adozona.hu
AVI 1995.2.18
AVI 1995.2.18
Nem törvénysértő az adóhatóság eljárása, ha az adófizetési kötelezettség megállapítása során becslés helyett az adózó által könyvelt adatokat veszi figyelembe [1990. évi XCI. tv 60. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága ellenőrzési osztálya megbízólevél alapján 1992. február 20-tól 1992. április 10-ig adóellenőrzést végzett a szerződés üzemeltetés keretében vállalkozási tevékenységet folytató felperesnél az 1988-tól 1991-ig terjedő időszakra vonatkozóan. Az ellenőrzés megállapításait tartalmazó jegyzőkönyvet a felperes részére kézbesítették:
A jegyzőkönyvbe foglalt megállapítások alapulvételével az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága ellenőrzési osztálya hatá...
AVI 1995.2.18 Nem törvénysértő az adóhatóság eljárása, ha az adófizetési kötelezettség megállapítása során becslés helyett az adózó által könyvelt adatokat veszi figyelembe [1990. évi XCI. tv 60. § (1) bek.].
Az APEH megyei igazgatósága ellenőrzési osztálya megbízólevél alapján 1992. február 20-tól 1992. április 10-ig adóellenőrzést végzett a szerződés üzemeltetés keretében vállalkozási tevékenységet folytató felperesnél az 1988-tól 1991-ig terjedő időszakra vonatkozóan. Az ellenőrzés megállapításait tartalmazó jegyzőkönyvet a felperes részére kézbesítették:A jegyzőkönyvbe foglalt megállapítások alapulvételével az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága ellenőrzési osztálya határozatával általános forgalmi adó és személyi jövedelemadóból az 1988-tól 1991-ig terjedő időszakot figyelembe véve - évenkénti és adónemenkénti részletezésben - a felperes terhére összesen 909 538 Ft adókülönbözetet, javára 13 491 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest, hogy általános forgalmi adó címén 502 000 Ft-ot, magánszemélyek jövedelemadója címén 407 538 Ft-ot, összesen 909 538 Ft adóhiányt fizessen meg. Az adóhiány után 454 169 Ft adóbírságot és 247 082 Ft késedelmi pótlékot állapított meg, melyek megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság az alperes határozatának megváltoztatásával állapítsa meg, hogy adóhiánya nem keletkezett és mentesítse a terhére megállapított adóhiány, bírság és pótlék megfizetése alól.
Keresetében arra hivatkozott, hogy az adóhatározatok azért jogszabálysértők, mert az adóhatóság a vállalkozói adóalapba beszámító "bevétel" rovat végösszegének a felülről számított 20%-át vette figyelembe áfaként, és így állapította meg az áfa-hiányt terhére. Álláspontja szerint az egész bruttó összeget nem lehetett volna megszorozni a 25 %-os általános forgalmiadó-kulccsal, mert ez tartalmazta a 0%-os áfa-kulcsú göngyöleg összegét is.
Az eljárás során a szakértői bizonyítás lefolytatását követően arra is hivatkozott, hogy tényleges bevétele kevesebb volt az általa bevallottnál. Kérte figyelembe venni költségként a B. Sörgyár által kiállított 32 176 Ft áruérték, 4124 Ft áfát és 17 952 Ft visszáru értéket tartalmazó szállítólevelet is. Arra is hivatkozott, hogy az 1990. októberi havi forgalmát kétszeresen tüntette fel a naplófőkönyvben. Az eljárás során előterjesztett újabb nyilatkozata szerint az adóhiány mértékét 561 267 Ft-tal lehetne csökkenteni.
Az alperes a felperes terhére 1988. évre megállapított személyi jövedelemadó-hiánnyal kapcsolatban a határozat részbeni megváltoztatását nem ellenezte akként, hogy az 1988. évi szja-hiánya a felperesnek 20 773 Ft legyen, és ennek 11 182 Ft bírság, 6161 Ft késedelmi pótlék vonzatával a felperes terhére megállapított fizetési kötelezettség leszállításra kerüljön. Ezt meghaladó részében a kereset elutasítását kérte az első- és másodfokú közigazgatási határozatban kifejtett indokok alapján.
Az elsőfokú bíróság az 1988. évre vonatkozó személyi jövedelemadó-hiány, és ennek járulékai vonatkozásában a keresetet részben alaposnak találta. Az ezt meghaladó keresetet elutasította.
A bíróság megállapította, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága a 4/1992. (I. 28.) AB határozatával a 35/1988. (VIII. 2.) PM sz. rendelet 10. §-ában foglalt - jövedelemadó számítására korábban alkalmazandó - számítási módszer alkotmányellenességét állapította meg, és azt a közzététel napjával megszüntette.
A fenti jogszabályi rendelkezés már az ellenőrzés befejezését megelőzően megsemmisítésre került, de a bírósági eljárás során ennek figyelembevétele is az alkalmazás tilalmába ütközne. Ezért az alkotmányellenes jogszabályi rendelkezések figyelmen kívül hagyásával a felek által ezen részében elfogadott, a bíróság szerint is e részében aggálytalan szakértői vélemény alapulvételével a bíróság megállapította, hogy az 1988. évre vonatkozó személyi jövedelemadó-alap a felperes vonatkozásában 290 205 Ft helyett 155 605 Ft, ennek figyelembevételével az 1988. évi személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettsége a felperesnek 53 150 Ft helyett 30 786 Ft. A bevallott 10 013 Ft-ra figyelemmel az adóhiányként jelentkező adókülönbözet a felperes terhére személyi jövedelemadó vonatkozásában az 1988. évre 20 773 Ft. Ezért a bíróság az adóhatározatban megállapított adóhiány mértékét erre az összegre szállította le, és ennek figyelembevételével módosította az összes adó, bírság és késedelmi pótlék fizetési kötelezettségét is.
Az általános forgalmi adó felszámításával kapcsolatos jogvita körében kiindulásul szolgált az, hogy a felperes, mint italboltot üzemeltető vállalkozó, 1988. július 15-én jelentkezett be az általános forgalmi adó alanyaként azzal, hogy a bevételeit az 1987. évi V. tv. általános szabálya szerint fogja elszámolni. Erre tekintettel 1988-ban a 49/1987. (X. 15.) PM számú rendelet 1. számú mellékletének 3/e pontja alapján bevételeit az általános forgalmi adó nélkül, a bevételei után felszámított áfát a naplófőkönyv megfelelő oszlopában elkülönítetten kellett könyvelnie. A felperes által választott elszámolás szerint tehát az adó alapja az értékesített terméknek az adó összegével csökkentett ellenértéke. A fenti adóalap után az adó mértéke - általános szabály szerint - az adóalap 25%-a.
A 49/1987. (X. 15.) PM számú rendelet 3. sz. mellékletének 2. és 3. pontja alapján a felszámított általános forgalmi adóról és az előzetesen felszámított forgalmi adóról nyilvántartást kell vezetni oly módon, hogy az adó alapja és a fizetendő, valamint az előzetesen levonható adó összege megállapítható legyen.
A felperes a pénztárkönyv tanúsága szerint a vállalkozói adóalapba beszámító bevételeit naponta vezette, de nem a szükséges bontásban. Sem az 1988-as, sem pedig az 1989. január 1-jétől alkalmazandó, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény rendelkezéseit figyelembe véve nem lehet megállapítani azt, hogy mennyi a 0%-os, és mennyi a 25%-os arány a bevételből.
Erre figyelemmel helyesen járt el az adóhatóság, amikor az általános forgalmi adó számítását a felperes bejelentkezése szerint végezte el.
Az áfa-számítás során ugyanakkor köztudott az, hogy az italbolti szeszesital-értékesítés esetén döntő a helyben fogyasztás. A palackosital-értékesítés és az üresüveg-visszaváltás ugyanakkor legfeljebb csak becsülhető, aránya, bármelyik irányban eltérés megállapítása pontos kimutatások hiányában nem lehetséges.
Tekintettel arra, hogy a felperes sem az 1988. évre vonatkozó előírásoknak nem tett eleget a nyilvántartás vonatkozásában, sem az 1989. évi január 1-jétől hatályos - magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény 1. és 2. sz. mellékletében foglalt - előírásoknak nem tett eleget, ezért az általános forgalmiadó-kötelezettségét pontosan megállapítani a felperes mulasztása miatt nyilvántartások hiányában nem lehetett.
Az adóellenőrzésnél alapvető és kiindulásként kell hogy szolgáljon a felperes bevallása, és a rendelkezésre álló nyilvántartásai. A felperes által könyvelt bevételeket az adóhatóság egészében elfogadta, és egységesen 25%-os áfát tartalmazó bevételnek tekintette.
A felperesnek a naplófőkönyvébe a készpénzbevételeit kellett könyvelnie. A tevékenység ellenértékeként kapott készpénz - egyebek mellett - az érintett időszakban hatályos, 1989. évi XLV. tv 1. sz. melléklete szerinti bevétel, így nincs alap olyan következtetésre, és súlytalan a felperes arra történő hivatkozása, hogy bevételeit a ténylegesnél magasabb összegben tüntette fel.
A bíróság által beszerzett szakértői vélemény ezzel kapcsolatos része, bár tételes okmányvizsgálaton alapul, mégis egészében csak következtetés. A tételes vizsgálatnál ugyanis ismerni kellene az 1990. január 1-jei nyitókészlet összegét, és annak áruösszetételét, csakúgy mint az 1990. december, utolsó napján meglévő árukészlet összegét és összetételét is. Ennek hiányában bármiféle elszámolás a legprecízebb kigyűjtéses vizsgálat mellett is csak következtetés, de nem alkalmas az adóhiánynak a határozatban foglaltaknál pontosabb megállapítására. Ezért a bíróság a beszerzett szakértői vélemény ezen részét aggályosnak találva az ítélkezés köréből kirekesztette. Ugyanezen indokból szükségtelennek találta további szakértői bizonyítás elrendelését, a szakértői vizsgálattal nem érintett időszakra is.
Figyelmen kívül hagyja a szakvélemény azt, hogy a felperes az egyszeres könyvvezetés előírása szerint - annak a pénzforgalmi szemléletéből adódóan - csak a pénzmozgással járó gazdasági eseményeket veheti figyelembe. Erre tekintettel költségként csak azt értékelheti, amelyet szabályszerűen, pénzmozgást bizonyító bizonylattal tud igazolni. A szállítólevél ehhez nem elégséges, ugyanis az legfeljebb az árumozgás bizonylataként értékelhető, az áru kifizetését, így a tényleges pénzmozgást nem igazolja, ezért számlaként nem értékelhető. A felperes felhívás ellenére sem tudott a fenti tétellel kapcsolatban számlát csatolni, így a szakértői vélemény ezen része, és az erre alapított elszámolás is téves.
Ugyancsak téves a szakértői vélemény azon része is, amelyben az 1990. október hónapi kéthavi forgalom téves feltüntetését valószínűsíti. A bíróság a vonatkozó irat áttanulmányozása alapján egyértelműen megállapította azt, hogy az 1990-es évben a felperes a naplófőkönyvében összesen 12 hónapot könyvelt havonként. Minden hónapban csak egy összeget könyvelt, kétszeres könyvelés a naplófőkönyv egyszerű áttanulmányozása alapján is kizárható. Mindezek alapján az ügyben nem merült fel olyan új tény, bizonyíték, amely azt bizonyítaná, hogy az alperes közigazgatási határozata - az Alkotmánybíróság által megsemmisített jogszabályi rendelkezésekkel érintett kör kivételével - jogszabálysértő. A határozat jogszabálysértő voltának bizonyítására a felperes által a peres eljárás során készített kigyűjtés sem elégséges, mert az is csak következtetés az év végi zárókészlet-, az év eleji nyitókészletleltárok hiánya miatt.
Mindezekre tekintettel a bíróság a rendelkező részben foglaltak szerint a határozatot kisebb részben megváltoztatta, míg az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, a fellebbezett részét pedig helybenhagyta.
Az indokolás szerint alaptalanul hivatkozik a felperes fellebbezésében is arra, hogy mivel szakszerűtlenül vezette a könyvelését, az adóhatóságnak nem ezen valótlan adatok alapján, hanem becsléssel kellett volna megállapítani az adófizetési kötelezettségét, netán adóhiányát.
A becslés ugyanis a módosított 1990. évi XCI. tv 60. §-ának (1) bekezdése alapján akkor alkalmazható, ha az adóhatóság rendelkezésére álló adatok alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó alapjának megállapítására. A megyei bíróság álláspontja szerint az adóhatóság nem sértett jogszabályt, amikor a becslés feltételeit nem látta fennforogni és az ellenőrzés során a felperes által könyvelt adatokat vette figyelembe.
A felperesnek kellett volna hitelt érdemlően igazolni, hogy a könyvelésében írt adatok valótlanok, erre vonatkozóan azonban semmiféle konkrét bizonyítékokkal nem szolgált és fellebbezésében is csupán arra hivatkozik, hogy vállalkozásából nem származhatott annyi bevétel, amennyit az adóhatóság a terhére megállapított.
Tekintettel arra, hogy a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti peres eljárásban a bíróság vizsgálódási köre arra terjedhet ki, hogy a közigazgatási szerv eljárása, illetve az általa meghozott határozat jogszabálysértő-e vagy sem. nincs lehetőség szakértői bizonyítás elrendelésére a felperes tényleges és lehetséges árbevételének tisztázására az adózó által vezetett könyvelési adatokkal szemben.
(Békés Megyei Bíróság 2.Pf.21.061/1994. sz.)