adozona.hu
AVI 1995.12.177
AVI 1995.12.177
Az adóalanytól történő vásárlás bizonylata csak számla, illetve egyszerűsített számla lehet. (1994. évi XCI. tv 33. § (2) bek., 1991. évi XVIII. tv 84. § (2) bek.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH igazgatósága, mint elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1994. december 13-án bizonylatolásra, könyvvezetésre és nyilvántartás vezetésére vonatkozó helyszíni ellenőrzést végzett el. Ennek során megállapítást nyert, hogy a felperes nyilvántartásai nem minden esetben a jogszabályban előírt bizonylaton alapulnak. Az elsőfokú adóhatóság ennek következtében határozatában felperes terhére 50 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki.
A felperes a fenti számú határozat ellen fellebbezést nyújtott b...
AVI 1995.12.177 Az adóalanytól történő vásárlás bizonylata csak számla, illetve egyszerűsített számla lehet. [1994. évi XCI. tv 33. § (2) bek., 1991. évi XVIII. tv 84. § (2) bek.]
Az APEH igazgatósága, mint elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1994. december 13-án bizonylatolásra, könyvvezetésre és nyilvántartás vezetésére vonatkozó helyszíni ellenőrzést végzett el. Ennek során megállapítást nyert, hogy a felperes nyilvántartásai nem minden esetben a jogszabályban előírt bizonylaton alapulnak. Az elsőfokú adóhatóság ennek következtében határozatában felperes terhére 50 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki.A felperes a fenti számú határozat ellen fellebbezést nyújtott be az alpereshez mint másodfokú adóhatósághoz, amely azt elutasítva határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatában kifejtette, hogy a felperes árukészletének egy részéről beszerzési bizonylatként számlákat bemutatni nem tudott, árubeszerzéseit vételi jeggyel bizonylatolta. A vételi jegyeket nem szerepeltette a szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartásában, mely vételi jegyek gazdasági társaságoktól mint eladóktól történő árubeszerzés esetén nem minősülnek hiteles bizonylatnak.
A felperes tehát megszegte az 1994. évi XC. tv 2. sz. mellékletének B. 2/p pontjában előírt azon kötelezettséget, miszerint az adózó a szigorú számadás alá tartozó nyomtatványokról nyilvántartást köteles vezetni. E mulasztásaival a felperesi adózó nem tett eleget az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. tv 33. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglaltaknak sem, ennélfogva a törvény 74. § (13) bekezdése szerint a felperes terhére 150 000 Ft-ig terjedő mulasztási bírság szabható ki. A mulasztás körülményeit mérlegelve az elsőfokú adóhatóság a mulasztás súlyával arányban álló mértékben szabta ki az 50 000 Ft-os bírságot.
A felperes keresetében kérte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát.
Az alperes ellenkérelmében a határozatában kifejtett álláspontját változatlanul fenntartva kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását.
A bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indoklás rámutat, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló módosított 1991. évi XC. tv 2. sz. mellékletének B. 2/p pontja értelmében az adózó a szigorú számadás alá tartozó nyomtatványokról nyilvántartást köteles vezetni.
A felperes az árubeszerzéseiről kiállított vételi jegyeket e nyilvántartásban nem szerepeltette. Ez a ténymegállapítás az 1994. december hó 19-én kelt jegyzőkönyvben rögzítést nyert, e tényállítás valódiságát a felperes saját kezű aláírásával elismerte.
Az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. tv 33. §-ának (2) bekezdése értelmében: "A könyveket, nyilvántartásokat úgy kell vezetni, hogy a bennük foglalt fejegyzések e törvény, illetve a számvitel bizonylati rendjére vonatkozó és egyéb jogszabályban előírt bizonylatokon alapuljanak".
A bíróság a felperes előadása és a csatolt bizonylatok alapján megállapította, hogy árukészletet gazdasági társaságoktól szerzett be.
Az áfáról szóló módosított 1992. évi LXXIV. tv 43.§-ának (1) bekezdése szerint: "Az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésről számlát, készpénzzel vagy készpénzt helyettesítő eszközzel történő fizetés esetén pedig kérésre egyszerűsített számlát kibocsátani.
Az idézett törvényi rendelkezés értelmében tehát az adóalanytól történő vásárlás bizonylata csakis számla, illetve egyszerűsített számla lehet, ugyanis a bizonylat csak ebben az esetben felel meg a számvitelről szóló módosított 1991. évi XVIII. tv 84. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak.
A felperes különféle gazdasági társaságoktól vásárolt árut, melyről számlával nem rendelkezett, hanem helyette vételi jegyet állított ki, mely vételi jegy adóalanytól történő vásárlás esetén megfelelő bizonylat.
Megjegyzi a bíróság, hogy a vételi jegyeken eladóként megjelölt gazdasági társaságok egy része adószámuk alapján nem volt beazonosítható.
Az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. tv (továbbiakban: Art.) 74. §-a (13) bekezdésének a) pontja alapján mulasztási bírság szabható ki az adózással összefüggő jogszabályokban előírt bizonylatok, könyvek, nyilvántartások hiánya, azok vezetésének elmulasztása, a törvény 33. §-ában foglalt előírásoktól eltérő vezetése, a bizonylatokon, könyvekben, nyilvántartásokban helytelen vagy valótlan adatok feltüntetése esetén. A mulasztási bírság mértéke a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélyek esetében 50 000 Ft-ig, más adózók esetében 150 000 Ft-ig terjedhet.
A felperes egyéni vállalkozó, ennélfogva esetében a bírság összege 150 000 Ft-ig terjedhet.
Az alperesi adóhatóság értékelte a mulasztás körülményeit, 50 000 Ft-ban állapította meg a mulasztási bírságot, melynek mértéke - a bíróság álláspontja szerint is - a mulasztás súlyával arányban álló.
A felperes tévesen hivatkozik az Art. 82. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra, ugyanis az csak a méltányossági eljárás keretében alkalmazható, nem pedig a fellebbezési eljárásban.
A bíróság osztotta az alperes álláspontját a vonatkozásban is, hogy a felperes által felhozott indokok - gazdasági ellehetetlenülés, kezdő vállalkozás, a bevételeltitkolás kizártsága - a bírságkiszabás törvényességét nem befolyásolja.
A jelen gazdasági körülmények között, ahol a feketegazdaság előretörése tapasztalható, az 50 000 Ft-os mértékben megállapított bírság nem eltúlzott mértékű, a mulasztás súlyával arányban áll, ugyanis a felperes előadásai azt bizonyítják, hogy árubeszerzései során nem a tőle elvárható körültekintéssel járt el. A felperesnek a jövőbeni törvényes eljárásra való hivatkozása a múltbéli mulasztást nem mentheti ki, ennélfogva a felperes a törvényes mértékű mulasztási bírság megfizetésére köteles.
(Gyulai Városi Bíróság 7.P.21.303/1995. sz.)