adozona.hu
AVI 1996.4.56
AVI 1996.4.56
A jövedéki alany felelőssége a háztartási tüzelőolaj jövedéki ellenőrzés alóli elvonása esetén vétkességre, illetve felróhatóságra tekintet nélkül fennáll [1993. évi LXIII. tv 70. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú vámhatóság a felperes által üzemeltetett üzemanyagtöltő állomáson utalványelszámolást végzett A HTO-utalványok felülvizsgálata során megállapítást nyert, hogy 7 db 100 literes címletű utalványt hamisított, amelyekre tüzelőolajat szolgált ki a felperes.
A felperest jövedéki törvénysértés elkövetése miatt 68 250 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte a vámhatóság.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1994. május 5. napján kelt határozatával - a másodfokú eljárásban ki...
A felperest jövedéki törvénysértés elkövetése miatt 68 250 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte a vámhatóság.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1994. május 5. napján kelt határozatával - a másodfokú eljárásban kirendelt igazságügyi okmányszakértő szakvéleménye alapján - helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási szerv határozatát, a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Jtv.) 66. §-ának (1) bekezdése és 67 §-ának f) pontja alapján.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.
A városi bíróság az ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában a Jtv. 4. §-ának (2) bekezdése alapján megállapította, hogy nem elegendő pusztán a kiszolgálás tényének megállapítása a közigazgatási határozatban, hanem szükséges annak tisztázása is, hogy a felperes, illetve alkalmazottja tudta (vagy tudnia kellett volna) azt, hogy a perbeli utalványok hamisítottak. Tekintettel arra, hogy szakértő állapította meg az utalványok hamisságát, a felperes kellő körültekintés mellett sem tudta, hogy hamis utalványra szolgált ki, ezért jövedéki törvénysértést sem követett el.
Az alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Ítéletének indokolásában - a 11/1993 (VII. 1.) IKM-PM együttes rendelet 7. §-ára is hivatkozva - rámutatott, hogy az elszámolást végző pénzügyőrök sem találtak hamis utalványt, továbbá, hogy szakértő állapította meg az utalványok hamisságát. Ez megerősíti azt a tényt, hogy a felperes alkalmazottai kellő körültekintés mellett sem tudtak arról, hogy hamis utalványra szolgáltak ki.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok tévesen értelmezték és alkalmazták a Jtv. rendelkezéseit. A felperes felelőssége a Jtv. 4. §-ának (1) bekezdése és 67. §-ának f) pontja alapján megállapítható.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az indokolás rámutat, hogy a Jtv. 4. §-ának (1) bekezdése értelmében a jövedéki tevékenység alanya az a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet és természetes személy, amely (aki) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat és saját nevében, kockázatára jövedéki tevékenységet végez.
E rendelkezés alapján a felperes, mint a jövedéki terméket forgalmazó üzemanyagtöltő állomás üzemeltetője - nem vitatottan - a jövedéki tevékenység alanya.
A Jtv. 70. §-ának (1) bekezdése szerint a jövedéki bírságot az a jövedéki alany vagy az a jövedéki engedéllyel nem rendelkező szervezet, természetes személy köteles megfizetni, amelynél (akinél) a jövedéki ellenőrzés feltárta, hogy a 66. § (1) bekezdésében meghatározott cselekményt elkövette.
A Jtv. hivatkozott rendelkezései alapján megállapítható, hogy a felperes felelőssége a háztartási tüzelőolaj jövedéki ellenőrzés alóli elvonásáért vétkességére, illetve felróhatóságára tekintet nélkül fennáll, mert a 4. § (1) bekezdése alapján tartozik a törvény hatálya alá. A felperesre tehát a Jtv. 4. §-ának (2) bekezdése nem vonatkozik, az e rendelkezés hatálya alá tartozók felelőssége valóban vétkességük esetén állapítható meg.
A kifejtettek értelmében tévedtek tehát a perben eljárt bíróságok, amikor döntésüket, jogi álláspontjukat a Jtv. 4. §-ának (2) bekezdésére alapították. Ezért az alperes és az elsőfokú vámhatóság határozata nem sértett jogszabályt a jövedéki bírság kivetésével.
A Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy a 11/1993. (VII. 1.) IKM-PM együttes rendelet 7. §-ában foglaltak vizsgálata a felperes esetében szükségtelen, mert felelőssége ettől függetlenül fennáll.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.848/1995. sz.)