adozona.hu
AVI 1994.8.124
AVI 1994.8.124
Illetékcsökkentésnek csak akkor van helye, ha a hatóság intézkedése, illetve mulasztása miatti időmúlás folytán a forgalmi értéket felemelik [1990. évi XCIII. tv 68. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. felperes és édesapja az 1990. december 27-én kelt adásvételi szerződéssel a közös tulajdonukat képező Budapest L. u. 10. szám alatti házas ingatlant 52 millió Ft vételárral értékesítették, melyből az I. r. felperest megillető összeg 20 millió Ft volt.
Az I. r. felperes és felesége - a II. r. felperes - az 1991. február 11-én kelt adásvételi szerződéssel 1/1-1/2 tulajdoni arányban megszerezték a Budapest V. u. 11. szám alatti házas ingatlan tulajdonjogát 17 millió Ft vételár ellenébe...
AVI 1994.8.124 Illetékcsökkentésnek csak akkor van helye, ha a hatóság intézkedése, illetve mulasztása miatti időmúlás folytán a forgalmi értéket felemelik [1990. évi XCIII. tv 68. § (2) bek.].
Az I. r. felperes és édesapja az 1990. december 27-én kelt adásvételi szerződéssel a közös tulajdonukat képező Budapest L. u. 10. szám alatti házas ingatlant 52 millió Ft vételárral értékesítették, melyből az I. r. felperest megillető összeg 20 millió Ft volt.Az I. r. felperes és felesége - a II. r. felperes - az 1991. február 11-én kelt adásvételi szerződéssel 1/1-1/2 tulajdoni arányban megszerezték a Budapest V. u. 11. szám alatti házas ingatlan tulajdonjogát 17 millió Ft vételár ellenében. A szerződést 1991. március 18-án a Fővárosi Kerületek Földhivatalához benyújtották, melyet a földhivatal 1991. szeptember 18-án a Fővárosi Illetékhivatalhoz továbbított.
A Fővárosi Illetékhivatal a szerződésben meghatározott érték alapján az 1992. június 5-én kelt fizetési meghagyásával a felpereseket 340 000 Ft visszterhes vagyonátruházási és 1000-1000 Ft ingatlan-nyilvántartási, együttvéve 342 000 Ft illeték megfizetésére kötelezte. A felperesek fellebbezése folytán eljárt Budapest Főváros Köztársasági Megbízott Hivatala az 1992. augusztus 27-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperesek keresetet terjesztettek elő a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránt arra hivatkozással, hogy az eljáró hatóságok tévesen számították ki az illeték összegét, továbbá nem alkalmazták a három hónapon túl történő illetékkiszabás esetére előírt illetékalap-csökkentést.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a közigazgatási határozatok meghozatalára az irányadó jogszabályi rendelkezésekkel összhangban került sor.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az indokolás rámutatott, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 21. §-ának (5) bekezdése értelmében lakástulajdon vásárlása esetén, ha a vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző, vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete. A (6) bekezdése alapján, ha az (5) bekezdés szerint megállapított értékkülönbözet nagyobb a vásárolt lakástulajdon forgalmi értéknél, az illeték alapja a vásárolt lakástulajdon forgalmi értéke.
A bíróság a becsatolt iratokból megállapította, hogy az I. r. felperes esetében a vásárolt és az eladott lakástulajdon forgalmi értékének különbözete - a 20 millió Ft eladási és 8 millió 500 ezer Ft vételár figyelembevételével - 11 millió 500 ezer Ft, amely a vételár összegét meghaladja, így az I. r. felperes tekintetében a visszterhes vagyonátruházási illeték alapja 8 millió 500 ezer Ft.
Az iratokból ugyancsak megállapítható, hogy a II. r. felperes 8 millió 500 ezer Ft értékben szerzett lakástulajdont, ezért az ő esetében is ez az összeg képezi az illetékalapot.
A bíróság nem osztotta a felpereseknek a késedelmes illetékkiszabásra hivatkozással előterjesztett, az illetékalap csökkentésére vonatkozó álláspontját sem. Az illetéktörvény 68. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerinti mérséklésnek ugyanis csak akkor van helye, ha az illetékhivatal állapítja meg a forgalmi értéket a vagyonszerzési ügy iratainak beérkezése időpontjában. Mivel a perbeli esetben az illetékhivatal a jogügylet megkötésekor a felek által megállapított forgalmi értéket az ügyfél bejelentése alapján elfogadta, így az ennek figyelembevételével megállapított illetékalap után számított illeték összege helyes.
A kifejtettekre tekintettel a bíróság megállapította, hogy a közigazgatási határozatok meghozatalára az irányadó jogszabálynak megfelelően került sor, ezért a felperes keresetét - mint megalapozatlant - elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A perben nem volt vitás, hogy az I. r. felperes a különvagyonát képező - anyai - örökségét értékesítette 20 000 000 Ft értékben, majd ezt követően egy éven belül 17 000 000 Ft vételárért feleségével közös tulajdonú ingatlant vásároltak. Ezzel az I. r. felperes különvagyonát a Csjt. 27. §-ban foglaltak szerint közös vagyonba utalta.
A perben eldöntendő kérdés volt, hogy a családjogi rendelkezések szerinti vagyonátutalás illetékjogi szempontból a kedvezmény igénybevételénél figyelembe vehető. Az illetéktörvény 21. §-ának (5) bekezdést egyértelműen úgy rendelkezik, hogy lakástulajdon vásárlása esetén, ha a vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy ezt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete.
A perbeli esetben kizárólag az I. r. felperes volt olyan eladó, aki egy éven belül vásárolt, így a törvény előírása alapján kizárólag vele kapcsolatban merülhet fel a kedvezmény igénybevétele, a II. r. felperes vonatkozásában a kedvezmény nem volt alkalmazható.
Az illetéktörvény 21. §-ának (6) bekezdése szerint, ha az (5) bekezdés szerint megállapított értékkülönbözet nagyobb a vásárolt lakástulajdon forgalmi értékénél, az illeték alapja vásárolt lakástulajdon forgalmi értéke.
Az I. r. felperes által elidegenített és vásárolt ingatlan értékének különbözete nagyobb volt a vásárolt ingatlan forgalmi értékénél, tehát az illeték alapja a vásárolt ingatlan forgalmi értéke, azaz 8 500 000 Ft volt.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság ítéletében azt is, hogy a 68. § (2) bekezdése szerinti illetékcsökkentésnek csak akkor van helye, ha a hatóság intézkedése, illetve mulasztása miatti időmúlás folytán a forgalmi értéket felemelték volna.
Tekintettel arra, hogy az időmúlás ellenére a felperesek által bejelentett forgalmi értékét elfogadták, így a felpereseket ez okból hátrány nem érte, illetékcsökkentés lehetősége nem állt fenn.
(Fővárosi Bíróság 58.Kf.33.477/1993. sz.)