adozona.hu
AVI 1995.4.47
AVI 1995.4.47
Bírságot szabhat ki az adóhatóság, ha a kibocsátott bizonylat nyugtaként vagy adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylatként nem fogadható el [1992. évi LXXIV. tv 13. § (1) bek. 20. pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága próbavásárlással egybekötött helyszíni ellenőrzést folytatott felperes üzlethelyiségben 1993. november 30. napján.
Az ellenőrzés során az adózó alkalmazottja olyan nyugtát adott át az ellenőröknek, mely adószámot nem tartalmazott.
E tényt az ellenőrzés alkalmával felvett jegyzőkönyvben rögzítették.
Az elsőfokú adóhatóság 1994. január 10. napján határozatával 30 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki az adózó terhére azzal az indokl...
AVI 1995.4.47 Bírságot szabhat ki az adóhatóság, ha a kibocsátott bizonylat nyugtaként vagy adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylatként nem fogadható el [1992. évi LXXIV. tv 13. § (1) bek. 20. pont].
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága próbavásárlással egybekötött helyszíni ellenőrzést folytatott felperes üzlethelyiségben 1993. november 30. napján.Az ellenőrzés során az adózó alkalmazottja olyan nyugtát adott át az ellenőröknek, mely adószámot nem tartalmazott.
E tényt az ellenőrzés alkalmával felvett jegyzőkönyvben rögzítették.
Az elsőfokú adóhatóság 1994. január 10. napján határozatával 30 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki az adózó terhére azzal az indoklással, hogy az adóigazgatási azonosító szám hiányában a kibocsátott bizonylat nem felel meg a nyugta tartalmi elemeire vonatkozó jogszabályi követelményeknek.
A határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt.
Kérte figyelembe venni, hogy a Z. S. Kft-vel kötött vállalkozási szerződés alapján a kft. helyezte üzembe a pénztárgéprendszert. Csak az adóellenőrzés során szereztek tudomást a nyugtabeli hiányosságokról, és azonnal intézkedtek a hiányok pótlása felől, így vétlennek érzik magukat.
A fellebbezés folytán az alperes határozatot hozott, mellyel az elsőfokú határozatot helybenhagyta, rámutatva arra, hogy a kibocsátott nyugta adóigazgatási azonosító szám hiányában nem felel meg a nyugtával szemben támasztott tartalmi követelményeknek.
Mivel az adóalany nyugtakibocsátási kötelezettségének nem tett eleget, illetve nem megfelelő nyugtát bocsátott ki, ezért vele szemben mulasztási bírság alkalmazható.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy amíg a pénztárgép nem használható, addig szabvány nyugtával köteles teljesíteni az adóalany, és a meghibásodást azonnal jelentenie kell az üzembe helyező szerviznek, ennek azonban a társaság nem tett eleget.
A bírság kiszabásánál figyelembe vette azt a tény - enyhítő körülményként értékelve -, hogy a hiba elhárításához szükséges intézkedéseket a társaság megtette. Megítélése szerint a 30 000 Ft összegű bírság kiszabására a jogszabályi kereteken belül megalapozottan került sor. Ennek további mérséklésére lehetőség nem mutatkozott.
Az alperes határozatát a felperes határidőben keresettel támadta.
A felperes keresete az alperesi határozat felülvizsgálatára, és a mulasztási bírság törlésére irányult.
Utalt arra a felperes, hogy a pénztárgéprendszert üzembe helyező Z. S. Kft. hibájából hiányos a kibocsátott bizonylat, arról ő nem tehet, sőt csak az adóellenőrzéskor értesült a hibáról, azt megelőzőleg arról tudomása nem volt.
Az alperes érdemi nyilatkozatában a határozatát jogszerűnek tartotta, a kereset elutasítását kérte. Megismételve a határozatában foglaltakat. Nyomatékosan hangsúlyozva azt, hogy a mulasztási bírság mértékének megállapításakor nem tévesztették szem elől, hogy az adózó a hiba elhárításához szükséges intézkedéseket megtette.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az indokolás szerint az 1992. évi LXXIV. törvény 13. §-a (1) bekezdésének 20. pontja rögzíti a nyugta tartalmi követelményeit. Eszerint a nyugtának többek között tartalmaznia kell az adóigazgatási számot, vagy az adóhatóság által jóváhagyott más azonosítót.
A 6/1993. (II. 9.) PM számú rendelet 2. §-ának 2. pontja kimondja, hogy milyen pénztárgéppel teljesíthető a nyugtaadási kötelezettség. Ugyanezen jogszabály 7. §-ának (2) bekezdése szerint az engedélyezett pénztárgép meghibásodását az üzembe helyező szerviznek azonnal be kell jelenteni, ezt a tényt a gépnaplóban rögzíteni kell. A meghibásodást követően a kijavításig az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti nyugtával kell a nyugtaadási kötelezettséget teljesíteni.
Az iratokhoz csatolása került 1993. november 30. napján felvett jegyzőkönyvből megállapítható, hogy ezt az adózó alkalmazottja aláírta, a tartalmát elfogadta.
A megjegyzés rovatban közölte, hogy a hiány pótlását a beüzemelő szervnek már két alkalommal jelezték, a napokban várják javításra.
Ebből adódóan a bíróság nem tudta elfogadni a felperes azon védekezését, hogy csak az ellenőrzéssel egy időben értesült a hiányosságról.
Amennyiben ez így történt volna, úgy alkalmazottjának a jegyzőkönyv felvételekor alkalma lett volna ezt az ellenőrökkel közölni. Ő azonban ezt nem tette, sőt a jegyzőkönyv tartalmát ismerve azt alá is írta.
Nem vitatta a bíróság azt, hogy vállalkozói szerződés alapján került sor a pénztárgéprendszer beüzemelésére, egy ismert cég segítségével. A bíróság azonban csak azt a tényt vehette figyelembe, hogy a kibocsátott nyugta nem alkalmas adóigazgatási azonosításra, hiszen pontosan az adóigazgatási azonosító számot, mint fontos tartalmi kelléket nem tartalmazza.
Ez a hiány már önmagában lehetetlenné teszi azt, hogy a kibocsátott bizonylatot nyugtaként, vagy adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylatként lehessen figyelembe venni.
Mivel a felvett adó-ellenőrzési jegyzőkönyvből megállapítható, a felperes alkalmazottja tudomással bírt a bizonylat hiányosságairól és azt már két alkalommal jelezte is az üzembe helyezőnek, de a hibásodás észlelését követően nem szabvány nyugtával teljesített, ezért az adóalany felelőssége megállapítható.
Az 1993. évi CII. törvénnyel módosított 1990. évi XCI. törvény 74. §-ának (2) bekezdése alapján, aki nyugtakiállítási kötelezettségét elmulasztja, mulasztási bírsággal sújtható, mely az első alkalommal 100 000 Ft-ig terjedhet.
A törvény lehetőséget biztosít az adóhatóság számára a mulasztás körülményeinek mérlegelésére, a bírság kiszabásánál (15. §).
A bíróság megállapította, hogy az alperes a körülményeket megfelelő módon mérlegelte a bírság kiszabásánál, figyelemmel volt arra a tényre, hogy az adózó a hiba elhárításához szükséges intézkedéseket haladéktalanul megtette az ellenőrzést követően.
Az 1994. június 16. napján megtartott tárgyaláson a felperes hivatkozott arra, nem biztos, hogy az alkalmazottja, megbízottja az aláírt jegyzőkönyvet elolvasta.
A bíróság azonban felhívta a figyelmét az 1992. évi LXXXIV. törvény 4. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, melyből egyértelműen megállapítható, hogy a felperes az adó alanya, így az esetleges mulasztás is őt terheli.
Az alperes helyesen alkalmazta a már hivatkozott adózás rendjéről szóló, módosított 1990. évi XCI. törvény 21. §-ának rendelkezéseit, amikor mérlegelte, és figyelembe vette, hogy mely törvényi rendelkezések (az 1994. január 1. napját megelőzően hatályos, vagy az azt követően hatályos) kevésbé terhesek felperes számára.
A felperes a bírság összegszerűségét nem, csak a jogalapját vitatta. Azonban a hivatkozottak szerint nem mentesülhet a bírság megfizetése alól.
Az üzembe helyező Z. S. Kft. engedéllyel rendelkezett a pénztárgépek forgalmazására, így azok műszaki megfelelőssége az adóhatóság által sem volt vitatott.
A bizonylatbeli hiányosságok a programozásra vezethetők vissza, és ez egyben a feltételek fennállta esetén az üzembe helyezővel szemben a felperes oldalán kártérítési felelősséget is megalapozhat. Már csak azért is, hiszen a felperes jelezte a tárgyaláson, hogy a beüzemelő kft. a bírság megtérítését vállalta, ezzel gyakorlatilag elismerte a felelősségét.
Mivel a bírság kiszabására a jogszabályi rendelkezésekkel összhangban került sor, ezért a bíróság csak azt állapíthatta meg, hogy az alperesi határozat nem jogszabálysértő, és így annak hiányában, figyelemmel az Áe. 72. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, a rendelkező rész szerint határozott és a keresetet elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 4.Pf.22.2561/1994. sz.)