adozona.hu
AVI 1996.7.88
AVI 1996.7.88
Az adóalany adólevonási jogának kezdő időpontja megegyezik a felvásárolt használt termék értékesítése utáni adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjával [1992. évi LXXIV. tv 64. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH igazgatósága, mint elsőfokú adóhatóság a felperesnél a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el 1991-92-93. évekre vonatkozóan. Az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvben megállapításra került, hogy a felperes 1992. június 21-én adásvételi szerződések alapján l 600 000 Ft értékben egy kisgéphajót, 100 000 Ft értékben egy hajóutánfutót vásárolt T. Ernő, illetve D. Sándor magánszemélyektől, akiknek a szerződéskötéssel egyidejűleg a vételárat kifizette. A felperes 1992. évi ...
AVI 1996.7.88 Az adóalany adólevonási jogának kezdő időpontja megegyezik a felvásárolt használt termék értékesítése utáni adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjával [1992. évi LXXIV. tv 64. § (1) bek.].
Az APEH igazgatósága, mint elsőfokú adóhatóság a felperesnél a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el 1991-92-93. évekre vonatkozóan. Az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvben megállapításra került, hogy a felperes 1992. június 21-én adásvételi szerződések alapján l 600 000 Ft értékben egy kisgéphajót, 100 000 Ft értékben egy hajóutánfutót vásárolt T. Ernő, illetve D. Sándor magánszemélyektől, akiknek a szerződéskötéssel egyidejűleg a vételárat kifizette. A felperes 1992. évi könyvelésében az erre vonatkozó adatok nem kerültek rögzítésre.1993. július 3-án a fenti tárgyi eszközöket a felperes változatlan áron értékesítette a D. Ipari és Kereskedelmi Kft-nek. A számlában az 1992. évi LXXIV. tv (továbbiakban: áfa-tv) 3. §-ának a) pontjában foglalt kötelezettség ellenére áfa felszámítására nem került sor. Ugyanígy elmaradt az értékesítést terhelő áfa feltüntetése az üzletszerzői jutalék kiszámlázásakor is, amely 10 000 Ft értékben került elszámolásra.
A feltárt elszámolási szabálytalanságok és az áfa-tv 28. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértése miatt az elsőfokú adóhatóság határozatában az adózó javára az 1992. évre 19 000 Ft társaságiadó-különbözetet és terhére 1993. évi júliusára 328 000 Ft áfa-hiányt állapított meg, ennek jogkövetkezményeként 214 000 Ft adóbírságot és 306 284 Ft késedelmi pótlékot, valamint a számviteli szabálytalanságok miatt 10 000 Ft mulasztási bírságot írt elő.
A fenti számú határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt, kérve annak megváltoztatását arra hivatkozással, hogy már a vizsgálati jegyzőkönyvbe tett észrevétellel együtt becsatolásra került két db számla, amely megfelel az áfa-tv 62. §-a (1) bekezdésének a), b) pontja és (2) bekezdése követelményeinek, azaz felvásárlási jegynek minősülnek, a társaság pedig tevékenységi körére tekintettel jogosult használt termék kereskedelmi jellegű forgalmazásra.
Az alperesi másodfokú adóhatóság a fellebbezést elutasítva, az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Indokolásában kifejtésre került, hogy a felperes megsértette a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv (Szvt.) 15. §-ának (8) bekezdésében foglaltakat, mivel a bevételeket és költségeket nem a pénz tényleges beérkezése és kifizetése időszakában rögzítette könyvelésében. A valós gazdasági eseménytől való elvonatkoztatást igazolja az a tény is, hogy 1993. május 25-én a D. Kft-től 1 710 000 Ft előleget vett fel a társaság, május 26-án pedig vásárlás címén egy kiadási pénztárbizonylatot állított ki aláírás nélkül T. Ernő nevére: 1 700 000 Ft értékben annak ellenére, hogy 1992. június 21-én csak kisgéphajót vásárolt tőle.
A csatolt felvásárlási számlák tartalmilag többnyire megfelelnek az áfa-tv előírásainak, azonban ha azt ténylegesen 1992. június 21-én állították ki, akkor még nem írhatták rá, hogy az eladó kijelenti, hogy nem adóalany. Az 1989. évi XL. tv ugyanis ezt még nem követelte meg, csak az 1993. január 1. napjától hatályos áfa-tv 63. §-ának (1) bekezdése, illetve 6. sz. mellékletének 2/i pontja.
A revízió helyesen járt el, amikor a felperest vásárlásai tekintetében nem tekintette használttermék-felvásárlónak, így az 1 700 000 Ft-ot csak költségnek ismerte el 1992-es évre, de nem fogadta el ennek 20%-át előzetesen felszámított áfaként annak ellenére, hogy megfelelő bizonylatok alapján a felperes arra valóban jogosult lett volna 1992-ben, 1993. január hó 1-jétől azonban az áfa-tv 64. §-ának (1) bekezdése szerint ez a jog már csak az értékesítés időpontjához volt köthető. A teljes gazdasági esemény azonban felperes 1992. évi könyveléséből, bevallásaiból teljes mértékben kimaradt, az adásvételi szerződés alapján pedig áfa levonására nem jogosult, a felvásárlási számlákat pedig utólag készítették el.
A felperes keresetében kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és alperes perköltségben történő marasztalását. Indokolásaként előadta, hogy a társaság 1992-es évben 1 600 000 Ft értékben vásárolt egy kisgéphajót, valamint 100 000 Ft értékben egy utánfutót. Tevékenységi körében szerepel a "használttermék kereskedelmi jellegű forgalmazás", jogosult volt arra is, hogy az általa felvásárolt hajót, illetve utánfutót továbbértékesíthesse. Ezen tény alapján viszont a társaságra is érvényes az áfa-tv 62. §-a, mely szerint a használt termék felvásárlásakor az átvevő adóalany jogosult a felvásárolt termék árának meghatározott részét előzetesen felszámított adóként figyelembe venni a 6. sz. melléklet szerinti számítási módszerrel. Ezt azonban az ellenőrzés során az adóhatóság nem vette figyelembe, az eladásra viszont felszámították az áfát.
Álláspontja szerint a revíziónak a visszaigénylő, illetve felszámítandó áfát kompenzálnia kellett volna, ehelyett a bruttó árra (1 710 000 Ft) számolta rá a 25%-os áfát.
Az alperes továbbá nem tett eleget az Art. 51. §-ának (4) bekezdésében foglaltaknak sem, mivel meg sem kísérelte az adózó javára szolgáló tényeket felderíteni. Az alperes eljárása nem volt következetes, mivel 1992-es évre a megvásárolt eszközöket nem használt termék felvásárlásának tekintette, hanem tárgyi eszköznek, mely esetben amortizációt lehetett volna elszámolni, nem pedig az 1992. évi költségeket megnövelni. Ebben az esetben az 1993-as év vonatkozásában a vásárlásokat tárgyieszköz-beszerzésnek kellet volna tekinteni, ezzel szemben az adóhatóság 1993-as adóévben a használt termék felvásárlására, illetve továbbértékesítésére vonatkozó hatályos áfa-tv szabályait alkalmazta.
A társaság mulasztást csak annyiban követett el, hogy 1992-ben elmulasztotta a könyveiben rögzíteni a beszerzéseket, emiatt mulasztási bírság kiszabása lehetett volna indokolt, nem pedig adóhiány megállapítása.
Az alperes ellenkérelmében a határozatában kifejtett jogi álláspontját változatlanul fenntartotta és kérte a kereset elutasítását, a felperes perköltség megfizetésére történő kötelezését.
Állítása szerint nem helytálló a felperes hivatkozása arra, hogy az adóhatóság 1992-es adóévben nem tárgyi eszköznek tekintette a felperes által megvásárolt gépeket, ugyanis a felperes a vizsgálat számára tárgyieszköz-nyilvántartást bemutatni nem tudott és a vásárolt hajót és utánfutót tárgyi eszközként nem aktiválta. Ennek következtében az adóhatóság a vásárlást tárgyieszköz-beszerzésnek nem minősítette, így az amortizáció elszámolására sem volt lehetősége.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás rámutat, hogy a felperes egyszerűsített mérleget készítő vállalkozás, ezért a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv 15. §-ának (8) bekezdése értelmében az árbevételt, a bevételt és a költségeket - az értékcsökkenési leírás kivételével - a pénz tényleges beérkezése és kifizetése időszakában köteles a könyvekben elszámolni.
A rendelkezésre álló iratanyag tanúsága szerint a felperes 1992. június 21-én kelt adásvételi szerződés alapján T. Ernő magánszemélytől 1 600 000 Ft vételárért kisgéphajót vásárolt, míg D. Sándor magánszemélytől 100 000 Ft-ért egy utánfutót. A csatolt adásvételi szerződések 4., illetve 3. pontjaiban rögzítésre került, hogy a vételár az átadás időpontjában átadásra került, azaz az adásvételi szerződés aláírásának napján. Ehhez képest a felperesnél kiadási pénztárbizonylat 1993. május 20-án került kiállításra T. Ernő javára szólóan 1 700 000 Ft-ról, annak ellenére, hogy a felperes tőle csak a kisgéphajót vásárolta 1 600 000 Ft-ért. A kiadási pénztárbizonylaton az összeg átvevőjének aláírása nem szerepel, mindezek azt igazolják, hogy a bizonylat nem a pénzátadás időpontjában, hanem utólag került kiállításra.
A felperes 1992-es adóévben a könyveiben ezen vásárlásait nem rögzítette, és a kifizetésnek költségkénti elszámolása is kimaradt 1992-ben. A felperes a beszerzést terhelő előzetesen felszámított forgalmi adót sem szerepeltette 1992. évi bevallásában annak ellenére, hogy erre, mint ténylegesen használt terméket forgalmazó jogosult lett volna.
A bíróság álláspontja szerint az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy amennyiben a felperes ezen jogügyeletét használt termék felvásárlásának tekintette, úgy felvásárlási jegyet kellett volna kiállítania, amelyre azonban a gazdasági esemény időpontjában nem került sor, és a felperes által az ellenőrzés folyamán becsatolt "felvásárlási számlák" utólag készülhettek.
A felvásárlási jegyek későbbi kiállítását bizonyítja az a számlában feltüntetett eladói nyilatkozat, miszerint kijelenti, hogy nem adóalany. Az 1992-ben hatályban lévő módosított 1989. évi XL. tv 45. §-ának (2) bekezdése követelményként nem írta elő az eladó ilyen irányú nyilatkozattételét, ennélfogva az az 1992-ben kiállított felvásárlási jegyeken nem is szerepelhetett volna.
Az alperes továbbá helyesen mutatott rá arra is határozatában, hogy érthetetlen túlbiztosítás lenne, hogy egy adásvétel alkalmával párhuzamosan a felperes adásvételi szerződést és felvásárlási számlát is kiállítson annak ellenére, hogy gazdasági esemény a felperes könyvvezetésében csak következő évben került rögzítésre, a megvásárolt termékek továbbértékesítésekor, és akkor is csak egy összegben áfa-tartalom elkülönítése nélkül.
A felperes továbbá 1992-ben - az előadása szerinti kiállításkor - előre nem láthatta az 1993. január 1-jétől hatályba lépet 1992. évi LXXIV. tv 53. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, ehhez képest mégis az 1993-as évre hatályos törvény szerint járt el. Ezen körülmények ésszerű mérlegelése után az-adóhatóság nem is juthatott más megállapításra, minthogy a felperes által bemutatott felvásárlási számlák 1993-ban kerültek kiállításra.
Az 1992-ben módosított 1989. évi XL. tv 35. §-ának (2) bekezdése szerint - figyelemmel a különszabályozottság hiányára - az általános szabályok alapján eljárva az ellenérték megfizetésének napján jogosult az előzetesen felszámított adó levonására a felperes.
A fenti szabály 1993-ban az 1992. évi LXXXIV. tv hatálybalépésével megváltozott és a hatályos áfa-tv 64. §-ának (1) bekezdése értelmében az átvevő adóalany adólevonási jogának keletkezési időpontja megegyezik a felvásárolt használt termék értékesítése utáni adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjával.
A felperest az áfa-tv 16. §-ának (1) bekezdése értelmében valamennyi értékesítése után áfa-fizetési kötelezettség terheli, melynek az 1992-ben beszerzett eszközök továbbértékesítése során nem tett eleget, azokat áfa felszámítása nélkül számlázta ki a vevő felé. Az üzlet közvetítéséért a vevő felé üzletszerzői jutalékként külön 10 000 Ft is leszámlázásra került, szintén áfa felszámítása nélkül.
Az alperes törvényes járt el, amikor határozatában ezen értékesítések után az áfa-tv 28. §-ának (1) bekezdésében foglalt 25%-os adómérték alkalmazásával áfa-különbözetet állapított meg a felperes terhére.
A felperes hivatkozásával ellentétben 1993-ban az előzetesen felszámított áfa-tartalom elszámolására már nem jogosult az 1992. évi adásvételi szerződés alapján, és ugyanúgy nincs helye az elszámolásnak az utólag kiállított felvásárlási számlák alapján.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásával -, helyes indokainál fogva helybenhagyta.
(Békés Megyei Bíróság I.Pf.20.275/1996. sz.)