adozona.hu
AVI 1996.3.44
AVI 1996.3.44
Ügyazonosság hiányában a vámhatóság az 5 éves elévülési időn belül vámfizetési kötelezettséget megállapíthatja [Áe. 61. § (3) bek., 1966. évi 2. tvr. 13. § (1) bek.]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1991. évben különféle bútorokat, konyhai textíliákat és ágynemű-garnitúrát importált Romániából és azok belföldi forgalom számara való vámkezelését kérte a Debreceni Vámhivatalnál Vám '91. árunyilatkozaton 45.520 kódszámmal, mint államközi szerződés keretében rubelelszámolásban beérkező vámmentes vámárut. Az importengedélyek a belföldi forgalom számára való vámkezelés alkalmával bemutatásra kerültek a rubel vételárat tartalmazó számlákkal együtt.
Az elsőfokú vámhivatal a vámkezelé...
Az elsőfokú vámhivatal a vámkezelését a kérelemnek megfelelően elvégezte, majd 1992. évben a felperesnél utólagos ellenőrzést tartott, melynek során megállapította, vagy a vámáruk nem államközi szerződés keretében és nem rubelellenértékért, hanem barterügylet keretében kerültek behozatalra, a vámmentes vámkezelés nem volt szabályszerű, ezért vámot, vámkezelési díjat, statisztikai illetéket, valamint vámbírságot szabott ki.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1993. február 5-én kelt 2. 306/1-1993. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta és a felperest 3 134 932 Ft vám, 758 672 Ft vámkezelési díj, 1 237 487 Ft statisztikai illeték és 1 832 040 Ft bírság megfizetésére kötelezte.
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Állította, hogy az alperesi határozat jogszabálysértő, mert a vámhatóság ugyanazon okiratok alapján vámkötelesnek minősítette a korábban általa vámmentesként kezelt termékeket.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az ítélet indoklásában kifejtettek szerint a felperes a vámnyilatkozataiban feltüntetett kódszámmal jogosulatlanul vette igénybe a vámmentességet, mert az általa kötött megállapodás nem minősül államközi szerződésnek, így a részéről a szerződés alapján behozott vámáruk vámmentes vámkezelésére nem kerülhetett volna sor. Mivel a vámhivatal az 1966. évi 2. tvr. 11. §-ának (4) bekezdése alapján - a rendelkezésre álló 5 éves elévülési időn belül - jogszerűen eljárva állapította meg a felperes vámfizetési kötelezettségét, így az alaptalan keresetet a bíróság elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet - annak helyes indokaira utalással - helybenhagyta, kiegészítve azzal, hogy a felperes alappal nem hivatkozhat arra, hogy a vámmentes vámkezelésre korábban az elsőfokú vámhatóság döntése alapján került sor, mert a vámkiszabás a felperes árunyilatkozatára és kérelmére történt.
A másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését kérte, hivatkozva arra, hogy az illetékes vámhivatalnak az árunyilatkozatot vissza kellett volna utasítania, amennyiben az nem felelt meg a vámjogszabály rendelkezéseinek Állította, hogy a felperes nem tévesztette meg a vámhatóságot, mert a vámáru vámszempontból lényeges körülményei között nem szerepel a vámkezelés milyenségére vonatkozó kérelem, így jogellenes belföldi forgalomba hozatal hiányában a felperes vámfizetésre nem kötelezhető. Álláspontja szerint az 5 éves elévülési hatandó nem alkalmazható, mert a vámkezelési kérelem elbírálása jogkérdés, a vámkezelés és a felülvizsgálat időpontja között pedig ténybeli változás nem következett be, így ügyazonosság következtében jogsértő módon történt a korábbi határozat módosítása az 1957. évi IV. törvény 61. §-ának (3) bekezdésében foglalt feltételek megsértésével.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indokolás rámutat, hogy a vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. tvr. (Vtvr.) 13. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó 1957. évi IV. törvény (Áe.) 61. §-ának (3) bekezdése szerint a határozat módosítására, vagy visszavonására a közigazgatási szerv csak egy ízben, a határozat közlésétől számított egy éven belül jogosult.
A Legfelsőbb Bíróság következetesen folytatott bírói gyakorlata szerint az Áe.</a> ezen rendelkezése az egyazon ügyben történő újabb intézkedésről rendelkezik Az ügy-azonosságnak személyi (ügyfél), tárgyi és ténybeli azonosságon kell alapulnia.
A vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 70. §-ának (2) bekezdése szerint a vámhivatal megtévesztésével történik a vámkezelés, ha a vámfizetésre kötelezett a vámárunak vámszempontból lényeges körülményei tekintetében valótlan árunyilatkozatot ad. A (3) bekezdés a vámszempontból lényeges körülmények között sorolja fel a vámáru jellegét, értékét, valamint minden olyan körülményt, amely a vámfizetést vagy -mentességet befolyásolja.
Jelen esetben a vámmentesség szempontjából döntő jelentősége volt annak a ténynek, hogy a vámárukat a vámáru-nyilatkozattal ellentétben nem államközi szerződés alapján, hanem a vámellenőrzés során ismertté vált külkereskedelmi szerződés alapján importálta a felperes barterügylet keretében.
Erre figyelemmel pedig a vámhatóság - ügyazonosság hiányában - a Vtvr. 11. §-a (4) bekezdésének a) pontja alapján az 5 éves elévülési időn belül a felperes vámfizetési kötelezettségét megállapíthatta.
A felperes részben valótlan árunyilatkozatával a fentiek alapján az eljárt vámhatóságot - a vámáru vámszempontból lényeges körülményét illetően - megtévesztette. Ezért a vámhatóság az Áe. 61. §-a (3) bekezdésének sérelme nélkül az utólagos vámellenőrzés során jogszerűen meghozott határozattal állapította meg a felperes terhére a fizetési kötelezettséget.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv II.26.066/1994. sz.)