adozona.hu
AVI 1996.8.101
AVI 1996.8.101
A vámhatóság bírságot jogszerűen akkor szabhat ki, ha a jogellenes belföldi forgalombahozatal bizonyítást nyert [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. 103. § (10) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes részére 1992. június 19-én és 1992. július 10-én Romániából külkereskedelmi áruforgalomban 2100 db fapolc érkezett be, melyet az elsőfokú vámhivatal a felperes kérésére a rendelkezési jog megtiltásával vámraktáron kívül az F. Vegyesipari Kisszövetkezet telephelyén raktározott. A vámkezelésnél Cs. László a felperes akkori titkára működött közre és úgy nyilatkozott, hogy a beérkezett polcokat reexport címén külföldre kívánják szállítani.
A felperes az elsőfokú vámhatósághoz 1992. ok...
AVI 1996.8.101 A vámhatóság bírságot jogszerűen akkor szabhat ki, ha a jogellenes belföldi forgalombahozatal bizonyítást nyert [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. 103. § (10) bek.].
A felperes részére 1992. június 19-én és 1992. július 10-én Romániából külkereskedelmi áruforgalomban 2100 db fapolc érkezett be, melyet az elsőfokú vámhivatal a felperes kérésére a rendelkezési jog megtiltásával vámraktáron kívül az F. Vegyesipari Kisszövetkezet telephelyén raktározott. A vámkezelésnél Cs. László a felperes akkori titkára működött közre és úgy nyilatkozott, hogy a beérkezett polcokat reexport címén külföldre kívánják szállítani.A felperes az elsőfokú vámhatósághoz 1992. október 21-én intézett beadványában kérte, hogy a mellékelt megállapodás alapján a vámraktáron kívül raktározott árumennyiséget a felperes rendelkezéséből az "R. IMPEX" S. R. L. cég nevére a vámhatóság vezesse át. A kérelemhez csatolt megállapodás 3. pontjában foglaltak szerint "a felek elálltak az 1992. május 27-én kötött előszerződés teljesítésétől, a már leszállított és F.-en betárolt polcok feletti rendelkezés a mai naptól az R. IMPEX-é azzal, hogy az alapítvány is segít vevőt találni a polcokra". A szóbeli meghallgatása során a felperes elnöke előadta, hogy a szerződés felbontásáról az F.-i Vegyesipari Kisszövetkezetet 1992. október 19-én értesítette és kérte, hogy a raktározott áru kiadása esetén a vámhivatalt értesítse. Előadta azt is, hogy a román szerződő partnert felszólította, hogy a raktározott vámárut a vámhivatal bevonása mellett a raktározás telephelyéről szállítsa ki. J. Lajos, az F.-i Vegyesipari Kisszövetkezet elnöke 1993. április 1-jén történt meghallgatása során előadta, hogy 1993 februárjában K. Előd - a román cég ügyvezető igazgatója - megjelent a szövetkezetnél és a polcokat február utolsó hetében három szállítással a raktárból elvitték.
Az elsőfokú vámhivatal 1994. szeptember 9-én kelt határozatával a felperes terhére 1 997 184 Ft vámérték után 139 803 Ft vám, 39 944 Ft vámkezelési díj, 59 916 Ft statisztikai illeték, 544 233 Ft áfa és 199 718 Ft bírság megfizetését írta elő a vámraktáron kívül raktározott polcok után.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 1994. november 29-én meghozott határozatával az elsőfokú vámhivatal határozatát helybenhagyta.
Az alperes, határozatának indokolásában foglaltak szerint, a felperest a perbeli vámáru jogellenes forgalomba hozójának tekintette, mivel a felperes felszólításra sem tudta igazolni, hogy a rendelkezési jog megtiltásával vámraktáron kívül raktározott vámáru az esetleges belföldi forgalom számára vámkezelést nyert, vagy kiszállításra került.
Az alperesi határozat felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetet az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes határozata meghozatalánál jogszabályt nem sértett, mert a felperes magatartásával elősegítette a perbeli vámáru belföldi forgalomba hozatalát, márpedig a vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. tvr. 6. §-ának b) pontja szerint vámfizetésre kötelezett az, aki a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti. Ezen jogszabályi rendelkezés szempontjából pedig a 9/1996. (II. 5.) Korm. rendelet 70. §-a (1) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti, illetőleg felhasználja.
Az elsőfokú bíróság szerint a perbeli ügyben a tényleges belföldi forgalomba hozatal nem nyert bizonyítást, azonban a felperes magatartása - a vámáru gondos megőrzésének nem szabályszerű biztosítása - elősegítette a belföldi forgalomba hozatalt, ezért az elsőfokú vámhatóság jogszerűen eljárva kötelezte a határozatban megjelölt összegű vám, vámkezelési díj, statisztikai illeték, általános forgalmi adó és bírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, mert úgy találta, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helyes jogi okfejtéssel jutott arra a következtetésre, hogy az alperes határozata törvényes és megalapozott. Rámutatott, hogy a felperes és a román üzletfél között létrejött szerződés felbontásra a felperes és az alperes között fennálló közigazgatási jogviszonyt nem szüntette meg, ezért a felperes a vámáru megőrzéséről köteles volt gondoskodni. A felperes azonban őrzési kötelezettségét megszegte, közreműködött a vámáru eltűnésében, ezért őt terhelte annak bizonyítása, hogy az nem került belföldi forgalomba. Mivel pedig a felperes felróható magatartása a vámáru további sorsának tisztázatlansága esetén nem szolgálhat a felperes javára, így az alperes az 1966. évi 2. tvr. 6. §-ának b) pontjára, valamint a 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 70. §-a (1) bekezdésének b) pontjára figyelemmel alappal kötelezte a felperest a vám és járulékai, valamint az általános forgalmi adó megfizetésére.
A másodfokú jogerős ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezése és a felperessel szemben folyó eljárás megszüntetése iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megsértette a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 57. §-ának (2) bekezdésében foglalt ártatlanság vélelmét, mert a felperes terhére rótt "a vámáru jogellenes belföldi forgalomba hozatalát" mindvégig csak vélelmezte, azt sem a közigazgatási szervek mint hatóságok, sem pedig a bíróságok bizonyítékokkal alátámasztani és megalapozni nem tudták. Hivatkozott ezen túlmenően a Ptk. 250. §-ában foglaltakra is, állítva, hogy a másodfokú bíróság a felperes és a megbízója közötti szerződésbontást változatlanul érvényes jogügyletként vette figyelembe, vagyis a felek kölcsönös akaratával felbontott szerződést hatályában továbbra is fenntartotta. Sérelmezte a 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 103. §-ának (10) bekezdésének téves alkalmazását is.
Az alperes ellenkérelmében a megyei bíróság ítéletének hatályában való fenntartását kérte, hivatkozva arra, hogy a vámáru hollétét a felperes nem tudta igazolni, ezért a vámárut a vámhatóság jogellenesen forgalomba hozottnak tekintette.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét megváltoztatta és a Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnokságának határozatát - a vámhivatal határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Az indokolás szerint az alperesi határozat felülvizsgálatára irányadó, a vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. tvr. 6. §-ának b) pontja valóban úgy rendelkezik, hogy vámfizetésre az kötelezett, aki a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti.
A 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (továbbiakban: R.) 70. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni a tvr. 6. §-ának b) pontjában foglalt rendelkezés szempontjából azt, aki a vámárut a belföldi forgalom számára való vámkezelés nélkül vagy a vámhivatal megtévesztésével történt vámkezelés után belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti, illetőleg felhasználja.
A jelen ügyben alkalmazandó R. 70. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni azt is, aki a rendelkezési jog korlátozásával vámkezelt, illetőleg behozott árut a korlátozástól eltérően elidegenít, megtart, használ, felhasznál, megsemmisít vagy ezek megvalósításában közreműködik.
Helyesen hivatkozott arra a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy az R. 103. §-ának (10) bekezdése szerint a vámérték 10%-át kitevő bírság megfizetésére a rendelkezési jog megtiltásával kiadott vámáru esetén a felperest csak akkor lehetett volna kötelezni, ha a vámárut a tilalom ellenére felhasználta, elidegenítette, bérbe vagy lízingbe adta volna.
Ehelyett a csatolt okiratok azt a felperesi előadást támasztották alá, hogy a raktározott vámárut nem a felperes, hanem az azt beszállító román szerződő partner megbízottja szállította el.
Ahogy arra az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében maga is rámutatott, a perbeli vámáru hollétét a felperes nem tudta igazolni, de ugyanakkor maga az alperes sem tudta felderíteni annak sorsát. Így nem nyert bizonyítást az sem, hogy a vámáru belföldi forgalomba hozatala - elidegenítése, felhasználása - megtörtént. Ennek hiányában pedig a felperes a perbeli vámáru jogellenes belföldi forgalomba hozójának nem tekinthető, így őt az első fokon eljárt vámhatóság jogellenesen kötelezte a vám, vámkezelési díj, statisztikai illeték, általános forgalmi adó és bírság megfizetésére. Tévedett a másodfokú bíróság is, amikor a megalapozott keresetet elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az új eljárás során az elsőfokú közigazgatási szervnek fel kell deríteni, hogy a perbeli vámáru belföldi forgalomba hozatala ténylegesen megtörtént-e, mert az erre vonatkozó tényállás megállapítása nélkül nem lehet jogszerűen határozni a felperest terhelő vám és egyéb járulékok fizetése tárgyában.
(Legf. Bír. Kfv.ll.27.825/1995. sz.)