adozona.hu
AVI 1996.5.69
AVI 1996.5.69
A mentesítésről rendelkező adóhatározat felülvizsgálata során - vita esetén - tisztázni kell, hogy a mentesítés mely időszakra vonatkozik (1990. évi XCI. tv 31. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága 1992. március 26-án kibocsátott fizetési meghagyásában az 1991. évi adókötelezettség alapján a felperes terhére havonta kétszer 210 000 Ft adóelőleget vetett ki. A fizetési meghagyás rögzíti, hogy a felperes ezen adóelőleget az 1993. évre vonatkozó fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig köteles fizetni.
A felperes 1992. március 31-én fellebbezés megjelölésű beadványában 1992. évre vonatkozóan kérte társasági adóelőleg fizetése alóli mentesítését.
Az APEH megyei...
AVI 1996.5.69 A mentesítésről rendelkező adóhatározat felülvizsgálata során - vita esetén - tisztázni kell, hogy a mentesítés mely időszakra vonatkozik (1990. évi XCI. tv 31. §).
Az APEH megyei igazgatósága 1992. március 26-án kibocsátott fizetési meghagyásában az 1991. évi adókötelezettség alapján a felperes terhére havonta kétszer 210 000 Ft adóelőleget vetett ki. A fizetési meghagyás rögzíti, hogy a felperes ezen adóelőleget az 1993. évre vonatkozó fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig köteles fizetni.A felperes 1992. március 31-én fellebbezés megjelölésű beadványában 1992. évre vonatkozóan kérte társasági adóelőleg fizetése alóli mentesítését.
Az APEH megyei igazgatósága 1992. május 13-án kelt és első fokon jogerőre emelkedett határozatában a felperest 1992. évben mentesítette társasági adóelőleg-fizetési kötelezettsége alól. Ezt követően 1992. május 28-án a felperes önellenőrzést végzett az 1991. évi társaságiadó-bevallás tekintetében, amelynek alapján 1991. évi adókötelezettsége 2 516 660 Ft-tal csökkent.
A felperes 1993 decemberében észlelte, hogy 1993. januártól májusig előírásra került a havi kétszeri 210 000 Ft adóelőleg, annak ellenére, hogy tudomása szerint ezen időszakra is mentesült a társaságiadó-előlegfizetési kötelezettség alól. Ezért az előírás törlését kérte. Az APEH megyei igazgatósága a kérelmet elutasította.
Az APEH Z. Megyei Igazgatósága 1994. október 8-án fizetési értesítést állított ki a felperes részére, amelyben közölte, hogy 1993. évre vonatkozó napi pótléklista alapján összesen 789 000 Ft késedelmi pótlékot köteles megfizetni. Egyben tájékoztatta arról, hogy amennyiben a fizetési értesítéssel nem ért egyet, a közléstől számított 15 napon belül egyeztetési lehetőséget kérhet.
Az iratokhoz csatolt jegyzőkönyv tanúsága szerint a felperes 1994. december 15-én egyeztetésen vett részt az APEH megyei igazgatósága adókönyvelési és pénzforgalmi osztályán.
A felperes 1995. január 19-én kelt beadványában a késedelmi kamat méltányosságból való törlését kérte, illetve 1995. január 27-én kelt nyilatkozatában ezen kérelmét megerősítette.
Az APEH adóügyi főosztálya adóeljárási osztálya 1995. április 25-én kelt határozatában a fizetési értesítést megváltoztatta és a késedelmi pótlék összegét 742 000 Ft-ban állapította meg. Döntését azzal indokolta, hogy bár 1992. évben az adóelőleget az adóhatóság eltörölte, a felperes 1993. év I. félévére ezzel a lehetőséggel nem élt, az esedékesség előtt nem kérte az adóelőleg módosítását, ezért jogszerűen került előírásra 1993. január és július között a havi kétszeres 210 000 Ft előleg. Így a késedelmi pótlék nem törölhető. A késedelmi pótlék összegváltozásának indoka az, hogy az 1992. évi áfa önellenőrzése nem került figyelembevételre.
A felperes kérte, hogy a bíróság a másodfokú adóhatósági határozatot helyezze hatályon kívül és kötelezze az alperest a megfizetett 742 000 Ft késedelmi pótlék visszautalására.
Az alperes a kereset elutasítására tett indítványt.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az indokolás rámutat, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 31. §-ának (1) bekezdése szerint e törvény vagy adót megállapító törvény adóelőleg-fizetési kötelezettséget írhat elő, amelynek összegét az adóhatóság az előző adóévre vonatkozó adóbevallást, illetőleg törvényben előírt bejelentést követő 30 napon belül fizetési meghagyásban közli. Jogszabály előírhatja az adóelőleg-fizetési kötelezettségnek önadózás útján történő teljesítését is.
A 31. § (2) bekezdése kimondja, hogy az adózó az előírt adóelőleg módosítását kérheti az adóhatóságtól, ha előlegét előző időszak (év, negyedév, félév) adatai alapján fizeti, és számításai szerint adója nem éri el az előző időszak adatai alapján fizetendő adóelőleg összegét.
A 31. § (4) bekezdése értelmében az (1) bekezdés szerinti adóelőleg módosítását az esedékesség időpontját megelőzően lehet kérni.
A 67. § (1) bekezdése szerint az adó késedelmes megfizetése esetén az esedékesség napjától a költségvetési támogatásnak az esedékesség előtt történő igénybevétele esetén az esedékesség napjáig késedelmi pótlékot kell fizetni.
A 68. § (1) bekezdése alapján nem kell késedelmi pótlékot fizetni arra az időszakra, amelyre az adózó a késedelmét igazolta.
Az Art. 1. §-ának (2) bekezdése szerint az adózó és az adóhatóság e törvénynek és más törvényeknek megfelelően gyakorolhatja jogait és teljesíti kötelezettségeit. Ha a törvény az adóhatóságot mérlegelésre jogosítja fel, azt csak a felhatalmazás céljának megfelelően, a törvényes keretek között gyakorolhatja.
Az 1. § (5) bekezdése kimondja, hogy az adóhatóság az adózónak a törvények megtartásához szükséges tájékoztatást megadja, az adóbevallás, az adóbefizetés rendjét vele megismerteti, az adózót jogainak érvényesítésére figyelmeztetni. Az adózó köteles a jogait jóhiszeműen gyakorolni és elősegíteni az adóhatóság feladatainak végrehajtását.
Az 1. § (6) bekezdése értelmében az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényekben, illetve e törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést engedélyez.
A 84. § (1) bekezdése szerint, ha az adóhatóság megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált határozata jogszabálysértő, a határozatát az adózó terhére a határozat közlésétől számított egy éven belül, az adózó javára az adó megállapításához való jog elévüléséig módosítja vagy visszavonja. A megállapításhoz, a visszaigényléshez való jog elévüléséig módosítja vagy visszavonja a határozatát az adóhatóság akkor is, ha azt törvény előírja.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi L törvény 61. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy ha az államigazgatási szerv megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált határozata jogszabályt sért, a határozatot módosítja vagy visszavonja.
A 61. § (2) bekezdése szerint az államigazgatási szerv az ügyfél jogorvoslati kérelme esetén a határozatot akkor is módosítja vagy visszavonhatja, ha a jogorvoslati kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve, hogy az ügyben nincs ellenérdekű fél.
A 61. § (3) bekezdése értelmében a határozat módosítására vagy visszavonására az államigazgatási szerv csak egy ízben, a határozat közlésétől számított egy éven belül jogosult.
Az Art. Záró rendelkezései 24. §-ának (1) bekezdése szerint ez a törvény 1995. január 1. napján lép hatályba.
A 24. § (3) bekezdése értelmében e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben.
Az Art. 86. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az adóhatóság másodfokú jogerős érdemi határozatát a bíróság az adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi, és ha szükséges, az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint vitathatatlan, hogy az adózás rendjéről szóló jogszabály részletszabályai alapján az adóhatóság jogszerűen járt el, amikor a felperes késedelmi pótlék méltányosságból történő törlésére irányuló kérelmét elutasította. Méltányossági jogkörben hozott döntésesetében a döntés mikéntjét a bíróság sem vizsgálhatja, illetve bírálhatja felül. Figyelemmel azonban a felperes részéről végrehajtott 1992. májusi önrevízióra, valamint az azt követően is folyamatban lévő eljárásokra, a bíróság azt az álláspontot foglalta el, hogy nem a késedelmi pótlék méltányosságból való törlésének van helye, hanem az Art. fent idézett 68. §-ának (1) bekezdése alapján az állapítható meg, hogy a felperes az 1993. január-július közötti időszakra kivetett társasági adóelőleg-fizetési kötelezettségének elmulasztását 1993. évre megfelelően igazolta, így ezen időszakra késedelmi pótlékot fizetnie nem kell. A felperes ugyanis az 1992. évre vonatkozó mentesítési eljárást követően, miután értesült a hátralék felszámításáról, 1993. december 27-én kérelemmel fordult az elsőfokú adóhatósághoz, amelyből kitűnt, hogy a felperes az 1993. évben jóval kisebb volumenű gazdálkodást folytatott, 1992. év végére nagy összegű túlfizetés keletkezett társasági adónemben. Ezen körülményekből az adóhatóság által vezetett nyilvántartások alapján kitűnhetett az is, hogy a felperes már 1992 májusában önellenőrzést végzett, és az önellenőrzés eredményeként módosult az 1992. március 26-án kivetett társaságiadó-előleg alapja is. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az önellenőrzés közvetlenül érintené a jogerős fizetési meghagyásban kivetett társaságiadó-előleg összegét. Az adóelőleg összegét közlő fizetési meghagyás ellen ugyanis az általános szabályok szerint van helye jogorvoslatnak. A jogerős fizetési meghagyás pedig végrehajtható okirat, amelynek alapján a következő fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig áll fenn előlegfizetési kötelezettség. Így önmagában az önellenőrzés a fizetési meghagyásban előírt adóelőleg összegét nem módosítja. ("Adójog" - Kommentár a gyakorlat számára, Szerkesztő: dr. Szolnoki Béla, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 1994., "Az adózás rendje" 121. oldal.)
A fenti körülményt az adóhatóság eljárása során figyelmen kívül hagyta, hiszen elutasító döntését csupán arra alapozta, hogy a társaságiadó-előleg összegét jogerős fizetési meghagyás írta elő, amely alól 1993. évre a felperes nem mentesült és ezen időszakra az esedékesség előtt nem is terjesztett elő adóelőleg-módosítási kérelmet. A méltányos eljárás alapelvéből az következik, hogy miután az adóhatóság által elfogadott önellenőrzés folytán a felperes 1991. évi társasági adója - tehát a jogerős fizetési meghagyás alapja - nagymértékben csökkent, a nem valós kötelezettséget előíró jogerős fizetési meghagyásban szereplő társaságiadó-előleg előírása is indokolatlanná vált, amelyet az adóhatóságnak az önellenőrzés, illetve a mentesítési eljárás kapcsán észlelnie kellett volna és a jogerős fizetési meghagyásról szóló határozatot a felperes kérelmének valós tartalma alapján módosítania kellett volna.
A leírtakra tekintettel jogszabálysértően járt el az adóhatóság, amikor a felperes méltányossági kérelmének elbírálásakor nem észlelte, illetve vizsgálta azokat a körülményeket, amelyek a felperes mulasztását az Art. 68. §-ának (1) bekezdése értelmében igazolttá teszik.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A fellebbezés megalapozatlan.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, az elsőfokú ítélet érdemével, valamint - az alábbi kiegészítéssel és módosítással - annak indokaival.
Mindenekelőtt azt kell leszögezni - miként az a felülvizsgált alperesi határozat indokolásában, illetőleg az alperes nyilatkozatában is helyesen van rögzítve -, hogy a felperesnek az eljárást megindító kérelme tartalma szerint nem méltányossági kérelem volt, lévén a felperes azt állította, miszerint a kérdéses pótlékszámítási időszakban adóelőleg-fizetési kötelezettsége valójában nem volt. (A per alapját képező adóhatósági eljárás tehát tévesen felszámított késedelmi pótlék kérelemre való törlése iránti eljárásként kezelendő.) Érdektelen a perben ennélfogva az, hogy a késedelmi pótléknak az Art. 82. §-a szerinti mérséklése, illetőleg elengedése feltételei fennálltak van sem.
A másodfokú bíróság nézete szerint téves az elsőfokú bíróság azon álláspontja is, hogy az adózó késedelmét a vonatkozó időszakra igazolta, s ezért késedelmi pótlékot nem kell fizetnie. (Ugyanakkor az alperesi fellebbezés sem helytálló abban a tekintetben, hogy az alkalmazandó jogszabályhely értelmében igazolásnak csak akkor lett volna helye, ha a késedelmet elháríthatatlan külső ok idézte elő. E rendelkezés ugyanis az alperesi határozat meghozatalakor nem volt hatályos.) A késedelmet akkor lehetne igazoltnak tekinteni, ha a felperes a kérdéses időszakra az adóelőleg megfizetésére köteles lett volna, azonban e kötelezettségének valamely neki fel nem róható oknál fogva nem tudott volna eleget tenni. A perbeli esetben a másodfokú bíróság álláspontja szerint ez a helyzet nem állt fenn. A másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az APEH megyei igazgatósága 1992. május 13-án kelt, a felperest a társasági adóelőleg fizetése alól mentesítő határozata - a határozat nem egyértelmű szövegezése folytán -, akként értelmezendő, hogy a mentesítés az újabb adóelőleget közlő fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig terjedő teljes időszakra kiterjedt.
A felperes az APEH megyei igazgatósága 1992. március 26-án kelt - a társasági adó tekintetében az adóelőleget kivető - fizetési meghagyása kapcsán írt, fellebbezésnek címzett, valójában az előírt adóelőleg megfizetése alóli teljesítést célzó kérelmében formailag valóban csak az 1992. évre vonatkozó mentesítést kérte. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az alapul szolgáló fizetési meghagyáson feltüntetettek szerint a fizetési meghagyás tárgya: "társasági adó és állami vagyoni részesedés 1992. évi előlegének kivetése." (A fizetési meghagyás ugyanakkor tartalmazza, hogy a további előlegeket folyamatosan a következő, 1993. évre vonatkozó fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig kell fizetni.)
Az APEH megyei igazgatósága 1992. május 13-án kelt, a társaságiadó-előleg fizetése alól a felperest mentesítő határozata a fizetési meghagyás tárgyához igazodóan tartalmazza azt a kitételt, miszerint a társaságiadó-előleg fizetése alól a felperest "1992. évben" mentesíti, illetőleg, hogy - az indokolásban - "mentesítettem az 1992. évi társaságiadó-előleg fizetése alól."
Miként a fizetési meghagyás "1992. évi előleg kivetése" kifejezésén annak tartalma szerint nem a naptári évet, hanem a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 18. §-ának (2) bekezdése szerinti időszakot kell valójában érteni, akként a mentesítő határozat is a jogszabály szerinti adóelőleg-fizetés teljes időszakára szóló mentesítésnek értelmezendő az Art. 1. §-ának (5) és (6) bekezdésében foglalt alapelvek alapján. A mentesítő határozatból - összevetve azt a fizetési meghagyással - nem tűnik ki egyértelműen az, hogy a mentesítés nem terjedt ki a teljes jogszabály szerinti adóelőleg-fizetési időszakra. A mentesítő határozat semmiféle utalást nem tartalmazott arra nézve, hogy a fizetési meghagyás az 1993. évre - a mentesítés elmaradása folytán - továbbra is hatályos, illetőleg nem figyelmeztette a felperest arra, hogy a kivetett adóelőleget 1993-ban az újabb fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig fizetnie kell.
Egyébként a fellebbezési eljárásban a felperes által becsatolt 1993. évi adóellenőrzési jegyzőkönyvek tartalma is azt igazolja, hogy az adóhatóság a felperessel azonosan a teljes adóelőleg-fizetési időszakra - nem pedig az 1992. naptári évre - tekintette mentesnek az adóelőleg-fizetési kötelezettség alól a felperest. A mentesítő határozat a fizetési meghagyással összevetve, együtt értelmezve tehát az adott adóelőleg fizetésének teljes időszakára vonatkozó mentesítésként értelmezendő, következésképpen a felperessel szemben ezen adóelőleg 1993. évi megfizetésének elmaradásából eredően felszámított késedelmi pótlék tévesen felszámított pótléknak tekintendő, amely - a megismételt adóhatósági eljárásban - törlendő.
(Zala Megyei Bíróság 3.Kpf.21.226/1995. sz.)