adozona.hu
AVI 1994.4.56
AVI 1994.4.56
A mulasztási bírság kiszabása során vizsgálni kell, hogy az adózó úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben elvárható [1990. évi XCI. tv 74. § (9) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. alperes - a II. r. alperes által helybenhagyott - határozatával a felperessel szemben nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt 20 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. A felperes keresetében az említett alperesi határozatok hatályon kívül helyezését, s ily módon bírság kiszabásának mellőzését kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletében a II. r. alperes határozatát megváltoztatta, és a mulasztási bírság összegét 15 000 Ft-ban állapította meg, míg a keresetet ezen túlmenően elutasította...
AVI 1994.4.56 A mulasztási bírság kiszabása során vizsgálni kell, hogy az adózó úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben elvárható [1990. évi XCI. tv 74. § (9) bek.].
Az I. r. alperes - a II. r. alperes által helybenhagyott - határozatával a felperessel szemben nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt 20 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. A felperes keresetében az említett alperesi határozatok hatályon kívül helyezését, s ily módon bírság kiszabásának mellőzését kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletében a II. r. alperes határozatát megváltoztatta, és a mulasztási bírság összegét 15 000 Ft-ban állapította meg, míg a keresetet ezen túlmenően elutasította.Az elsőfokú ítélet ellen a felperes és az I. r. alperes élt fellebbezéssel.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, az alperesi határozatok egészében való hatályon kívül helyezését, és a megállapított elsőfokú perköltség összegének felemelését kérte. A fellebbezési álláspont szerint a mulasztási bírság kiszabásának ténybeli alapjai nincsenek bizonyítva ugyanis a nyugta átadására - részben az ellenőrök magatartása folytán - a felperesnek nem volt lehetősége.
A II. r. alperes fellebbezése az elsőfokú ítélet megváltoztatására, és a kereset elutasítására irányult. Az adóhatósági álláspont szerint a hatóságnak a megismételt eljárásban csupán az eljárásjogi szabálysértést kellett orvosolni - a határozatot kellett kellően megindokolnia -, s nem volt kötelessége a bírság leszállítása. Azáltal, hogy az elsőfokú bíróság a kiszabott bírságot 5000 Ft-tal mérsékelte, illetőleg egy újabb körülményt értékelt a felperes javára, hatáskörét túllépve érintette a mérlegelési jogkörben hozott adóhatósági határozatot.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás, és a bírság jogalapja tekintetében az ítélet indokolásában kifejtettekkel. Nem osztotta azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontját a bírság összegének leszállításával kapcsolatban.
Nyilvánvaló, hogy a korábbi peres eljárásban a bíróság állást foglalt abban a kérdésben, hogy a bírságolás jogalapja fennállt. A felperes ugyanis nyugtaadási kötelezettségét elmulasztotta. (A mulasztó alkalmazott magatartása pedig a felperes magatartásának minősül.)
A felperes a nyugtaadási kötelezettség teljesítése során nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható lett volna, ezért az adóhatóság jogszerűen szabta ki a mulasztási bírságot. Mivel a felperes (alkalmazottja) nem az adott helyzetnek a tőle elvárható körültekintéssel járt el, ezért - továbbá kivételes méltánylást érdemlő körülmény hiányában - nem volt helye a bírság mérséklésének sem. [Lásd az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 74. §-ának (9) bekezdését, illetőleg 73. §-ának (1) bekezdését.]
Az Art. 74. §-ának (8) bekezdése - a felperesi mulasztás megállapításakor hatályos - értelmében a mulasztási bírság 20 000 Ft-ig terjedhetett. E törvényes kereten belül a bírság összegének meghatározása az adóhatóság mérlegelési jogkörébe tartozik. Az Áe. 72. §-ához fűzött indokolás szerint, ha a jogszabály nem határozza meg a mérlegelés szempontjait, a bírósági felülvizsgálat lehetősége nem jöhet szóba, mivel jogszabálysértés nem állapítható meg. [Az Art. 86. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis a másodfokú jogerős érdemi adóhatósági határozat megváltoztatására, vagy hatályon kívül helyezésére csak jogszabálysértés esetén van lehetőség.] A jelen esetben az Art. 74. §-ában a mulasztási bírság összegének meghatározásához irányadó szempontok nincsenek megállapítva. Ilyen körülmények között pedig nem beszélhetünk az adóhatóság jogszabálysértéséről - hiszen a kiszabott bírság a törvényben meghatározott legmagasabb összeget nem haladta meg.
A megismételt eljárás során a II. r. alperes kiküszöbölte a korábbi eljárásjogi szabálysértést, döntése a jogalap tekintetében megalapozott volt, és kellő indokát adta a bírság összege megállapításának is. Ilyen körülmények között tehát a II. r. alperesi határozat a bíróság által nem változtatható meg.
Ugyanakkor a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az Art. módosításáról szóló 1991. évi LXXXV. törvény 33. §-ának (1) bekezdése alapján - miszerint a módosító törvény 1992. Január 1-jén lépett hatályba - a megismételt eljárásban az Art. 74. §-ának (8) bekezdésének az említett törvénnyel módosított rendelkezése alkalmazandó, azaz - elméletileg - jogi személyek és egyéb szervezetek esetében a bírság összege 150 000 Ft-ig terjedhet azzal, hogy a perbeli esetben kiszabható bírság első alkalommal nem haladhatja meg a bírság felső határának 33%-át. A II. r. alperes határozata azonban a módosított jogszabályhelynek is megfelel, hiszen a kiszabott 20 000 Ft összegű bírság a módosítással felemelt törvényi maximum 33%-án belül marad. Ugyanakkor - lévén, hogy a megismételt eljárásra és újabb adóhatósági határozat hozatalára bírósági felülvizsgálat alapján került sor - a Pp. 215. §-ában foglalt, a kereseti kérelemhez való kötöttség elve alapján az adóhatóságnak nem lett volna törvényes lehetősége arra, hogy a korábbi eljárásban kiszabott bírságnál magasabb bírságösszeget állapítson meg újabb határozatában.
(Zala Megyei Bíróság 3. Kpf. 20 520/1993. sz.)