adozona.hu
AVI 1995.9.124
AVI 1995.9.124
Az adóhatóság nem jogosult a szerződéseket önkényes jogértelmezéssel érvénytelennek nyilvánítani [1990. évi XCI. tv 1. § (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A P. Cz. u. 6-8. szám alatt lévő földszint + két emeletből álló és beépítetlen telket is magában foglaló ingatlan az I. Kft., az S. Kft., A. M. Részvénytársaság, valamint a P. V. V. Kft. osztatlan közös tulajdonában állt.
A felperes az 1993. október 11. napján kelt adásvételi szerződés alapján 14 700 000 Ft + 25% általános forgalmi adó vételárért megvásárolta az I. Kft. osztatlan illetőségét, mely az ingatlan felépítményének I. emeleti szintjének felel meg. Az adásvételi szerződés 5. pontja ...
AVI 1995.9.124 Az adóhatóság nem jogosult a szerződéseket önkényes jogértelmezéssel érvénytelennek nyilvánítani [1990. évi XCI. tv 1. § (7) bek.].
A P. Cz. u. 6-8. szám alatt lévő földszint + két emeletből álló és beépítetlen telket is magában foglaló ingatlan az I. Kft., az S. Kft., A. M. Részvénytársaság, valamint a P. V. V. Kft. osztatlan közös tulajdonában állt.A felperes az 1993. október 11. napján kelt adásvételi szerződés alapján 14 700 000 Ft + 25% általános forgalmi adó vételárért megvásárolta az I. Kft. osztatlan illetőségét, mely az ingatlan felépítményének I. emeleti szintjének felel meg. Az adásvételi szerződés 5. pontja értelmében az áfával növelt vételárat a felperes 1993. november 15. napjáig volt köteles egy összegben teljesíteni. A felek az adásvételi szerződés 10. pontjában kikötötték, hogy a közöttük létrejött adásvételi szerződés az ingatlan társtulajdonosai részéről az elővásárlási jogról való lemondás esetén lesz érvényes.
A felperes az 1993. november 15. napján kelt adásvételi szerződés alapján megvásárolta az I. Kft.-nek az ingatlanon fennálló tulajdoni hányadából osztatlan illetőségét, mely az ingatlan felépítményben a II. emelet szintjének felelt meg, 12 700 000 Ft + 25%-os általános forgalmi adóval növelt vételárért. Az adásvételi szerződés 5. pontja értelmében a felperes a vételárat áfával növelten 1993. december 15. napjáig volt köteles egy összegben megfizetni. A szerződés 10. pontja értelmében a felek nyilatkoztak, hogy az adásvételi szerződésük csak a társtulajdonosok részéről az elővásárlási jogról való lemondás esetén lesz érvényes.
A felperes a vételárat az 1993. októberi szerződés alapján az 1993. november 7-én kelt számla szerint az eladónak 1993. évben az 1993. novemberi szerződés alapján pedig az 1993. december 7-én kelt számla szerint szintén 1993. évben megfizette.
Az ingatlan társtulajdonosai közül az S. Kft. és az M. T. R. 1993. december 17. napjáig nyilatkozott, hogy az elővásárlási jogáról lemond, a P. V. V. Kft. ezen lemondó nyilatkozatot a felperesnek csak 1994. március 31. napján küldte meg.
A felperes az általa megkötött adásvételi szerződések alapján 1993. december hóban 6 850 000 Ft előzetesen felszámított általános forgalmi adót igényelt vissza.
Az APEH megyei igazgatósága az adó-visszaigénylés kapcsán áfa-adónem ellenőrzést végzett 1993. december hóra a felperesnél, és az ennek nyomán 1994. július 8. napján kelt határozatában 6 850 000 Ft általános forgalmiadó-különbözetet, 6 795 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést és 55 000 Ft általános adóhiányt állapított meg a felperesnél, és 55 000 Ft általános forgalmi adó megfizetésére, ez után 5500 adóbírság megfizetésére, és az 55 000 Ft adóhiány után 9698 Ft késedelmi pótlék megtérítésére kötelezte. Az elsőfokú adóhatóság a felperesi általános forgalmiadó-visszaigénylést azért minősítette jogosulatlannak, mert álláspontja szerint - tekintve, hogy az egyik tulajdonostárs csak 1994. évben mondott le az elővásárlási jogáról - a visszaigénylés időpontjában érvénytelen és hatálytalan szerződések alapján igényelte vissza a felperes az általános forgalmi adót, így az arra alapot adó termékértékesítés az adóhivatal álláspontja szerint nem valósult meg 1993. évben.
A felperes a határozat ellen arra hivatkozva fellebbezett, hogy a közte és az I. Kft. között megkötött adásvételi szerződések érvénytelenné nyilvánítása az adóhatóság részéről önkényes jogértelmezés, ilyen jogértelmezésre az adóhivatalnak joga nincsen, és a polgári jog szabályai szerint a megkötött adásvételi szerződés egyébként is érvényes.
Az alperes az 1994. szeptember 1. napján kelt határozatával a fellebbezést elutasította, és az elsőfokú határozatot annak indokát akként módosítva, hogy a felek között megkötött szerződés 10. pontja szerint, melynek alapján a felek a szerződés érvényességét a tulajdonostársak elővásárlási jogról történő lemondó nyilatkozatához kötötték, nyilvánította érvénytelennek és így az alperesi álláspont szerint a szerződés lényegében azért érvénytelen, mert a felek a szerződésben így nyilatkoztak.
A felperes keresetében az alperes határozatának a hatályon kívül helyezését és a határozat végrehajtásának a felfüggesztését kérte.
A bíróság az alperesi határozat végrehajtását 2. sorszámú végzésével felfüggesztette.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta.
A bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
A bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes és az I. Kft. között 1993. október 11., és 1993. november 15. napján megkötött adásvételi szerződések érvényesek voltak-e 1993. december hónapban, amikor a felperes az általános forgalmi adót visszaigényelte, vagy sem. Az alperes a visszaigénylés jogszerűségét nem, csak időpontját vitatta.
Az alperes álláspontja szerint a jogosult az elővásárlási jogot a dolog eladása előtt gyakorolhatja a Ptk. 373. §-ának (1) bekezdése értelmében. Ebből viszont következik, hogy a szerződés érvényességéhez az is szükséges lett volna, hogy a tulajdonostársak az elővásárlási jogról előzetesen lemondjanak, és az átruházás ügyében egyhangúlag nyilatkozzanak.
A felperes álláspontja ezzel ellentétes, mert szerinte a szerződéskötés ellenére is a vételár megfizetésével a teljesítés megtörtént, és a szerződés így érvényessé vált, függetlenül attól, hogy az elővásárlásra jogosultak közül egy csak később gyakorolta ezt a jogát.
Hivatkozott arra az alperes, hogy a visszaigénylés idején hatályban volt az általános forgalmi adóról rendelkező 1992. évi LXXIV. törvény 6. §-ának (1) bekezdése, amelynek értelmében a termékértékesítés a birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedés, mely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, és a szerződés érvénytelensége miatt ez a feltétel a felperes esetén nem valósult meg. A szerződés értelmezésének ezt a jogát az adózás rendjéről rendelkező, az 1991. évi LXXXV. és az 1992. évi LXXVII. törvényekkel módosított 1990. évi XCI. törvény 1. §-ának (7) bekezdésében az adóhatóságnak biztosított azon jogra alapozta, mely szerint az adóhatóság a szerződést valódi tartalma szerint minősítheti.
A Ptk. 145. §-ának (1) bekezdése értelmében saját tulajdoni hányadával bármelyik tulajdonostárs rendelkezhet. A Ptk. 145. §-ának (2) bekezdése értelmében a tulajdonostársakat elővásárlási jog illeti meg a többi tulajdonostárs tulajdoni hányadán. A Ptk. 365. §-ának (1) bekezdése értelmében az adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni.
Figyelemmel arra, hogy bármelyik tulajdonostárs a saját tulajdoni hányadával szabadon rendelkezhet, a felperes részére eladó I. Kft. köthetett adásvételi szerződést a felperessel a többi tulajdonostárs nyilatkozata hiányában is, mert tulajdoni hányadát illetően az adásvételi szerződés érvényességéhez fűzött követelmények: az eladó tulajdoni hányadának átruházása és a felperes részéről a vételár megfizetésére, e szerződés alapján érvényesen létrejöhetett. Az I. Kft. mint eladó és a felperes mint vevő közötti adásvételi szerződés érvényességét - jóllehet a felek a szerződés 10. pontjában akként nyilatkoztak, hogy a szerződés csak akkor lesz érvényes, ha a tulajdonostársak elővásárlási jogukról lemondtak - a tulajdonostársak későbbi nyilatkozata nem érintette. Egyébként is, egy tulajdonostárs a P. V. V. Kft. utóbbi nyilatkozata arra is tekintettel, hogy az elővásárlási jogáról ő is lemondott, a szerződést még e kikötés érvényessége esetén is utóbb hatályossá tették volna. A Ptk. 144. §-ának b) pontja alapján mutat rá arra a bíróság, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint az elővásárlási jog jogosultja nyilatkozatának hiánya a szerződéskötéskor csak relatív hatálytalanságot eredményez, mely csak és kizárólag az elővásárlásra jogosulttal szemben érvényes, de a szerződést érvénytelenné nem teszi.
A bíróság álláspontja szerint az adózás rendjéről rendelkező törvényben az adóhatóságnak a szerződések valódi tartalma szerinti minősítés joga nem teszi lehetővé azt, hogy az adóhatóság önkényes jogértelmezéssel egyes szerződéseket érvénytelenné nyilvánítson, mivel az adózás jellegére tekintettel gazdasági műveleteket követ és a gazdasági műveletekhez kapcsolja az adófizetés kötelezettségét, vagy annak hiányát, illetőleg az adózáshoz fűződő egyéb - jelen esetben az általános forgalmiadó-visszaigénylési - jogokat.
Tévesen hivatkozott az alperes az áfa-törvény 6. §-ának (1) bekezdésére is, mivel a felperes részére az eladó a dolgot ellenérték fejében átengedte és a felperes a dolog felett tulajdonosként rendelkezett, függetlenül a elővásárlási jog jogosultjainak későbbi nyilatkozatától.
Mindezek alapján a bíróság azt állapította meg, hogy az alperes megsértette az adózás rendjéről rendelkező - módosított - 1990. évi XCI. törvény 1. §-ának (7) bekezdését, és az 1992. évi LXXIV. törvény 6. §-ának (1) bekezdését, ezért a bíróság az alperes határozatát a Pp. 339. §-ának (2) bekezdésére tekintettel hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra is kötelezte, figyelemmel arra, hogy az alperes a határozat meghozatala során a felperes egyéb fizetési kötelezettségeit is figyelembe vette az adóhiány megállapításánál, mely fizetési kötelezettségek jelen per tárgyát nem képezték.
A megismételt eljárásban az alperesnek arra figyelemmel kell kimunkálnia a felperes adófizetési kötelezettségét 1993. december hónapra, hogy e hóra az általa megkötött adásvételi szerződések után 6 850 000 Ft általános forgalmiadó visszaigénylésére jogosult volt.
(Pécsi Városi Bíróság 13.P.23.630/1994. sz.)