alperes fellebbezett. A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A megyei bíróság ítéletének indokolása szerint a törvényalkotó csupán a minimum összeget kívánta meghatározni arra az esetre, ha az egységár és a mennyiség szorzata nem éri el az 50 000 Ft-ot.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt. A felperes álláspontja egyezik a városi bíróságéval, véleménye szerint a rögzített szabályozás keretet ad oly módon, hogy a bírság felső határa a bírságalap 150%-a, míg a törvényi minimum 50 000 Ft. Ugyanilyen keretet ad a törvény 69. §-ának (6) bekezdése, azzal a különbséggel, hogy ott a felső határ nem százalékos mértékben, hanem összegszerűen kifejezett. A felperes álláspontja szerint a törvényalkotó szándéka nem irányulhatott az egyéniesítés kizárására ebben az esetben, hiszen az egyéniesítés hiányában ugyanolyan elbírálás alá esne az az elkövető is, aki a legkörültekintőbb eljárás ellenére sem volt képes felismerni az utalvány hamis jellegét. Az alperes ellenkérelmében rámutatott, hogy sem maga a tényállás, sem a bírság mértékének meghatározása nem enged méltányossági alapon szubjektív körülményeket figyelembe venni, így kizárólag az objektív tényeknek, valamint a hozzájuk kapcsolt kategorikus számítási módnak van jelentősége.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartott. Az indokolás rámutat, hogy az 1993. évi LVIII. törvény 67. §-ának f) pontja értelmében jövedéki ellenőrzés alól elvont jövedéki terméknek minősül az az HTO, amit hamisított HTO-utalvány rá szolgáltak ki.
A törvény 69. §-a (4) bekezdésének c) pontja szerint a 67. § f) pontjában foglalt esetekben a háztartási tüzelőolaj után a (2) bekezdés szerint meghatározott bírságalapnak a 150%-a, de legalább 50 000 Ft a jövedéki bírság mértéke.
A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a felperesi benzinkútnál a jövedéki terméket hamisított HTO-utalványra szolgálták ki, így a kft. a törvény 4. §-ának (2) bekezdése értelmében jövedéki alannyá vált.
Helyesen mutatott rá a jogerős ítélet indokolása arra, hogy a JSZT 69. §-a (4) bekezdésének d) pontjában foglalt szóhasználat arra utal, hogy a törvényalkotó csupán a minimum összeget kívánta meghatározni arra az esetre, ha az egységár és a mennyiség szorzata nem éri el az 50 000 Ft-ot. A törvényhely helyes értelmezése alapján egyértelműen megállapítható, hogy a bírság a bírságalap 150%-a, de minimum 50 000 Ft és ettől eltérni jogszerűen nem lehet. Amennyiben a jogalkotó a felső határt is meg kívánta volna határozni, úgy a legfeljebb vagy a "tól-ig" kifejezést alkalmazta volna, mint erre a megyei bíróság ítélete ugyancsak helyesen utal.
A bírság mértékének meghatározása tekintetében tehát méltányossági alapon a szubjektív körülményeket a vámhatóság nem vehette figyelembe, ezért törvénysértés nem állapítható meg. A Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, ezért a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkező rész szerint határozott.
(Legf. Bír. Kfv.I.27.651/1995. sz.)