adozona.hu
BH 2003.11.482
BH 2003.11.482
I. A hatályban lévő jogszabályban előírt jövedelempótlékot az újonnan szabályozott gyermekgondozási segély mellett is folyósítani kellett. II. Családtámogatási ellátás utólagos megállapításának jogkövetkezményei [1998. évi LXXXIV. tv. 26., 38., 50. §, 26/1979. (VII. 21.) MT r. 20. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1999. augusztus 3-án született gyermeke után 2000. augusztus 1-jétől a gyermek három éves koráig gyermekgondozási segélyben (továbbiakban: gyes-ben) részesült.
A felperes 2002. június 7-én érkezett kérelmében havi 6700 Ft jövedelempótlék és kamatai kifizetését kérte az alperestől a gyes folyósításának teljes időszakára.
Az alperes a 2002. június 21-én kelt határozatával a felperes kérelmét elutasította.
A másodfokon eljárt Államháztartási Hivatal a felperes fellebbezését elbírál...
BH 2003.11.482 I. A hatályban lévő jogszabályban előírt jövedelempótlékot az újonnan szabályozott gyermekgondozási segély mellett is folyósítani kellett.
II. Családtámogatási ellátás utólagos megállapításának jogkövetkezményei [1998. évi LXXXIV. tv. 26., 38., 50. §, 26/1979. (VII. 21.) MT r. 20. §].
A felperes 1999. augusztus 3-án született gyermeke után 2000. augusztus 1-jétől a gyermek három éves koráig gyermekgondozási segélyben (továbbiakban: gyes-ben) részesült.A felperes 2002. június 7-én érkezett kérelmében havi 6700 Ft jövedelempótlék és kamatai kifizetését kérte az alperestől a gyes folyósításának teljes időszakára.
Az alperes a 2002. június 21-én kelt határozatával a felperes kérelmét elutasította.
A másodfokon eljárt Államháztartási Hivatal a felperes fellebbezését elbírálva a 2002. augusztus 16-án kelt Cst.-3645/2002. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolása szerint a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (továbbiakban: Cst.) 26. § alapján gyes összegén felül jövedelempótlék nem folyósítható a Cst. megengedő rendelkezése hiányában.
A felperes keresetet nyújtott be a határozat felülvizsgálata és megváltoztatása iránt. Álláspontja szerint a nyugellátások és egyéb ellátások kiegészítéséről szóló 26/1979. (VII. 21.) MT rendelet (továbbiakban: R.) 20. §-a alapján a gyes összege mellett a jövedelempótlék is megilleti. 2000. augusztus 1-jétől 2002. március 7-ig - a R. hatályon kívül helyezésének napjáig - terjedő időre kérte az alperest a havi 6700 Ft jövedelempótlék és annak törvényes kamata megfizetésére kötelezni.
Az elsőfokú bíróság a másodfokú határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a Pp. 339. § (2) bekezdés n) pontjára hivatkozással - megváltoztatta és a felperes javára az 1999. augusztus 3-án született gyermeke után 2000. augusztus 1-jétől 2002. március 7. napjáig terjedő időre havi 6700 Ft jövedelempótlékot állapított meg, egyben kötelezte az alperest az összeg - 128 863 Ft - és ennek 2001. június 1-jétől 2001. december 31-jéig járó évi 20%-os, 2002. január 1-jétől 2002. december 31-ig járó évi 11%-os, 2003. január 1-jétől a kifizetés napjáig a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamat megfizetésére az állandó bírói gyakorlatra és a Ptk. 301. § (1) bekezdésére hivatkozással.
Az ítélet indokolása szerint tényként állapítható meg, hogy 1996. április 15-ét megelőzően a gyes rendszere kételemű volt, azaz a gyes fix összege mellett változó összegű jövedelempótlék járt. 1996. április 15-én lépett hatályba, a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény (továbbiakban: T.) módosított 13/E. §-a, amely eltérő szabályozást vezetett be. A gyes többé nem fix összegű, hanem mértéke a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegével megegyező volt. Az újabb szabályozási rendszer és az 1999. január 1-jétől hatályos Cst. szabályozási rendszere mellett is a jövedelempótlékról rendelkező R. 2002. március 7-ig hatályban volt, ezért a gyes mellett ezen időpontig a jövedelempótlékra való jogosultság is fennállt.
Az ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az ítélet hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása iránt. A rendkívüli perorvoslatot a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapította. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a R. 20. §-át, az Alkotmány 35. § (2) bekezdését, a 37. § (3) bekezdését, a Pp. 339. § (2) bekezdés n) pontját és a Cst. 44. §-át. Az elsőfokú bíróság törvénysértően - hatáskör hiányában - rendelkezett a határozat megváltoztatásáról, és a Cst. megengedő szabálya hiányában a késedelmi kamatról.
Elvi jelentőségű jogkérdésként fogalmazta meg, hogy a gyes kételemű rendszerét felváltó egyelemű rendszer a jövedelempótlékról rendelkező R. 20. § alkalmazhatóságát korlátozta, az az új rendszerre nem volt alkalmazható a R. 20. §-ának hatályon kívül helyezése előtt sem.
Arra hivatkozott, hogy a R. 20. §-a ugyan 2002. március 7-ig hatályban volt, de az alkalmazhatósága korlátozott volt. A korábbi kételemű (a gyes összegét és jövedelempótlékot biztosító) rendszer 1996. április 15-ével a T. hatálybalépésével átalakításra került, egyeleművé vált. A R. 20. §-a az új rendszerben nem volt alkalmazható, csak a T. hatálybalépése előtt megállapított gyesre jogosultaknak, vagy az egyes szociális ellátásokkal kapcsolatos törvények módosításáról szóló 1996. évi XXII. törvény (továbbiakban: Tv.) 36. § (5) bekezdése szerinti választási lehetőséggel élőknek volt folyósítható. A kétféle szabályozási rendszer párhuzamosan élt. Az újabb szabályozás, a Cst. sem tette lehetővé a jövedelempótlék folyósítását a gyes mellett. A R. csak a korábbi rendszer alapján jogosultságot szerzők esetére, a szerzett jogok védelme érdekében maradt hatályban. A Cst. törvényi, magasabb szintű jogszabálya mellett az alacsonyabb szintű, vele ellentétes szabályozást tartalmazó R. 20. §-a nem alkalmazható a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (Jat.) 15. § (1) bekezdése értelmében, mert csak a törvény felhatalmazása alapján alkotható jogosultságot megállapító rendelkezés alacsonyabb szintű jogszabályban.
Az Alkotmány 35. § (2) bekezdése, illetve 37. § (3) bekezdése értelmében pedig Kormány vagy kormány tagjainak rendelete nem lehet ellentétes törvénnyel.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint a jövedelempótlékra vonatkozó R. nem tett különbséget a gyes különböző folyósítási formái között. Az új szabályozási rendszer bevezetésével a R.-t nem módosították, hatályát, alkalmazhatóságát nem szűkítették vagy korlátozták. A R.-t hatálybalépésétől a hatályának megszűnéséig, azaz 2002. március 7-ig alkalmazni kellett. Az elsőfokú bíróság a kamatról a Ptk. 301. §-a alapján, a megváltoztatásról a Pp. 339. § (2) bekezdés n) pontja alapján helyesen döntött. Amennyiben a megváltoztatási jogköre mégsem állt fenn, úgy ez - a felperes álláspontja szerint - nem olyan súlyú eljárási jogsértés, amely az érdemi döntésre kihatott.
A felülvizsgálati eljárás elrendelésére a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) alpontja alapján, a felterjesztett elvi jelentőségű jogkérdésre figyelemmel került sor, amely jogkérdést illetően a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett módon még nem hozott döntést.
A felülvizsgálati eljárás elrendeléséről hozott egyesbírói döntést követően a Legfelsőbb Bíróság tanácsa a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján járt el és a felülvizsgálati kérelmet az alábbiak szerint részben alaposnak találta.
Az elsőfokú bíróság az elvi jelentőségű jogkérdést illetően helytállóan foglalt állást, a jogerős ítélet nem sértette meg a R. 20. §-át.
A perben eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a 2002. március 7-ig hatályban volt R. 20. §-a alapján a felperesnek az igényelt időszakra a gyes mellett jövedelempótlék jár-e. A R. 20. §-a úgy rendelkezett, hogy a gyermekgondozási segélyre jogosultnak a gyermekek számától függetlenül 1994. szeptember 1-jétől havi 6700 Ft jövedelempótlék jár.
Akkor, amikor a felperes a gyest igényelte a Cst. volt hatályban. A Cst. 26. § a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegével megegyező összegben határozta meg a gyes havi összegét. A Cst. ezen összegen felül egyéb ellátást a gyermekgondozási segélyre jogosultnak nem határozott meg, de nem is zárt ki.
A Cst. 50. § (3) bekezdése akként rendelkezett, hogy akinek 1998. december 31-ig családi pótlékot, gyermekgondozási segélyt, gyermeknevelési támogatást folyósítottak, az ellátást - amennyiben új igénylést nem nyújtanak be - az 1998. december 31-én hatályban levő szabályok alapján, de az e törvényben megjelölt összegek alapulvételével kell tovább folyósítani.
E rendelkezés értelmében a Cst. hatálybalépése előtt hatályban volt rendelkezések alapján folyósított gyes helyébe a Cst. 26. § alapján megállapított összegű gyes lépett. A Cst. 50. § (3) bekezdése kifejezetten kiemelte, hogy a Cst. által meghatározott összegben folyósítható a gyes összege.
A Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben is állást kellett foglalnia, hogy korábban, a T. hatálybalépése előtt, a gyes mellett járó jövedelempótlékra is vonatkozott-e a Cst. 50. § (3) bekezdésében meghatározott összegszerűségi előírás.
Ennek megválaszolásához meg kellett vizsgálni a Cst.-t megelőző szabályozást is. A Cst. hatálybalépése előtt a gyermekgondozási segélyről a T. a gazdasági stabilizá-ciót szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény (továbbiakban: Gst.) 67. §-ával 1996. április 15-i hatállyal életbe léptetett 13/E. §-a rendelkezett. E rendelkezés a gyes havi összegét az öregségi nyugdíj legkisebb összegében határozta meg. A Gst. törvényi indokolása szerint módosult a gyes konstrukciója, a változás lényege az, hogy kételemű gyes helyett egységes mértékű ellátás vehető igénybe a jövedelmi viszonyoktól függően. A változáshoz kapcsolódóan a Tv. 36. § (5) bekezdése a Tv. hatálybalépését (azaz 1996. április 15-ét) megelőzően született gyermek után a gyes igénylését a szülő választása szerint a Tv. vagy a Tv. hatálybalépését megelőző napon hatályban levő szabályok szerint tette lehetővé. A Tv. törvényi indokolása szerint a Kormány az Alkotmánybíróság döntése [43/1995. (VI. 30.) AB határozat] alapján új koncepciót dolgozott ki a családi támogatások átalakítására. A családi támogatások új jogosultsági feltételeit, valamint az új feltételek alkalmazását - összhangban az Alkotmánybíróság által megfogalmazott elvárásokkal és figyelemmel a háromszáz napos várományi időszakra - csak az 1996. április 15-től születendő gyermekekre tekintettel rendelte el. Az ezen időpont előtt született gyermekekre a családi támogatások T. hatálybalépése előtt a jogosultsági feltételeket és szabályokat kellett alkalmazni. Ez azt jelentette, hogy 1996. április 15-től kezdődően a régi feltételek szerinti és az új konstrukció alapján megállapított támogatási formák több éven keresztül párhuzamosan működtek.
A Tv. 36. § (5) bekezdése és a Tv. záró rendelkezései, valamint a Tv. végrehajtására kiadott 68/1995. (VI. 17.) Korm. rendelet és az azt módosító 49/1996 (VI. 17.) Korm. rendelet záró rendelkezései a fentebb idézett törvényi indokolások ellenére a gyermekgondozási segéllyel együtt járó R. 20. § hatályára, alkalmazhatóságra kifejezett rendelkezést nem tartalmaztak, a R. 20. § alkalmazhatóságát nem korlátozták a T. rendszere hatálybaléptetésével egyidejűleg.
A Cst. - a T. rendszerét felváltó új szabályozási rendszer - 1999. január elsejei hatálybalépésével a R. alkalmazásának, hatályának korlátozására szintén nem került sor sem a Cst. záró rendelkezéseivel, sem a Cst. végrehajtására kiadott 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet záró rendelkezéseivel.
A Cst. 50. § (3) bekezdése szerint, akinek 1998. december 31-ig gyermekgondozási segélyt folyósítottak, az ellátást - amennyiben új igénylést nem nyújtanak be - az 1998. december 31-én hatályban lévő szabályok alapján, de az e törvényben megjelölt összegek alapulvételével kell tovább folyósítani.
A Cst. a törvény - azaz a saját rendelkezései - szerinti gyes összegét, jogosultsági feltételeit szabályozta, de nem érintette a gyes mellett a gyesre jogosultak részére minden korlátozás nélkül folyósítandó jövedelempótlék hatályát.
A Legfelsőbb Bíróságnak vizsgálnia kellett azt a kérdést, hogy a R. 20. § alkalmazhatósága folytán a későbbi magasabb szintű jogszabály a korábbi alacsonyabb szintű jogszabály alkalmazhatóságát kizárta-e, ellentmondás van-e a két jogforrás rendelkezései között.
A Jat. 1. § (2) bekezdése szerint alacsonyabb szintű jogszabály nem állhat ellentétben magasabb szintű jogsza-
bály rendelkezéseivel (derogáció). Ilyen különböző szintű jogszabályok közötti ellentét nem volt megállapítható
abból az okból, hogy a Cst. tárgyi hatálya és a R. 20. § tárgyi hatálya eltérő volt. Míg a Cst. a gyes-t, a R. 20. §-a
a jövedelempótlékot szabályozta, ezért a felülvizsgálati
kérelemben ez okból hivatkozott alkotmánysértések nem
állnak fenn.
A R. 20. § hatályon kívül helyezése csak 2002. március 7-én a 22/2002. (II. 27.) Korm. rendelet 10. § (3) bekezdésével került sor.
A jogalkotó szándékának vizsgálata - egy törvény autentikus indokolása - segítségül szolgálhat az esetleg ellentmondó írott jog értelmezéséhez, de az írott jog hiánya jogalkotói szándékkal nem pótolható.
A felperesi kérelem benyújtásakor és elbírálásakor a R. 20. §-a már nem volt hatályban, ezért a Cst. 38. § (1) bekezdés értelmében kellett vizsgálni azt, hogy a felperes esetében az igényérvényesítés lehetősége, illetve az alperes helytállási kötelezettsége fennállt-e.
A perbeli jogvita tárgya, a jövedelempótlékra való jogosultság olyan közigazgatási jogviszonyban álló felek közötti vita, amelyre nézve a kizárólag a polgári jogi jogviszonyokra irányadó Polgári Törvénykönyv (Ptk.) rendelkezései nem alkalmazhatók (Ptk. 1. §), ezért a Ptk. 324. § (1) bekezdésében szabályozott elévülési idő sem. Az adott közigazgatási jogviszonyra irányadó Cst. 38. § (1) bekezdése által szabályozott három éves helytállási kötelezettségről rendelkező szabály alkalmazható, amely időtartamba - a konkrét esetben 2000. augusztus 1-től 2002. március 7-ig érvényesített követetésre figyelemmel az egy év és hét hónap - beletartozik.
A Cst. 38. § (1) bekezdése szerint, ha az igény elbírálása után megállapítást nyer, hogy az igényt jogszabálysértő módon elutasították vagy alacsonyabb összegű ellátást állapítottak meg, illetőleg folyósítottak, a jogszabálysértés megállapításától visszafelé számított három éven belül járó összeget ki kell fizetni.
A felperes esetében a jogsértés megállapítására az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével 2003. január 28-án került sor, így az elsőfokú ítéletben megjelölt időtartamra a felperes igényjogosultsága a Cst. 38. § (1) bekezdése alapján megállapítható.
A kamat tekintetében a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 1. §-át és a Ptk. 301. § (1) bekezdését is megsértette. A közigazgatási jogviszonyra a polgári jogi jogviszonyokra irányadó Ptk. 301. § (1) bekezdése nem alkalmazható, és "állandó bírói gyakorlatra" hivatkozásra alapítottan sem lehet döntést hozni. Az adott közigazgatási jogviszonyt szabályozó és a jövedelempótlékra is irányadó Cst. kamatfizetési, késedelmi kamatfizetési kötelezettségről sem a kifizető, késedelmes teljesítése, sem az ellátást jogalap nélkül felvevő visszafizetési kötelezettsége esetére nem rendelkezik, ezért a felperes részére járó összeg után kamatfizetési kötelezettség nem állapítható meg.
A felperes részére a gyessel együtt - arra tekintettel - fizetendő jövedelempótlék osztja a gyes sorsát mind a kamatfizetési kötelezettség hiánya, mind az alperes helytállási kötelezettségének időtartama tekintetében.
A jogerős ítélet a Pp. 339. § (2) bekezdés n) pontjába ütközően rendelkezett a közigazgatási határozat megváltoztatásáról.
Közigazgatási perben a bíróság a Pp. 339. § (2) bekezdésében, illetve külön törvényben szabályozott taxatíve felsorolt esetekben jogosult a közigazgatási határozat megváltoztatására. A perbeli eset nem tartozik a Pp. 339. § (2) bekezdés n) pontjában szabályozott körbe, hiszen a pernek nem a családi pótlékról rendelkező vagy társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata a tárgya, de külön törvény sem teszi lehetővé a közigazgatási határozat megváltoztatását, ezért az elsőfokú bíróság törvénysértően, megváltoztatási jogkör nélkül, a közigazgatási szerv hatáskörét elvonva hozott érdemi döntést az ügyben. A közigazgatási határozat jogsértő voltának megállapítása esetén az elsőfokú bíróságnak a Pp. 339. § (1) bekezdése szerint kellett volna eljárnia és a jogsértő határozatot hatályon kívül helyeznie.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a másodfokú közigazgatási határozatot - az elsőfokú alperesi határozatra is kiterjedően - a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
Az új eljárás során az alperes a felperesnek a Cst. 38. § (1) bekezdésben meghatározott időtartamon belül - a jogosultsági időre - a R. 20. §-ában meghatározott - jövedelempótlékot megállapítani köteles.
(Legf. Bír. Kfv. V. 39.289/2003.)