adozona.hu
AVI 1995.5.61
AVI 1995.5.61
A fogyasztásiadó-megfizetési kötelezettség csak értékesítés esetén áll fenn (1991. évi LXIII. tv 1. §).
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága 1992. és 1993. év vonatkozásában adóellenőrzést végzett a felperesnél. Az ellenőrzésről készült jegyzőkönyv III/4. pontjában foglalt megállapítás szerint a felperes 1992. évben 2100 liter háztartási tüzelőolajat használt fel csirkenevelő, -keltetőhelyiség fűtésére. Minthogy háztartási tüzelőolajat csak a lakás fűtéséhez lehet felhasználni, az egyéb tevékenységhez felhasznált háztartási tüzelőolajat fogyasztási adó terheli.
Az ellenőrzés során meghallgatták a felpe...
Az ellenőrzés során meghallgatták a felperest is, aki előadta, hogy a háztartási tüzelőolajon kívül gázolajat és fát is vásárolt. A háztartási tüzelőolajat csak a lakás fűtéséhez használta.
Az APEH megyei igazgatósága 1993. november 26-án kelt határozatában a felperest 1992. november hó vonatkozásában 43 000 Ft fogyasztásiadó-hiány megfizetésére kötelezte és 21 000 Ft adóbírságot, valamint késedelmi pótlékot szabott ki. A határozat indokolásában rögzítette, hogy a felperes mezőgazdasági kistermelőként foglalkozik csirkekeltetéssel és előneveléssel, családi háza a csirkenevelésre használt melléképülettel egybeépült, a fűtés is egy kazánnal történik. A kazán vegyes tüzelésű, a két épület 100-100 m2 nagyságú. A 64/1992. (IV. 7.) Korm. rendelettel módosított 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet 4. §-a értelmében háztartási tüzelőolaj a lakosság részére, valamint a lakossági központos hő- és melegvíz-szolgáltatás tüzelőanyag-ellátásához értékesíthető. Egyéb tevékenységhez e termék nem értékesíthető és nem vásárolható. Az adóhatóság a felperes nyilatkozásából megállapította, hogy a felperes 1992. évben 4200 liter HTO-t használt fel. amelynek felét, 2100 litert a lakás fűtéséhez használt, a maradék 2100 liter pedig az adóhatóság megállapítása szerint jogellenesen a csirkenevelő melléképület fűtéséhez használta. Ezért ezen mennyiség után fogyasztási adó fizetésére köteles.
A határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyben előadta, hogy évente azonos mennyiségű fűtőolajat és gázolajat használt fűtésre, mert tudomása volt arról, hogy a háztartási tüzelőolajjal csirkekeltetéshez és -neveléshez fenntartott épületet fűteni nem lehet. Fellebbezéséhez kimutatást is csatolt a vásárolt gázolajról, illetve háztartási tüzelőolajról.
Az APEH hatósági főosztálya megyei hatósági osztálya 1994. február 2-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes jogosulatlan előnyhöz jutott akkor, amikor 2100 liter háztartási tüzelőolajat jogszabályellenesen használt fel. Ezen jogszabályi tilalom megsértése alól nem mentesíti az sem, hogy lakása fűtésére gázolajat is felhasznált.
A határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be, és a határozat hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság az adóhatározatokat hatályon kívül helyezte.
Az indokolás rámutatott, hogy a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény 1. §-ának (1) bekezdése szerint fogyasztási adót kell fizetni a törvény 2. fejezetében meghatározott feltételek szerint az 1. sz. mellékletben megnevezett termékeknek az adó alanya (3. §) által belföldön történő értékesítése esetén. A törvény 3. §-a szerint az adó alanya az a jogi személy, aki rendszeresen, üzletszerűen, bevétel elérése érdekében saját nevében és felelősségére az 1. §-ban meghatározott értékesítési tevékenységet végez.
Az háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról szóló 64/1992. (IV. 7.) Korm. rendelettel módosított 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet 4. §-a értelmében háztartási tüzelőolaj a lakosság részére, valamint a lakossági központos hő- és melegvíz-szolgáltatás tüzelőanyag-ellátásához értékesíthető. Egyéb tevékenységhez e termék nem értékesíthető és nem vásárolható.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 86. §-ának (1) bekezdése szerint az adóhatóság másodfokú jogerős érdemi határozatát a bíróság az adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi és ha szükséges az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja.
A bíróság által mérlegelt körülmények:
Az adóellenőrzésről készült jegyzőkönyvből, illetve az első- és másodfokú határozatból megállapíthatóan a felperes fogyasztásiadó-fizetési kötelezettségét az adóhatóság a módosított 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet 4. §-ában foglalt tilalomra alapozta. A hivatkozott jogszabályi előírás azonban túl azon, hogy a lakosság részére az 1. § (4) bekezdése első mondatában tevékenységi korlátozás nélkül lehetővé teszi a háztartási tüzelőolaj lakosság részére való értékesítését, csak általánosságban mondja ki az 1. § (4) bekezdése második mondatában az egyéb tevékenységhez történő értékesítési, illetve vásárlási tilalmat. Ezt a jogszabályi tilalmat azonban semmilyen jogszabályi szankció nem terheli. A fogyasztási adóról szóló idézett törvény adóalany által végzett értékesítés esetére mondja ki a fogyasztásiadó-kötelezettséget. A felperes azonban ilyen szempontból nem minősíthető adóalanynak, hiszen ő a megvásárolt háztartási tüzelőolajat nem értékesítette, hanem mint a személyi jövedelemadó alanya, ugyanezen törvény hatálya alá tartozó mezőgazdasági kistermelés körében felhasználta. Ezért bár a felperes megszegte a 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet 4. §-ában foglalt tilalmat, ezen jogszerűtlen eljárása fogyasztásiadó-kötelezettség megállapításával nem szankcionálható.
A fentiekre tekintettel az adóhatóság jogszabálysértően járt el, amikor a felperest fogyasztásiadó-hiány, illetve az ezután megállapított adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A bíróság utal arra, hogy a felperes adóalanyiságának megállapíthatósága esetén sem fogadható el az adóhatóság álláspontja a tekintetben, hogy a háztartási tüzelőolaj-felhasználást a felperes terhére rója, ugyanakkor figyelmen kívül hagyja a felperes gázolajvásárlásait. Az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. törvény 1. §-ának (6) bekezdésében rögzített méltányossági alapelvből ugyanis az következik, hogy azonos mértékű felhasználás esetén azt az adóhatóság úgy értékelje, hogy a gázolaj a csirkekeltetéshez, a háztartási tüzelőolaj pedig a lakásfűtéshez került felhasználásra.
Összességében azonban a bíróság álláspontja szerint a felperes fogyasztásiadó-alanyisága hiányában fogyasztásiadó-hiány megfizetésére nem kötelezhető, ezért az első- és másodfokú adóhatósági határozatokat hatályon kívül helyezte.
Új eljárás elrendelését az elsőfokú bíróság azért nem tartotta indokoltnak, mert a hatályon kívül helyezett határozatok kizárólag a jogszerűtlennek talált fogyasztásiadó-hiány megállapításáról rendelkeztek.
(Zalaegerszegi Városi Bíróság 7.P.20.455/1994. sz.)