adozona.hu
AVI 1994.1.8
AVI 1994.1.8
A társaság adóbejelentési kötelezettség a cégbírósági bejegyzéstől vagy a tevékenység megkezdését követő 15 napon belül veszi kezdetét [1991. évi LXXX-VI. tv 1. § (2) bek., 1990. évi XCI. tv 11 § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az RI. Részvénytársaság, K. György és B. Franke 1991. május 21. napján társasági szerződést kötött az A. Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság létrehozatalára. A szerződés 10/3. pontja szerint önálló ügyvezetésre volt jogosult K. György. Ugyanezen a napon K. György ügyvezető a bejelentkezési lap elnevezésű nyomtatványon bejelentkezett az APEH Megyei Igazgatóságánál mint adóalany. A lapon közölte, hogy a választott könyvvezetése egyszerűsített kettős könyvvitel, és hogy te...
AVI 1994.1.8 A társaság adóbejelentési kötelezettség a cégbírósági bejegyzéstől vagy a tevékenység megkezdését követő 15 napon belül veszi kezdetét [1991. évi LXXX-VI. tv 1. § (2) bek., 1990. évi XCI. tv 11 § (1) bek.].
Az RI. Részvénytársaság, K. György és B. Franke 1991. május 21. napján társasági szerződést kötött az A. Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság létrehozatalára. A szerződés 10/3. pontja szerint önálló ügyvezetésre volt jogosult K. György. Ugyanezen a napon K. György ügyvezető a bejelentkezési lap elnevezésű nyomtatványon bejelentkezett az APEH Megyei Igazgatóságánál mint adóalany. A lapon közölte, hogy a választott könyvvezetése egyszerűsített kettős könyvvitel, és hogy tevékenysége megkezdésének időpontja 1991. június 1-je. A társaság a bejelentkezésen szereplő adattal szemben semmilyen tevékenységet nem végzett. A cégbíróság pedig a társaság bejegyzését 1992. április 21-i hatállyal megtagadta, mert a társaság a hiánypótlási felhívásnak nem tett eleget. Ugyanezen személyek 1992. március 1-jén új társasági szerződést írtak alá, változatlanul A. Kft. létrehozására, amelyet a cébíróság 1992. április 17-én bejegyzett.Az APEH Megyei Igazgatósága 1992. március 30-án felhívta a felperes kft-t, hogy a társasági adóelőleg megállapításához szükséges 58-as számú nyomtatványadatlapot 8 napon belül nyújtsa be, s amennyiben a felhívásnak nem tesz eleget, úgy a hatóság mulasztási bírsággal sújtja. A felperes 1992. április 2-án levelet intézett az APEH Megyei Igazgatóságához, amelyben közölte, hogy az 1991 májusában aláírt társasági szerződés bejegyzését a cégbíróság megtagadta. így a cég 1991. évben nem létezett, ezért kérte a hatóságot, hogy tekintsen el a felhívásban kért adatok közlésétől. Ezt követően az április 14-én kelt levelében az 1992. március 1-jével létrehozott új kft. cégbírósági bejegyzéséről tájékoztatta az adóhatóságot.
Az APEH Megyei Igazgatósága 1992. április 16-án kelt határozatában a kft-t 10 000 Ft mulasztási bírsággal sújtotta, hivatkozással arra, hogy a felperes felhívás ellenére sem jelentette be az 1992. január 1-jét követően alkalmazott könyvvezetés módját.
A határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyben a bírság törlését kérte. A fellebbezésben közölte, hogy az 1991 májusában létrehozott társaság bejegyzését a cégbíróság megtagadta, így a társaság tevékenysége megkezdésének tényleges időpontja az új társasági szerződés aláírásának időpontja, azaz 1992. március l-je.
Az APEH Adóügyi Főosztálya adóeljárási osztálya 1992. augusztus 13-án kelt határozatában a fellebbezést elutasította. Az indokolás szerint a fellebbezésben felhozott indokok a mulasztás kimentésére nem alkalmasak, a mulasztási bírság jogalapját nem érintik. A mulasztási bírság kiszabása megalapozott és törvényes.
A felperes keresetlevelében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte, hivatkozással arra, hogy az 1991. évben alakult, de be nem jegyzett társaság sem cégjogilag, sem adójogilag nem létezik, illetve a könyvvezetési mód már az 1991. május 21-i bejelentkezési lapon szerepelt.
Az alperes a kereset elutasítására tett indítványt.
A bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
A bíróság az alperes által csatolt adófolyószámla és a felperest képviselő K. György előadásából megállapította, hogy az 1991. május 21-én alakult társaság semmilyen tevékenységet nem végzett.
A felperesi kft. adóalanyisága keletkezésének, megszűnésének szabályait a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 1., illetve 2. §-a tartalmazza. A 2. §-ának (1) bekezdése szerint a törvény alkalmazásában adóalany a belföldi székhelyű gazdasági társaság. Az 1. §-ának (2) bekezdése szerint az adókötelezettség a vállalkozási tevékenység megkezdésének napján kezdődik és a vállalkozási tevékenység befejezésének napjáig tart. A cégbírósági bejegyzés hiánya, vagy a vállalkozás megszűnése nem érinti a tevékenység gyakorlásából származó adókötelezettséget. A cégbírósági bejegyzés végleges elmaradása esetén az adókötelezettséget a megszűnésre vonatkozó szabályok szerint kell teljesíteni. A (3) bekezdés kimondja, hogy az adókötelezettség magában foglalja az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott bejelentési és adatszolgáltatási kötelezettséget is. A (4) bekezdés megállapítja, hogy a vállalkozási tevékenység megkezdésének napja az első kötelezettségvállalás időpontja, befejezésének napja a kötelezettségvállalás utolsó pénzügyi rendezésének időpontja. Az idézett szabályokból kitűnik, hogy bármely adóalanyt attól az időponttól, illetve csak akkor terhel adókötelezettség, ha tevékenységét megkezdte. A tevékenység megkezdésének minősül az első kötelezettségvállalás.
Az idézett szabályok alapján a bíróság megállapította, hogy a cégbírósági bejegyzéssel keletkező jogi személyiségtől függetlenül a felperest adókötelezettség terhelhette volna, amennyiben bármely kötelezettséget vállalt volna, illetve tevékenységét megkezdte volna. A bíróság az alperes által becsatolt adófolyószámlából és a felperes ügyvezetőjének előadásából azonban azt állapította még, hogy ilyen kötelezettségvállalást a felperes nem tett, tevékenységét nem kezdte meg, ezért a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény idézett 1. §-a értelmében adókötelezettség nem terheli. Az adókötelezettség kiterjed az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. törvényben meghatározott azon bejelentési kötelezettségre is, mely szerint 1992. január 1-jét követően az alkalmazott könyvvezetés módját be kell jelenteni. Adókötelezettség hiányában a módosított 1990. évi XCI. törvény 74. §-ának (1) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség elmulasztása sem állapítható meg, ezért a felperest az adóhatóságok jogszerűen mulasztási bírsággal sem sújthatták volna.
A bíróság utal arra, hogy a felperes bejelentkezése önmagában nem keletkeztetett adókötelezettséget, hiszen a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 1. §-a az adókötelezettség kezdő időpontját mérlegelési lehetőség nélkül kogens módon határozza meg a tevékenység megkezdésének napjában.
A közigazgatási eljárásról szóló 1981. évi I. törvény 26. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóhatóság köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Miután a felperes fellebbezésében közölte, hogy a felperesi kft. semmilyen tevékenységet nem végzett, a másodfokú adóhatóságnak ezen körülmény ismeretében észlelnie kellett volna, hogy mulasztási bírság kiszabásának sincs ilyen esetben helye.
Az elsőfokú ítéletet az alperesek támadták fellebbezéssel, kérve az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását.
A fellebbezési előadás szerint a felperes adókötelezettsége a bejelentkezésében megjelölt időponttól - az 1991. június 1-jétől - a megszűnés bejelentéséig - 1992. május 21-ig tartott. A bejelentkezéssel - fejti ki a fellebbezés - a felperes adóalannyá vált, annak ellenére, hogy adófizetési kötelezettsége nem keletkezett. Az 1990. évi XCI. törvény - a továbbiakban: Árt. - 11. §-a értelmében az adókötelezettség létrejöhet akkor is, ha az adózó az adóköteles tevékenység megkezdését az adóhatóságnak bejelenti. A felperes - mutat rá a fellebbezés - bejelentkezésével tevékenysége megkezdését is közölte, s e nyilatkozat csak újabb bejelentéssel lett volna megváltoztatható. Az újabb bejelentés viszont csak 1992. május 21-én, tehát a bírságoló elsőfokú határozat meghozatala után történt meg, ennélfogva az adókötelezettség fennállása alatt az adóhatóság által alkalmazott szankció kiszabása törvényes volt. Kifogásolták még fellebbezésükben az alperesek, hogy az elsőfokú bíróság a felperes adókötelezettségét csak a társasági adó tekintetében vizsgálta.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A fellebbezésben foglaltak kapcsán a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokolását az alábbiakkal egészítette ki: Tévedett az adóhatóság, amikor határozatában az 1992. március 1-jén kelt társasági szerződéssel létrejött és a megyei bíróság mint cégbíróság végzésével a cégnyilvántartásba vett felperest kötelezte a mulasztási bírság megfizetésére. A bírság kiszabására - az adóhatósági álláspont szerint - ugyanis az 1991. május 21. napján kelt társasági szerződéssel alapított, a jelen per felperesével azonos nevű gazdasági társaság mulasztása folytán került sor. Mivel a cégbíróság a társaság bejegyzését megtagadta, ezért - jogi személyiség hiányában - az 1991. május 21. napján kelt társasági szerződéssel megalakított A. Kft. a bírság megfizetésére nem volt kötelezhető, e tény azonban nem ad alapot arra, hogy az azonos tagokkal a későbbiekben érvényesen létrejött azonos nevű gazdasági társaságot kötelezze az adóhatóság a bírság megfizetésére. Az adóhatóság akkor járt volna el helyesen - feltételezve, de meg nem engedve, hogy a bírságolás jogalapja fennállt -, ha a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 25. §-a (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával az Art. 25. §-a (2) bekezdésének f) pontja alapján a bírság megfizetésére a kötelezettségért helytállni tartozó tagot kötelezi. A fentiek miatt tehát önmagában törvénysértő az adóhatósági keresettel támadott határozat.
Mindezeken túlmenően sincs azonban jogalapja a mulasztási bírság kiszabásának.
Az Árt. 5. §-ának (1) bekezdése értelmében adózó az a személy, akinek adókötelezettségét, adófizetési kötelezettségét, adót, költségvetési támogatást megállapító törvény, vagy az Árt. írja elő. Az Árt. 11. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az adózó az adókötelezettséget, illetve az adóköteles bevételszerző tevékenységet annak keletkezésétől (a tevékenység megkezdésétől) számított 15 napon belül az adóhatóságnak köteles bejelenteni. A fenti rendelkezéseket egybevetve az elsőfokú bíróság által idézett 1991. évi LXXXVI. törvény vonatkozó rendelkezéseivel az a következtetés vonható le, hogy az 1991. március 21-én kelt társasági szerződéssel alakult gazdasági társaság a cégbejegyzéssel, avagy a tevékenység megkezdésével lett volna adózónak tekinthető. (Az általában vett bejelentési kötelezettségre is ugyanazok a szabályok vonatkoznak tehát lényegileg, mint a társasági adókötelezettségre.)
Az a tény, hogy az említett gazdasági társaság az adóhatóságnál bejelentkezett - noha a bejelentkezési kötelezettség csak a cégbírósági bejegyzés után, vagy a tevékenység megkezdését követő 15 napon belül terhelte volna -, nem jelenti azt, hogy a társaságot adóalanynak kell tekinteni. A bejelentkezési lapon ugyanis a társaság a tevékenység megkezdésének időpontjaként későbbi időpontot - 1991. június hó 1. napját - jelölt meg, mint a bejelentkezés napja. Az adóhatóság akkor járt volna el helytállóan - figyelemmel az Árt. 1. §-ának (5) bekezdésében foglaltakra -, ha (miután észleli azt a tényt, hogy a bejelentkezéskor a társaság tevékenységét még nem kezdte meg, és a cégnyilvántartásba sem nyert bejegyzést) figyelmezteti a társaságot a bejelentkezés szabályaira, azaz arra, hogy a bejelentési kötelezettségnek a cégnyilvántartásba való bejegyzést, illetőleg a tevékenység megkezdését követően kell eleget tenni. [Egyébként azt is észlelnie kellett volna az adóhatóságnak, hagy a társaság a cégbírósági adatokat sem közölte a bejelentkezési lapon, ezért mindenekelőtt - lásd az Árt. 11. §-ának (2) bekezdését - ezen adatok bejelentésére kellett volna a társaságot 1992. márciusában felhívnia.]
Nyilvánvaló hogy az adóhatóság az 1992. március 30-án kelt felhívását megelőzően nem lehetett annak tudatában, hogy a társaság a bejelentésben foglaltak ellenére tevékenységét valójában nem kezdte meg. Az 1992. április 2-án a társaság által az adóhatósághoz intézett bejelentés alapján azonban az adóhatóság már köteles lett volna vizsgálni, hogy ténylegesen keletkezett-e a társaságnak adókötelezettsége azaz a társaságot terhelte-e egyáltalán a bejelentési kötelezettség. Amennyiben e vizsgálatot az adóhatóság lefolytatja, úgy arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy cégbírósági bejegyzés, illetőleg az adóköteles tevékenység megkezdésének hiányában bejelentkezési kötelezettség sem terhelte a társaságot. Adókötelezettség hiányában viszont formális jogalkalmazással és jogalap nélkül szabta ki a társaságra az adóhatóság a mulasztási bírságot. Mindezek folytán helytállóan járt el az elsőfokú bíróság, amikor az alperesi határozatokat hatályon kívül helyezte, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Zala Megyei Bíróság 3. Kpf. 20 407/1993. sz.)