adozona.hu
AVI 1995.9.129
AVI 1995.9.129
Az illetéktörvény alkalmazása szempontjából az ingatlan újraértékesítése nem csupán a változatlan formában történő elidegenítést jelenti (1990. évi XCIII. tv 26. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a támadott közigazgatási határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1992. augusztus 6-án kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta az Önkormányzattól a Budapest B. út 85. szám alatt lévő ingatlant 33 000 000 Ft-ért, abból a célból, hogy az ingatlanon irodaházakat építsen és azt értékesítse.
Az elsőfokú illetékkiszabási hatóság határozatával l 650 00...
AVI 1995.9.129 Az illetéktörvény alkalmazása szempontjából az ingatlan újraértékesítése nem csupán a változatlan formában történő elidegenítést jelenti (1990. évi XCIII. tv 26. §).
Az elsőfokú bíróság a támadott közigazgatási határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1992. augusztus 6-án kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta az Önkormányzattól a Budapest B. út 85. szám alatt lévő ingatlant 33 000 000 Ft-ért, abból a célból, hogy az ingatlanon irodaházakat építsen és azt értékesítse.
Az elsőfokú illetékkiszabási hatóság határozatával l 650 000 Ft vagyonszerzési és 1 000 Ft eljárási illeték fizetésére kötelezte a felperest.
A fellebbezés folytán eljáró alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a vagyonszerzési illeték alóli mentesítését, e vonatkozásban a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. A felperes álláspontja az volt, hogy az ingatlant irodaházak építésére és továbbértékesítésére vásárolta, ezért az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 26. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján illetékmentesség illeti meg. A felperes az elsőfokú eljárás során bejelentette, hogy időközben az szerződést az eladóval módosították, a vételár 21 634 000 Ft lett, ezenkívül az építkezés megkezdése előtt majd az építkezés alatt a felperes egyes tulajdoni hányadokat változatlan - beépítetlen - formában értékesített.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, nem volt vitás, hogy a cégbejegyzés szerint a felperes ingatlanforgalmazási tevékenységre jogosított. A becsatolt adásvételi szerződés 2. pontjában foglaltak szerint viszont a felperes úgy nyilatkozott, hogy az ingatlant iroda és üzlet megépítése céljából vásárolja meg. Ezen építmények továbbértékesítése már nem képezte a szerződés tárgyát.
Az Itv. 26. §-a (!) bekezdésének f) pontjában írt illetékmentesség az újraértékesítés esetén illeti meg az elidegenítőt. Ez az újraértékesítés az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a változatlan formában való újraértékesítést jelenti és nem terjed ki az új dolog értékesítésére. A jogalkotói szándék nyilvánvalóan a beépítetlen ingatlan továbbértékesítésére kívánta a kedvezményt biztosítani, mivel csak az jelenti az eredetileg megvett dolog újraértékesítését.
Tekintettel arra, hogy a felperes utóbb igazolta a vételár csökkenését, valamint azt, hogy beépítetlen ingatlanhányadokat is elidegenített, az elsőfokú bíróság a támadott határozatokat - gyakorlatilag részben - hatályon kívül helyezte, e körben kötelezte a hatóságot új eljárásra és új határozatra.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, és kérte, hogy a másodfokú bíróság keresetének teljes mértékben adjon helyt.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét megváltoztatta, és az alperes határozatának vagyonszerzési illeték fizetésére vonatkozó rendelkezését - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.
Az 1990. évi XCIII. törvény 26. §-a (1) bekezdésének fi pontja két feltételt szab az illetékmentességnek: a cégbejegyzés szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó és az általa történő újraértékesítése.
A perben nem volt vitás, hogy a felperes cégbejegyzése szerint is ingatlanforgalmazásra jogosult.
Az újraértékesítés fogalmát a jogszabályértelmező rendelkezései nem tartalmazzák.
Az alperes és az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az újraértékesítés az ingatlan változatlan formában történő értékesítését jelenti. Az alperes nyilatkozata szerint: ,.a szóban forgó mentesség gazdasági célú. pontosabban az ingatlanmobilitás ösztönzését szolgálja. E cél pedig csak akkor valósul meg, ha a megszerzett ingatlan gyakorlatilag változatlanul cserél gazdát."
A másodfokú bíróság egyetért azzal, hogy a jogalkotó ezt a fajta mentességet az ingatlanmobilitás fokozása céljából kívánta biztosítani. Ez a cél azonban a másodfokú bíróság szerint akkor is megvalósul, ha az ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó pl. a romos ingatlant felújítva, a komfort nélküli ingatlant komfortosítva, a beépítetlen telket beépítve adja tovább. A törvény szövege nem tartalmazza a "változatlan formában való újraértékesítés'' kifejezést, az 1990. évi XCIII. törvény az újraértékesítésre még időhatárt sem szabott. A felperes a törvényi feltételt teljesíti akkor, amikor ugyanazt az ingatlant értékesíti tovább, csak irodaházzal beépített formában. Az elsőfokú bíróság által hivatkozott Ptk. 97. és 113. §-a éppen ezt a jogi álláspontot tartalmazza, az építmény osztja az ingatlan jogi sorsát, tehát a felperes ugyanazt az ingatlant értékesíti újra. Kétségtelen, hogy az időközben 1994. január 1-jén hatályba lépett újabb módosítás az újraértékesítésre már időhatárt is szab - egy évet -, ez azonban részben a perben hozott határozat idején még nem volt hatályban, részben pedig önmagában szintén nem kizáró rendelkezés, hiszen a vállalkozó éppen az igazi mobilitás érdekében egy év alatt is beépítheti az újraértékesítésre vásárolt ingatlant.
(Fővárosi Bíróság 33.Kf.33.350/1994. sz.)