adozona.hu
AVI 1996.8.102
AVI 1996.8.102
A jövedéki törvény hatálya alá tartozik az is, aki jövedéki tevékenységet engedély nélkül, vagy nem engedélyezett helyen folytat [1993. évi LVIII. tv 4. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
B. István tulajdonát képezi az M. S. közigazgatási területen 0525/2. hrsz. alatt felvett ingatlan. A tulajdonos 1994. november 10-én kelt bérleti szerződéssel bérbe adta a felperes részére határozatlan időre a fenti ingatlanon elhelyezkedő istállóépület felét, az épület kb. 20 m széles területével együtt. A felperes kéthavi bérleti díjat a szerződés aláírásakor kiegyenlített.
A felperes tájékoztatása alapján az ingatlan csirke-állatnevelés céljára kívánt bérbe venni, arról, hogy az ingatlant...
AVI 1996.8.102 A jövedéki törvény hatálya alá tartozik az is, aki jövedéki tevékenységet engedély nélkül, vagy nem engedélyezett helyen folytat [1993. évi LVIII. tv 4. § (2) bek.].
B. István tulajdonát képezi az M. S. közigazgatási területen 0525/2. hrsz. alatt felvett ingatlan. A tulajdonos 1994. november 10-én kelt bérleti szerződéssel bérbe adta a felperes részére határozatlan időre a fenti ingatlanon elhelyezkedő istállóépület felét, az épület kb. 20 m széles területével együtt. A felperes kéthavi bérleti díjat a szerződés aláírásakor kiegyenlített.A felperes tájékoztatása alapján az ingatlan csirke-állatnevelés céljára kívánt bérbe venni, arról, hogy az ingatlant albérletbe kívánja adni, nem tájékoztatta a bérbeadót, ehhez a hozzájárulását sem kérte.
Ez követően a felperes által bérelt ingatlanra 3 db tartályt szállítottak, majd pedig az istállóépületet becsövezték, a tartályokból az istállóépületbe vezető csöveket fektettek be, és az istállóban kádat, szivattyút, illetőleg egyéb dolgokat állítottak be. A felperes a tartályok szállításánál, illetve lerakodásnál jelen volt.
A felperes V. Alfréd fuvarozóval szalmabálákat szállított a helyszínre, majd a lerakott föld feletti tartályokat azokkal körülrakta.
A felperes egyébként a B. és társai Kft. ügyvezető igazgatója, esetenként előfordult, hogy Jugoszláviába történő üzemanyag-szállítással is foglalkozott.
A felperes rendszeresen kijárt az ingatlanra, ekkor általában tapasztalta, hogy az ingatlanon tartálykocsik vannak, illetőleg észlelte, hogy a tartályokban olaj van, a tartályokat és az istállót becsövezték.
A Vám- és Pénzügyőrség vámhivatala 1995. január 28-án jövedéki ellenőrzést tartott a felperes által bérelt ingatlanon. A jövedéki ellenőrzés keretében lefoglalásra került 34 939 liter gázolaj, ezen kívül még különféle vegyi anyagok. A szakértői vizsgálatok megállapították, hogy az ingatlanon savazással HTO-ból új termék került előállításra.
A Vám- és Pénzügyőrség nyomozó hivatala a felperes ellen büntetőeljárást indított visszaélés jövedékkel bűntettének alapos gyanúja miatt. A nyomozást 1995. május 26-án bizonyítottság hiánya miatt megszüntették.
A vámhivatal 1995. április 7-én kelt határozatával a felperes terhére jövedéki törvénysértést állapított meg, s erre figyelemmel 18 130 000 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint a felperes a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. tv 4. §-ának (2) bekezdése alapján jövedéki alanynak minősül, s erre figyelemmel került sor a jövedéki bírság kiszabására.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta, a felperes fellebbezését elutasította. Indokolásában utalt arra, hogy a felperes állítását elfogadni nem tudta, mivel a felperes az albérletbe adást igazolni nem tudta. Erre figyelemmel a felperes jövedéki törvénysértése egyértelműen megállapítható volt.
A felperes kereseti kérelmében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperesnek új eljárás lefolytatására történő kötelezését kérte. Vitatta, hogy a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. tv 4. §-a alapján jövedéki alanynak volna tekinthető, erre figyelemmel jogszabálysértőnek tartja az alperes jövedéki bírság megfizetésére vonatkozó köteleztetését. Hivatkozott arra, hogy a nyomozási eljárás során bebizonyosodott, hogy az istálló bérlését egy p.-i illetőségű István keresztnevű férfi megbízásából végezte, aki az általa bérelt sz.-i telepen a nyomozó hatóság által megállapított tevékenységet végezte, ott alkalmazottakat foglalkoztatott. Így tehát megállapítható, hogy a két eljárás eredménye ellentmondó, álláspontja szerint mindenképpen a büntetőeljárás során beszerzett bizonyítékok, az ennek alapján meghozott nyomozást megszüntető határozat és annak indokolása szolgál alapul a cselekmény minősítése kapcsán. Sérelmezte, hogy az alperes nem fogadta el az albérleti szerződés létezésére vonatkozó előadását. Állította, hogy az albérleti szerződés közte és az István nevű férfi között létrejött, így semmiképpen sem tehető ő felelőssé az albérletbe adott ingatlanon végzett tevékenység miatt. Kifogásolta, hogy az alperes határozatában a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes jogszabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. tv 42. §-ára hivatkozik, s állította, hogy a helyiség bérleti jogát nem ruházta át, illetőleg azt el sem cserélte. Így álláspontja szerint az alperesi hivatkozás jogszabálysértő.
Az alperesi ellenkérelem a kereset elutasítására irányult a közigazgatási határozatban kifejtettekkel egyezően.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Elöljáróban az elsőfokú bíróság arra mutatott rá, hogy a közigazgatási határozatok felülvizsgálata körében a bíróság azt vizsgálta felül, hogy a közigazgatási szerv határozata jogszabályt sért-e, avagy sem. így tehát a határozat megtámadásának jogalapja jogszabálysértés, amely anyagi jogi, vagy eljárásjogi jogszabály megsértését jelentheti. Jelentheti tehát azt is, hogy a közigazgatási szerv eljárása során a bizonyítékokat nem megfelelően mérlegelte.
A jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló többször módosított 1993. évi LVIII. tv (a továbbiakban: JSZT) 5. §-a kimondja, hogy a jövedékügyekben - ha a törvény másként nem rendelkezik - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az Áe. 26. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az államigazgatási szerv a tényállást hivatalból köteles megállapítani. Az Áe. 26. §-ának (4) bekezdésében a bizonyítékok szabad értékelésének elvét állapítja meg. Tehát a döntés alapját képezi tényállás megállapításának bizonyítékok kell nyugodnia, és a bizonyítékokat az államigazgatási szerv egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást.
A bíróság álláspontja szerint az Áe. 26. §-ában foglalt tényállás-feltárási kötelezettségének az alperes eleget tett. A bíróság osztja az alperes álláspontját, miszerint a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az általa bérelt ingatlant albérletbe adta. Márpedig az albérleti szerződés létrejöttére a felperes nem ajánlott fel bizonyítást, csupán a saját állításával kívánta bizonyítani, hogy egy István nevű férfival kötött megállapodás alapján közöttük érvényes albérleti szerződés jött létre. Azonban a szerződő partnerének pontos nevét, illetőleg lakcímét megjelölni nem tudta. A bíróság megítélése szerint egy szerződés megkötésekor - a főleg egy tartós jogviszony esetén - nyilvánvalóan elvárható a felektől, hogy a szerződő partnerük személyét ismerjék. Megjegyzi egyébként a bíróság, hogy a felperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy az albérleti szerződés létrejöttéhez semmiféle feltétel nem szükséges, ugyanis a lakások és helyiségek bérletéről szóló 1993. évi LXXVII. tvr. 33. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a bérlő a bérbeadó hozzájárulásával adhatja a helyiség egy részét albérletbe. A rendelkezésre álló iratok tartalmából megállapítható volt, hogy a bérbeadó ilyen irányú hozzájárulástnem adott, a felperes egyáltalán nem tájékoztatta arról, hogy a perbeli ingatlant albérletbe kívánja adni.
Rámutatott a bíróság arra, hogy az "ártatlanság vélelme" a közigazgatási eljárás során nem érvényesül, ez egy büntetőjogi kategória, ami azt hivatott garantálni, hogy mindaddig, amíg a vádlottról minden kétséget kizáróan be nem bizonyosodik, hogy az adott bűncselekményt elkövette, ártalmatlannak kell tekinteni. Az, hogy a büntetőeljárás során bizonyítottság hiánya miatt a felperes "bűnösségét" megállapítani nem lehetett, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a JSZT alapján eljárva - amennyiben az ott meghatározott feltételek fennállnak - a felperessel szemben jövedéki bírságot szabjanak ki.
A fentiek alapján tehát a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes a JSZT személyi hatályába tartozik-e vagy sem.
A JSZT 4. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a jövedéki ellenőrzés, s az e törvényben meghatározott jogkövetkezmények tekintetében a törvény hatálya alá tartozik az is, aki jövedéki tevékenységet engedély nélkül, vagy nem engedélyezett helyen folytat, az e törvényben tiltott tevékenységet végez, olyan jövedéki terméket vesz át, vásárol meg, tart birtokában, amelyről tuja, vagy kellő körültekintés mellett tudnia kell, hogy azt a jövedéki ellenőrzés alól elvonták.
Tekintettel arra, hogy a felperes időközönként maga is olajszállítással foglalkozott, így nyilvánvalóan tudatában kellett lennie annak, hogy az általa bérelt ingatlanon jövedéki tevékenységet végeznek, így nyilvánvalóan nem védekezhet azzal, hogy minderről tudomása nem volt. Egyébként a felperes maga is elismerte, hogy közreműködött a tartályok lerakásában, illetőleg a szalmák odaszállításában, s ezzel hozzájárult a jövedéki törvénysértés megvalósulásához.
A JSZT 70. §-ának (1) bekezdése szerinti jövedéki bírságot az a jövedéki alany avagy az a jövedéki engedéllyel nem rendelkező szervezet, természetes személy köteles fizetni, amelynél (akinél) a jövedéki ellenőrzés feltárta a 66. § (1) bekezdésében meghatározott cselekmény elkövetését. Ennek alapján eljárva az alperes nem járt el jogszabálysértően, amikor a felperessel szemben jövedéki bírságot állapított meg.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Baranya Megyei Bíróság 3.Pf.20.371/1996. sz.)