adozona.hu
AVI 1995.3.33
AVI 1995.3.33
Az adózó kötelezettségeit nem érinti az, ha az önadózással kapcsolatos feladatainak ellátásával egy szervezetet bíz meg [1990. évi XCI. tv 18. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1994. május 27. napjáig nem nyújtotta be adóbevallását. A könyvelését végző Könyvszakértő és Szoftvermérnöki Iroda 1994. február 15. napján kelt levelében - több más általa könyvelt adózóval együtt - bejelentette, hogy a felperes adóbevallását, annak a tulajdonosa külföldi tartózkodása miatt, "nem tudja megejteni". Az APEH Igazgatóságának adóeljárási osztálya adóeljárási csoportja 1994. február 21. napján a könyvelési iroda bejelentésére a könyvelési irodának írott levelében az adó...
AVI 1995.3.33 Az adózó kötelezettségeit nem érinti az, ha az önadózással kapcsolatos feladatainak ellátásával egy szervezetet bíz meg [1990. évi XCI. tv 18. § (1) bek.].
A felperes 1994. május 27. napjáig nem nyújtotta be adóbevallását. A könyvelését végző Könyvszakértő és Szoftvermérnöki Iroda 1994. február 15. napján kelt levelében - több más általa könyvelt adózóval együtt - bejelentette, hogy a felperes adóbevallását, annak a tulajdonosa külföldi tartózkodása miatt, "nem tudja megejteni". Az APEH Igazgatóságának adóeljárási osztálya adóeljárási csoportja 1994. február 21. napján a könyvelési iroda bejelentésére a könyvelési irodának írott levelében az adózót tájékoztatta arról, hogy az akadályoztatás megszűnését követő 15 napon belül kell benyújtani az adóbevallását, a késedelem igazolására vonatkozó igazolási kérelemmel együtt. A késedelem okaként közölt tényeket hitelt érdemlően bizonyítania kell.A felperes könyvelését végző iroda ezt követően 1994. február 28. napján - ismét több más általa könyvelt cég nevével együtt - ismét bejelentette az APEH igazgatóságának, hogy a felperes tulajdonosának külföldi tartózkodása miatt még mindig nem tudja az adóbevallást benyújtani, az APEH igazgatóságának adóeljárási osztálya adóeljárási csoportja 1994. március 24. napján az előzőhöz hasonló levélben tájékoztatta felperes könyvelését végző kft.-t a követendő eljárásról.
A felperes könyvelését végző kft. az 1994. május 31. napján kelt és ugyanezen napon az APEH igazgatósága által átvett levéllel megküldte felperes 1993. évi adóbevallását. Ezenkívül mást a kft. a felperes nevében az adóhivatalnak nem küldött.
Az APEH Igazgatósága Adóeljárási Osztályának Adóeljárási Csoportja 1994. május 27. napján kelt határozatával a felperest 50 000 Ft mulasztási bírsággal sújtotta, és egyben felhívta, hogy 15 napon belül pótolja a bevallani elmulasztott 1993. évi adóbevallását. A határozatot a felperes székhelyén lakó egyik szomszéd, aki a felperes ügyvezetőjének magánlevelei átvételére jogosult volt, 1994. május 31. napján kézhez vette.
A felperes a határozat ellen 1994. június 16. napján fellebbezett, kérve a mulasztási bírság elengedését, és hivatkozott arra, hogy 1994. február 1. napjától 1994. május 20. napjáig az ügyvezetője külföldön tartózkodott, és mint felperes egyetlen aláírásra jogosult tagja, nem tudta az adóbevallását benyújtani, mivel nem volt olyan személy a felperes részéről, aki a bevallás aláírására jogosult lett volna.
Az alperes az 1994. július 21. napján kelt határozatával a fellebbezést elutasította, és az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A bíróság a felperes keresete alapján 1994. október 26. napján megtartott tárgyaláson 13.P.22.718/1994/7. szám alatt ítéletet hozott, melyben a keresetet elutasította.
A felperes igazolási kérelemmel élt, melynek a bíróság helyt adott, és ennek alapján új határozatot hozott az ügyben.
A felperes keresetében az alperes határozatának "megsemmisítését", valójában hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy álláspontja szerint kellő gondossággal járt el, és az akadályoztatása megszűnését követően a mulasztását azonnal pótolta. Ennek kapcsán hivatkozott arra, hogy a könyvelési irodája a késedelmet és annak okát bejelentette az adóhatósághoz, továbbá arra, hogy az elsőfokú határozatot átvevő személy a felperes nevében hivatalos irat átvételére nem volt jogosult, így igazolási kérelmet sem tudott előzetesen, illetőleg az alperes által írt időben előterjeszteni. Hivatkozott még arra is, hogy a mulasztási bírság sérti az adóigazgatás rendjéről rendelkező törvény szabályait, mivel vele szemben 50 000 Ft bírság nem, csak az adóhiány 30%-ának megfelelő mértékű bírság lett volna kiszabható, melynek összege lényegesen alacsonyabb.
Az alperes ellenkérelmében a felperesi kereseti indokok kiegészítésére tekintettel is a kereset elutasítását érte. A bíróság a felperes keresetét elutasította.
A bíróságnak mindenekelőtt az 1994. október 26. napján kelt 13.P.22.718/1994/7. számú ítélet hatályon kívül helyezéséről, vagy hatályban tartásáról kellett határoznia, a Pp. 109. §-ának (4) bekezdése alapján.
Ezzel kapcsolatban a bíróság a felperes igazolási kérelmének helyt adott ugyan, azonban az ítélet érdemére vonatkozó, azt megváltoztató előadást a felperes nem tett, azonban olyan újabb érveket hozott fel személyes előadása kapcsán, melyek során a korábbi ítélet indokolása és tényállítása kiegészítésre szorult, ezért a bíróság a jelen ítélet rendelkező része szerint akként határozott, hogy korábbi ítéletét hatályon kívül helyezi, és új ítéletet hoz.
A bíróságnak másrészt abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az adóigazgatás rendjéről rendelkező, a mulasztás időpontjában hatályban levő, az 1991. évi LXXXV., az 1992. évi LXVII, valamint az 1993. évi CII. törvényekkel módosított 1990. évi Cl. törvény (a továbbiakban: ART) szabályai szerint ki köteles az adóbevallás benyújtására.
Az ART 5. §-ának (1) bekezdése értelmében adózó az a személy, akinek adókötelezettségét, az adófizetési kötelezettségét, adót, költségvetési támogatást megállapító törvény vagy e törvény írja elő. Az ART 18. §-ának (1) bekezdése értelmében az adót, a költségvetési támogatást - ha a törvény előírja - az adózó köteles megállapítani, bevallani, megfizetni, illetve igényelni (önadózás).
A felperes nem vitatta, hogy az ART 5. §-ának (1) bekezdése alapján ő az adózó. Az a tény, hogy az önadózással kapcsolatos kötelezettségeinek egy ezzel hivatásszerűen foglalkozó szervezetet megbízott, az ART 18. §-ának (1) bekezdésében foglalt önadózási kötelezettségét nem érinti. Mindebből következik, hogy a késedelem, valamint igazolási kérelem és egyéb kötelezettségek a felperes kötelessége volt, melyet nem pótolt a részére könyvelést végző szervezetnek az APEH-hez írott bejelentése, különösen akkor nem, ha felperes az adóhivatal kioktatása ellenére az adóbevallását nem az igazolási kérelemmel együtt terjesztette elő.
Mivel az ART. 1. sz. mellékletének 3/a pontja értelmében az éves adóbevallást a tárgyévet követő év február 15. napjáig kell benyújtani, és a felperes ezt csak 1994. május 31. napján tette meg, anélkül, hogy igazolási kérelmet benyújtott volna, a felperes volt az, aki mulasztott, és ez azzal a ténnyel, hogy a könyvelésével megbízott szervezet a megbízási szerződés alapján a külföldön tartózkodásának tényét bejelentette, nem jelenti a késedelem okának a kimentését, erre vonatkozó felperesi igazolási kérelem hiányában, melynek szabályaira és a csatolandó bizonyítékokra vonatkozóan az adóhivatal a felperest többször is kioktatta.
A felperes 1994. február 1. napján utazott külföldre, ezt még a saját könyvelését végző irodával sem közölte, a meghatalmazottjaként eljáró kft. ügyvezetőjének a 4. sz. jegyzőkönyvben tett nyilatkozata értelmében, így a felperes nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható lett volna, mert a bíróság álláspontja szerint egy gazdálkodó szervezet nevében eljáró ügyvezetőtől elvárható, hogy a szervezettel kapcsolatos minden kötelezettségét maradéktalanul teljesítse, illetőleg, hogy kioktatásnak megfelelően igazolási kérelemmel éljen.
Az ART 74. §-ának (14) bekezdése értelmében mulasztási bírságmegállapításának akkor nincs helye, ha az adózó a késedelmét annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A bíróság álláspontja szerint a fentiekben kifejtettek értelmében a felperes ügyvezetője nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Az ART 74. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha az adózó bevallását késedelmesen teljesíti, úgy a 74. § (1) bekezdésében megállapított mértékű, a teljes évi adó százalékában meghatározott, de legfeljebb 100 000 Ft mulasztási bírság fizetésére köteles.
A 74. § (8) bekezdése értelmében a vállalkozó 50 000 Ft-ig terjedő bírsággal sújtható, ha - egyebek mellett - éves adóbevallási kötelezettségét késedelmesen teljesíti. Az ART 74. §-ának (9) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság azt állapítja meg, hogy az adózó a bevallási kötelezettségét nem teljesítette, úgy 100 000 Ft-ig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki.
Az elsőfokú határozat 1994. május 27. napján kelt. A felperes az adóbevallását 1994. május 31. napján nyújtotta be anélkül, hogy igazolási kérelemmel élt volna. Így a bevallás benyújtásának napján, 1994. május 31-én, az adóhatóság már joggal alkalmazhatta vele szemben az ART 74. §-ának (9) bekezdésében írt jogkövetkezményt, így az általa megállapított 50 000 Ft mulasztási bírság jogszerű.
(Pécsi Városi Bíróság 13.P.23.992/1994. sz.)