adozona.hu
AVI 1995.11.154
AVI 1995.11.154
Ha az adótörvény a bejelentésre vonatkozó kötelezettséget nem írta elő, az adóhatóság szankciót nem alkalmazhat. Az adózót a jogszabály hiányos rendelkezései miatt hátrány nem érheti (1990. évi XCI. tv 11. §).
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per adatai szerint a felperesi gazdasági társaság az 1993. évi megalakulását követően az adóalanyiságot az előírt módon bejelentette az elsőfokú adóhatóságnak.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága határozatával 49 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest, mert az 1993. évi várható társasági adóját nem jelentette be.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1994. január 19-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felper...
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága határozatával 49 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest, mert az 1993. évi várható társasági adóját nem jelentette be.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1994. január 19-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes az 1994. február 8-án előterjesztett keresetében kérte az alperesi határozat felülvizsgálatát.
A városi bíróság 1994. május 12-én kelt ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette. Az indokolás szerint az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 11. §-ának (1) és (10) bekezdése, valamint az alperes által megjelölt és a felperesre irányadó társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 17. §-a és 18. §-a a felperes számára nem írja elő a társasági adó várható összegének a bejelentését, ezért a felperes terhére mulasztás nem állapítható meg. Erre tekintettel az adóhatósági határozatok jogszabálysértők.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt, amelyben az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. A fellebbezés indokaként előadta, hogy amennyiben az adózó a bejelentési kötelezettségeinek nem tesz eleget, nem teljesíti az 1991. évi LXXXVI. törvény 18. § (1) bekezdésében előírt adóelőleg-fizetési kötelezettségét, és ebből következően az adóhatóság a 18. §-ának (3) bekezdése szerint nem tudja a fizetési meghagyást kiadni. Ezen rendelkezések egybevetéséből következik, hogy az adózónak 1993. évben bejelentési kötelezettsége volt.
A megyei bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az alperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján 1995. január 11-én felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság jogerős ítélete ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, mert az jogszabálysértő.
A jogszabálysértést a következőkben jelölte meg.
Az adózással összefüggő eljárási szabályokat az adózás szabályairól szóló 1990. évi XCI. törvény tartalmazza. Az Art. 11. §-ának (10) bekezdése kimondja, hogy a vállalkozó, ha az adóévben alakult meg, adókötelezettsége az adóévben keletkezett, és ha ezt az adóját megállapító törvény előírja, az (1) bekezdésben foglalt bejelentéssel egyidejűleg az adóhatóságnak az adóévben várható adóját is bejelenti.
Álláspontja szerint egyértelmű, hogy az Art. utaló szabálya azt szabja feltételül, hogy az anyagi adótörvény előlegfizetési kötelezettséget állapítson meg, nem pedig - a bíróság téves értelmezése szerint - "bejelentési kötelezettséget".
Amennyiben az adózó a bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, úgy az általános érvénnyel elrendelt adóelőleg-fizetési kötelezettségének sem tud eleget tenni, mert az adóhatóság az éves várható adó ismerete nélkül, a fizetési meghagyást nem tudja kibocsátani.
Ennélfogva, figyelemmel az Art. 11. §-ának (1) bekezdésére is, az adózónak az 1993. évi várható társaságiadó-jelentési kötelezettsége fennáll.
A fentiek alapján helye volt az Art. 74. §-a (7) bekezdésének e) pontja alapján a mulasztási bírság kiszabásának.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a felülvizsgálati kérelem érvelésében foglaltakat. Az alperes ugyanis alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felperest 1993-ban, az évi várható adó tekintetében a megalakulását követően bejelentési kötelezettség terhelte.
Az Art. 1993. évben hatályos 11. §-ának (10) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a vállalkozó, ha az adóévben alakult, úgy adókötelezettsége az adóévben keletkezett és ha ezt az adóját megállapító törvény előírja, az (1) bekezdésben foglalt bejelentéssel egyidejűleg az állami adóhatóságnak az adóévben várható adóját is bejelenti.
Ezen jogszabályi rendelkezés tehát az adóévben várható adó bejelentését az adót megállapító törvény előírásához kötötte.
A felperesre vonatkozó és a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 18. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az adóalany adóelőleget köteles fizetni, melynek alapján - a (2) bekezdés e) pontja szerint - az adóévben jogelőd nélkül létrejött adóalanynál az adóévben várható adó.
A társasági törvény azonban az adóévben várható adó bejelentésére vonatkozó kötelezettséget nem írt elő, így az Art. 11. §-ának (10) bekezdésében meghatározott jogszabályi feltétel bekövetkezésének hiányában a felperesnek az 1993. évben várható adóját bejelenteni nem kellett. Esetében a bejelentési kötelezettség elmulasztása sem állhatott tehát elő, így vele szemben a mulasztási bírság alkalmazása az Art. 74. §-a (7) bekezdésének c) pontjában foglaltak alapján jogszabálysértő módon történt. A felperest, mint adózót a jogszabály hiányos rendelkezései folytán hátrány nem érheti.
Az Art. l ]. §-ának (10) bekezdését az 1993. évi CII. törvény 1. §-a csak 1994. január 1-jei hatállyal módosította oly módon, hogy az adóévben alakult vállalkozó az adóhatóságnál a 11. § (1) bekezdésében foglalt bejelentéssel egyidejűleg az adóévben várható adóját is bejelenti, ha az adót megállapító törvény a várható adó alapján adóelőleg-fizetési kötelezettséget ír elő.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná.
(Legfelsőbb Bíróság Kr.</a> II.27.076/1995. sz.)