adozona.hu
AVI 1994.10.148
AVI 1994.10.148
I. A külföldi részvétellel működő gazdasági társaságok is kötelesek műszaki fejlesztési hozzájárulás fizetésére [1988. évi XI. törvény 1. §, 1979. évi II. törvény 4. § (1) és (6) bekezdés, 1990. évi XCVIII. törvény 3. §]. II. Az adóigazgatási eljárásban a tényállás tisztázása az adóhatóság feladata. Ennek keretében az általános forgalmi adó kulcsának helyes megállapításához nem mellőzhető az adóalany által nyújtott tényleges szolgáltatás meghatározása, illetve az ennek alapjául szolgáló szerződés tartalmána
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága határozatában a felperes terhére 1990. évre 16 000 Ft vállalkozási nyereségadó, 1991. évre 630 000 Ft központi műszaki fejlesztési hozzájárulás és 1990. évre 32 000 Ft általános forgalmi adó, továbbá 1991. évre ugyancsak általános forgalmi adóban 1 396 000 Ft (összesen 2 074 000 Ft) adókülönbözetet állapított meg, amelynek megfizetését elrendelte azzal, hogy egyidejűleg vállalkozási nyereségadóban 200 000 Ft adókülönbözet kiutalásáról rendelkezett.
Az esedékességi...
AVI 1994.10.148 I. A külföldi részvétellel működő gazdasági társaságok is kötelesek műszaki fejlesztési hozzájárulás fizetésére [1988. évi XI. törvény 1. §, 1979. évi II. törvény 4. § (1) és (6) bekezdés, 1990. évi XCVIII. törvény 3. §].
II. Az adóigazgatási eljárásban a tényállás tisztázása az adóhatóság feladata. Ennek keretében az általános forgalmi adó kulcsának helyes megállapításához nem mellőzhető az adóalany által nyújtott tényleges szolgáltatás meghatározása, illetve az ennek alapjául szolgáló szerződés tartalmának vizsgálata.
A jogszabályi rendelkezések megsértésével kiállított számla önmagában még nem dönti el az adott szolgáltatás fő- vagy mellékjellegét, így az általános forgalmi adó kulcsát sem (1990. évi XCI. tv).
Az APEH megyei igazgatósága határozatában a felperes terhére 1990. évre 16 000 Ft vállalkozási nyereségadó, 1991. évre 630 000 Ft központi műszaki fejlesztési hozzájárulás és 1990. évre 32 000 Ft általános forgalmi adó, továbbá 1991. évre ugyancsak általános forgalmi adóban 1 396 000 Ft (összesen 2 074 000 Ft) adókülönbözetet állapított meg, amelynek megfizetését elrendelte azzal, hogy egyidejűleg vállalkozási nyereségadóban 200 000 Ft adókülönbözet kiutalásáról rendelkezett.Az esedékességig meg nem fizetett és ezért adóhiánynak minősülő fenti adókülönbözet után 1 037 000 Ft bírságot és 534 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.
A felperes e határozat ellen fellebbezett, melynek alapján az alperes határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatta törölt az 1990. évre előírt vállalkozási nyereségadóból 5000 Ft-ot az 1991. évre megállapított általános forgalmi adóból pedig 96 000 Ft-ot. Így az összes adóhiány 1 973 000 Ft.
Ennek megfelelően az adóbírság összege 987 000 Ft-ra a késedelmi pótlék pedig 507 000 Ft-ra változott. A felperes e határozat ellen keresetet nyújtott be, amelyben kérte az alperesi határozat megváltoztatását és a végrehajtás felfüggesztésének elrendelését.
A keresetében előadta, hogy a tulajdonát képező, a vevők részére elszállítandó tollon a szabványban szereplő piherész-arány felső határát megközelítő mérték elérése érdekében skártolást végzett. Ennek a munkának az általános forgalmiadó-vonzatát az 1989. évi XL. tv 30. §-a szabályozza, a termék 0 kulcsos áfája alapján 0%-ban alkalmazta azt a felperes.
Az alperes azért állapította meg az 1 300 000 Ft áfa-hiányt, mert ez a tevékenység ipari bérmunkának felel meg, amely 25%-os általános forgalmiadó-fizetési kötelezettséggel jár. A felperes ezt a megállapítást tévesnek minősítette keresetében.
A felperes szerint a 25%-os adókulcs akkor lenne alkalmazható, ha már elszállított, értékesített, de átdolgozásra visszaadott, vagy nem az átdolgozást (skártolást) végzőtől származó toll bérmunka jellegű végzése történne meg.
A központi műszaki fejlesztési hozzájárulás megállapításával kapcsolatban pedig hivatkozott a felperes az 1988. évi XXIV. tv 14. §-ának (1) bekezdésében írtakra. Eszerint "a társaság nyereségét a központi költségvetés javára más befizetési kötelezettség nem terheli".
Kifogásolta a felperes, hogy az alperes nem alkalmazta az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv 73. §-ában előírt mérséklési jogát az adóbírság tekintetében.
Az alperes írásbeli ellenkérelmében azt adta elő, hogy mellékszolgáltatásnak nem minősülhet a felperes által végzett skártolás, hiszen a társaság más esetekben ezen munkálatok elvégzése nélkül végezte az értékesítést. Ehhez nem kapcsolódik közvetlenül ez a szolgáltatás, azt csak egyedi igénynek megfelelően végezte el.
Az 1989. évi XL. tv (a továbbiakban: áfa-törvény) 59. §-ának (3) bekezdése alapján "a mellékszolgáltatás (30%) nyújtásáról külön számla (egyszerűsített számla) nem bocsátható ki".
A mellékszolgáltatás ellenértékét az adott termékszolgáltatás árában kell érvényesítenie az azt nyújtónak.
A műszaki fejlesztési hozzájárulásról a többször módosított 1988. évi XI. tv rendelkezik.
Rendelkezései más jogszabályokkal összhangban állapítják meg az adózó fizetési kötelezettségét.
Az 1988. évi XXIV. tv 14. §-ának (1) bekezdésével látszólagos az ellentéte. Az adó alapja a tárgyévet megelőző év vállalkozási nyereségadójának alapja, tehát nem a tárgyévi nyereség.
Mindezek alapján az alperes a kereset elutasítását és költségei megállapítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az indokolás szerint a bíróság megállapította, hogy a felperes által végzett toll skártolása, keverése az értékesítéshez közvetlenül nem kapcsolódó ipari bérmunka végzése, egyedi igénynek megfelelően végzett tevékenység: így a felhívott törvényhelyek szerint a fizetendő adó mértéke az adó alapjának 25%-a.
A felülvizsgálat után a bíróság úgy foglalt állást a perbeli ügyben, hogy az alperes határozata törvényes, helyesen alkalmazta a 25%-os áfa-kulcsot. Ennek megfelelően helyesen állapította meg az általános forgalmiadó-hiányt az 1990. és 1991. évekre.
A bíróság a perben vitatott számlákban szereplő tevékenységet olyan mellékszolgáltatásnak minősítette, amely után a szolgáltatásra vonatkozó adókulcsot kellett alkalmazni.
A közigazgatási iratokból a bíróság megállapította, hogy a felperes 1991. évben műszaki fejlesztési hozzájárulást nem vallott be. A többször módosított 1988. évi XI. tv a külföldi részesedéssel működő gazdasági társaságra is vonatkozik.
Az adó alapja a tárgyévet megelőző év vállalkozási nyereségadójának alapja, nem pedig a tárgyévi nyereség.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperes határozatát azon részében, melyben a felperest 1991. évre 1 300 000 Ft általános forgalmiadó-hiány, és ezután bírság, valamint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte és a közigazgatási szerveket ebben a keretben új eljárásra kötelezte, a felperest terhelő kereseti illeték összegét 37 800 Ft-ra leszállította, mellőzte a felperes perköltség megfizetésére való kötelezését.
A keresetet elutasító elsőfokú ítélet ellen a felperes által előterjesztett fellebbezést nagyobb részben alaposnak találta a megyei bíróság.
A felperes fellebbezésében - keresetét fenntartva - az alperes határozatát kizárólag az 1991. évre megállapított központi műszaki fejlesztési hozzájárulás, illetőleg általános forgalmiadó-hiány és járulékai tekintetében támadta.
A központi műszaki fejlesztési hozzájárulás megfizetését sérelmező fellebbezést a megyei bíróság a következők miatt találta alaptalannak:
A központi műszaki fejlesztési alapról rendelkező 1988. évi XI. törvény 1. §-a értelmében a központi műszaki fejlesztési alap elkülönített állami pénzalapnak tekintendő.
Az állami pénzügyekről szóló többször módosított 1979. évi II. törvény 4. §-ának (1) és (6) bekezdéseiből következően az elkülönített állami pénzalapok nem képezik a központi költségvetés részét.
Ehhez képest tehát a külföldiek magyarországi befektetéséről szóló 1988. évi XXIV. törvény 14. §-át módosító 1990. évi XCVIII. törvény 3. §-ának az a rendelkezése, mely szerint a társaság nyereségét a központi költségvetés javára más befizetési kötelezettség nem terheli, nem mentesíti a társaságot a műszaki fejlesztési hozzájárulás befizetése alól, minthogy az a központi költségvetés részét nem képező, elkülönített állami pénzalapba történő befizetésnek minősül.
Alaposnak találta azonban a megyei bíróság a felperes fellebbezését az általános forgalmiadó-hiányt megállapító határozati rendelkezést támadó részében.
A perbeli iratokból megállapíthatóan az alperes az általános forgalmiadó-hiány megállapítását arra alapozta, hogy a felperes a tollexportáló cégekkel kötött szerződéses kapcsolata alapján az általa felvásárolt tollat tisztítatlan állapotban, skártolás nélkül eladtaaz exportáló gazdasági társaságoknak és ezt követően a már eladott tollon végezte el az újabb megrendelésnek megfelelő tisztítási, illetőleg skártolási munkálatokat.
Ehhez képest az alperes eljárása során arra a álláspontra helyezkedett, hogy ez utóbbi tevékenység a felperes részéről ipari bérmunkának minősül, következésképpen a felperes e munkák tekintetében nem alkalmazhatta volna a toll-értékesítésre, mint alaptevékenységre megállapított 0%-os általános forgalmiadó-kulcsot, az általános forgalmiadó-hiány tehát a felperes által felszámolni elmulasztott ezen munkák után fizetendő 25%-os általános forgalmi adónak felel meg.
A felperes az eljárás során mindvégig azzal védekezett, hogy az általa felvásárolt toll továbbértékesítésére, tehát tulajdonjogának átruházására csak a skártolási munkák elvégzése után került sor, következésképpen az általa elvégzett e tevékenység az alapszolgáltatáshoz közvetlenül kapcsolódó mellékszolgáltatásnak tekintendő, s mint ilyen a felszámítandó általános forgalmiadó-kulcsa tekintetében osztja az alapszolgáltatásra vonatkozó adókulcs sorsát.
Az elsőfokú eljárásban meghallgatott tanúk vallomása - az alperes védekezését alátámasztva - arra engedett következtetni, hogy a felperes és a termékét felvásárló exportáló gazdasági társaságok között hosszabb távra szóló folyamatos, vagy keretszerződéses kapcsolat állt fent, amelynek során a külföldi partner igényeitől függően a szerződés tartalmát a felek folyamatosan változtatták.
Az 1990. évi XCI. törvény (Art.) 51. §-ának (3) bekezdése értelmében az adóellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani.
Ugyanakkor azonban a fentiekből következően a közigazgatási eljárásban keletkezett iratokból nem állapítható meg az, hogy a felperes és a tollexportáló cégek között milyen tartalommal jött létre a szerződéses kapcsolat, és ehhez képest a felperes milyen szolgáltatás elvégzésére vállalt kötelezettséget.
Ennek hiányában pedig az sem állapítható meg. hogy a felperes a tollskártolási munkákat még a toll értékesítése előtt vagy csak azt követően, ipari bérmunkaként végezte el.
Az a körülmény pedig, hogy a felperes az általa mellékszolgáltatásoknak tekintett tollskártolási munkákról a perbeli időszakban hatályos, az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény 59. §-ának (3) bekezdésében foglalt tilalom ellenére külön számlát állított ki, még önmagában a tevékenység mellékszolgáltatás jellegét, illetőleg a felperes által nyújtott értékesítési, illetőleg skártolási szolgáltatások szétválaszthatóságát nem bizonyítja. Ebben a kérdésben a felperes és az exportáló cégek közötti jogviszony teljes tartalmának feltárása nélkül megalapozottan dönteni nem lehet.
A kifejtettekre tekintettel tehát az alperes a tényállás kellő felderítése nélkül, megalapozatlanul vont le jogi következtetést határozatában, következésképpen a keresetet egészében elutasító elsőfokú bírósági ítélet is megalapozatlan e részében.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3.P.20.457/1994. sz.)