adozona.hu
AVI 1996.7.87
AVI 1996.7.87
A nyilvántartásban nem szereplő társaság nem adóalany [1992. évi LXXIV. tv 4. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per adatai szerint a felperes 1993. év folyamán ipari tüzelőolajat vásárolt összesen 48 690 liter mennyiségben a V. és Tsa Kereskedelmi és Szolgáltató Bt-től valamint az S. Kft.-től.
Az APEH megyei igazgatósága az 1994. augusztus 26-án kelt határozatával l 091 000 Ft fogyasztási adó, 767 000 Ft áfa-hiányt és az l 558 000 Ft adóhiány után 779 000 Ft adóbírságot és 408 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.
Az alperes az 1994. november 29-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot hel...
AVI 1996.7.87 A nyilvántartásban nem szereplő társaság nem adóalany [1992. évi LXXIV. tv 4. § (1) bek.].
A per adatai szerint a felperes 1993. év folyamán ipari tüzelőolajat vásárolt összesen 48 690 liter mennyiségben a V. és Tsa Kereskedelmi és Szolgáltató Bt-től valamint az S. Kft.-től.Az APEH megyei igazgatósága az 1994. augusztus 26-án kelt határozatával l 091 000 Ft fogyasztási adó, 767 000 Ft áfa-hiányt és az l 558 000 Ft adóhiány után 779 000 Ft adóbírságot és 408 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.
Az alperes az 1994. november 29-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás szerint a felperes 1993. november és december hónapokban olyan szállítóktól vásárolt ipari fűtőolajat, amelyek sem a cégbíróság, sem az adóhatóság nyilvántartásában nem szerepeltek. Hivatkozott az 1992. évi LXXIV. törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontjára, amely szerint az előzetesen felszámított adó akkor vonható le, ha a termékértékesítés során az adóösszeget egy másik adóalany hárította át. A 35. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a levonási jog kizárólag az adó összegét hitelesen igazoló dokumentum alapján gyakorolható. Megállapította a határozat, hogy nem létező szállító által kibocsátott számla nem hiteles ún. fiktív számla, amelyre az adólevonási jog alapítása nem jogszerű.
Hivatkozott még az 1991. évi LXXVIII. törvény 4. §-a (1) bekezdésének b) pontjára, amelynek értelmében a nem adóalanytól beszerzett termék esetében a fogyasztási adót a vevő fizeti meg. A törvény nem tesz különbséget a szerint, hogy a vevő tudatában volt-e vagy sem annak, hogy az értékesítést végzők nem adóalanyok.
A felperes keresetében a határozat felülvizsgálatát kérte, mert álláspontja szerint az adólevonási jogát jogszerűen gyakorolta. Előadta továbbá, hogy a felperesnek nem volt kötelessége annak vizsgálata, hogy a számlát kiállító szállító szerepel-e az adóhatóság, illetőleg a cégbíróság nyilvántartásában.
A városi bíróság 1995. február 27-én kelt ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta és elrendelte a felperes terhére megállapított l 091 000 Ft fogyasztásiadó-hiány, 467 000 Ft általános forgalmiadó-hiány, valamint 779 000 Ft adóbírság és 408 000 Ft késedelmi pótlék törlését.
Fellebbezés folytán a megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az indokolásban leszögezte, hogy az elsőfokú bíróság az 1990. évi XCI. törvény 9. §-ában foglaltakból tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a V. és Tsa Kereskedelmi és Szolgáltató Bt., illetve az S. Kft. elnevezésű társaságok - annak ellenére, hogy az Adózók Országos Nyilvántartásában és Cégnyilvántartásban nem szerepelnek - adóalanynak tekinthetők. Ezen társaságok a hivatkozott bejegyzések hiányában - mint jogi személyek, illetve adóalanyok - nem léteznek. Ezen álláspontot támasztja alá az 1991. évi LXXVIII. törvény 4. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés is.
Tévesnek találta továbbá az elsőfokú bíróság azon álláspontját is, hogy a számlák alakilag és tartalmilag hitelesek. Jelen esetben a perben vitatott számlákról ez nem állapítható meg, hiszen valamennyinek nem létező társaság a kiállítója, így a számlát kiállító társaságok nem tekinthetők az 1991. évi LXXVIII. törvény 3. §-ának a) pontja szerinti adóalanynak, ezért a fogyasztási adó a 4. § (1) bekezdésének b) pontja alapján a vevőt, tehát a felperest terheli.
A felperes a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság ítélete ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, mert az jogszabálysértő.
A jogszabálysértést a következőkben jelölte meg.
A felperes által a jogügylet során elfogadott számla mindenben megfelel a Szvt. 84. §-ának (1) bekezdésében előírt rendelkezéseknek. Ez a számla tartalmilag nem hiteltelen, hanem hamis. A hamis számla kiállításáért értelemszerűen az azt kiállító felel. A hamis számlák hamis voltát megállapítani nem állt módjában, de erre nem is kötelezhető a felperes, mert ilyen jogszabály nincs.
A hamis számla kiállításáért az 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban. Szvt.) 88. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a számla kiállítója a felelős. Az adóhatóság tehát e jogszabály értelmében jogtalanul járt el, amikor a törvény megsértője helyett a mindenben jogszerűen eljáró felperest marasztalta.
A számlák a felperes szempontjából hitelesek, tartalmuk is valódi, hiszen ténylegesen a számla tartalmának megfelelően ment a jogügylet teljesedésbe.
Az alperes ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a Polgári perrendtartásról szóló - az 1992. évi LXVIII. törvénnyel módosított - 1952. évi III. törvény 275/A. §-a alapján a bíróságnak az a feladata, hogy megvizsgálja, miszerint a jogerős ítélet a felperes által hivatkozott [Pp. 270. § (1) bekezdés] jogszabálysértést tartalmazza-e vagy sem.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a felülvizsgálati kérelem érvelésében foglaltakat. Az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: áfa-tv) 4. §-ának (1) bekezdése szerint az a természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet minősül adóalanynak, aki saját neve alatt szerezhet jogokat, végez gazdasági tevékenységet.
A fentiek alapján a V. és Tsa Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. és az S. Kft. nem létező gazdasági társaságként adóalanynak nem tekinthető, ekként az áfa-tv szerint számlát sem állíthatott ki. A perben a felperesnek nem sikerült az alperes e tárgyban tett megállapításait cáfolni, és a fent hivatkozott cégek jogalanyiságát bizonyítani. Miután a perben szereplő társaságok nem tekinthetők adóalanynak, ezért az 1991. évi LXXVIII. törvény 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a fogyasztási adó is a felperest terheli.
A per adatai szerint a felperes olyan fiktív számlára alapította adólevonási és áfa-visszaigénylési jogát, amelyen a számlakibocsátó nem létező gazdasági társaság volt. Egy nem létező fantomcég pedig nem lehet adóalany. Az általa kibocsátott számla pedig sem alakilag, sem tartalmilag nem felel meg a valóságnak. Márpedig a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (Szvt.) 84. §-ának (2) bekezdése szerint a számviteli bizonylatnak alakilag és tartalmilag is hiteleseknek és helytállóknak kell lenniük.
Az alaki és tartalmi kellékek között a bizonylatot kiállító gazdálkodó megjelölése is szerepel. [Szvt. 85. § (1) bekezdés b) pont]
Miután a V. és Tsa Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. és az S. Kft. nem létező cég, így a felperes az áfa visszaigénylésére nem volt jogosult az áfa-tv 32. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak miatt. A felperes által a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi hivatkozásai érdemben csak akkor lennének megfelelőek, ha a perben szereplő bt. és kft. valóban létező gazdasági társaság lett volna. A perben azonban ennek ellenkezője nem nyert bizonyítást. Ezért helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a keresetet elutasította.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság sem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet megváltoztatását indokolná.
(Legf. Bír. Kfv. II. 27.844/1995. sz.)